Wikipédia

Újszövetség

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 2.

Az Újszövetség vagy Újtestamentum a keresztény bibliai kánon második része. Jézus tanításait, életét és személyét, valamint az első századi kereszténység eseményeit tárgyalja. Az Újszövetség hátterét, a keresztény Biblia első részét Ószövetségnek (Héber Biblia) hívják, ezt a két részt együtt a keresztények Szentírásnak tekintik.[5] Az Újszövetséget zömmel az 1. század második felében, továbbá a 2. század elején írták.[1][6]

Újszövetség
(Újtestamentum)
Az Újszövetség részlete egy 3. századi papiruszon
Az Újszövetség részlete egy 3. századi papiruszon
Szerző15-16 szerző [1]
Eredeti címἩ Καινὴ Διαθήκη
Megírásának időpontja1−2. század [1]
Nyelvkoiné görög
Témakörvallási tanítások, intések, őskeresztény történelem, próféciák
Műfajkönyvgyűjtemény
Részei→a Biblia könyvei
Kiadás
Magyar kiadássok kiadás [2][3][4]
Külső hivatkozáshttp://www.biblia.hu/
A Wikimédia Commons tartalmaz Újszövetség témájú médiaállományokat.
Szent Biblia a "Könyvek Könyve", "Scriptura Sacra", "Isten Igéje"

Az Újszövetség elnevezése

szerkesztés

A keresztény Biblia két részének elnevezésére a szövetség és a testamentum szavak egyaránt használatosak. A magyar Újszövetség a görög Ἡ Καινὴ Διαθήκη (Hé Kainé Diathéké) ill. a latin Novum Testamentum fordítása. Az Újtestamentum (vagy régiesen Új Testamentom) elnevezés a latin alakot őrzi.

 
Rembrandt: Máté evangélista és az angyal
  • Az Újszövetség név bibliai magyarázata

A Héber Biblia több szövetséget is említ Istennel, amelyek közül a legfontosabbat Mózes népével kötötte Isten az Egyiptomból való kivonuláson és a Tízparancsolaton keresztül. Isten kőtáblákra írta fel a törvényeket, amelyeket a zsidó népnek be kellett tartani. Ha nem tartották be, bűneik miatt egy helyettesítő áldozatot kellett bemutatniuk az Istennek felajánlott újszülött bárány vérével. Az új szövetség elnevezés erre a régebbi szövetségre utal vissza, amely régebbi szövetséget ószövetségnek neveznek.

Ezen újabb szövetség meghirdetése Jeremiás próféta látomására nyúlik vissza, amikor így szól:

„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr: és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.” (…)
(Ószövetség, Jeremiás könyve, 31:31-32; fordította Károlyi Gáspár)

Az új szövetségről maga Jézus Krisztus is beszélt, amikor az utolsó vacsorán az ünnepi bor elfogyasztása előtt így szólt a tanítványaihoz: E pohár az új szövetség, az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. (Lukács 22,20).

Pál apostol azt tanítja A zsidókhoz írt levélben, hogy Názáreti Jézus új szövetséget kötött Isten és az emberiség között. E szövetség lényege, hogy Jézus Krisztus, a Messiás kereszthalálával megváltotta az emberiséget az eredendő bűntől, ezért aki hisz benne és követi az Ő tanításait, annak megadatik az örök élet. Ez az új szövetség ellentmond annak, amit Mózes közvetítésével kötött Isten a kivonulás idején (lásd: a zsidókhoz írt levél 8. és 9. fejezet). A korai keresztények úgy tartották, hogy a Jézus után írt könyvek megerősítették ezt az új szövetséget, ezért nevezték el azokat az új szövetség könyveinek vagy egyszerűen Újszövetségnek, a korábbi könyveket pedig Ószövetségnek.

  • Az újtestamentum szó

A latin nyelvű bibliafordításokban a görög Diathéké („szövetség”) kifejezés visszaadására a kissé eltérő konnotációjú testamentum szót használták, amely hétköznapi jelentése „végrendelet”. Lényegében azonban mind a görög, mind a latin szó a héber ברית (berith, brisz) "szövetség" szót kívánják visszaadni, bár a latin kifejezés ugyanakkor keresztény szemszögből át is értelmezi azt. A 2. században élt Tertullianus volt az első, aki a Biblia két részére a vetus testamentum (régi testamentum) és novum testamentum (új testamentum) szavakat használta, például Marcion ellen című munkája 3. könyvében.

Az Újszövetség keletkezése

szerkesztés

Jézus semmit sem írt, az apostolokat bízta meg, hogy az utókornak továbbadják történetét és tanításait. Minden, amit az apostolok írtak, kánoni tekintéllyel bír. A történetkritikai bibliakutatás álláspontja szerint az egyes iratokat később a kor szükségletei szerint átírták, kihagytak vagy betoldottak részeket[forrás?]. Születtek olyan iratok, amelyek nem őrződtek meg, másokat megőriztek, azonban módosítottak rajta.

Az Újszövetség könyveinek feltételezett keletkezési ideje és szerzője:

Könyv Keletkezési idő és szerző
(A hagyomány alapján)[7]		 Történetkritikai
bevezetéstudomány álláspontja[7]		 Egyéb, széles körben
elterjedt nézet alapján[8]		 Első ismert másolattöredék
keletkezése
Máté 40-70 között
Máté		 1. század
ismeretlen szerző		 kb. 85 körül 150-200 között[9]
Márk 40-70 között
Márk		 70 körül [10]
névtelen szerző		 1. század 250 körül[11]
Lukács 61-63 között
Lukács		 80–110 között, de bizonyítékok vannak arra, hogy még a 2. században is átdolgozták.[12]
névtelen szerző		 80–90 175–250 között[13][14]
János 70-100 között
János		 az 1. század vége vagy a 2. sz. eleje
Nem János evangélista, hanem ismeretlen szerző[15]		 90 körül 125–160 között[16]
Apostolok Csel. 63-80
Lukács		 80–120 között [17]
95-100 250 körül
Római levél 55-58 56-57 57 175-225 között[18]
1-2. Kor. levél 57-58 55-57 56-58 175-225 között[18]
Galata levél 55-58 55 55 175-225 között[18]
Efézus levél kb. 62
Pál		 80–100 között [19][20][21]
Pál tanítványa lehetett		 80-90
Pál nevét használó ismeretlen szerző (pszeudoepigráf)[22]		 175-225 között[18]
Filippi levél 61-64 54-55 54-55 175-225 között[18]
Kolossé levél 62
Pál		 59 körül
bizonytalan		 1. század
Pál nevét használó ismeretlen szerző (pszeudoepigráf)[22]		 175-225 között [18]
1. Thessz. levél 51-52 50-51 körül 51 körül 175-225 között[18]
2. Thessz. levél 52 50-52 körül
bizonytalan szerző		 kb. 51 vagy a 70-es évek
bizonytalan szerző		 300 körül[23]
1-2. Tim. levél 63, 66 1. vagy 2. század
ismeretlen szerző		 1. vagy 2. század
Pál nevét használó pszeudoepigráf (hamis forrásmegjelölésű) levelek [24]		 350 körül[25]
Titusz levél kb. 65 1. vagy 2. század
ismeretlen szerző		 1. vagy 2. század
Pál nevét használó pszeudoepigráf (hamis forrásmegjelölésű) levél [24]		 200 körül[26]
Filemon levél kb. 62 60 körül 54–55 körül 3. század[27]
Zsidókhoz írt lev. kb. 63
Pál		 70-90
a páli teológia hatása alatt álló ismeretlen szerző		 80-90
ismeretlen szerző		 2-3. század[28]
Jakab levele 44-49 között
Jakab		 az 1. század végén
ismeretlen szerzőjű hamisítvány (pszeudoepigráf)[29][30]		 65–85 3. század[31]
Péter 1. levele 66 körül
Péter		 1. század vége,
Nem Péter, hanem egy ismeretlen szerző[32][33]		 75-90 3-4. század[34]
Péter 2. levele 67 körül
Péter		 80-180 között
ismeretlen szerző		 110 körül
ismeretlen szerző		 3-4. század[34]
János 1-3 levele 1. század végén
János		 96-110
Egyik levelet sem János apostol írta.[35]		 90-110 3. század[36]
Júdás levele kb. 67-70
Júdás		 bizonytalan,
más valaki írta		 50 és 110 között,
más valaki írta[37]		 3-4. század[34]
Jelenések 95-96
János		 Leginkább 95 körül,[8]
Nem János, hanem
a nevét használó ismeretlen személy.[38]		 95 körül 150-200 között[39]

Ősi kéziratai

szerkesztés

Az Újszövetség 27 könyvének eredeti kéziratai elvesztek. A legkorábbi fennmaradt újszövetségi kézirat, a 125 körül Egyiptomban készült Rylands-papirusz János evangéliumának egy töredékét őrizte meg. A legkorábbi fennmaradt kódex pedig a 4. század első felében keletkezett Codex Sinaiticus.

Az Újszövetség legkorábbi kéziratai három formában maradtak ránk:

  • görög kéziratok
A görög kéziratok különböznek egymástól az írás anyagában (papirusz, pergamen), és írás módjában (egyszerű kéziratok és majuszkulák).
  • régi fordítások
Ősfordításoknak nevezik az újszövetség szír, latin és kopt nyelvű ókori fordításait. A szír és a latin 200 évvel régiebbek a koptnál. A szír fordítások közül a legismertebb a Peshitta. A latin fordítások közül a legismertebbek a Vetus Latina és a Vulgata (az előbbi javított változata). Két kopt fordítást ismerünk: az egyiket a 3. század közepéről és egy másikat néhány évszázaddal későbbről.
Az első századok egyházatyái írásaikban, kommentáraikban több tízezer újszövetségi szöveget idéznek.

Jézus személyes tanítványainak halála után az őskeresztények, hogy megőrizzék Jézus tanítását, létrehozták az evangéliumok és egyéb szent iratok gyűjteményét. Az eredetileg különálló könyvek és iratok csak lassan szerveződtek gyűjteménybe (lásd: Bibliai kánon). A gyűjteményt pedig tovább kellett másolni.

Az Újszövetség fennmaradt korai (4-9. század) kéziratainak jelenleg ismert száma 5686, valamint több mint 19000 korai fordítás létezik. Fontosabb kódexek: Codex Vaticanus (350 körül), Codex Sinaiticus (4. század eleje), Codex Alexandrinus (5. század), Efrém újraírt kódexe (5. század, teljes Bibliának készült), Béza kódex (5-6. század, görög-latin kétnyelvű kódex), Washingtoni Kódex (4. század vége, az evangéliumokat tartalmazza), Koridetki kódex (7-8. század), Augilusi kódex (9. század). A papiruszok ezeknél 100-200 évvel régebbiek. Nevezetes közülük a már említett Ryland papirusz, a teljes János-evangéliumot megőrző Bodmer II. papirusz (200 körül), a Michigan-Dublin papirusz (200 körül, Pál leveleinek nagy része), és a Chester-Beatty papirusz (3. század, a 4 evangélium, az ApCsel és a Jel töredékei). A kis-ázsiai görög egyházak őrizték meg az Újszövetség ősi kéziratainak legnagyobb részét.

Az Újszövetség tartalma

szerkesztés

Az Újszövetséget alkotó 27 könyvet és iratot, az úgynevezett kanonikus könyveket Athanasius, Alexandria püspöke állapította meg először 367-ben, 39-es ünnepi körlevelében a saját egyházmegyéje területére. A gyűjteményből kihagyott könyveket apokrif iratoknak nevezik.

Evangéliumok

szerkesztés

Az evangéliumok Jézus Krisztus földi munkásságát mutatják be. Tartalmazzák Jézus tanításait és jövendöléseit. Tudósítanak Jézus születéséről és haláláról, és bemutatják hogyan hívta el az apostolokat.

Történeti könyv

szerkesztés

Az apostolok hittérítő útjairól szólnak, miképpen hirdetik Jézus tanait, az új vallást. Beszámolnak arról is, miképpen jutott el az új vallás, a kereszténység a Római Birodalom szívébe, Rómába is. A könyv nagyobb része Pál apostol missziós útjairól szól, aki az evangéliumot elvitte a pogányokhoz.

Apostoli levelek

szerkesztés

Prófétai könyv

szerkesztés

Bibliográfia

szerkesztés
  • Archibald Robertson: A kereszténység eredete, Bp., Gondolat, 1972
  • Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma I., Jel kiadó 1997
  • Benyik György: Az újszövetségi szentírás, Szeged, JATE Press, 1995

Érdekességek

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b c Ehrman, Bart D. (1997). The New Testament: A Historical Introduction to the Early Christian Writings. Oxford University Press. ISBN 978-0-19-508481-8, page 8.: "Az Újszövetség huszonhét görög nyelvű könyvet tartalmaz, tizenöt vagy tizenhat különböző szerzőtől, akik más keresztény egyénekhez vagy közösségekhez szóltak, i.sz. 50 és 120 között.
  2. ↑ Károlyi-biblia
  3. ↑ Magyar Bibliatársulat, Budapest, 2001, ISBN 963-300-857-3
  4. ↑ A Szentírás új világ fordítása
  5. ↑ BBC - Religions - Christianity: The Bible (brit angol nyelven). www.bbc.co.uk . (Hozzáférés: 2020. szeptember 23.)
  6. ↑ Perkins, Pheme (2012). Reading the New Testament: An Introduction. Paulist Press. ISBN 9780809147861
  7. ↑ a b Vankó-Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához, 1993
  8. ↑ a b Pheme Perkins: Reading the New Testament: An Introduction
  9. ↑ Papyrus 104
  10. ↑ Leander, Hans (2013). Discourses of Empire: The Gospel of Mark from a Postcolonial Perspective. Atlanta: Society of Biblical Literature. ISBN 978-1-58983-889-5.
  11. ↑ Papyrus 45
  12. ↑ Perkins, Pheme (2009). Introduction to the Synoptic Gospels. Eerdmans. ISBN 978-0-8028-6553-3.
  13. ↑ Papyrus 4
  14. ↑ Papyrus 75
  15. ↑ Harris, Stephen L. , Understanding the Bible (Palo Alto: Mayfield, 1985) p. 355
  16. ↑ Rylands Library Papyrus P52
  17. ↑ Tyson, Joseph B., (April 2011). "When and Why Was the Acts of the Apostles Written?", in: The Bible and Interpretation: Egyre több tudós részesíti előnyben az Apostolok Cselekedeteinek megírásának késői dátumát, azaz i.sz. 110-120 körüli dátumot. Három tényező támasztja ezt alá: "...A growing number of scholars prefer a late date for the composition of Acts, i.e., c. 110-120 CE. Three factors support such a date. First, Acts seems to be unknown before the last half of the second century. Second, compelling arguments can be made that the author of Acts was acquainted with some materials written by Josephus, who completed his Antiquities of the Jews in 93-94 CE...Third, recent studies have revised the judgment that the author of Acts was unaware of the Pauline letters."
  18. ↑ a b c d e f g Papyrus 46
  19. ↑ Ehrman, Bart D. (2004). The New Testament: A Historical Introduction to the Early Christian Writings. New York: Oxford. pp. 381–84. ISBN 0-19-515462-2
  20. ↑ Markus Barth, Ephesians: Introduction, Translation, and Commentary on Chapters 1–3 (New York: Doubleday & Co., 1974), 50–51
  21. ↑ https://web.archive.org/web/20090104184919/http://www.nccbuscc.org/nab/bible/ephesians/intro.htm
  22. ↑ a b Ehrman, Bart. Forged. HarperOne (2011. november 2.). ISBN 978-006-201262-3 
  23. ↑ Papyrus 92
  24. ↑ a b Ehrman, Bart. Forged. HarperOne, 93–105. o. (2011. november 2.). ISBN 978-006-201262-3 
  25. ↑ Codex Sinaiticus
  26. ↑ Papyrus 32
  27. ↑ Papyrus 87
  28. ↑ Papyrus 46
  29. ↑ Perkins, Pheme (2012). Reading the New Testament: An Introduction. Paulist Press. ISBN 9780809147861.
  30. ↑ Ehrman, Bart D. (2012). Forged: Writing in the Name of God – Why the Bible's Authors Are Not Who We Think They Are. New York: HarperOne. pp. 192–99. ISBN 978-0062012623.
  31. ↑ Papyrus 20 ; Papyrus 23
  32. ↑ Moyise, Steve. The Old Testament in the New. A&C Black, 116. o. (2004. december 9.). ISBN 978-0-567-08199-5 
  33. ↑ Stephen L. Harris. Understanding the Bible. Mayfield, 388. o. (1992). ISBN 978-1-55934-083-0 „Most scholars believe that 1 Peter is pseudonymous (written anonymously in the name of a well-known figure) and was produced during postapostolic times.” 
  34. ↑ a b c Papyrus 72
  35. ↑ "Noha az ősi hagyományok János apostolnak tulajdonítják a negyedik evangéliumot, a Jelenések könyvét és a három János-levelet, a modern tudósok úgy vélik, hogy egyiket sem ő írta." Harris, Stephen L. , Understanding the Bible (Palo Alto: Mayfield, 1985) p. 355
  36. ↑ Papyrus 9
  37. ↑ Ehrman, Bart. Forged. HarperOne (2011. november 2.). ISBN 978-006-201262-3 
  38. ↑ "Noha az ősi hagyományok János apostolnak tulajdonítják a negyedik evangéliumot, a Jelenések könyvét és a három János-levelet, a modern tudósok úgy vélik, hogy egyiket sem ő írta." Harris, Stephen L. , Understanding the Bible (1985) p. 355
  39. ↑ Papyrus 98
  40. ↑ Újszövetség (rováskiadás). Kiadta: Rovás Alapítvány a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat közreműködésével, 2011, ISBN 978-963-88437-5-3

Irodalom az eredeti szöveg tanulmányozásához

szerkesztés
  • Maywald-Vayer-Mészáros: Görög nyelvtan, Tankönyvkiadó, Bp., 1987
  • Györkösy-Kapitánffy-Tegyey: Ógörög-magyar szótár, Akadémiai Kiadó, Bp., 1990
  • Soltész-Szinyei: Görög-magyar szótár, Sárospatak, 1875 (reprint: Bp., 1984)
  • Dr. Tarjányi Béla: Az újszövetség görög nyelve, Bp., 1988
  • Dr. Varga Zsigmond J.: Újszövetségi görög-magyar szótár, Bp., 1992
  • Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat, Bp., 1983
  • Max Zerwick SJ: Analysis philologica Novi Testamenti Graeci, Róma, 1953
  • Paul Kaufmann: Neutestamentliches Griechisch, Marburg an der Lahn, 1983
  • Görög Újszövetség online

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Újszövetség témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Újszövetség&oldid=27418423”