1905-ös orosz forradalom

Az 1905-ös orosz forradalom II. Miklós orosz cár uralkodása alatt, az orosz–japán háború utáni elégedetlenség és országos éhezés miatt alakult ki. A vereséggel végződő háború tovább rontott Oroszország amúgy is gyenge gazdasági helyzetén, s a cár tekintélye is megingott befolyásolhatósága miatt, azonban a cári rendszer megdöntésére csak az 1917-es februári orosz forradalom volt képes.

Békés felvonulás 1905. január 9-e reggelén

A véres vasárnap

Tüntetés október 17-én (Ilja Jefimovics Repin festménye)

Általánossá vált a munkanélküliség, az éhínség, és a szegényes lakásviszonyok. A lakosság 60% analfabéta volt. A munkásmozgalmak visszaszorítása céljából szakszervezeteket (oroszul Szovjeteket) hoztak létre. Szentpéterváron egy ilyen szakszervezet vezetésével egy pópát, Georgij Apollonovics Gapon atyát bízták meg. 1905. január 9-én politikában tájékozatlan munkások a szentpétervári Téli Palota elé vonultak, hogy békésen kérjék a cárt a munkások nyomorának enyhítésére. A rendőrség és a katonaság azonban a tömegbe lőtt, közel háromezer halottat és sebesültet követelve. Ezt követően a kozák lovasság indított karddal rohamot a fegyvertelen emberek ellen. Bár a cár nem tartózkodott akkor a fővárosban, sokan mégis neki tulajdonítják a véres vasárnap eseményeit.

A forradalom eseményei

Az idő előrehaladtával országszerte szaporodtak a lázadások, a tüntetések és a sztrájkok. Nyáron fellázadt a fekete-tengeri flotta egyik cirkálójának, a Patyomkinnak a legénysége. A csatahajó legénységének lázadása meggyőzte a hatóságokat arról, hogy a zavargások leveréséhez katonai erőre van szükség. A Pavel Miljukov elnökletével megalakult „Szövetségek Szövetsége”, a szakmai szervezetek képviselőinek gyűlése egyre hangosabban követelte a parlamentet. II. Miklós 1905. augusztus 6-án felajánlotta, hogy felállít egy „tisztán tanácskozó dumát”, de a szövetség ezt elutasította alkalmatlanságra hivatkozva.

Következményei

Később II. Miklós a népszerűtlenségét csak az alkotmányos jogok bevezetésével tudta kiegyensúlyozni. Szabad kezet adott miniszterelnökének, Szergej Witte grófnak a miniszterek választását illetően, majd kiadta az októberi kiáltványt, melyben egy választott törvényhozó duma összehívását ígérte. A parlament kilátásba helyezése véget vetett a zavargásoknak.

1906-1912-ig több Állami duma alakult, de ezeket rövid működés után mindig feloszlatta a cári uralom.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz 1905-ös orosz forradalom témájú médiaállományokat.

• Bihari Péter: A huszadik század története fiataloknak; Holnap Kiadó, Budapest, 1995, ISBN 963-346-118-9
• Heresch, Elisabeth: II. Miklós
• Radzinszkij, Edvard: Az utolsó cár – II. Miklós élete és halála