Wikipédia

Ádám apánk és gyermekei

könyv, 1928, Roark Bradford
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 12.

Ezzel a címmel adta közzé 1961-ben a budapesti Táncsics Kiadó egy kötetben Roark Bradford amerikai író, humorista két, bibliai történeteket feldolgozó elbeszélésgyűjteményét: a 32 történetet tartalmazó Ol' Man Adam an' His Chillun[1]-t (Öreg Ádám és gyermekei) a szerző előszava[2] helyett a magyar kiadó előszavával, valamint a 25 történetet tartalmazó Ol' King David an' the Philistine Boys[3]-t (Az öreg Dávid király és a filiszteus legények), amelyeket Bradford az amerikai délvidéken élő afroamerikaiak egyik dialektusában és vándorprédikátorainak stílusában írt.

Ádám apánk és gyermekei
SzerzőRoark Bradford
Eredeti címOl' Man Adam an' His Chillun
Nyelvangol
Műfajdráma
Kiadás
KiadóHarper
Kiadás dátuma1928
Sablon • Wikidata • Segítség

Keletkezése

szerkesztés

Bradford első bibliai témakörű elbeszélései a New York World(wd) című amerikai heti folyóiratban jelentek meg. "A kiadó csak a hatodik-hetedik folytatást olvasta el és azonnal megszüntette a cikkek közlését. Istenkáromlónak mondta a jeleneteket, amelyekben az Ó- és Újtestamentum egyes epizódjai oly alakban jelentek meg, ahogy azokat néger iskolásgyermekek fantáziája elképzeli."[4] Ezeket az elbeszéléseket a Harper & Brothers kiadó(wd) 1928-ban egy gyűjteményes kötetben kiadta.[5] Bradford előszavát[6], amelyben kifejtette, hogy miért foglalkozik Afroamerikaiakkal (nem vették át a fehér civilizáció negatív tulajdonságait[7], viszont új kulturális értéket teremtettek[8]), a kiadó az első nyomdai széria (1928 május) után egyszer s mindenkorra törölte (valószínűleg üzleti megfontolásból, mert erősen támadták[9]).

Stílusa, szemlélete

szerkesztés

Bradford szerint "Egy pillantás a történelembe meggyőz arról, hogy függetlenül attól, hogy milyen tanok és tanítások szerepelnek a könyvekben és a szószékeken, [a fehér ember vallása] harcos vallás; olyan vallás, amely gyűlöletet és intoleranciát szül." [10] "[…] a nigger […] átvette a fehér ember vallását, ahogyan átvette a nyelvét is, és átdolgozta, alkalmazva a saját fotografikus képzeletét […] Vallásának egész eszmei háttere egy Istennek nevezett jóindulatú, de nagyon festői lény és egy másik, Sátánnak nevezett festői, jóindulatú lény közötti barátságos mérkőzés. Az ember lelke a tét, és Isten és Sátán az országot járva küzd érte. […] Isten az erősebb játékos, de a Sátán oldalán vannak azok a dolgok, amelyeket az ember szeret csinálni […]. De az, hogy valaki véletlenül a Sátán oldalán áll, még nem ok arra, hogy az ember gyűlölje őt. Ez bárkivel megtörténhet. Néha még a prédikátor is megbotlik."[11]

Már gyermekkorában kialakult az a meggyőződése, hogy az afroamerikaiak jobban értik a kereszténység lényegét, mint a fehérek: "A mi megyénkben két elsőrangú néger prédikátor volt, és merem állítani, hogy a színesbőrűek jobban megértették a kereszténységet, mint mi fehérek Vaughn testvér kétórás prédikációiból a Melville metodista templomban. Akkoriban ezt gondoltam, és azóta sem történt semmi, ami megváltoztatta volna a véleményemet. Kénytelen voltam végigülni Vaughn testvér minden harmadik vasárnapi prédikációját, és soha nem volt értelme számomra. De amikor John Wesley Henning tiszteletes "A sas felkavarja a fészket"[12] címmel prédikált lent az Old Junner Gou'd-ban; vagy amikor Hayes Hawthorn tiszteletes "Old King Nebby-keneezer's Chariot Race Around the Walls of Babylon"[13] címmel tartott előadást a Two Seeds True Vine Church-ben, azok olyan lélekemelő élmények voltak, amelyek egész jövőmet formálták."[14]

Bradford derűs magyarázatai a bibliai eseményekre sokkal egyszerűbbek és emberibbek, mint a hivatalos bibliamagyarázatok. Felfogásukban Jean Effel teremtés-karikatúráira[15][16] ill. Mark Twain paradicsomi naplójára[17] emlékeztetnek. De az olvasó fontos dolgok mellett fog elsiklani, ha nem ismeri a kapcsolódó történeteket bibliai formájukban. Az eredeti kiadást olvasók szembesülnek az afroamerikai nyelvjárás írott formájával is, mert Bradford mindent megtett, hogy visszaadja annak a nyelvnek a hangjait és nyelvtanát, amelyet 1900 körül apja farmján a fekete munkásoktól tanult. Ami a történetek eladásmódját, szemléletét illeti: mindmáig nem tisztázott és nagy kihívást jelentő feladat lenne kideríteni, hogy mi származik az afroamerikai folklórból, mi az öreg prédikátor John Wesley Henning hozzájárulása, aki szerint "Isten nem azért adta a vallást, hogy szomorú ájtatos arccal üljünk egy rakáson, mintha betegek lennénk, hanem azért, hogy élvezzük azt"[18], s akit Bradford kisgyermekkorában rendszeresen hallgatott; mi származik a jó humoráról nevezetes, "Black Billy Sunday" néven híressé vált szintén fekete prédikátortól Dr. Jason Gordon McPherson[19]-tól; és mi Bradford saját ötlete. John Wesley Henning magyarázatát a hét éves Bradford kérdésére – hol talált Káin feleséget magának, amikor rajta, Ádámon és Éván kívül senki sem létezett még a földön, s ami miatt nevelőnője mérhetetlenül felháborodva bepanaszolta apjánál[20] – a felnőtt Bradford egy az egyben beépítette az Ádám apánk második fejezetébe (És benépesedik a föld[21]).

"A bibliai történeteket Bradford anakronizmusokkal, a modern amerikai élet alakjaival és realitásával tarkítja. A bűnösöket a sheriff teszi lakat alá, s az amerikai törvénykönyv ismert paragrafusai alapján húzzák rá a vizes lepedőt. Így kerülnek elő a választási törvények faji megkülönböztetést célzó paragrafusai Egyiptomban, a fáraó birodalmában, s a "veszélyes és gyanús egyénekre" vonatkozó cikkelyek a prédikátorokat sújtják."[22]

Bradford anakronizmusai egyrészt mulatságossá teszik a történeteket, másrészt megmutatják vallás-, biblia- és társadalomkritikáját. Nem a vallást mint olyat bírálja, mint Holbach[23][24] és nem a Biblia ellentmondásait és morálját támadja, mint Lord Bolingbroke(wd),[25] Léo Taxil,[26] G.W.Foote,[27] vagy Mark Twain,[28] hanem a vallással való visszaélést kora társadalmában.

Míg az Ószövetség Úristene félelmetes: "lehet tisztelni, térdreborulva imádni, rabszolgaként követni, parancsait maradéktalanul teljesíteni, de szeretni nem könnyű",[29] Mark Twain-é gonosz és kegyetlen,[30] addig Bradfordé egy hatalmas élettapasztalattal, jó adag humorérzékkel és józan ésszel megáldott,[31] jóindulatú, bölcs, elnéző és megértő nagyapa, akit – Marc Connelly, a könyv szinpadi adaptálója szerint – mindenki szívesen látott volna gyermekkorában.

  • Az öreg Jób[32]: Egyik találkozásukkor a Sátán – a kölcsönös udvariassági formulák kicserélése után "Helló Sátán! Nem láttalak, isten tudja mi óta. Hogy van Mrs Sátán és a lányok?" "A lehető legjobban, Úristen. Hogy vannak a tieid?"... – egy 40 holdas[33] farmba akar fogadni, hogy az Úr bármely hívét átállítja a maga pártjára. Az Úr azt válaszolta, hogy Sátán kap negyven holdat, ha sikerül Jóbot átállítania, ő pedig, hogy érdekesebb legyen, egy tízcentes szivart, ha nem. Sátán elveszti a fogadást, és az Úr Jóbnak ajándékozza a szivart.[34]
  • Démás, a néger: Az Úr meghívja az éppen horgászó Démást az énekkarába, de Démás vonakodik, mert énekelni ugyan mulatságos dolog, de azt nem lehet megenni."Az az én dolgom" – mondja az Úr. "Ha tanítványaim éhesek, kapom magam, nekiülök, csodát teszek, és egy szikla azonnal ennivalóvá változik."[35] Démás tovább vonakodik, mert úgy érzi, nem való a fehér tanítványok közé. "Nos – mondja az Úr –, bizony-bizony mondom néked, Démás néger, tanítványaim közt nincs helye faji megkülönböztetési törvénynek."[36] Aztán ebédidő tájékán az Úr megparancsolta tanítványainak, hogy vegyenek fel egy sziklácskát, s amikor azok elmasíroztak az Úr előtt, az csodát tett a sziklával, és sült csirkévé, sonkává és babbá és minden más ennivalóvá változtatta azt. Amikor Démás sziklájára került a sor, az Úr gondterhelt arccal a következőket mondta:"megmutatom néked, mi az amit tudok csinálni ezzel a sziklával, és mi az, amit nem tudok. Mert ha most azt mondanám néked, hogy semmit sem tudok csinálni vele, azt gondolnád, hogy a faji törvényeket alkalmazom rád. Igyekszem tehát a legjobbakat produkálni, amiket csak tudok."[37] S láss csodát, a szikla egy hideg, kicsi darab kukoricakenyérré változott...
  • Javaslat Pilátus bíróságán: Salomé megtudta, hogy Keresztelő Jánost a rendőrség letartóztatta az ezernégyszázharminchatos törvény negyedik bekezdéses alapján, mint veszedelmes és gyanús egyént. Salomé szeretné kiszabadítani a börtönből. (Ellentétben az eredeti történettel, ahol ezüsttálcán kéri János fejét.) A történet csattanója, amire Bill Cosby is büszke lenne: pontosan akkor, amikor Salome tánca közben vetkőzni kezd, az önuralmát már csaknem elvesztett bíró gyermekei berontanak, hogy "Apuka, mama azt üzeni, hogy az ebéd majdnem kész; azt is üzeni, hogy jó, ha máris jössz, és arcot, kezet mosol, hogy asztalhoz ülhess."[38]
  • Bálám és az ő beszélő szamara: Bálám nagyon nem akar háborúba menni, akár mennyire is nógatja az Úr: "Ha odamegyek és megmondom a fehér embereknek, hogyan zúzzák össze az ellenségeiket, nahát, azon nyomban ott látnál lógni engem egy telefonpóznán, és ezt nem az ellenség tenné velem."[39]

Színpadi változatok

szerkesztés

Marc Connelly(en) „The Green Pastures“ (Zöld legelők)[40] című színdarabját,[41] amelyet az Ol' Man Adam adaptációjaként hirdettek meg, 1930 február 26-án mutatták be hatalmas sikerrel[42] a New York-i Mansfield Szinházban(en), ahol 73 héten keresztül folyamatosan műsoron volt és 640-szer játszották. Az ezt követő öt évadban az USA 203 városában összesen mintegy 2500 alkalommal játszották, mintegy 3 millió dolláros haszonnal.[43]

Az hogy Roark Bradford neve ma is ismert, s a könyv az USA-ban Bradford 1848-ban bekövetkezett haláláig 30 kiadást ért meg, az nagyrészt annak köszönhető, hogy a darabot az ő könyvének adaptációjaként reklámozták – és tartják számon azóta is.

Angliában háromszor merült fel a darab nyilvános színrevitele, de a Cenzori Hivatal(en) egyszer sem adta meg az engedélyt.

Svédországban megengedték a darab színpadi előadását, de a stockholmi bemutató botrányba fulladt.[50][51]

Az ötletet, hogy bibliai történeteket az 1920-as évek Amerikájába helyezze át, Connelly az idők folyamán többször és különbözőképpen mesélte el. Egy 1938-as bécsi interjúban azt mondta, hogy régi híres olasz festők művei valamint egy afroamerikai kislány rajza adta az ötletet,[52] 1968-as visszaemlékezése szerint Bradford könyvének illusztrációi inspirálták.[53]

A színdarabnak valójában kevés köze van a könyvhöz. Bradfordtól csak a konkrét színhely – az amerikai Délvidék –, az ott élő afroamerikaiak által beszélt nyelv és néhány epizódtöredék származik: a világ és az ember teremtése, a testvérgyilkosság, a vízözön, a kivonulás Egyiptomból. Mivel Bradford könyve egymástól független rövid történetek (mini drámák) gyűjteménye, mert azok mindegyike szinte kizárólag párbeszédekre (dialógusokra) épül és alig tartalmaz leíró / elbeszélő részleteket, Connellynek meg kellett valósítani az egész estét betöltő színdarabhoz dramaturgiailag szükséges hely- idő- cselekmény egységet. Továbbá meg kellett jelenítenie a színpadon az Úristent. Ehhez Bradford – akinek semmi szüksége nem volt, hogy könyvében bármit is írjon az Úr kinézetéről (bőrszín, életkor, öltözet, stb) – csak annyi támpontot adott, hogy az Úr ugyanazt az afroamerikai dialektust beszélte, mint a könyv többi szereplője. Connelly végül egy szivarozó, kürtőkalapot és frakkot hordó, végtelenül kedves, megértő, idős néger prédikátort vett mintául – Bradford lelkipásztorát, Black Billy Sunday-t.[54] A nagy ötlet, amely a közönséget letaglózta az az volt, hogy a darabban nem az ember(iség), hanem az Úristen megy át egy fejlődési folyamaton.[55][56][57]

A szindarab végső megszövegezéséhez Connelly konzultált Bradford fekete prédikátor barátaival, valamint a keresztény egyházak képviselőivel[58][59][60] is. A kézirattal hónapokig eredménytelenül házalt,[61] amíg sikerült producert találnia.[62] A darab hatalmas siker lett,[63][64][65] a keresztény egyház is dicsérte[66][67] és elnyerte az 1930-as Pulitzer-díjat a dráma kategóriában.[68]

Bradford társadalom-, vallás- és bibliakritikája nyomokban sem fedezhető fel. A darabot az elvárásoknak és Connelly szándékának megfelelően tömény, kenetteljes jámborság hatja át.

Filmváltozatok

szerkesztés

1936-ban a darabot filmre vitték, kizárólag fekete színészekkel.[69] A forgatókönyvet, amelyet úgyszintén Conelly írt,[70] az 1950-es években többször is újra megfilmesítették az USA-ban, 1964-ben pedig Franciaországban.[71]

Magyarországon

szerkesztés

A pozsonyi Prager Könyvkiadó 1937 végén jelentette be, hogy 25 más könyvvel együtt megjelenteti Bradford első gyűjteményét "A fekete Úristen s az izraelita urak" címmel magyarul.[72] A Harmadik Birodalom 1938-as terjeszkedése (Ausztria bekebelezése, Csehszlovákia feldarabolása) ezt meghiúsította.

Az első magyar nyelvű kiadás, amely Bradford mindkét gyűjteményét tartalmazta, végül a Táncsics Kiadónál jelent meg 1961-ben Devecseri Gábor és Majoros István fordításában, Helena Zmatlikova(wd) illusztrációival, valamint – Bradford előszava helyett – a kiadó előszavával. A kritikusok el voltak ragadtatva. Különösen dicsérték a bravúros fordítást és a szerző humorához illeszkedő illusztrációkat. Ellentétben az amerikaiakkal – észrevették Bradford társadalom- és valláskritikáját is.[73][74][75][76][77][78]

Felmerült az is, hogy a könyv egyes fejezetei kerüljenek bele az iskolai tantervbe is.[79]

1965-ben készült Komornik Ferenc: "Ádámtól Éváig – Vidám Becsületsértési Per" című szindarabja, amelyben Ezsdrás, a Biblia ókori szerzője, pert indít műve kritikusai és kigúnyolói ellen: Karinthy Frigyes, Leo Taxil, Heinrich Heine, Ráth-Végh István, Braniszlav Nusich, Vlagyimir Majakovszkíj, Feleki László, Roark Bradford, Máté György.[80] (Bradfordnak „A Klub“ valamint „Démás a Néger“ miatt , Máté Györgynek pedig az 1960-as évek Magyarországába helyezett "Káin és Ábel" miatt kellett védekeznie. Jean Effelt viszont, akinek rajzai szerepelnek a periratban, a próféta elmulasztotta beidéztetni...)

Conelly színdarabjáról, ill. filmjéről (The Green Pastures) sok cikk jelent meg a korabeli magyar sajtóban – de kizárólag külföldi előadások alapján –, mert egyik sem jutott el Magyarországra. A film, amely Fekete mennyország címmel került volna a mozikba, nem kapta meg az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság forgalombahozatali engedélyét,[81] annak ellenére, hogy a filmet befolyásos személyek pártfogolták[82] és a sajtóbeszámolók egybehangzóan dicsérték.[83][84][85]

Kiadásai

szerkesztés
  • Ádám apánk és gyermekei. Mesék; ford. Devecseri Gábor, Majoros István, ill. Helena Zmatliková; Táncsics, Budapest, 1961
  • Ádám apánk és gyermekei. Mesék azokról az időkről, amikor az Úr még úgy járta a földet, mint akármelyik más ember; ford. Devecseri Gábor, Majoros István, ill. Helena Zmatliková; Táncsics, Budapest, 1972

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Bradford 1928
  2. ↑ Bradford 1928  IX - XXIV o.
  3. ↑ Bradford 1930
  4. ↑ „A "Zöld pázsit’ eredete.” (fizetős), Pesti Hírlap, 1930. október 10. (Hozzáférés: 2023. március 27.) 
  5. ↑ Bradford 1928
  6. ↑ Bradford 1928  IX-XXIV o.
  7. ↑ Bradford 1928 XII - XIII. o: "A nigger […] nem tanulta meg fehér civilizációnk számos finomságát, mint például az intoleranciát, a morális önigazolást, a rögzített célokat, elszántságot a győzelemre, a nagy nyomás alatti életet, a gyűlöletet (annak kiterjesztett értelmében), a hidegvérű üzleti magatartást, a pénzt mint minden érték alapját, azt, hogy az emberek mit gondolnak valakiről, az a személyes magatartás meghatározó tényezője legyen, és így tovább." [XII] "[…] még nem tanulta meg, hogy bármilyen helyzetben művészien rendezze a tényeket, hogy megtévesszen, s hogy tettéért a felelősséget a másik személyre hárítsa, amiért az nem vette ezt észre." [XIII.]
    ("The nigger […] has not learnt many of the finer points of our white civilization, such as intolerance, moral justification, fixed purposes, determination to win, high-pressure living, hate (in its extended sense), cold blooded business service, money as basis of all values, the effect of what people think about an individual as a governing factor of personal conduct, and so on' ..."[XII] "[…] he hasn't learned yet to survey the facts in any situation and to relate them artfully so as to deceive and then justify his action by shifting the responsibility to the other fellow for not perceiving the deception." [XIII]
  8. ↑ Bradford 1928 XII - XIV o.:"Másrészt az elmúlt kétszáz évben három olyan dolgot tett, amire a fehér ember kétezer év alatt nem volt képes. Megteremtett magának egy olyan szép és ritmusos nyelvet, amely talán kifejezőbb és kevésbé szószátyár, mint bármelyik létező nyelv […]". Ezen a nyelven […].még a legtanulatlanabb néger is többet tud elmondani fél tucat szóval, mint az Egyesült Államok átlagos szenátora egy kétórás beszédben. […] Olyan vallást teremtett magának, amely megadja neki azt a lelki békét és nyugalmat ebben az életben, amelyet a fehérek vallásai leírnak és kínálnak, de nem érnek el. És végül, megteremtette a saját faji zenéjét, amilyet szerintem egyetlen más faj sem mondhat magáénak.“
    ("But, on the other hand, he has done three things in the past two hundred years that the white man hasn't been able to do in two thousand years. He has created for himself a language of beauty and rhythm that, perhaps, is more expressive and less verbose than any language extant..." [XIII] In this language "[…] even the most ignorant Negro can get more said with a half dozen words than the average United States Senator can say in a two-hour speech."[XIV] "[…] He has created him a religion that produces for him that spiritual peace and rest in this life that the religions of the white men describe and offer but fall just short of producing. And finally, he has produced a distinct racial music which, I believe, is not even claimed by any other race."[XIV]
  9. ↑ „The New Books: OL' MAN ADAM AN' HIS CHILLUN. By ROARK BRADFORD”, The Saturday Review, 1928. augusztus 25. (Hozzáférés: 2023. május 3.) (angol nyelvű) „Az […] előszó kifejezetten nem illik egy ilyen vidám kötetbe, és sok olyan olvasó számára is bosszantó lesz, aki egyébként rokonszenvesnek találná az "Ol' Man Adam an' His Chillun"-t.
    (The Foreword […] is peculiarly inappropriate in so gay a volume and will prove irritating to many readers who otherwise might find "Ol' Man Adam an' His Chillun" highly congenial.)” 
  10. ↑ Bradford 1928 XV.o.: "A glimpse in the history will convince one that no matter what the doctrines and teachings are in the books and the pulpits, [the white man's religion] is a fighting religion; one that produces hatreds and intolerances."
  11. ↑ Bradford 1928 XVI.o.:"[…] the nigger […] took the white's man religion, just as he took his language, and adapted it,applying his own photographic imagination […] In the main, the whole idea back of his religion is a good-natured game between a good-natured but very picturesque being named God and another picturesque, good-natured being named Satan. The soul of man is the prize and God and Satan have it up and down the country. […] God is the more powerful player, but Satan has on his side the things a man likes to do […] But because the man happens to be on Satan's side is no reason for one to hate him. It is liable to happen to anybody. Sometimes even the preacher backslides."
  12. ↑ Mózes 5. könyve, a törvény summája 32:11 "Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket"
  13. ↑ Jeremiás könyve 51 fejezet. (Hozzáférés: 2023. szeptember 25.)
  14. ↑ Bradford 1945 "Our end of the county had two top-notch Negro preachers, and I dare say the colored folks had a better understanding of Christianity than we whites could dig out of Brother Vaughn's two-hour sermons over at Melville Methodist Church. That was what I thought at the time, and nothing has happened since to change my mind. I had, of necessity, sat through Brother Vaughn's every-third-Sunday sermon and they never made sense to me. But when the Reverend John Wesley Henning preached "The Eagle Stirs the Nest" down at Old Junner Gou'd; or when the Reverend Hayes Hawthorn put on "Old King Nebby-keneezer's Chariot Race Around the Walls of Babylon" at Two Seeds True Vine Church, they were soul-stirring experiences that shaped my entire future."
  15. ↑ Effel 1956 Az ember teremtése
  16. ↑ Effel 1958  A világ teremtése
  17. ↑ Twain 1957  Ádám és èva naplója
  18. ↑ Bradford 1940  “You white folks makes a heap er trouble for yo’se’ves,” Wes would say to me. “Y’all gits religion, and den you jest sets back and looks solemn and holy, and don’t pleasure yo’se’ves no mo’. Well, dat ain’t right. When God give you religion, he want you to enjoy hit. Don’t set around and mope and ack so holy, like you sick.
  19. ↑ Isabelle Taft: How Evangelist Jason Gordon McPherson, Often Called the ‘Black Billy Sunday,’ Drew Blacks and Whites Together in 1920s Gulfport (angol nyelven). [2023. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. április 24.) „Abban az időben az ország legismertebb evangélistája egy Billy Sunday(wd) nevű fehér, korábbi profi baseballjátékos volt, aki 20 000 fős tömegeket vonzott az amerikai nagyvárosokban. Ahogy McPherson befolyása nőtt, a prédikációinak újsághirdetéseiben "Black Billy Sunday" néven kezdték el emlegetni. McPherson egyike volt a számos fekete evangélista közül, akiknek ez a becenév jutott, és nem világos, hogy ő maga vette-e fel, vagy a fehér sajtó adta neki.”
    (At the time, the country’s best-known evangelist was a white former professional baseball player named Billy Sunday, who attracted crowds of 20,000 in America’s big cities. As McPherson’s influence grew, the newspaper advertisements for his sermons began describing him as “Black Billy Sunday.” McPherson was one of several Black evangelists with that nickname, and it’s not clear if he took it himself or if it was given to him by the white press.)
  20. ↑ Bradford 1940
  21. ↑ Bradford 1972  16-20. o.
  22. ↑ Bradford 1972 a kiadó előszava, 7. o.
  23. ↑ Holbach 1819  6. fejezet:„ Az indiai azt állítja, hogy vallásának maga Brama a szerzője. A skandinávok a szörnyű Odintól eredeztetik azt. Ha a zsidó és a keresztény Jehovától kapta a sajátját Mózes és Jézus szolgálata révén, a mahamedán azt állítja, hogy ő a sajátját a prófétájától kapta, akit ugyanez az Isten ihletett. Így minden vallás isteni eredetre hivatkozik; és mind tiltja az ész használatát szent jogcímei vizsgálatában. Mindegyik úgy tesz, mintha az egyetlen igazi lenne, minden más vallás kizárásával. […] a keresztény vallás semmiféle előnnyel nem rendelkezik a többi babonával szemben, amellyel a világ megfertőződött, és isteni eredetét az összes többi ugyanolyan joggal vitatja, mint ahogyan ő a többiekét tagadja.“
    (The Indian asserts, that the Brama himself is the author of his worship. The Scandinavian derives his from the awful Odin. If the Jew and the Christian have received theirs from Jehovah by the ministry of Moses and Jesus, the Mahometan affirms, that he has received his from his prophet, inspired by the same God. Thus all religions pretend to a divine origin; and they all interdict the use of reason in the examination of their sacred titles. Each pretends to be the only true one, to the exclusion of all others. […] the Christian religion has no advantage over the other superstitions with which the world is infected, and its divine origin is contested by all others with as much propriety as theirs is denied by it.)
  24. ↑ Holbach 1900 “§13. A vallás szempontjából az emberek csak nagy gyermekek. Minél abszurdabb és csodákkal telibb egy vallás, annál nagyobb hatalmat szerez felettük. A jámbor ember úgy gondolja, hogy hitbuzgóságának nem szabhat határt; minél inkább felfoghatatlanok a dolgok, annál istenibbnek tűnnek számára; minél inkább hihetetlenek, annál nagyobb érdemnek képzeli, hogy hisz bennük.”
    (§13. In point of religion, men are only great children. The more a religion is absurd and filled with wonders, the greater ascendancy it acquires over them. The devout man thinks himself obliged to place no bounds to his credulity; the more things are inconceivable, they appear to him divine; the more they are incredible, the greater merit, he imagines, there is in believing them.)
  25. ↑ Taxil 1963 138. o.: "Lehetséges-e, hogy isten, minden ember atyja, maga vezetett volna egy barbárt, akihez a legvadabb kannibál sem szeretne hasonlítani? Szent isten! Előtör egy ismeretlen sivatagból és megsemmisít egy ismeretlen várost! Legyilkolja az asszonyokat és a gyermekeket, a természet valamennyi törvénye ellenére! Megöli az állatokat! Felperzseli a házakat és a bútorokat, a józan ész törvényeinek fittyet hányva, mikor jómaguknak nincs se házuk, se bútoruk! Nem kegyelmez senkinek, csak egy utolsó szajhának, aki halált érdemel! Ha ez a mese nem volna a legképtelenebb, akkor förtelmesebb mindennél. Csak egy részeg haramia írhatott ilyesmit, és egy részeg bolond hiheti el!"
  26. ↑ Taxil 1963 353. o.: "Bármennyire ostoba is a biblia, mégis akadnak papok, sőt értelmes papok is, akik jóhiszeműen igaznak, hitelesnek tartják, és akiknek elméje nem ütközik meg a szentírás hazug szerzőinek legfantasztikusabb meséin. Ezek a páratlanul naív emberek nemcsak azt hiszik el, hogy a cethal lenyelte Jónást, hanem még azt is elhinnék, hogy Jónás nyelte le a cethalat – ha az isteni galamb ezt diktálta volna valamelyik botcsinálta 'szent szerzőnek', prófétának."
  27. ↑ Foote 1885
  28. ↑ Twain 1996 227.o.: "A Biblia tele van érdekességekkel. Van benne nemes költészet; okos mese; véres história; jó erkölcs; rengeteg sok trágárság; és ezernél több hazugság.“
    (The Bible „is full of interest. It has noble poetry in it; and some clever fables; and some blood-drenched history; and some good morals; and a wealth of obscenity; and upwards of a thousand lies.)
  29. ↑ Goldmann, Nahum. Mein Leben als deutscher Jude (német nyelven). Langen Müller, 469. o. [1980]. ISBN 3-7844-1771-X 
  30. ↑ Twain 1996 319-331 o.
  31. ↑ Furcsa, hogy a végtelen számú tulajdonságok között, amelyeket az emberek az Úrnak tulajdonítanak, humorérzék és józan ész nem szerepel...Maugham, Somerset. Catalina (angol nyelven). Mandarin, 216f. o. [1948] (1991) 
  32. ↑ Jób könyve. (Hozzáférés: 2024. március 10.)
  33. ↑ A könyv magyar és cseh kiadásában az acre-t hibásan hektárra fordították hold helyett: egy acre(wd) = egy angol hold = 0,4 hektár. Hogy a Sátán miért éppen 40 holdba akar fogadni, az egy utalás a "Forty acres and a mule" (Negyven hold és egy öszvér) szólásra, amelyre az Amerikai polgárháború története ad magyarázatot. Sherman tábornok 1865 Január 16-án kiadta azt a tábori parancsot(wd), amely tartalmazta azt is, hogy minden felszabadított rabszolga család 40 hold földet(wd) kapjon a korábbi rabszolgatartók birtokából.
  34. ↑ Bradford 1972  284-290 o.
  35. ↑ Bradford 1972 339 o. Bradford 1928 260 o.:"When my disciples gits hongry, I jest passes a miracle on a rock and turns hit into vittles"
  36. ↑ Bradford 1972 339 o. Bradford 1928 260 o.:"Well", say de Lawd, "verily, verily I say unto you, Nigger Deemus, I ain't got no Jim Crow law 'mongst my disciples."
  37. ↑ Bradford 1972 341 o. Bradford 1928 263 o.:"So I'm jest gonter show you what I kin do wid dat rock and what I can't do wid hit. 'Cause efn I up and tells you I can't do nothin' to hit, you liable to think I'm tryin' to Jim Crow you. So I'm jest gonter do de best I kin wid hit"
  38. ↑ Bradford 1972 319 o. Bradford 1928 257 o.: "Pappy, mamma say dinner is about ready; she say you better come on and wash yo' face and hands and git ready to eat."
  39. ↑ Bradford 1972 149 o. Bradford 1928 186 o.:"Did I go over yonder and tell de white folks how to smite dem enemies, well, the first thing you know I'd be hangin' up on a telephome pole and hit wouldn't be de enemies which done it."
  40. ↑ Nem az Ol' Man Adam egyik elbeszélése a címadó, hanem a 23. zsoltár, a jó pásztorról: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.“
  41. ↑ Connelly 1929
  42. ↑ Connelly 1968 186-191 o.: Connelly részletes beszámolója a premierről
  43. ↑ Bradford 1948 Könyvborító:Pro lepší porozumění upozornujeme čtenáře, že obě knihy Bradfordovy vyšly v Americe asi ve 30 vydáních a byly také zdramatisovány pod názvem „Zelená pastviska“, jež se hrála v prvních pěti sezónách ve 203 městech celkem asi 2500 krát se ziskem okrouhle 3 000 000 $.
  44. ↑ Nicholson 2003  198 o.: There is no more essential irreverence in the Negro preacher's imagining God as smoking a cigar then there is in the author of Genesis making him walk in the garden'. (Nincs nagyobb tiszteletlenség abban, hogy a néger prédikátor Istent szivarozva képzeli el, mint abban, hogy a Teremtés könyvének szerzője ugyanöt az Édenkertben sétáltatja)
  45. ↑ Nicholson 2003  199 o.: Personally I have no hesitation in condemning it as unfit for licence in this country, not only because I consider it unsuitable to British taste and atmosphere, but also because it transgresses the basic rules of censorship in admitting the presence of God to be impersonated on the stage. (Én személy szerint habozás nélkül úgy ítélem, hogy ebben az országban nem engedélyezhető, nemcsak azért, mert nem tartom a brit ízléshez és légkörhöz illőnek, hanem azért is, mert a cenzúra alapvető szabályait sérti meg azzal, hogy megengedi Isten színpadi megszemélyesítését.)
  46. ↑ Nicholson 2003  199 o.: I have read the play with great interest and with real appreciation of it as a study of the mentality of the North Amercian negro [...] If, as you say, it has hitherto been the accepted rule of Censorship that the Deity is not to be represented on the Stage, I cannot but think that it would be very strange and indeed indefensible to make a new beginning by allowing a representation of the Deity as an old gentleman in a white shirt with a white bow tie, a long Prince Albert coat of black alpaca, black trousers and congress gaiters, and smoking a cigar. (A darabot nagy érdeklődéssel olvastam, és igazi elismeréssel tekintettem rá, mint az észak-amerikai néger mentalitás tanulmányára [... ] Ha, mint mondja, eddig az volt a cenzúra elfogadott szabálya, hogy az Istenséget nem szabad a színpadon ábrázolni, akkor nem tudom nem gondolni, hogy nagyon furcsa és valóban tarthatatlan lenne új kezdetet tenni azzal, hogy megengedjük az Istenség ábrázolását, mint egy öreg úriembert fehér ingben, fehér csokornyakkendővel, hosszú, fekete alpakka Albert-herceg stílusú frakkban, fekete nadrágban és [kamásli]ban, aki szivarozik.)
  47. ↑ Nicholson 2003  199 o.: the King thinks you were quite correct in refusing the licence for this play.( a király úgy gondolja, hogy ön helyesen tette, amikor visszautasította a darab engedélyét.)
  48. ↑ Nicholson 2003  200 o.: One of the open sores of the world at present is the position of the negros in the United States. Will they appreciate it if while in the United States their treatment present a grave moral problem they are being represented on the London stage as a primitive race somewhere between the pitiful and the ridiculous. (A világ egyik nyílt sebe jelenleg a négerek helyzete az Egyesült Államokban. Vajon értékelik-e, ha miközben az Egyesült Államokban a velük való bánásmód súlyos erkölcsi problémát jelent, a londoni színpadon primitív fajként ábrázolják őket valahol a szánalmas és a nevetséges között.)
  49. ↑ Nicholson 2003  200 o.: Knowing the temper of African nationalism at the present time I wonder if this play would strike Africans as helpful or would not rather inflame their feelings. When all around negros and Africans are claiming the rights of mature people is not it rather a grave thing to have a play which represents them as a child race? (Ismerve az afrikai nacionalizmus jelenlegi indulatát, azon tűnődöm, hogy az afrikaiak ezt a darabot hasznosnak találnák-e, vagy inkább felszítaná az érzelmeiket. Amikor körülöttünk a négerek és az afrikaiak a felnőtt emberek jogait követelik, nem súlyos dolog-e egy olyan darab, amely őket gyermekfajtaként ábrázolja?)
  50. ↑ „Botrányos tüntetés egy stockholmi premieren” (fizetős), 8 órai újság, 1932. október 20. (Hozzáférés: 2023. február 10.) „Izgalmasabb premier nem volt még a svéd fővárosban. Marc Connelly amerikai szerzőnek Green Pastures című drámáját mutatták be, amely Amerikában elnyerte a Pullitzer-díjat. A dráma, amely tulajdonképpen arról szól, hogy négerek hogyan képzelik el a mennyországot, Newyorkban néger társulat előadásában óriási sikert ért el. A svéd közönség nagy része azonban a színpadra vitt néger mennyországban vallásgyalázást látott, és ezért mindjárt ez első felvonás alatt kitört a botrány. A közönség felugrált helyeiről, izgatott kiáltozással tiltakozott a dráma ellen. Aztán köveket, rothadt gyümölcsöket, záptojásokat hajigált a színpadra, ahonnan a négereknek maszkírozott színészek ijedten menekültek a kulisszák mögé. A példátlan botránynak csak percek múltán tudott véget vetni a rendőrség közbelépése. Az előadást azonban már nem lehetett folytatni s előreláthatólag a darabot, amely ellen, úgy látszik, előre megszervezték a tüntetést, végleg leveszik a színház műsoráról.” 
  51. ↑ „Horogkeresztesek botránya egy stockholmi színházban” (fizetős), Új Kelet, 1932. október 27. (Hozzáférés: 2023. március 9.) „az úgynevezett babiloni jelenetnél a karzatról néhány fiatalember büzbombákat, rothadt almát és paradicsomot dobott a színpadra. Az egyik statisztanőt kővel homlokán találták, úgy, hogy az eszméletlenül esett össze, ugyanekkor nagymennyiségű röplapot szórtak a közönség közé, amelyeken a következő felirat volt olvasható: — Svédek, ébredjetek és tiltakozzatok ama rendszer ellen, amely ilyen [...] gyalázást megtűr! A röplapok végén a következő szerepelt: — Az ittlevő nemzeti szocialisták.” 
  52. ↑ „Filmnachrichten: Wie "The Green Pastures" entstand”, Der Tag, 1938. február 15., 9. oldal (Hozzáférés: 2023. március 27.) (német nyelvű) „Freunde hatten mir von einer Italienreise eine Mappe mit den Reproduktionen alter Meister mitgebracht, in denen naturgemäß Sujets aus dem alten und neuen Testament eine große Rolle spielten. Ich mußte unwillkürlich daran denken, wie sich diese Bilder in der Auffassung heutiger Meister ausnehmen würden, wenn ach diese sie in ihrem Zeitgeschmack, also in den Kleidern unserer Gegenwart, malen würden. Ich mußte mir selbst sagen, daß diese Idee ganz absurd sei. Etwa eine Stunde später, als ich das Haus verließ, sah ich das kleine Mädchen unseres Neger-Portiers auf der Stiege sitzen und eifrig etwas in ein Heft zeichnen. Ich blieb bei dem Kind stehen und sah mir sein Gekritzel an. Da war die Arche Noah, das Paradies, Engel und verschiedenes andere aus der Biblischen Geschichte mit unbeholfenem Strichen hingezeichnet. Und alle Figuren waren Neger. Da wurde mir klar, daß jeder primitive Mensch Gott und den Himmel wie seinesgleichen sieht. Aber dann mußte ich mich wieder fragen, ob die Meister der Renaissance, die ihre berühmten Gemälde unter den gleichen Voraussetzungen malten, auch nur primitive Menschen seien. Da erkannte ich, wie wunderbar jede Art des Glaubens ist und wie tief er im Menschen wurzelt. So entstand in mir die Idee zu „Green Pastures".” 
    (Barátaim egy olaszországi útról hoztak nekem egy mappát régi mesterek reprodukcióival, amelyeken természetesen az Ó- és Újszövetség témái játszottak főszerepet. Nem tudtam nem elgondolkodni azon, hogy vajon hogyan néznének ki ezek a képek a mai mesterek szemében, ha korabeli ízlésükben, azaz mai ruháinkban festenék meg őket. Azt kellett mondanom magamnak, hogy ez az elképzelés teljesen abszurd. Körülbelül egy órával később, amikor kiléptem a házból, láttam, hogy néger portásunk kislánya a lépcsőn ül, és szorgalmasan rajzol valamit egy füzetbe. Megálltam a gyerek mellett, és megnéztem a firkálmányát. Ott volt Noé bárkája, a Paradicsom, angyalok és különböző más dolgok a bibliai történetből, ügyetlen vonásokkal rajzolva. És az összes figura néger volt. Ekkor döbbentem rá, hogy minden primitív ember a magához hasonlónak látja Istent és a mennyországot. De aztán újra fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy vajon a reneszánsz mesterei, akik ugyanilyen körülmények között festették híres festményeiket, szintén csak primitív emberek voltak-e? Akkor döbbentem rá, hogy milyen csodálatos a hit egyáltalán, és hogy milyen mélyen gyökerezik az emberben. Így született meg bennem a "Zöld legelők" ötlete.)
  53. ↑ Connelly 1968 145 o.: "I think the idea of using the rich folklore Bradford had invented came when I saw the illustrations that were in my copy of the first edition. There were frequent line drawings of God. Bradford had been less interested in God than in his poignant, absurd and noble, creatures here on earth. He had accepted the illustrator's depiction of God as a stereotype southern planter with black fedora hat, goatee, and cane. I did not immediately see what was to become the backbone of the play, but that God, a fundamentalist God, should be a dominating character was in my mind from the beginning."
    (Azt hiszem, a Bradford által kitalált gazdag folklór felhasználásának ötlete akkor jött, amikor megláttam az illusztrációkat, amelyek az én első kiadású példányomban voltak. Sok vonalrajz Istenről is. Bradfordot kevésbé érdekelte Isten, mint az ő megrendítő, abszurd és nemes teremtményei itt a földön. Elfogadta az illusztrátor ábrázolását Istenről, mint egy sztereotip déli ültetvényesről, fekete fedora-kalappal, kecskeszakállal és nádpálcával. Nem láttam azonnal, hogy mi lesz a darab gerince, de az, hogy Istennek, egy fundamentalista Istennek kell domináns szereplőnek lennie, már a kezdetektől fogva a fejemben volt.)
  54. ↑ „Black Billy Suday Dies In New Orleans”, El Paso Times, 1936. április 10., 2. oldal (Hozzáférés: 2023. április 28.) 
  55. ↑ Connelly 1968 148. o.: "My play, then, would try to interpret a spiritual phase of the Old Testament. The search of God for man, and man's search for God. With this much of the play clear in my mind, I laid down a few ground rules. The most important was to eschew all temptations to be funny for fun's sake. Just as every moment of comedy Bradford had written was bright with the southern Negro field hand's innocence I must guard against the imposition of any humorous concept not racially proper."
    (Az én darabom tehát az Ószövetség egy spirituális szakaszát próbálná értelmezni. Isten keresését az emberben, és az ember keresését Istenben. Mivel a darabnak ez a része már tisztázódott a fejemben, lefektettem néhány alapszabályt. A legfontosabb az volt, hogy kerüljek el minden kísértést, hogy csak a móka kedvéért legyek vicces. Ahogyan Bradford komédiájának minden egyes pillanata a déli néger mezei munkás ártatlanságától ragyogott, úgy nekem is óvakodnom kell minden olyan humoros fogalom ráerőltetésétől, amely faji szempontból nem helyénvaló.)
  56. ↑ Daniel 1986  25. o.:"Unlike Bradford's sketches, The Green Pastures dramatizes the development of the Jehovah of the Old Testament into the God of Mercy in the New Testament. It does so by making human even the wrath of the ancient God, making His creation of the world a comic incident — actually an accident brought on by God's own self-indulgence — that proved to be a mistake until the opportunity for the quality of mercy that even God never knew redeems both man and God."
    (Bradford sztoriaival ellentétben A Zöld Legelők az Ószövetség Jehovájának az Újszövetség Irgalmasság Istenévé való fejlődését dramatizálja. Teszi ezt úgy, hogy az ősi Isten haragját is emberivé teszi, a világ teremtését komikus eseménynek - valójában Isten önmaga önzéséből fakadó balesetének - teszi, amely tévedésnek bizonyult, amíg az irgalom olyan minőségének lehetősége, amelyet még Isten sem ismert, meg nem váltja az embert és Istent.)
  57. ↑ Evans 2008 203-222 o.
  58. ↑ Connelly 1968 148. o.: "My play, then, would try to interpret a spiritual phase of the Old Testament. The search of God for man, and man's search for God. With this much of the play clear in my mind, I laid down a few ground rules. The most important was to eschew all temptations to be funny for fun's sake. Just as every moment of comedy Bradford had written was bright with the southern Negro field hand's innocence I must guard against the imposition of any humorous concept not racially proper."
    (Az én darabom tehát az Ószövetség egy spirituális szakaszát próbálná értelmezni. Isten keresését az emberben, és az ember keresését Istenben. Mivel a darabnak ez a része már tisztázódott a fejemben, lefektettem néhány alapszabályt. A legfontosabb az volt, hogy kerüljek el minden kísértést, hogy csak a móka kedvéért legyek vicces. Ahogyan Bradford komédiájának minden egyes pillanata a déli néger mezei munkás ártatlanságától ragyogott, úgy nekem is óvakodnom kell minden olyan humoros fogalom ráerőltetésétől, amely faji szempontból nem megfelelő.)
  59. ↑ Wyatt 1930  "We understand that Mr. Harrison was recommended for the part by the late Bishop Shipman"
    (Úgy tudjuk, hogy Mr. Harrison(en)t a néhai Shipman püspök(en) ajánlotta [az Ùr] szerepére.)
  60. ↑ Connelly 1968 168-172 o.
  61. ↑ Connelly 1968 154. o.: "Crosby Gaige said he had got a lot of laughs out of it but couldn't say he liked it. Philip Moeller, reading it for the 'Theater Guild, found it outrageously sacrilegious. Others were almost equally offended. Arthur Hopkins was the only one of the first recipients to offer a word of encouragement. "I liked it," he told me over the telephone, "and I’ve read it twice. If I knew how it could be produced, I think I'd do it." Three weeks later I had been assured by every producer I had approached that The Green Pastures was not anything they'd want."
    (Crosby Gaige azt mondta, hogy sokat nevetett rajta, de nem mondhatja, hogy tetszett neki. Philip Moeller, aki a Színházi Céh számára olvasta fel, felháborítóan szentségtörőnek találta. Mások majdnem ugyanilyen sértőnek találták. Arthur Hopkins volt az egyetlen az első címzettek közül, aki bátorító szavakkal szolgált."Nekem tetszett" - mondta nekem telefonon - "és kétszer is elolvastam. Ha tudnám, hogyan lehetne színrevinni, azt hiszem, megtenném". Három héttel később minden egyes producer, akit megkerestem, biztosított arról, hogy a Zöld legelők nem olyasmi, amit szeretnének.)
  62. ↑ Connelly 1968 165. o: "It was then, by a happy chance, that I met Rowland Stebbins. Mr. Stebbins had been a Wall Street broker gifted with a kind of extrasensory perception. He had disposed of his personal wagonload of blue-chip stocks at the moment of their greatest value, before the boom collapsed. With Wall Street flat on its back, he decided that the theater district would be a pleasanter neighborhood to spend his time and money."
    (Egy szerencsés véletlen folytán ekkor találkoztam Rowland Stebbinsszel. Stebbins úr egy Wall Street-i bróker volt, aki egyfajta természetfeletti képességekkel megáldott érzékeléssel rendelkezett. A legnagyobb értékük pillanatában, még a fellendülés összeomlása előtt eladta kocsirakományát a blue-chip részvényekből. Most, hogy a Wall Street a padlóra került, úgy döntött, hogy a színházi negyed kellemesebb környék lenne az idő és a pénz eltöltésére.)
  63. ↑ „Business: Angel's Return”, Time, 1932. január 4. (angol nyelvű) „Rowland Stebbins, Producer of Green Pastures play : Writer Connelly was trying to sell a play he had written around some Negro stories by Roark Bradford. Producer Stebbins read it, liked it, bought it and produced it forthwith under the name The Green Pastures. Directed by the author, the play opened in February 1930, played 640 performances in Manhattan, grossed $1,203,000, was awarded the Pulitzer Prize for 1929 (TIME, May 19, 1930). With 64 speaking parts, a cast of 78 and elaborate mechanical effects, it was an expensive production but its success enriched everyone connected with it. What Producer Stebbins made out of it is unknown but, based on 10% royalties, Author Connelly and Roark Bradford should share some $120,000 from the Manhattan run alone.” 
    (Rowland Stebbins, a Zöld legelők című darab producere : Connelly író megpróbált eladni egy darabot, amelyet Roark Bradford néhány néger története alapján írt. Stebbins producer elolvasta, megtetszett neki, megvásárolta és The Green Pastures (Zöld legelők) címmel azonnal színre is vitte. A darabot a szerző rendezésében 1930 februárjában mutatták be, 640 előadást játszottak Manhattanben, 1 203 000 dolláros bevételt hozott, és 1929-ben Pulitzer-díjat kapott (TIME, 1930. május 19.). A 64 beszélő szereppel, 78 fős stábbal és bonyolult mechanikus effektekkel rendelkező produkció drága volt, de sikere mindenkit gazdagított, aki kapcsolatban állt vele. Hogy Stebbins producer mennyit keresett rajta, nem tudni, de a 10%-os jogdíjak alapján Connelly szerző és Roark Bradford csak a manhattani forgalmazásból mintegy 120 000 dolláron osztozhatott.)
  64. ↑ „1635-ször!” (fizetős), Pesti Napló, 1935. március 12. (Hozzáférés: 2023. március 25.) „Minden szerző álma az, ami Newyorkban a The Green Pastures című darabbal történt és történik. 1930-ban került először színre ez a néger »őstehetség« darab, amely az amerikai coloured világ primitív és mégis oly mély vallási áhítatáról és Isten szemléletéről szól és olyan elementáris sikert aratott, hogy egymásután 1634-szer került színre, amire példa még Amerikában se volt. Délután és este adták, soha egy üres hely nem maradt a színházban, a közönség még bírta volna, de a színészek kidőltek. Egyévi szünet után újra felevelenítették a Zöld mezőket és a siker éppen olyan tökéletes volt, mint mikor először adták — három és fél évig. A régi személyzet részben megváltozott, de a főszereplő, Richard B. Harrison, az Úristen megszemélyesítője a régi volt , és mikor 1635-ször jelent meg, mint Isten, percekig ünnepelték. A jegyüzérek az új sorozatban legalább 1000 előadásra rendezkedtek be.” 
  65. ↑ „A zöld mezök” (fizetős), Pesti Napló, 1930. október 5. (Hozzáférés: 2023. február 24.) „Uj korszakhoz érkezett az amerikai drámairodalom Az amerikai színpadi irodalom Eugene O'Neill kivételével mindeddig csak kevés művészileg önálló és irodalmilag jelentős munkát produkált. Az irodalmi élet, a kulturális háttér és tradíció hiánya és az az Amerikában még erősebben domináló tény, hogy a művészi siker nem mindig egyezik az anyagi sikerrel, mind hozzájárultak ahhoz, hogy az írók idegen, főleg európai mesterek nyomában jártak és nem tudtak újat, eredetit és művészileg nagyot alkotni. Még Eugene O'Neill, az amerikai színpad legkiemelkedőbb alakja is inkább csak mindennek akarását, mint beteljesülését tudta, felmutatni. És most, ebben az esztendőben bemutattak egy színdarabot Newyorkban és kétségtelen, hogy a bemutató az amerikai színpadi irodalom örökké emlékezetes dátuma marad: írók, kritikusok, esztétikusok és kolumnisták állandóan tárgyalják, boncolják, magyarázzák és szinte kétségbeesetten kutatnak megfelelő jelzők és superlativusok után, hogy csodálatuknak és elragadtatásuknak kellő kifejezést adjanak. Mert ez a színdarab toronymagasságnyira emelkedik minden fölé, amit Amerika a dráma terén eddig produkált.” 
  66. ↑ „The Theatre: Heaven on Earth”, Time, 1935. március 4. (Hozzáférés: 2023. március 17.) (angol nyelvű) „Audiences split their sides laughing at the play's account of Genesis, in which "de Lawd," wanting to provide "firmament" for the custard at a celestial fish fry, makes too much, has to create the Earth as a place to "dreen it off." Spectators were thrilled at the Battle of Jericho, titillated by the sins of Babylon, touched by the implicit faith of Moses. The excellent Hall Johnson spirituals drew long volleys of applause. But far surpassing the lay reaction was that of Churchmen. Many a preacher made headlines by declaring the show to be a symbol of nothing less than a Revival of the Faith. Parishioners were urged from the pulpit to attend. They did, in mighty droves.” 
    (A közönség majd megszakadt a nevetéstől a darabban szereplő Teremtés könyvének elbeszélésén, amelyben "de Lawd", aki "firmament" akar szolgáltatni a pudinghoz egy égi halsütésen, túl sokat készít, és kénytelen megteremteni a Földet, mint helyet, ahová "lecsapolhassa". A nézőket izgatta a jerikói csata, izgatták Babilon bűnei, meghatotta Mózes mély hite. A kiváló Hall Johnson spirituálék hosszú tapsviharokat váltottak ki. De a laikusok reakcióját messze felülmúlta az egyháziak reakciója. Sok prédikátor azzal került a címlapokra, hogy kijelentette, a műsor nem kevesebbet jelképez, mint a hit újjászületését. A gyülekezeti tagokat a szószékről sürgették, hogy vegyenek részt az előadáson. Hatalmas tömegben el is mentek. )
  67. ↑ Wyatt 1930 "one must regret that our children have not the vivid advantage possessed by medieval children of gaining familiarity with the Bible through the Miracle and the Mystery plays. Neither art nor money, however, can substitute for faith. A Miracle play cannot be revived except as an historical specimen, for it must be the spontaneous expression of religion in current terms. The Miracle play that has come to New York is just this but its terms are black— not white. […] The Spirituals sung by the angels, by the Children of Israel and between the scenes are, of course, a most essential accompaniment. The pictures and costumes by Mr. Jones have the right admixture of quaintness and design. The Negro cast entirely lack self-consciousness. The Lawd, as represented by Mr. Harrison, imbues each scene with a reverent dignity that must spring from the actor’s own conviction. "
  68. ↑ „A Pulitzer-díj.” (fizetős), Pesti Hírlap, 1930. június 6. (Hozzáférés: 2023. március 11.) „Pulitzer, a magyar származású amerikai hírlapkirály, drámai jutalmat alapított, amelyet minden évben a legjobbnak ítélt újdonság kap. Feltétel, hogy eredeti dráma legyen és hogy hozzájáruljon a jó erkölcs, jó ízlés és jó modor fejlesztéséhez. A bíráló bizottság nem mindig ragaszkodott ezekhez a feltételekhez, nem tette az idén sem, amikor a Green Pastures (Zöld pázsit) című drámát jutalmazta a Pulitzer-díjjal. Marc Connelly műve, amint már ismertettük, Roark Bradford Ole Man Adam and His Chillin (Öreg Adám és gyermekei) című tárcasorozatából készült, tehát nem eredeti mű, másrészt nem mondható, hogy fejleszti az erkölcsöket, ízlést, modort, mert kedvesen ugyan, de egészen primitív módon ecseteli, hogyan képzelik kis néger gyermekek az ó és újtestamentumbeli történeteket. A bizottságot inkább az vezette, hogy a szindarabnak igen nagy a közönségsikere” 
  69. ↑ The Green Pastures. (Hozzáférés: 2023. április 3.)
  70. ↑ Cripps 1979  55-190. o.
  71. ↑ Les verts pâturages. (Hozzáférés: 2023. március 31.)
  72. ↑ „MIT HOZ KI az Eugen Prager pozsonyi könyvkiadó 1938-ban?” (fizetős), Brassói Lapok, 1937. december 17. (Hozzáférés: 2023. április 19.) „Mint színes, szép csokor, úgy hat az a könyvjegyzék, melyben egy szlovenszkói magyar könyvkiadó, a pozsonyi Eugen Prager kiadó jelenti be jövő évi programját. Huszonöt színes kép — huszonöt jövendő könyvcím.[…] Fehér bárányfelhőkön pufók néger angyalkák ülnek s távcsövezik a Vörös tenger partján álldogáló »izraelita urakat« — im az amerikai Roark Bradford könynyeztetőn humoros »néger bibliájának, a világsikert aratott »A fekete Úristen s az izraelita urak"-nak cimlapja.” 
  73. ↑ „ROARK BRADFORD ADAM APÁNK ÉS GYERMEKEI” (fizetős), Népszabadság, 1961. február 18. (Hozzáférés: 2023. április 19.) „Kitűnő szórakozás a könyv olvasása. A szerző apró történetekben a biblia egy-egy szakaszát eleveníti meg a néger vándorprédikátorok modorában — sajátos egyéni humorral fűszerezve. Bibliai alakokról, szentekről szólnak az apró karcolatok. Az ember olvasás közben állandóan hangosan felnevet s gondolatban megjegyzi: nesze neked, jól megkaptad. Persze elsősorban azon kacag, hogy milyen ügyesen sikerült a szerzőnek a bibliatörténetek ürügyén a mai amerikai társadalmat lelepleznie. Mert ugye Izsák és Jákob, Bálám és Sámson, Lóthné és Mózes s társaik szerepelnek a könyvben, de történetüket megtűzdelte Bradford a mai amerikai társadalomra vonatkozó anakronizmusokkal, nehogy valaki véletlenül félreértse a csattanót, így Noé gőzhajóval járja az özönvíz okozta tengert, a bűnöst a seriff dugja lakat alá, s az Úr, a könyv főszereplője, fehér, míg akik szolgálnak neki, négerek. A könyvet Helena Zmatliková illusztrációi teszik még színesebbé, elevenebbé, alkalmazkodva a szerző humorához.” 
  74. ↑ „ROARK BRADFORD ADAM APÁNK ÉS GYERMEKEI” (fizetős), Köznevelés, 1961. április 6. „ROARK BRADFORD ADAM APÁNK ÉS GYERMEKEI : Bűbájos könyv. Ha Jean Effel rajzaiban egy pajkos francia képzelete eleveníti meg a bibliai legendákat. Bradford az amerikai néger vándorprédikátorok kedves együgyű átültetésében ismertet meg a földön kedélyes pátriárkaként csavargó jóistennel s az ő néger Mózesével, Nóéával és más teremtményeivel. Ha gazdag emberrel kell példálózni, a hősök nyelve hamarabb botlik Rockefeller, mint Dárius nevére. De azért hamisítatlan bibliai figurák ők: életük szinte minden olyan helyzetre tartogat valami tanulságot, ami egy Amerika déli áramaiban buzgólkodó prédikátort példabeszéd mondására késztet. Így azután a könyv a bibliai legendák alapvetően evilági, földi ihletését is bizonyítja. Ugyanakkor a műnek bizonyos szociológiai és néprajzi érdeme is van, epizódok, szokások és szólások hitelesen tükrözik az amerikai négerek életét. A bravúros fordítás — Devecseri Gábor és Majoros István munkája, a kitűnő illusztrációkat Helena Zmatliková csehszlovák művész készítette.” 
  75. ↑ „Roark Bradford: Ádám apánk és gyermekei” (fizetős), Népszava, 1961. május 11. „Bizonyára meglepődne az olvasó, ha a Körúton járva, vagy a közértben, ott tolakodna mellette Ábrahám, vagy Putifárné, nem szólva a csőnadrágban hódító Józsefről, vagy a Nap megállító Józsuáról. Utóbbi egy huligán fenyegetőzésére — hogy mindjárt „leken neki egyet” — jasszos természetességgel így válaszol: „Te és ki még?” Maga az Úr ekép’ nyugtázza az udvariasságot egy csődületes színházi ruhatárban: „Koszi szépen”. Roark Bradford, a pompás amerikai író, szoknyában-pantallóban, szürke hétköznapi foglalatoskodásaik közepette ugrasztja elénk a biblia hőseit. Remek humorba oldva gomolyognak-gabalyodnak előttünk az Ótestamentum patinás alakjai. Az író kacagtató abszurdumokban, a biblia fonákságait végletekig kiaknázva, közli velünk „istentelen”, hitetlen, de nagyon is emberi mondanivalóját. A kiváló szatíra Devecseri Gábor és Majoros István ízes fordítása.” 
  76. ↑ B. J.. „Mit olvassunk?” (fizetős), Határőr, 1972. október 18. „A kereszténységet Afrikában, a néger etnikum körében erőszakkal tudták csak ijeszteni a középkoriban, hiszen a primiv, természeti vallású négernek képtelen volt megmagyarázni, hogy az isten és annak fia nem ugyanolyan fekete színű, mint ő. Idővel az egyház kénytelen-keletlen megengedte nekik, hogy Jézust, Máriát és valamennyi ó- és újszövetségi alakot négernek képzeljék, s templomaik képein is így ábrázolhassák őket. Sőt magát a bibliát és a szertartásokat is fokozatosan „módosították” az ő világképük, lelki alkatuk szerint. [...] A tudományos bibliakritika rég bebizonyította: az ótestamentum első része az időszámítás előtti V. században keletkezett, tehát mintegy 7—800 évvel Mózes, vagyis az állítólagos szerző után. Az újtestamentum egy-két emberöltőnyivel később íródott, mint ahogy az apostolok azt állítják. Innen erednek az anakronisztikus tévedéseik is. Az egyszerű amerikai keresztény néger sem tesz egyebet, amikor a szentnek tartott eseményeket és személyeket időben még közelebb hozza s egyúttal a maga baját-baját is elpanaszolja, kritizálja a fennálló társadalmat. Így történt híres zsoltáraik (spirituálék) saját etnikumuk szerinti átköltésével, amelyek az emberek örökbecsű értékeivé váltak. Ugyanazt ígérik a könyv néger bibliai történetei s egyúttal remek szórakozást, sok humort és ritka élményt is.” 
  77. ↑ „ROARK BRADFORD ADAM APÁNK ÉS GYERMEKEI” (fizetős), Ifju Kommunista, 1961. március 1. (Hozzáférés: 2023. március 12.) „A kitűnő, 1948-ban meghalt, amerikai humorista nevét nálunk még nem ismerték eddig. Könyve különös írás, leginkább talán a néger spirituálékra, bluesokra, vagy vallásos songokra hasonlít. Bibliai történetek ezek: mai amerikai — néger szemmel írt bibliai ószövetségi legendák (Bradford nem volt néger, de a sajátos néger humor és dialektus kiváló ismerője és szakértője.) Naív, vagy profán Bibliának is nevezhetnénk ezeket az írásokat, melyeknek különös báját, humorát az anakronizmus — de ez esetben a szándékos időszerűtlenség — adja. A bibliai történetek csak történetek, de félreérthetetlenül a mai Amerikában játszódnak, ahol a négerek Szolgák az Úr — a fehér ember farmján. „A teljes igazság, a Potifár-botrányról”-ban megtudjuk, hogy Józsefet a „veszedelmes és gyanús egyénekre” vonatkozó ezernégyszázharminchatos törvény negyedik paragrafusa alapján vetik börtönbe. Majd később megértjük, hogy az Úr az aszályos esztendőkben saját üzleti ügyeivel van elfoglalva, hogy a Fáraó király a seriffel tárgyal a „választásokról” és Sámson a filiszteusokra rontott szamár állkapcsával, és „mire feldolgozta az egész mennyiséget, annyi filiszteust rakott kazlakba hogy alig lehetett látni tőlük.” A legendák hangja a néger munkások, proletárok vagányos stílusa (kitűnően adták vissza a fordítók: Devecseri Gábor és Majoros István), kiszólásaik is jellemzően leleplezőek a történetekre. Bradford „Bibliája” hasznos felvilágosító mű (a szó eredeti antiklerikális értelmében) és kitűnő, szellemes szórakozás egyben.” 
  78. ↑ „Roark Bradford: Ádám apánk és gyermekei” (fizetős), Hajdú-Bihari Napló, 1961. március 12., 6. oldal (Hozzáférés: 2023. március 24.) „Az amerikai délvidék neves humoristájának könyve tulajdonképpen: Ádám apánk gyermekei és Az öreg Dávid király és a filiszteus legények című két művének együttes kiadása A kis elbeszélésekből a biblia egy-egy szakasza bontakozik ki a néger vándor prédikátorok stílusában, akiknek fő igyekezetük az volt,hogy lekössék a hallgatók figyelmét. A négerek termékeny képzelőereje átformálja ezeket a bibliai történeteket. Ők a bibliát a maguk természetes eszével magyarázzák. Saját lelkivilágukat, apróbb ballépéseiket, kedvteléseiket plántálják át a bibliai alakokra. Dávid előtt hetvenkedő Góliát például a vadnyugati prérik nagyszájú kocsmahőseinek hű mása. Az átkok, amelyeket szükség esetén az úr és a próféták szórnak, bármely néger folklór gyűjteményben megtalálhatók. A könyvet, Bradford néger „bibliáját” az amerikai négerek életének realitása hatja át. Számos utalást olvashatunk benne arról a sanyarú sorsról, amelyet az amerikai civilizáció juttat osztályrészül a négereknek.” 
  79. ↑ Kohn, Irén. „Olvasásra nevelés szakiskolai biológiaórán”, Köznevelés, 1983. november 18. (Hozzáférés: 2023. április 3.) „Az emberré válás tanításával kapcsolatban illik ismertetni néhány, tőlünk idegen nézetet is. Ezek között, Európa közepén, napjainkban is legélőbb a biblia. Idézzük Mózes I. könyvének 1., 2., 26. és 27. pontját! A tanulók látókörének szélesítése kedvéért, azért, hogy megbizonyosodjanak róla, az ember mindig saját színvonalának, életmódjának megfelelően képzeli a transzcendens dolgokat, érdemes idézni a párhuzamos leírást Roark Bradford Ádám apánk és gyermekei című könyvéből.” 
  80. ↑ Komornik, Ferenc. „Ádámtól Éváig - Vidám Becsületsértési Per” (fizetős), Ifju Kommunista, 1965. november 1., 38-47. oldal (Hozzáférés: 2003. március 20.) 
  81. ↑ „Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság. 259/1936. évi. szám.” (fizetős), Budapesti Közlöny, 1936. augusztus 23. (Hozzáférés: 2023. március 30.) „Az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság 1936. évi augusztus hó 6-tól 12-ig tartott ülésein […] c) az engedélyokirat kiadását megtagadta : 1. „Fekete mennyország“ (The Green Pastures) (Warner-First) hangos mesejáték 10 felvonásban, a Warner First filmgyárban 1935/6. évben készült, 2613 m. hosszú.” 
  82. ↑ Bethlen, Margit. „Zöld legelők, vagy négerek a mennyországban” (fizetős), Budapesti Hírlap, 1932. január 17. (Hozzáférés: 2023. április 6.) „láttam egy darabot, amelyhez hasonló művészi produkcióval ritkán találkoztam, úgy is mint megírás, úgy is mint előadás. Azt mondják, hogy két esztendeig ment egyfolytában Newyorkban, most több hónap óta Csikágóban fut. Amerikai ember írta, de kizárólag négerek játszanak benne, a neve: „Green Pastures“ — „Zöld Legelők". […] Majdnem Isteni káromlás volna, ha nem lenne rajta az abszolút őszinteség és meggyőződés bélyege. Lehetetlen volna ezt mással, mint négerrel előadatni, de így, azokkal az egyik pillanatban áhítattal sugárzó fekete arcokkal, melyek szempillantás alatt széles, gyerekes vigyorgássá idomulnak át, hogy aztán megint tátott szájjal és látható erőlködéssel igyekezzenek a „Lawd" gondjait megosztani, a legbájosabb, meghatóbb és egyben humorosabb dolog, amit valaha életemben láttam. Amikor pedig a végén a „Lawd", belátván, hogy rosszul teremtette meg az emberiséget, önmagával küzdve, szenvedve, kínlódva és végül önmagán diadalmaskodva leküldi nekik fiát, hogy megváltsa őket, ez az előttünk lejátszódó ezerszer hallott és tudott keresztény tanításnak alapköve, valami megrendítően új és hatalmas dráma erejével hat reánk” 
  83. ↑ (1937) „Különfélék” (fizetős). Keresztény Magvetö (4-5 füzet), Kolozsvár 69. „A film a vallás szolgálatában jelszóval egy fontos következménnyel bíró törekvés indult meg és nyer napról-napra erőteljesebb kifejezést. A cél egy élő vallásnak megfilmesítése, úgy, ahogy híveinek lelkivilágában él. „The Green Pastures" a címe az élő ilyen tárgyú filmnek, amely az Amerikában élő, keresztény négerek felfogásában élő vallást jeleníti meg. Az egyszerű, felsőbb iskolázás nélküli „fekete keresztények" vallása jelenik meg, úgy ahogy ők a Bibliában találták és mindennapi életükben él és megnyilvánul. Az Isten-fogalom fejlődése vonul keresztül a cselekmény keretében, az Ó és Új Testamentum történeteinek felhasználásával. A film, az orthodox keresztény egyházak részéről jövő ellenséges bírálat ellenére is, nagy sikert aratott. A világnak szüksége van erre a filmre, volt az egyöntetű megállapítás szabad kereszténység részéről, és mély következményekkel járó jelentőséget tulajdonítanak a filmhez és az eredeti célhoz.” 
  84. ↑ „NÉGER MENNYORSZÁG” (fizetős), Népszava, 1937. január 17. (Hozzáférés: 2023. március 27.) „Úgy látszik a sok giccs között a mozi néha mégis csak nyújt igazi élményeket, is. Londonban most mutatják be a „The Green Pastures" („Zöld rétek") című filmet, amely teljesen különbözik azoktól a filmektől, amelyekkel Hollywood elárasztja a világot […] A néger lélek az, amelyet ez a film megmutat, a déli államok négereinek gyermeki lelke. Nem drámai földolgozásban, hanem egyszerű természetességgel mutatja be a négerek vallási elképzeléseit. […] megőrzi és bemutatja azt a végtelen naivitást és eleven teremtő erőt, amely ebben az elnyomott fajban él.” 
  85. ↑ „Az 1936-os év legjobb filmjei” (fizetős), Pesti Napló, 1936. december 30. (Hozzáférés: 2023. március 31.) „Londonban most készítenek kimutatást 1936 legjobb filmjeiről. Angol vélemény szerint az elmúlófélben lévő év legjobb filmjei a következők voltak: Chaplin: Modern idők; Ziegfeld; Wells, Mi lesz holnap? Reinhardt: Szentivánéji álom és két Pésten még be nem mutatott film: Dodsworth és The Green Pastures.” 

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Ádám_apánk_és_gyermekei&oldid=27593989”