Wikipédia

1975-ös cannes-i filmfesztivál

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 31.

A 28. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1975. május 9. és 23. között került megrendezésre, Jeanne Moreau francia színésznő elnökletével. A versenyben 20 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig szokatlanul sok, 25 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 23 nagyjátékfilm és 7 kisfilm vetítésére került sor.

A 60-as évek végén megszűnés rémével fenyegetett fesztivál kiheverte a megrázkódtatást, s míg a nagy rivális, a Velencei Mostra szervezési gondokkal küzdött, a cannes-i rendezvénysorozat ismét megerősödött és teljes gőzzel tevékenykedett az önmagának kitűzött hármas cél teljesítése, a filmművészet, az új tehetségek felfedezése és a filmeladások érdekében.[1] Még nagyobb teret nyertek a független filmek. Maurice Bessy filmtörténész, kritikus és forgatókönyvíró, a filmfesztivál művészeti vezetője átkeresztelte a hivatalos válogatás keretében két évvel korábban létrehozott Etűdök és dokumentumok (Etudes et documents) versenyen kívüli szekciót; a Termékeny szemek (Les yeux fertiles) keretében művészeti témákat feldolgozó, illetve más művészeti ágakkal foglalkozó filmeket mutattak be.[1][2]

1975-ben a nevében is Arany Pálmának visszakeresztelt fődíjat a zsűri – demonstrálva, hogy valóban nyitottak az egész világ filmtermésére – egy „ismeretlen” algériai alkotó, hazája forradalmához és függetlenségi harcához vezető utat feldolgozó filmjének ítélte (Parázsló évek krónikája); nem kis pánikot okozva ezzel, mivel a vendégek és a sajtósok nagy része meg sem nézte a filmet. Mellette egy-egy átütő erejű kanadai és német alkotás kapott elismerést: Costa-Gavras: Különleges ügyosztálya és Werner Herzog: Kaspar Hauser életét feldolgozó drámája.

A Croisette-en a nézők megtapsolhatták Dustin Hoffmant, aki első ízben jelent meg Cannes-ban. Ő ugyan nem kapott díjat, de partnere, Valerie Perrine a legjobb női szereplő lett, míg a legjobb színész a sötét szemüveggel és fehér bottal érkező Vittorio Gassman. Sikert aratott Peter O’Toole a Péntek, a bennszülött főszerepében, Isabelle Huppert az Aloïse-ban, továbbá Kris Kristofferson és Jodie Foster (Alice már nem lakik itt), Maria Schneider (Foglalkozása: riporter), Charlotte Rampling és Adriano Celentano (Yuppi du), John Gielgud (Galilei élete), Donald Sutherland (A sáska napja), valamint a Who együttes, Elton John és Tina Turner (Tommy)

A párhuzamos rendezvényeken vetített filmek közül kiemelkedett a Taviani-fivérek Allonsanfan című filmje, Marcello Mastroiannival a főszerepben, valamint Rainer Werner Fassbinder A szabadság ököljoga és André Téchiné Franciaországi emlékek című alkotása.

Magyar részről Jancsó Miklós Szerelmem, Elektra című alkotását hívták meg a versenyprogramba, Törőcsik Mari, Madaras József és Cserhalmi György főszereplésével, míg versenyen kívül mutatkozhatott be két, Bartók-műre alkotott balettfilm: A csodálatos mandarin Szinetár Miklós, valamint A fából faragott királyfi Horváth Ádám rendezésében.

A tömegeket vonzó, jelentős médiaeseménnyel járó rendezvény miatt Cannes sem kerülhette el a 70-es évek közepén napirenden lévő terrorfenyegetést. A megnyitó előtti este „A Nép Megromlása Elleni Népi Harc Bizottsága” jelentős üvegkárokat okozó bombát robbantott a fesztiválpalota mellett. Bomba robbant a repülőgépgyáros Marcel Dassault villája mellett is, egy harmadikat sikerült hatástalanítani, egy pedig idő előtt robbant, szétszaggatva azt, aki elhelyezte. A szervezetről senki sem hallott többé.[3]

Zsűri

szerkesztés

Hivatalos válogatás

szerkesztés

Nagyjátékfilmek versenye

szerkesztés

Nagyjátékfilmek versenyen kívül

szerkesztés

Rövidfilmek versenye

szerkesztés
  • Darju tebe zvezdu – rendező: Fjodor Hitruk
  • Don't – rendező: Robin Lehman
  • Kolory zycia – rendező: Piotr Szpakowicz
  • La corrida – rendező: Christian Broutin
  • Lautrec (Lautrec) – rendező: Geoff Dunbar
  • L'Empeinte – rendező: Jacques Cardon
  • Pedestrians – rendező: Andrew Ruhl
  • Revisited – rendező: Joyce Borenstein
  • WOW Women of the World – rendező: Faith Hubley

Párhuzamos szekciók

szerkesztés

Kritikusok Hete

szerkesztés
  • Brother, Can You Spare a Dime? – rendező: Philippe Mora
  • Konfrontation – rendező: Rolf Lyssy
  • Vase de noces – rendező: Thierry Zéno
  • Hester Street (Hester utca) – rendező: Joan Micklin Silver
  • L’assassin musicien – rendező: Benoît Jacquot
  • Knots – rendező: David Munro
  • L’eta della pace – rendező: Fabio Carpi

Rendezők Kéthete

szerkesztés

Nagyjátékfilmek

szerkesztés
  • Allonsanfan (Allonsanfan)[4] – rendező: Paolo Taviani és Vittorio Taviani
  • Der Schwarze Engel – rendező: Werner Schroeter
  • Chac: Dios de la lluvia – rendező: Rolando Klein
  • Das Rückendekollete – rendező: Jan Nemec
  • Di' asimanton aformin – rendező: Tassos Psarras
  • Faustrecht Der Freiheit (A szabadság ököljoga) – rendező: Rainer Werner Fassbinder
  • Guerra Conjugal – rendező: Joaquim Pedro de Andrade
  • Hauptlehrer Hofer (Hofer igazgató-tanító) – rendező: Peter Lilienthal
  • Jeanne Dielman, 23 Quai Du Commerce - 1080 Bruxelles (Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. I-II.) – rendező: Chantal Akerman
  • L'ultimo giorno di scuola prima delle vacanze di natale – rendező: Gian Vittorio Baldi
  • La Batalla de Chile: La lucha de un pueblo sin armas - Primera parte: La insurreción de la burguesía (Chile csatája: A burzsoázia felkelése) – rendező: Patricio Guzmán
  • Les vautours – rendező: Jean-Claude Labrecque
  • Les oeillets rouges d'avril – rendező: Véra Belmont
  • Njangaan – rendező: Mahama Johnson Traore
  • O Thiassos (Vándorszínészek) – rendező: Theo Angelopoulos
  • Shazdeh Ehtejab – rendező: Bahman Farmanara
  • Souvenirs d'en France (Franciaországi emlékek) – rendező: André Téchiné
  • Strah – rendező: Matjaz Klopcic
  • Streik! – rendező: Oddvar Bull Tuhus
  • Sunday Too Far Away (Vasárnap messze van) – rendező: Ken Hannam
  • The Texas Chainsaw Massacre (A texasi láncfűrészes mészárlás) – rendező: Tobe Hooper
  • Zone Interdite – rendező: Ahmed Lallem

Rövidfilmek

szerkesztés
  • 16+- (Csofuku-Ki) – rendező: Terajama Sudzsi
  • 350 – rendező: Philippe Pilard
  • Echos d'Alger 1955 – rendező: Frank Cassenti
  • L'économie des sentiments – rendező: Daniel Jouanisson
  • Manosolfa – rendező: Sandra Coelho de Souza
  • Monopolis – rendező: Claude Dubrana és J.P. Zirn
  • Tadii – rendező: Nooreddin Zarrin Kelk

Díjak

szerkesztés

Nagyjátékfilmek

szerkesztés

Rövidfilmek

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b V. C. Thomas: 1975 – Parfums de Cannes. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. augusztus 31.) (franciául)
  2. ↑ Loredana Latil: Les années 70 : un nouveau départ après la crise de mai. Cannes et le Festival. Site officiel de la ville de Cannes. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 31.) (franciául)
  3. ↑ Gérard Pangon: Mille et une Nuits. Petites histoires de Cannes. Arte TV. (Hozzáférés: 2008. augusztus 31.)[halott link] (franciául)
  4. ↑ a b c d Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  5. ↑ A fesztiválon No oyes ladrar los perros? címmel szerepelt.
  6. ↑ Le cantique des créatures sorozat epizódja.

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=1975-ös_cannes-i_filmfesztivál&oldid=27412506”