Új utca (Brassó)
Az Új utca (románul: Strada Cerbului, németül: Neugasse) Brassó belvárosának délnyugati részén helyezkedik el. A Hirscher utcától a délnyugati várfalig fut, hosszúsága 250 méter. Itt van a turistalátványosságnak számító Zsinór utca déli kijárata.
| Új utca (Strada Cerbului) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó |
| Városrész | Belváros |
| Létrejötte | 15. század |
| Irányítószám | 500015 |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | 590 m |
| Hossza | 0,25 km |
| Távolság a központtól | 0,4 km |
| Elhelyezkedése | |
 Új utca
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 21″, k. h. 25° 35′ 19″45.639200°N 25.588700°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 21″, k. h. 25° 35′ 19″45.639200°N 25.588700°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Új utca témájú médiaállományokat. | |
Elnevezése
szerkesztés1480-ban Sent Lassels gasz néven említik, mely az itt elhelyezkedő Szent László-kápolnára utalt. 1484-ben new gas, 1887-ben Neugasse (Új utca). Nevezték Felső-új utcának is (Oberste Newe gasz, 1641), hogy megkülönböztessék a városerőd többi, kezdetben szintén Neugasse nevet viselő utcájától. Román elnevezése kezdetben Ulița nouă (Új utca), 1926–1945 között Tache Ionescu, 1945–1966 között Pavel Tcacenco, 1966 óta Strada Cerbului.[1][2]
Története
szerkesztésA városerődnek ez a részét építették be a legkorábban. 1380 körül egy Szent Lászlónak szentelt kápolna állt az utca környékén.[3] Maga az utca azonban – mint neve is mutatja – csak később, a 15. században alakult ki. Kezdetben ezen a helyen egy sikátor volt, melyre a párhuzamos Vár utca és Szentlélek utca telkeinek hátsó bejáratai nyíltak. Ezen telkek megrövidítése és az üres terület újraparcellázása következtében jött létre az Új utca (hasonló módon alakult ki például a Kórház utca vagy a Michael Weiss utca is).[4]
Megjegyzendő, hogy Giovanni Morando Visconti 1699-es térképén az Új utca még nincs bejelölve, így egyesek feltételezték, hogy csak a 18. században alakult ki, azonban ez helytelen következtetés: Visconti térképe számos pontatlanságot tartalmaz, és az utca már jóval a 18. század előtt is létezett.[5]
Az utca a vár Quartale Corporis Christi fertályához tartozott,[6] főként takácsok lakták.[5] Legrégebbről fennmaradt épülete az 1713-ból származó, 34. szám alatt álló ikonos ház (Casa cu icoană). 1728-ban egy sörözőt említenek az utcában.[7]
A várfalon kívül egy tó volt; a belőle eredő patak az Új utcában folyt, majd tovább a Felsővilla (ma str. Alecu Russo) és a Fekete utca (ma str. Nicolae Bălcescu) mentén. Akárcsak a Fekete utcáé, az Új utca csatornája is a 19. század végéig fedetlenül állt, mivel az itt lakó szövőmesterek itt mosták a gyapjút.[8][9]
Leírása
szerkesztésFőleg egyemeletes lakóházakból áll, ma is őrizve 18. századi kinézetét. Ismertebb épületei:
- 5. Itt született és nevelkedett Ion Țiriac teniszező, üzletember.[10]
- A 20. és 22. számú házak között indul a turistalátványosságnak számító Zsinór utca.
- 23. Daniel Ridely-ház, itt született 1835-ben Friedrich Ridely.
- 34. Ikonos ház, az utca legrégebbről, 1713-ból fennmaradt épülete.[11] A dombormű Jézus megkeresztelését ábrázolja.
Műemlékek
szerkesztésAz utcából 8 épület szerepel a romániai műemlékek jegyzékében, ezek közül 2 országos jelentőségű műemlék.[11]
| Műemlékek listája | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Jekelius 33. o.
- ↑ Rus, Valer: Nomenclatură stradală. Historia Urbana, IX. évf. 1–2. sz. (2001) 94. o. ISSN 1221-650X
- ↑ Pavalache 61. o.
- ↑ Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 71. o. (2010). ISBN 9783412206024
- ↑ a b Stroe 82–85. o.
- ↑ Pavalache 110. o.
- ↑ Pușcariu 235. o.
- ↑ Jekelius 37. o.
- ↑ Pușcariu 132. o.
- ↑ Din această căsuţă cu două camere s-a ridicat Ion Țiriac. Libertatea, 2009. szeptember 25. (Hozzáférés: 2017. november 10.)
- ↑ a b Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
szerkesztés- ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928)
- ↑ Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ Pușcariu: Pușcariu, Sextil. Brașovul de altădată (román nyelven). Kolozsvár: Dacia (1977)
- ↑ Stroe: Stroe, Adriana – Stroe, Aurelian: Brașov-Cetate: Evoluția urbanistică și arhitecturală. Revista Monumentelor Istorice, LXXVIII. évf. 1–2. sz. (2009) ISSN 1220-174X
.svg){kind=small}