1892–93. évi Tengeri Utazási Emlékérem
Az 1892–93. évi Tengeri Utazási Emlékérem (németül: Seereise-Denkmünze 1892/1893) egy osztrák-magyar katonai kitüntetés volt, amelyet azok kaphattak meg, akik részt vettek az SMS Kaiserin Elisabeth védett cirkáló Ázsiát, valamint Ausztráliát és Óceániát érintő útján 1892–1893-ban. Az expedíció első szakaszán Ferenc Ferdinánd főherceg is a hajón utazott.
| 1892-93. évi Tengeri Utazási Emlékérem | |||
| |||
| Adományozza | |||
| Kaphatják | Az SMS Kaiserin Elisabeth 1892-93. évi útjának résztvevői | ||
| Statisztikák | |||
| Alapítás dátuma | 1893. november 11. | ||
| Első kitüntetés dátuma | 1893. december 15. | ||
| Kitüntetettek száma | Mintegy 460 | ||
| Viselési sorrend | |||
| Magasabb rangú kitüntetés | 1912/13-as Emlékkereszt | ||
| |||
Története
szerkesztésAz osztrák-magyar haditengerészet hajói rendszeresen indultak missziós utakra, melyek rend szerint távoli földrészekre és óceánokra vezettek. Céljuk a tapsztalatszerzés és a külkapcsolatok ápolása mellett az úgynevezett "lobogómutatás" volt, azaz hogy demonstrálják a Monarchia erejét a tengeren is.
1892 végén az SMS Kaiserin Elisabeth védett cirkáló indult egy ilyen missziós útra, amely Ázsiát, valamint Ausztráliát és Óceániát érintette. A hajóval tartott Ferenc Ferdinánd főherceg, a leendő trónörökös és kísérete. Az utazás egyik célja az volt, hogy a főherceg gyarapíthassa külföldi tapasztalatait, illetve a vele tartó szakemberek tudományos gyűjtést végezzenek.
Az SMS Kaiserin Elisabeth 1892. december 8-án futott ki Pólából, majd Triesztbe hajózott. A hajó parancsnoka Alois von Becker lovag, sorhajókapitány volt, a tisztikarban beosztva szerepelt Habsburg–Toscanai Lipót Ferdinánd főherceg, sorhajóhadnagyi rendfokozatban. December 15-én szállt fel a hajóra Triesztben Ferenc Ferdinánd főherceg, és kísérete.
A cirkáló Port Szaid érintésével a Szuezi-csatornán át érte el az Indiai-óceánt. 1893 január és március között a hajó India több kikötőjében is horgonyt vetett. Április elején Szingapúrba hajóztak, út közben került sor az Egyenlítő átlépésekor szokásos tréfás ceremóniára, melyen a főherceg is részt vett. Szingapúrból a cirkáló Batáviába, majd Sydney-be ment. Itt május 20-án Lipót Ferdinánd főherceget folyamatos helytelen viselkedése miatt kihajózták, ő egy kereskedelmi gőzhajóval tért vissza Európába. A cirkáló ez után számos helyet felkeresett a Csendes-óceáni szigetvilágban, többek közt Új-Kaledóniát, a Salamon-szigeteket és Új-Guineát. Júliusban ismét kikötöttek Szingapúrban, itt az addig begyűjtött emlékeket egy osztrák-magyar gőzössel hazaküldték. Szingapúrból Hongkongba, onnan Nagaszakiba, majd Jokohamába mentek, itt több, mint egy hónapig állt a hajó. Jokohamában Ferenc Ferdinánd kihajózott és egy kereskedelmi gőzössel Amerikába utazott. A Kaiserin Elisabeth októberben a Koreai-félszigeten kötött ki, ekkor több kétoldalú megállapodást írtak alá Csoszon és a Monarchia között. A cirkáló Hongkong, Szingapúr, Colombo és Áden érintésével, a Szuezi-csatornán át tért vissza a Földközi-tengerre. Polába december 19-én futott be a Kaiserin Elisabeth, 34780 tengeri mérföld (64412 km) megtétele után.[1] Ferenc Ferdinánd – aki már korábban hazatért – az SMS Fantasie jacht fedélzetén fogadta a Pólába érkező cirkálót. Az utazás emlékére készíttetett érmeket ez után személyesen adta át a legénység tagjainak.[2]
Az adományozások számáról eltérő adatok ismertek[1][3], valószínűleg mintegy 460 érmet osztottak ki az út résztvevői közt.
A kitüntetés leírása
szerkesztésA kitüntetés 37 mm átmérőjű, aranyozott bronz érem. Előlapján trópusi növénykoszorúban horgony látható, felette kitárt szárnyú kétfejű sas, főhercegi koronával. Felirata: REISE S. M. SCHIFF KAISERIN ELISABETH (Őfelsége Kaiserin Elisabeth hajójának útja). A hátlapon koszorúba foglalva az utazás főbb állomásai vannek felsorolva: OST INDIEN AUSTRALIEN SÜDSEE-INSEL CHINA JAPAN 1892–1893 (Kelet-India, Ausztrália, Dél-tengeri szigetek, Kína, Japán), felettük Ferenc Ferdinánd főherceg névjele látható. A szalag 40 mm széles, külalakja a Vitézségi Éremével egyezett, de fehér alapszínnel és kék mintázattal.[3]
További információk
szerkesztés
Az érmet bal oldalon, háromszögszalagon kellett viselni. Viselési sorrend tekintetében uralkodó által adományozott belföldi kitüntetések és emlékérmek után, a legutolsó helyre sorolt, az 1918-as állapot szerint az 1912/13-as Emlékkereszt után. A tiszti névkönyvben (Schematismus für das k. u. k. Heer und für die k. u. k. Kriegs-Marine) az 1900-as évtől, a haditengerészet hasonló kiadványában (Rangs- und Eintheilungs-Liste der k. u. k. Kriegs-Marine) 1899-től tüntették fel a kitüntetések között. Az érmet Heinrich Jauner tervezte.[1]
A kitüntetést elnyert személyek
szerkesztés
A lista nem teljes, azon nevezetesebb személyeket tartalmazza, akik megkapták az emlékérmet.
- Alois von Becker lovag, ellentengernagy, sorhajókapitányként vett részt az utazáson, mint a cirkáló parancsnoka.
- Bugél Ödön, a fiumei Nautica tanára, tengerészkadétként vett részt az utazáson.
- Anton Sanchez de la Cerda címzetes ellentengernagy, sorhajóhadnagyként vett részt az utazáson.
- Ferenc Ferdinánd főherceg
- Reményi Ferenc honvéd ezredes, sorhajózászlósként vett részt az utazáson.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Aichelburg, Wladimir. Register der k. (u.) k. Kriegsschiffe - Von Abbondanza bis Zrinyi (német nyelven), 254-255. o. (2002. február 14.). ISBN 978-3-7083-0052-8
- ↑ „Ferenc Ferdinánd hajója,”, Budapesti Hírlap, 1893. december 20., 5. oldal
- ↑ a b Nagy magyar kitüntetéskönyv - A magyar állam rendjelei és kitüntetései, 99. o. (2005). ISBN 963-867-211-0
Források
szerkesztés- Bodrogi Péter – Molnár József – Zeidler Sándor: Nagy magyar kitüntetéskönyv - A magyar állam rendjelei és kitüntetései. Budapest, 2005. ISBN 963-867-211-0
- Aichelburg, Wladimir: Register der k. (u.) k. Kriegsschiffe – Von Abbondanza bis Zrinyi. Wien, 2002. ISBN 978-3-7083-0052-8