Algéria

Algéria észak-afrikai állam a Földközi-tenger partján. Szárazföldön keletről Tunézia és Líbia, délről Mali és Niger, délnyugatról Mauritánia, nyugatról pedig Marokkó és Nyugat-Szahara határolja. Északról tengeri határ választja el Spanyolországtól és Olaszországtól. Területe 2 381 741 km², Afrika legnagyobb területű országa, valamint a világ 10. legnagyobb országa. A 46 milliós lakosságával (2024-ben) Afrika 10. legnépesebb országa. Fővárosa Algír, három legnagyobb városa pedig Orán, Kaszentína és Annába.

Algériai Népi Demokratikus Köztársaság
الجمهورية الجزائرية الديمقراطية الشعبية (arab) al-Jumhūriyya al-Jazāʾiriyya ad-Dīmuqrāṭiyya aš-Šaʿbiyya ⵜⴰⴳⴷⵓⴷⴰ ⵜⴰⵎⴻⴳⴷⴰⵢⵜ ⵜⴰⵖⴻⵔⴼⴰⵏⵜ ⵏ ⴷⵣⴰⵢⴻⵔ (berber) Tagduda tamegdayt taγerfant n Dzayer
Algéria zászlaja Algéria címere
Nemzeti mottó: بالشعب و للشعب A nép forradalma a népért Nemzeti himnusz: Kasszaman
Fővárosa	Algír
é. sz. 36° 43′, k. h. 3° 14′36.716666666667, 3.2333333333333
Államforma	köztársaság
Vezetők
Elnök	Abd el-Madzsíd Tebbún
Miniszterelnök	Nadir Larbaoui
Hivatalos nyelv	arab, berber
Beszélt nyelvek	francia, algériai arab
Függetlenség	Franciaországtól
Függetlenség kikiáltása	1962. július 5.
Elődállamok	Francia Algéria
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete Afrikai Unió Kereskedelmi Világszervezet Arab Liga Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja Afrikai Fejlesztési Bank Afrikai Gazdaságfejlesztési Arab Bank Gazdasági–Társadalmi Fejlesztési Arab Alap Az Arab Magreb Uniójának zászlaja Arab Valutaalap Interpol Vegyifegyver-tilalmi Szervezet Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet UNESCO Föld-megfigyelési Csoport Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület Kőolaj-exportáló Országok Szervezete Nemzetközi Polgári Védelmi Szervezet Meteorológiai Világszervezet Egészségügyi Világszervezet Iszlám Konferencia Szervezete Vám Világszervezet
Népesség
Népszámlálás szerint	46 164 219 fő (2023)
Rangsorban	32.
Becsült	42 228 429 fő (2018)
Rangsorban	32.
Népsűrűség	19,38 fő/km²
Rangsorban	164.
Főbb etnikumok	arab-berber 99% egyéb 1%
Vallások	iszlám 99% (államvallás)
GDP	2019
Összes	200,171 milliárd USD (53.) PPP: 693,109 milliárd USD
Egy főre jutó	4645 USD (109.)
HDI (2017)	0,754 (85.) – magas
Gini-index (2011)	27,6
Írástudatlanság	19,8%
Földrajzi adatok
Terület	2 381 741 km²
Rangsorban	10.
Víz	1,1%
Időzóna	CET (UTC+1)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	algériai dinár (DZD)
Nemzetközi gépkocsijel	DZ
Hívószám	+213
Segélyhívó telefonszám	14 17 1548 1055
Internet TLD	.dz
Villamos hálózat	230 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó	C és F típus
Közlekedés iránya	jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Algériai Népi Demokratikus Köztársaság témájú médiaállományokat.

Algéria mai területe 1711-től 1830-ig formailag az Oszmán Birodalomhoz tartozott ugyan, de gyakorlatilag független volt. Algériát a franciák 1830-ban szállták meg a török haderő leverése után. 1834. július 22-én Algériát francia birtokká nyilvánították, és főkormányzót neveztek ki az élére. 1954. november 1-jén Algériában függetlenségi harcok robbantak ki, aminek a végén 1962. június 3-án Franciaország elismerte Algéria függetlenségét. 1991. december 26-án kitört az algír polgárháború a központi kormányzat és az iszlám fundamentalisták között, ami 2002. február 8-án a központi kormányzat győzelmével zárult.

Hivatalos nyelve az arab és a berber. A lakosság túlnyomó zöme iszlám vallású. Gazdaságilag a fejlődő országok közé tartozik. 2022-ben Afrika 4. legnagyobb gazdaságával, valamint Afrika 9. legmagasabb életszínvonalával rendelkezett. 2021-ben az ország két legfőbb exportcikke a kőolaj és a földgáz volt, valamint két legnagyobb kereskedelmi partnere Olaszország és Spanyolország. A korrupcióérzékelési index alapján világszinten a közepesen korrupt országok közé tartozik.

Algéria középhatalom a globális ügyekben. Az ország többek között az Afrikai Unió, Arab Liga, ENSZ, IMF, OPEC, Világbank tagja is.

Etimológia

Az ország neve Algír (fő)város nevéből ered, amely pedig az arab al-Dzsazáir ( الجزائر , "a szigetek") szóból.

Földrajz

Algéria Afrika északnyugati részén fekszik, földközi-tengeri partvonala 1200 km hosszú. A mediterrán partvidéket a 300–400 km széles, árkokkal, termékeny medencékkel és völgyekkel több párhuzamos vonulatra osztott Atlasz-hegység választja el a Szaharától.

Az ország négy nagy tájból áll:

• A tengermellék és a Tell-Atlasz
• Sott-fennsík
• Szaharai-Atlasz
• Szahara

Algéria domborzati és műholdas képe – nyitható sablon >>>>>>>>
Műholdas kép Spanyolország Marokkó Tunézia L í b i a Niger M a l i Mauritánia Algír Annába Kaszentína Orán Tamanrasset Földközi-tenger Merlhir-sott T e l l - A t l a s z Szaharai - Atlasz N y u g a t i - E r g Keleti-E r g Ses-Erg h a m m a d a S - z - a - h - a - r - a Ahaggar Taszilin- Ádzser Akákusz A d r a r Tahat Mzab

Domborzata

Ez az ország leglakottabb és mezőgazdaságilag is igen fontos területe. A keskeny part menti síkság alig 80–150 km széles, ezt a Tell-Atlasz vonulata követi. A tengerparton ritka a homokos strand. A Földközi-tenger vizét általában meredek sziklafalak övezik, beljebb viszont dúsan termő völgyek váltakoznak nehezen művelhető köves fennsíkokkal. A Tell-Atlasz legmagasabb pontja 2308 m (Lalla Khedidja Kabiliában).

A Tell-Atlasz és a vele párhuzamos Szaharai-Atlasz nyugatról kelet felé fokozatosan közeledik egymáshoz, s az Atlasz-hegység keleti részén egyesül.

Sott-fennsík

A két hegylánc közé zárt terület az ún. Berber-(vagy Sott) fennsík átlagosan 900 m magas felföld, amelyen zárt medencék és nagy sóstavak találhatók. Nevét az időnként kiszáradó sós tavakról, az úgynevezett sottokról (chott) kapta.

Szahara-Atlasz

A fennsíkhoz délről csatlakozó, a tengerparttal és a Tell-Atlasszal párhuzamos Szaharai-Atlasz legmagasabb pontja a Dzsebel Aïssa (2236 m). Itt a Szaharai-Atlaszban termékenységről már szó sem lehet. Még a legmagasabb csúcsokon sem éri el a csapadék évi mennyisége a 400 mm-t. Legfeljebb gyér füvű legelő nő meg rajta. A Szaharára néző lejtők kősivatagok. Az úgynevezett szaharai kapukon kelnek át a hegységen a nagy múltú (karaván)utak, amelyeknek kijáróiba oázisvárosok települtek. A Szaharai- és a Tell-Atlasz egyesülő-, és Tunéziába is átnyúló keleti része az Aurés (Oresz-) hegység.

Szahara

Az ország területének mintegy háromnegyed része sivatag, elszórtan oázisokkal. Az északnyugati és északkeleti rész homoksivatag (erg), a Szahara nagy része azonban köves (hammáda). Délkeleti felén emelkedik az Ahaggar- és a Taszilin-Ádzser-hegység. Több helyen dús vizű források törnek a felszínre, ahol virágzó oázisok találhatók (pl. északon a Mzab-föld városai).

Az Ahaggar-hegységben található az ország legmagasabb pontja, a Tahat csúcs, melynek magasságát 2918 m és 3005 m közé teszik.

• 
  Főbb utak és települések
• 
  Oázis az Ahaggar-hegységben
• 
  A Tahat az Ahaggar-hegységben az ország legmagasabb pontja
• 
  A Taszilin-Ádzser-hegység egy része
• 
  A tuaregek állatokat itatnak a Szaharában

Vízrajz

Legjelentősebb folyó a Chéliff (vagy Sheliff); Orántól ÉK-re ömlik a Földközi-tengerbe. Legjelentősebb tavak: Chergui-sott, Merlhir-sott, Mérouane-sott (sóstavak).

Éghajlata

Éghajlati térkép Köppen osztályozásán. (angol nyelvű) A piros trópusi sivatagi éghajlat

A Földközi-tenger partvidékén meleg nyarú mediterrán éghajlat jellemző, az Atlasz vidékén, különösen a Sott-fennsíkon szubtrópusi sztyepp éghajlat alakult ki, az ország túlnyomó része pedig sivatagi éghajlatú.

A Földközi-tenger légáramlatai kellemes, mediterrán éghajlatot alakítanak ki a tengerparton: enyhe, fagymentes a tél (a január középhőmérséklete +12 °C) és mérsékleten meleg a nyár (az augusztus középhőmérséklete 25 °C). Az évi csapadék 400–800 mm, az esős időszak novembertől márciusig tart, a nyár száraz, napsütésben gazdag.

A szubtrópusi sztyepp éghajlat területén a nyár forró, a tél viszont aránylag hideg, az évi hőmérsékleti ingadozás jelentős. A legmelegebb hónap középhőmérséklete a Sott-fennsíkon eléri a 30-35 °C-ot, a leghidegebb hónapé 5-6 °C körül alakul. A hőmérséklet abszolút maximumai 45-48 °C-ig emelkednek, télen -10 °C körüli fagyok is előfordulhatnak, a hegyekben gyakori a hó. A csapadék évi összege 100–300 mm, évi járását téli és tavaszi maximum és hosszú nyári száraz időszak jellemzi.

Az Atlasz-vidéktől délre a hőség egyre fokozódik, s a nyári napokon gyakorta eléri az 50 °C-ot, a Szahara Algériához tartozó területén találjuk Afrikában a legforróbb nyarat. A legmelegebb hónap középhőmérséklete 34-38 °C között váltakozik, az abszolút maximumok elérik a 48-53 °C-ot. A leghűvösebb hónap középhőmérséklete 8-16 °C közötti, télen gyenge fagyok is előfordulhatnak. A napi hőingás jelentős, minden évszakban eléri a 15-20 °C-ot. A csapadék átlagos évi összege mindenütt kevesebb 50 mm-nél, éven belüli eloszlása rendszertelen, a Szahara északi peremén a téli hónapokban, déli részén nyáron esik kevesebb csapadék (az évi átlag 100–200 mm). A száraz sivatagi tájakon az égbolt egész évben csaknem felhőtlen, a napsütés zavartalan, az évi 3500-4000 órás napfénytartam a csillagászatilag lehetségesnek 80-90%-a. Gyakori a homokvihar, az ún. harmattán.

Élővilág, természetvédelem

Egypúpú teve, azaz dromedár

Algéria területének már csak alig 2%-át borítja erdő. Az Atlaszvidék természetes növénytakaróját eredendően a keménylombú erdők alkották, melyeket mára már szinte teljesen kiirtottak. Helyükön a völgyekben mezőgazdasági termelés folyik, a hegyoldalakon pedig mediterrán cserjés, a macchia tenyészik. A Tell-Atlasz kellőképpen csapadékos északi lejtőin a macchia mellett aleppóifenyő, paratölgy és magyaltölgy, valamint az 1600 m feletti területeken cédrusok nőnek. Kabiliában még vannak összefüggő erdőségek. A Sott-fennsík uralkodó növényzete az eszpartófű s az üröm. A Szaharai-Atlasz hegyvidéki sztyeppéje délen kopár sivatagba megy át; említésre méltó növényzet (elsősorban datolyapálma) csak a peremvidékeken s a talajvízzel rendelkező területeken (oázisokban) nő. A Szahara növényzete a szárazsághoz alkalmazkodott fajokból áll. Ezek vagy igen rövid tenyészidejű efemerek vagy szukkulens (pozsgás), geofiton, illetve a gyökerüket a víz után nagy mélységbe lebocsátó évelő növények. A különböző sivatagtípusokban eltérő növénytársulások alakulnak ki. A homokdűnéken a tevefű (Cymbopogon) sp. és az ízelt szakszaul (Haloxylon tamariscifolium) mellett a Retama és a Calligonum fajok nőnek. A kavicsos, agyagos területeken néhány Aristida és Anabasis faj tengeti életét. A sziklasivatagokban van a legkevesebb növény. Az oázisokon kívül valódi fák (tamariska és akácia fajok) csak a vádik, az időszakos vízfolyások völgyeiben élnek.

Az állatvilág a növényekhez hasonlóan a szárazsághoz alkalmazkodott és fajokban szegény. Valamennyi állat gyors mozgású és főképpen éjszakai életet él. Elsősorban gazellák és a sivatagi róka, antilopok, ugróegerek, kígyók, gyíkok, skorpiók élnek itt. A kis, lényegében elzárt oázis-ökorendszerekben különböző madarak – nagy ragadozómadarak is – és rovarok is találhatók. A legfőbb haszonállat az egypúpú teve, a dromedár.

Nemzeti parkjai

Algéria nemzeti parkjai

2020 táján tizenegy nemzeti park található. 1921-ben a gyarmati főkormányzó utasításával jött létre az Erdészeti Hivatalhoz tartozó nemzeti parki intézményrendszer. A független Algériában 1972-ben hozták létre az első nemzeti parkot, a Taszilin-Ádzser hegységben. A kiemelkedő régészeti jelentőséggel bíró Ahaggar és Tasszili Nemzeti Parkot 2011 februárjában kulturális parknak (parc culturel) nevezték át.

Nemzeti Park	Alapítás éve	Terület (km²)
Ahaggar Kulturális Park	1987	45 000
Belezma Nemzeti Park	1984	262,5
Sréa Nemzeti Park	1983	265,87
Dzsebel Issza Nemzeti Park	2003	244
Dzsurdzsura Nemzeti Park	1983	185
El Kala Nemzeti Park	1983	800
Guraja Nemzeti Park	1984	32
Tasszili Kulturális Park	1972	138 000
Taza Nemzeti Park	1985	37,2
Tánijat el-Had Nemzeti Park	1983	34,25
Tilimszán Nemzeti Park	1993	82,25

Természeti világörökségei

Az UNESCO listáján csak egy algériai táj szerepel: Taszilin-Ádzser. A táj igen festői, a szél által koptatott homokkő sziklák valóságos „erdőt” alkotnak. Jelentősége mégis régészeti lelőhelyként van. Sziklába vésett rajzok bizonyítják, hogy itt már 8000 éve élt ember.

Történelem

Algéria mai területén a berberek által irányított numidiai királyság működött i. e. 202-től i. e. 25-ig. i. e. 25-ben Augustus római császár Numidiát a Római Birodalomhoz csatolta.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a terület felett az irányítást a Bizánci Birodalom vette át, az arabok 8. századi érkezéséig. A 8. század elején Algériát a damaszkuszi Omajjád kalifátushoz csatolták.

A berberek kezdetben ellenálltak az érkező araboknak, azonban fokozatosan felvették az iszlám vallást, az arab nyelvet és kultúrát is.

A 15. században a spanyolok megindították támadásaikat az algír partvonal ellen, és számos tengerparti várost elfoglaltak. A spanyol fenyegetéssel szemben az algíriak a törökökhöz fordultak segítségül. Akik végül átvették a berber Mouhoubi-dinasztiától a hatalmat és a területet az Oszmán Birodalomhoz csatolták. Az algériai beglerbégek sikeresen vissza verték a spanyolokat és a marokkói szultán támadásait.

Az algíri állam 1711-től 1830-ig formailag az Oszmán Birodalomhoz tartozott ugyan, de gyakorlatilag független volt. Algériát a franciák 1830-ban szállták meg a török haderő leverése után. 1834. július 22-én Algériát francia birtokká nyilvánították, és főkormányzót neveztek ki az élére.

1954. november 1-jén Algériában függetlenségi harcok robbantak ki, aminek a végén 1962. június 3-án Franciaország elismerte Algéria függetlenségét.

1991-ben kitört az algír polgárháború a központi kormányzat és az iszlám fundamentalisták között, ami 2002. február 8-án a központi kormányzat győzelmével zárult.

21. század

M. Abd el-Azíz Buteflíka és a 2001. áprilisi választások nyomán kormányt alakító Ali Benflis eredményeket értek el az iszlám fundamentalista terrorizmus megfékezésében, de az Iszlám Fegyveres Csoport (GIA) akcióit még nem sikerült teljesen felszámolni.

Az al-Káida észak-afrikai szárnyának tulajdonított 2007. áprilisi véres algíri merényletek arra utalnak, hogy a radikális fegyveres mozgalmak legfeljebb hallgattak a '90-es évek vége óta, de jelenlétükkel továbbra is számolni kell, újbóli fellépésük Európa számára is biztonságpolitikai kockázatokat jelent.

A 2019. decemberi választást követően Abd el-Madzsíd Tebbún (Abdelmadjid Tebboune) választották elnöknek, miután megszerezte a szavazatok 58%-át. 2021 februárjában tömeges tiltakozások és tüntetések hulláma kezdődött Tebbún kormánya ellen.

Államszervezet és közigazgatás

A parlament ülésterme

Alkotmány, államforma

Az ország elnöki rendszerű köztársaság. Az 1989-ben módosított alkotmány szerint eltörölték a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) egyeduralmát s bevezették a többpártrendszert.

Az államfő csak muszlim lehet, s egyben ő a fegyveres erők főparancsnoka és a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. A miniszterelnök maga nevezi ki kormánya tagjait.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

• Az 1996. évi alkotmány szerint a kétkamarás parlament a 389 tagú nemzetgyűlésből és a 96 tagú nemzeti tanácsból áll és gyakorolja a törvényhozó hatalmat. A nemzetgyűlést 5 évenként választják újra. A nemzeti tanács tagjainak mandátuma 6 évre szól, a tagok felét háromévenként a helyi tanácsok újraválasztják, míg a másik felét a köztársasági elnök nevezi ki. A választójogi korhatár 18 év.
• A köztársasági elnököt 5 évre választják; ugyanaz a személy csak kétszer választható.
• A miniszterelnököt a köztársasági elnök nevezi ki.
• A jogrendszer az iszlám s a francia jogra alapul. Az igazságszolgáltatás – legfelső fóruma a Legfelsőbb Bíróság – népi bíróságokra (polgári jog) és népi büntetőbíróságokra (büntetőjog) oszlik. Az országban 183 elsőfokú és 31 fellebbviteli bíróság működik. Az állam elleni gazdasági bűncselekményeket három, az állambiztonsági ügyeket egy különbíróság tárgyalja. 1992-ben ismét bevezették a halálbüntetést.

Politikai pártok

• FLN (Front de Libération Nationale)
• RND (Rassemblement National Démocratique)
• MRN (Mouvement de la Réforme Nationale)
• MSP (Mouvement de la Société de la Paix)
• PT (Parti des Travailleurs)

Közigazgatási beosztás

Az ország 48 tartományra (vilája), 548 járásra (daira) és 1541 községre (baladíja, commune) oszlik.

Népesség

Népessége 2024 nyarán kb. 46,3 millió fő, országos népsűrűsége (a hatalmas lakatlan területek miatt) alacsony, 19 fő/km².

Lakosságszám
Év	Népesség	Átl. vált.(%)
1960	11 057 863	—
1970	14 464 985	2,69%
1980	19 221 665	2,84%
1990	25 758 869	2,93%
2000	31 042 235	1,87%
2010	35 977 455	1,48%
2019	43 053 054	1,99%

Algéria népsűrűsége 2008-ban

Algériai népcsoportok és törzsek

Képek A főváros, Algír egy képe Al-Kawthar mecset Blida-ban Utcakép Oránban, az ország északi részén Asszonyok Oránban Férfiak Ghardaia városában Család az ország délkeleti részén, Akakusz-hegység Karaván a Hoggar-hegységben

Általános adatok

A fővárosban, Algírban közel 1 840 000 fő él. A népességnövekedési ráta: 1,68%. A lakosság 96%-a északon, az ország 20%-án él. A lakosság 58%-a él városban. A várható átlagos élettartam 70 év. A csecsemőhalandósági ráta 39,1‰. Írástudatlanság:38%. Népek: arab (70%), berber (30%). Az ország lakossága fiatal; a népesség 46%-a 15 éven aluli.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A hivatalos nyelv az arab. A második legfontosabb nyelv a francia. Az állami televízió arabul és franciául is sugároz.

Elsősorban arabul és franciául írnak.

Az államvallás a szunnita iszlám, mivel a lakosság 99%-a szunnita. Etnikai megoszlás: 85% arab, 10% berber, 4% fekete-afrikai, 1% francia.

Szociális rendszer

Az egy főre jutó jövedelem alapján Algéria Afrika gazdag országai közé tartozik. A társadalombiztosítás minden munkavállalóra kiterjed; 60 éves kortól a dolgozók nyugdíjat kapnak. Van rokkantsági és özvegyi nyugdíj is. Hiányzik viszont a munkanélküli segély.

Az egészségügyi ellátás térítésmentes, de az ellátottság tekintetében jelentős a különbség a város és a vidék között.

Gazdaság

Általános adatok

Gazdasága: agrár-ipari ország.

Algéria az afrikai kontinens fejlettebb országai közé tartozik. A gazdaságilag aktív népességen belül az agrárkeresők aránya az elmúlt évtizedekben gyorsan csökkent, a bányászatban és az iparban dolgozók aránya már meghaladja a mezőgazdaságban foglalkoztatottakét. A munkaerőhelyzetet kettősség jellemzi; a szakképzett munkaerő hiánya és a szakképzetlenek nagyarányú munkanélkülisége; több tízezer kvalifikált európai dolgozik az országban, s két milliónál is több szakképzetlen algériai kénytelen Francia- és Olaszországban munkát vállalni (gyarmati időkben az arab műszaki értelmiség létrejöttét mindenáron megakadályozták). A függetlenség elnyerése után Algériában néhány gazdasági ágazatban államosítottak. A nyolcvanas évek eleje óta azonban a gazdasági liberalizálás, a magánszektor fejlesztése a cél.

Tájkép Bouira közelében

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Az összterületnek csak a 3,5%-án folyik növénytermesztés, 15%-a legelő, 2%-a erdő, a többi egyéb, főleg sivatag. Az ország az élelmiszer szükségletének csak a töredékét tudja megtermelni. A partvidéken és a hegységek völgyeiben szőlőt, búzát, árpát, burgonyát, narancsot, paradicsomot, olajbogyót és datolyát termesztenek. A kiterjedt paratölgy erdők Algériát a világ egyik legnagyobb parafatermelőivé teszik. A déli oázisok jellegzetes haszonnövénye a datolya. A világ második datolyatermelője Algéria. Juhot, kecskét legeltetnek a hegységek lejtőin és a Sott-fennsíkon. A helyenként tartott szarvasmarhán kívül, a teherhordásra használt szamár és teve érdemel még említést.

A földreform során a volt gyarmatosítók birtokait önigazgató paraszti kollektívák (szövetkezetek) vették át. Az arab-berber nagybirtokokat felszámolták. A földbirtokok felső határát a gabonaföldeknél 50, a szőlőknél 20, a kerteknél 5 hektárban maximálták. Az így nyert területeket, valamint a művelés alá vett szűzföldeket a földnélküliek és a kisparasztok kapták meg. A gazdálkodás színvonala a kisbirtokokon alacsony, a gépesített, kemizált nagyüzemek termelékenysége nagyobb.

Ipar

Algéria gázvezetékei

A szénhidrogének bányászata alkotja az ország gazdaságának gerincét. A költségvetés bevételének 60%-a, a GDP 30%-a, az export pedig több mint 95%-a származik ezekből. Földünk 5. legnagyobb földgáz- és 14. legnagyobb kőolajtartalékával rendelkezik, a 2. legjelentősebb földgázexportőr. A kőolaj és a földgáz szinte kizárólagos szerepet játszik a gazdaság finanszírozásában. A fokozatos államosítások után az egész kőolaj- és földgázipar az állam kezében összpontosul. A kőolajtermelés négy mezőn folyik. Hászi-Meszud 45%-át, Edzsele és Hászi-el Gászi 20-20%-át, míg a partvidékhez legközelebb fekvő Lagvát 15%-át adja a kőolajtermelésnek. A kőolaj vezetékeken keresztül kerül a tengerparti finomítókba (nyersolajfinomító kapacitása a legnagyobb Afrikában), illetve a kikötőkbe. A földgáz csaknem egésze Hászi-R'mel környékéről származik, s két vezetéken át jut el a tengerpartra. Az egyéb ásványkincsek közül a vasérc (Dzsebel Venza, Orán, Szkikda, Benisaf), az ólom és az antimon (Tell-Atlasz), valamint az urán-, a platina- és a volfrámtermelés (Ahaggar) jelentős; A Tebessza körzetében bányászott foszfát döntően exportra kerül.

A villamosenergia-termelés csaknem egészét szénhidrogén-alapú hőerőművek szolgáltatják. Az első kísérleti atomreaktort argentin segítséggel építették és 1989-ben helyezték üzembe a főváros szomszédságában. Nyersvasat és acélt Annába kohójában állítanak elő, de fémfeldolgozása nem jelentős. Gépipara jobbára a hajójavításra (Algír, Orán, Szkikda, Annába) és mezőgazdasági gépek előállítására szorítkozik. Algírban és Annabában francia alkatrészeket összeszerelő autógyárak működnek. Arzév, Bedzsája és Algír finomítói évente több millió tonna kőolajat dolgoznak fel. A foszfátot ugyanezen városok műtrágya gyárai hasznosítják. A malom-, hús- és tejipar, valamint a halkonzervgyártás a tengerparti nagyvárosokban (Algír, Orán, Annába, Szkikda) tömörül. Az 1960-as és 1970-es években végigvitt nagy beruházások csak részben hoztak sikereket, ugyanakkor nagy mennyiségű hitel felvételével jártak együtt. Összes külső adósságállománya meghaladja a 25 milliárd USD-t, ami a GNP 50%-a. A kormányzat a gazdasági szerkezet diverzifikálása érdekében támogatja a kőolajszektoron kívüli hazai és külföldi beruházásokat. Mindez csak mérsékelt eredményeket hozott: a munkanélküliség továbbra is meghaladja a 30%-ot.

Külkereskedelem

Algéria 2001-ben társulási szerződést írt alá az Európai Unióval, ami a külkereskedelem növekedését eredményezi.

Exportjában a kőolaj, a földgáz és ezek termékeinek szerepe szinte kizárólagos (97%). Ezeken kívül egyes mezőgazdasági termékek (zöldség, déligyümölcs, bor) kerülnek csak kivitelre. A mezőgazdaság háttérbe szorulása az ország importjában is megmutatkozik: az élelmiszerek a behozatalnak mintegy negyedét teszik ki. Behozatalra szorul az ország gépekből, ipari berendezésekből és fogyasztási cikkekből is.

Legfontosabb kereskedelmi partnerei 2017-ben :

• Export: Olaszország 17,4%, Spanyolország 13%, Franciaország 11,9%, USA 9,4%, Brazília 6,2%, Hollandia 5,5%
• Import: Kína 18,2%, Franciaország 9,1%, Olaszország 8%, Németország 7%, Spanyolország 6,9%, Törökország 4,4%

Az ország külkereskedelmi forgalmának jelentős részét a nagy kikötőkön (Algír, Szkikda, Annába) keresztül bonyolítja le, amelyekhez vasútvonalak és jól kiépített közutak vezetnek.

Közlekedés

Algéria autópályái 2015 májusában. Zöld: működő
Piros: építés alatt
Sárga: tervezett
Fehér: egyéb főbb utak

Képek A kelet-nyugat autópálya Ghomri mellett Útbaigazítás arab, kabil és francia nyelven Egy új viaduktot építenek Aïn Turk mellett

Közút

Az utak az északi országrészre koncentrálódnak. Az algériai autópálya-hálózat egyre bővül, bár ez csak az ország északi régiójára igaz, ahol a lakosság zöme él.

Olcsó, modern autóbuszok közlekednek csaknem minden település között, még délre is, Tamanrassetig és Djanetig.

Északon jó az úthálózat; a sivatagi utak csak részben aszfaltozottak. Taxi minden nagyobb városban található.

Vasúti közlekedés

A vasút hossza 4300 km. Valamennyi jelentős tengerparti várost vasútvonal köti össze; a parttól az ország belsejébe is vezet néhány vonal.

Vízi

Az ország fő kikötői: Algír, Annába, Orán, Bedzsája, Szkíkda és Arzév.

Légi

A fő nemzetközi repülőtér, a Houari Boumedienne repülőtér kb. 20 km-re fekszik Algír-tól.

Algírból a legtöbb nagyobb város és sok oázisváros is elérhető repülővel.

Telekommunikáció

Hívójel prefix	7R, 7T-7Y
ITU zóna	37
CQ zóna	33

Kultúra

Képek a kultúráról Népzenészek Koléa zenészek Algériai táncosnők Tuareg fesztivál az ország délkeleti részén, Dzsanet Lakodalmi vendégek az ország középső részén, Adrar Mecset Algírban Orán katedrálisa A Modern Művészetek Múzeumának (Musée public national d’art moderne et contemporain d’Alger) belső része Algírban Kuszkusz zöldséggel és csicseriborsóval, Algéria nemzeti étele A rézművesség termékei Női kosztümök Hagyományos algír kosztümök Hagyományos kosztüm Haik a berber mozabita asszonyokon Teveverseny az ország déli részén, a Tassziliban

Oktatási rendszer

Általános tankötelezettség 6-tól 15 éves korig van. A képzettségben jelentős az eltérés a férfiak és a nők, illetve város és vidék között. A felnőttoktatás s a nagyobb beiskolázás eredményeként az analfabéták aránya ma már kb. 50%. Az országban tíznél több egyetem van; az elsőt 1879-ben alapították Algírban.

Tudomány

Az iszlám térhódításával felvirágzott az országban a tudomány is. Ibn Rushd (Averroes) a 12. században igyekezett Arisztotelész filozófiáját az újplatonikus gondolkodással és az iszlám vallással összhangba hozni s Európában elterjeszteni. Ibn Khaldún a 14. században összehasonlító történeti módszerrel kidolgozta a különböző népek kultúrkörének elméletét, amely szerint a történelem törvényszerűen alakult a kezdettől, a nomád életmódtól a városi luxusig.

Tilimsenben, Béjaiában, Kuszantínában (Constantine) jelentős iszlám egyetemeket alapítottak. Ezek a medreszék egyaránt foglalkoztak vallással és tudományokkal. Pompás épületeik részben mindmáig fennmaradtak.

Művészetek

Hagyományos építészeti stílus, Ghardája, Mzab-völgy

Zene

Algéria modern kulturális kisugárzásának meghatározó eleme a rai zene, amelynek több meghatározó sztárja (így például Cheb Khaled, a rai királya) is algériai származású.

Irodalom

Algéria nem csak az algériai irodalom számára adott nagy neveket, hanem a világirodalom számára is három nyelven: arabul, berber nyelven és franciául. Az algériai irodalom legkiemelkedőbb alakjai: Albert Camus, Mohammed Díb, Ásszija Dzsebár, Mulúd Feraún, Mulúd Maammeri, Ben Badisz, Mohammad al-Id Hammu, Mufdi Zakarijja, Marcel Moussy, Malek Haddad, valamint Káteb Jászín, E.Robblès és J.Roy.

Hagyományok, néprajz

Közép- és Dél-Algéria különböző berber törzsei között jelentős kulturális különbségek vannak. A Souf vidék nagyrészt banu hilal törzsből származó lakosai ma már letelepedtek, de őrzik az antik Karthágó-korabeli erkölcseiket és szokásaikat. Guemarban, Débilában és Behimában az év legforróbb időszakában ülik meg a Siouf-Bébila ünnepeket, amely valószínűleg az ősi Iuppiter-kultuszban gyökeredzik. Az ünnep során, amikor leszáll az este, a résztvevők lecsúsznak a magas dűnékről, ami különös, zengő „dallamot” hoz létre: ezt misztikus zenének vélik.

M'Zabban az ibaditák iszlám szektájához tartozó mozabiták több mint ezeréves, szigorúan hierarchikus közösségben élnek. A tuaregeknél is szigorú kasztrendszer honos; csak az imohagh elnevezésű nemességnek van joga a tevetenyésztésre és földtulajdonra. A kézművesek a legalsó kaszthoz tartoznak; mint „megvetettek” (inádok) a rabszolgáknál is alsóbb rendűek. A móroknál gyakori a többnejűség, a tuaregek viszont egynejűek, s a férfiak is elkendőzik az arcukat.

Gasztronómia

Kuszkusz, amely nemzeti ételnek számít

Kesra, egy lapos kenyérféle

Az algériai konyhát megszámlálhatatlan külső hatás érte a évszázadok alatt más népekkel való érintkezés, kereskedelem és idegen uralmak nyomán. Az algériai gasztronómia berber és mediterrán gyökerű, amely előbb arab, majd török, andalúz, spanyol és végül francia hatásnak lett kitéve. A különféle algériai régiók szezonálisan más és más fogásokat kínálnak, ám mindenütt központi elemek a zöldség- és gabonafélék. Az algériai ételek többsége a kenyér, a különféle húsok (marha, bárány, baromfi), olívaolaj, zöldségek és friss fűszernövények köré összpontosul. Az ország nemzeti étele a kuszkusz, mely a berberektől származik és innét terjedt el több másik nép között is.

Mivel az ország muszlim vallású, ezért a saríával összhangban tilos forgalomba hozni és fogyasztani a sertéshúst.

Az országban széles skáláját találjuk a zöldségeknek és gyümölcsöknek. A bárányhús gyakori alapanyag a konyhákon, s a húsfogyasztás aránya kimondottan magas az országban. A partmenti területeken jellemző a tengeri gyümölcs és a hal fogyasztása. A fűszerfélék közül a legfontosabbak a vörös chili, kömény, fahéj, kurkuma, gyömbér, fűszerpaprika, koriander, sáfrány, szegfűszeg, édeskömény, ánizs, szerecsendió, cayenne bors, fekete bors stb. Híres algériai termék egy huszonhét különféle növényből összeállított fűszerkeverék, a ras el hanout.

A birkahúson túl még fontos a marha- és baromfihús fogyasztása. Délen igen elterjedt a tevehús. Ritkábban kerülnek az asztalra vadhúsok, azok inkább a különlegességek közé tartoznak.

A leggyakoribb zöldségek a burgonya, sárgarépa, fehérrépa, vöröshagyma, paradicsom, cukkini, fokhagyma, káposzta, padlizsán, olajbogyó, csombormenta, articsóka, lóbab, chilipaprika és csicseriborsó. A zöldségek gyakori alapanyagai raguételeknek és leveseknek.

Algériai hússpecialitás a merkez, amely egy berber kolbászféle. A levesek közül népszerűek a csorba, harira, dzsari és csicsa, amelyek az étkezéseknél előételként vannak jelen. A hozzávalói rendszerint hús (főként bárány és baromfi), csicseriborsó, paradicsom, búza, fűszerek, különböző zöldségek és hüvelyesek. Ezek a levesek főleg a böjti időszak, a Ramadán idején a legnépszerűbbek.

Rengeteg különféle algériai salátafajta létezik, beleértve a nyers és párolt zöldségeket, melyeket melegen vagy hidegen tálalnak. A zalúka nevű salátát például forrón eszik, melyet padlizsánból és paradicsomból csinálnak. Szintén forrón kerül fogyasztásra a hakhúka saláta, amely paradicsomból, füstölt zöldpaprikából, fokhagymából, tojásból és fűszerekből tevődik össze. Mediterrán hatásra hakhúkát céklából és szardellából is lehet készíteni.

Spanyol eredetű a manchego nevű pörkölt és a gazpacho nevű húsos pite.

Az étkezések végét desszertek kísérik. Az egyik ilyen legjellemzőbb édesség a creponne nevű sörbet, amely Oránnak és vidékének specialitása. Az algériaiak nagy kávéfogyasztók és a reggelijüket mindig kávéval indítják, amelyhez francia eredetű croissant, vajas kenyeret, vagy édességet esznek. Teát gyakran fogyasztanak sütemények mellé. A mazagran egy algériai jegeskávé-fajta, s Algériát tartják a jegeskávé szülőföldjének.

A francia uralom idején a feketelábúak meghonosították a bortermelést, amely a függetlenség elnyerése után jelentősen lecsökkent.

A kenyeret Algériában hatalmas becsben tartják, sőt Isten áldásának tekintik, s az élet és termékenység, valamint bőség szimbólumaként jelenik meg.

Turizmus

képek A Hoggar- (Ahaggar-) hegység A Hamma Botanikus Kert Algír Mohamed Belouizdad nevű kerületében található Tipáza romjai Beni Hammad A Hammam Essalihine medencéje

Algériában az idegenforgalmi ágazat még mindig fejletlen a szállás és egyéb szolgáltatások tekintetében. Emiatt a kormány stratégiai tervet indított az ágazat 2025-ig történő fellendítésére.

Az ország jelentős természeti értékekkel rendelkezik. A Szahara Algéria egyik legjelentősebb turisztikai célpontja, terepjárón vagy tevegelve utazva.

Számos nemzeti park található, köztük a Tasszili vagy az Ahaggar (Hoggar) Kulturális Park.

A délkeleti részen található Taszilin-Ádzser-hegység jelentősebb érdeklődésre tart számot a sziklarajzaival, és az UNESCO 1982-ben felvette a "világörökségi listájára".

Algériában számos ősi eredetű termálfürdő is van.

Szállás

A nagyvárosokban, még a Szahara nagy településein is, vannak európai komforttal rendelkező szállodák, a Földközi-tenger partján lévő üdülőhelyeken nyaralók és bungalófalvak is. Az ország belsejében nagyrészt csak egyszerűbb szállást kapni. Kempingezni lehet.

Oltások

Fertőzött területekről érkezők számára kötelező a sárgaláz elleni oltás. A malária elleni védekezés a Szahara északi vidékén novembertől márciusig, délen márciustól októberig kötelező. Minden turistának nyomatékosan ajánlják a tífusz, a kolera, a tetanusz és a hepatitis A (kifejezetten magas a májgyulladásnak ennek a fajtájának az esélye) elleni védőoltást.

Sport

Olimpia

Az ország olimpiai aranyérmesei:

1. Hassiba Boulmerka – (1992 – atlétika, 1500 m, női)
2. Noureddine Morceli – (1996 – atlétika, 1500 m, férfi)
3. Hoszin Szoltáni – (1996 – ökölvívás, 75 kg, férfi)
4. Nouria Merah-Benida – (2000 – atlétika, 1500 m, női)
5. Ímán Helíf - (2024 - ökölvívás, váltósúly. női)
6. Kaylia Nemour - (2024 - atlétika, 800 m, férfi)

Ünnepek

Hivatalos ünnepek

• január 1. Új év
• január 12. Berber új év (lásd még: berber naptár)
• május 1. a munka ünnepe
• július 5. a függetlenség napja
• november 1. a forradalom kezdete 1954-ben.

Változó dátumú, iszlám ünnepek

• Iszlám újév
• Ásúrá
• Maulid
• A böjt megtörésének ünnepe
• Áldozati ünnep

Források

• A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963 951664 3
• A Tudás Fája – sorozat
• Ezerarcú világunk.Afrika. Dunakönyv Kiadó 1994. ISBN 963-7961-04-6
• Öt világrész.Országról országra. Officina Nova 1995. ISBN 963-477-038-X
• Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár I. (A–Gy). Főszerk. Bakos Ferenc, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1991. ISBN 963-05-5857-2
• Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 489–494. o. ISBN 963-05-6612-5  
• Világtörténelmi kisenciklopédia. Főszerk. Walter Markov et al. Budapest: Kossuth. 1973. = Korszerű Társadalmi Ismeretek Könyvtára.
• Világjárók lexikona. Reader's Digest 2002. ISBN 963-8475-28-5
• Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Algéria témájú médiaállományokat.

• Algéria városai
• Algeria-Watch
• Recenzió J. Nagy László: Az algériai háború 1954-1962 című könyvéről
• A nyugat-szaharai menekültkérdés és az algériai menekülttáborok