4 Vesta
A 4 Vesta (a latin Vesta szóból) a második legnehezebb objektum a kisbolygóövben, 530 km-es átlagos átmérővel. Az egész kisbolygóöv tömegének 9%-át foglalja magába. Becsapódások miatt tömegének körülbelül 1%-át veszítette el az utóbbi egymilliárd évben. Ezen becsapódásokból keletkezett HED meteoritok több alkalommal is csapódtak már a Földbe, így gazdag információforrásként szolgálva a kisbolygóról.[8] Vesta a legfényesebb aszteroida, és a Naptól való legnagyobb távolsága nem sokkal több, mint a Ceres legkisebb távolsága.[9]
.svg){kind=small} 4 Vesta | |
 | |
| A Dawn űrszonda képe a Vestáról, 2011. július 17. | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Heinrich Wilhelm Olbers |
| Felfedezés ideje | 1807. március 29. |
| Felfedezés helye | Bréma |
| Névadó | Vesta |
| Ideiglenes név | A807 FA |
| Kisbolygókategória | kisbolygóöv (Vesta-család) |
| Pályaadatok | |
| Epocha | September 13, 2023 |
| Aphélium távolsága | 384,72 Gm (2,572 CsE) |
| Perihélium távolsága | 321,82 Gm (2,151 CsE) |
| Fél nagytengely | 353,268 Gm (2,361 CsE) |
| Pálya excentricitása | 0,08902 |
| Orbitális periódus | 1325,46 d (3,63 a) |
| Átl. pályamenti sebesség | 19,34 km/s |
| Közepes anomália | 205,652° |
| Inklináció | 7,133° |
| Felszálló csomó hossza | 103,926° |
| Perihélium szöge | 150,297° |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Méret | 578×560×458 km[1] |
| Átlagos átmérő | 525,4 km |
| Tömeg | 2,7×1020 kg[2] |
| Átlagos sűrűség | 3,4 g/cm³ |
| Felszíni gravitáció | 0,22 m/s² |
| Szökési sebesség | 0,35 km/s |
| Forgási periódus | 0,2226 d[3] |
| Albedó | 0,423 (mértani)[4] |
| Felszíni hőmérséklet | min: 85 K (-188° C) max: 255 K (-18 °C)[5] |
| Színkép típusa | V típusú kisbolygó[6] |
| Látszólagos fényesség | 5,1[7]-től 8,48-ig |
| Abszolút fényesség | 3,20[4] |
| Látszólagos méret | 0,64"-től 0,20"-ig |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 4 Vesta témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A NASA Dawn űrszondája 2011. július 16-án egyéves kutatóprogram keretében pályára állt a Vesta körül. A Vesta felszínén található a Rheasilvia kráter, aminek központi csúcsa a legmagasabb hegycsúcs a Naprendszerben.
Felfedezése
szerkesztés
A Vestát Heinrich Wilhelm Olbers német csillagász fedezte fel 1807. március 29-én. Az elnevezés jogát átadta Carl Friedrich Gauss matematikus számára, aki az otthon és a tűzhely római istennője, Vesta után nevezte el.
A Vesta 1807-es felfedezése után 38 évig nem találtak újabb kisbolygót. Azon idő alatt, míg csupán négy volt ismeretes, mindegyik bolygóként számított, és saját szimbólumuk is volt. A Vestát egy stilizált tűzhely (.svg){kind=small}
) szimbolizálta. Ez egy régi .svg){kind=small}
változat egyszerűsített változata. Gauss eredeti verziója a .svg){kind=small}
.
A Vesta kisbolygó jelenlegi égitest-besorolása
szerkesztésA Vesta a második legnagyobb égitest a kisbolygóövben. Alakja nagyon közel áll a gravitáció által kialakított lapított gömb alakhoz,[10] de a sarknál található homorú és kidudorodó rész miatt nem kaphatott törpebolygó címet az IAU Resolution XXVI 5 alapján.
A Vesta színképe
szerkesztésA 4 Vesta visszavert színképére jellemző a 0,95 mikrométer hullámhosszon észlelhető nagy elnyelési vonal, melyet a bazaltok piroxénjének vastartalma okoz. Már az 1970-es években e színképvonal alapján sejtették a HED meteoritok és a Vesta kisbolygó közötti alapvető kapcsolatot. Később azt is felismerték, hogy számos kisbolygónak a színképe (s ezek közül többnek a pályaelemei is) a Vesta kisbolygóéra hasonlítanak. A pályaelemek hasonlóságát az excentricitásban, az inklinációban és a fél nagytengelyben (2,50 CsE) találjuk. Ezeket a kisbolygókat színképük alapján V-típusú kisbolygóknak nevezték el. A pályahasonlóságok alapján arra következtettek, hogy a V típusú kisbolygók egy Vesta kisbolygócsaládot alkotnak. E kisbolygócsalád tagjai az egykor még nagyobb méretű Vesta kéregdarabjai lehettek, amiket ütközések szakíthattak le a kisbolygóról. A Dawn űrszonda felvételei alapján föltárul majd a Vesta kisbolygó felszíni fejlődéstörténete.
A Vesta felszíne
szerkesztés
A Dawn űrszonda felvételei 2011-ben megérkeztek. A kisbolygó felszíne idős kráterekkel telehintett felületekkel van borítva. Fiatalabbak azok a tartományok, melyeket az egyenlítővel közel párhuzamosan "végiggördülő" testek szántottak a Vesta felszínére.
A kisbolygó déli sarkánál található az 500 kilométer széles Rheasilvia kráter, aminek közepében található meg a Naprendszer legmagasabb hegycsúcsa.
A Vesta kisbolygó anyaga
szerkesztésA Vesta kisbolygó anyagáról a meteoritika és a színképvizsgálatok nyújtottak tájékoztatást. A meteoritok egy csoportja, a bazaltos akondritok magmás szövetűek. Ennek alapján arra következtettek, hogy ezek a meteoritok egy olyan kis égitestről származhatnak, amely elég nagy volt ahhoz, hogy magmás differenciálódás játszódjék le rajta. A kis égitest eredetileg kondritos lehetett. Miután fölmelegedett, anyaga részlegesen megolvadt és előbb a vastartalmú komponensek különültek el, majd a bazaltos magmák váltak ki a kondritos köpeny anyagából. A bazaltok részben a felszín alatt kis mélységben szilárdultak meg és a felszín közelében kristályosodtak (kumulátos eukritok), részben nagy mélységben kristályosodtak (diogenitek és olivin-diogenitek), részben a felszínre ömlöttek (eukritok). E három meteorit-típust HED meteoritoknak is nevezik. A HED meteoritok színképe hasonlít a 4 Vesta kisbolygó színképéhez és ennek alapján tekintették a HED meteoritokat a Vesta kisbolygó anyagának.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ P. C. Thomas et al Impact excavation on asteroid 4 Vesta: Hubble Space Telescope results, Science, Vol. 277, pp. 1492 (1997).
- ↑ Pitjeva, E. V. (2004). „Estimations of masses of the largest asteroids and the main asteroid belt from ranging to planets, Mars orbiters and landers”. 35th COSPAR Scientific Assembly. Held 18 - 25 July 2004, in Paris, France: 2014.
- ↑ Harris, A. W.; Warner, B.D.; Pravec, P.; Eds.: Asteroid Lightcurve Derived Data. EAR-A-5-DDR-DERIVED-LIGHTCURVE-V8.0. (angol nyelven). NASA Planetary Data System, 2006 (Hozzáférés: 2007. március 15.)
- ↑ a b Tedesco, E.F.; Noah, P.V.; Noah, M.; Price, S.D.: IRAS Minor Planet Survey. IRAS-A-FPA-3-RDR-IMPS-V6.0.. NASA Planetary Data System, 2004 (Hozzáférés: 2007. március 15.)
- ↑ T. G. Mueller and L. Metcalfe ISO and Asteroids[halott link], ESA bulletin Vol. 108, p. 38 (2001).
- ↑ Neese, C.; Ed.: Asteroid Taxonomy.EAR-A-5-DDR-TAXONOMY-V5.0.. NASA Planetary Data System, 2005 (Hozzáférés: 2007. március 15.)
- ↑ Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, p. 391. o. (1983). ISBN 0-395-34835-8
- ↑ M. S. Kelley et al Quantified mineralogical evidence for a common origin of 1929 Kollaa with 4 Vesta and the HED meteorites, Icarus, Vol. 165, p. 215 (2003).
- ↑ Asteroid (4) Vesta. [2007. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 7.)
- ↑ P. C. Thomas et al Vesta: Spin Pole, Size, and Shape from HST Images, Icarus, Vol. 128, p. 88 (1997).
További információk
szerkesztés
- HubbleSite: Hubble térképei a Vesta kisbolygóról
- Encyclopaedia Britannica, Vesta - teljes cikk
- HubbleSite: Hubble Reveals Huge Crater on the Surface of the Asteroid Vesta
- Pályaszimuláció a JPL-től (Java)
- 4 Vesta képek az ESA/Hubble-nál Archiválva 2009. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A Hubble képei a Vestáról a Planetary Society Weblogban Archiválva 2012. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (animációk is)
- Farinella, Paolo: Houston: Focus on Vesta and the HEDs (angol nyelven). Arkansas Center for Space & Planetary Sciences, 2005. [2008. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 25.)
