Ceres (törpebolygó)
A Ceres[14] (latinul Cerēs, más jelöléssel 1 Ceres, (1) Ceres; szimbólum .svg){kind=small}
)[15] a legkisebb törpebolygó a Naprendszerben, és az egyetlen, amely a kisbolygóövben helyezkedik el, így típusának egyedüli képviselője.[16] Giuseppe Piazzi fedezte fel 1801. január 1-jén, részben Zách János Ferenc hozzájárulásával;[17] nevét Ceres római istennő után kapta, aki a növények ültetése, az aratás és az anyai szeretet istennője volt a római mitológiában.
| Ceres | |
_(cropped).jpg) | |
| 2015-ös felvétel | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Giuseppe Piazzi |
| Felfedezés ideje | 1801. január 1. |
| Felfedezés helye | Astronomical observatory of Palermo |
| Névadó | Ceres |
| Kisbolygó jelölés | 1 Ceres |
| Alternatív név | A899 OF, 1943 XB, Démétér (Görögo.) |
| Ideiglenes név | Ceres Ferdinandea, Héra |
| Kisbolygókategória | törpebolygó fő kisbolygóöv |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2005. november 26. (JD 2453700.5)[1] |
| Aphélium távolsága | 447 838 164 km (2,987 CsE) |
| Perihélium távolsága | 381 419 582 km 2,545 CsE) |
| Fél nagytengely | 414 703 838 km 2,765 956 424 CsE[2] |
| Pálya kerülete | 2,605 Tm (17,4131 CsE) |
| Pálya excentricitása | 0,07976017[2] |
| Orbitális periódus | 1679,819 nap 4,599 év |
| Szinodikus periódus | 471.45885 nap |
| Átl. pályamenti sebesség | 17,882 km/s |
| Közepes anomália | 108,509° |
| Inklináció | 10,586712°[2] |
| Felszálló csomó hossza | 80,40696°[2] |
| Perihélium szöge | 73,15073°[2] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 939,4 km |
| Egyenlítői sugár | 487,3 ± 1,8 km[3] |
| Poláris sugár | 454,7 ± 1,6 km[3] |
| Lapultság | 0,067 ± 0,005[4] |
| Felszín területe | 2 849 631 km² |
| Térfogat | 4,847×10⁸ km³ |
| Tömeg | (9,43 ± 0,07)·1020 kg[5] |
| Átlagos sűrűség | 2,077 ± 0,036 g/cm³[3] |
| Felszíni gravitáció | 0,27 m/s² 0,028 g[6] |
| Szökési sebesség | 0,51 km/s[6] |
| Sziderikus forgásidő | 0,3781 d 9,074 h[7][8] |
| Forgási periódus | 9,07417 h |
| Tengelyferdeség | körülbelül 3°[3] |
| Az égitest északi égi pólusának rektaszcenziója | 19 h 24 min 291°[3] |
| Az égitest északi égi pólusának deklinációja | 59°[3] |
| Albedó | 0,090 ± 0,0033[9] |
| Felszíni hőmérséklet | |
| Min. | Kelvin |
| Átl. | ~167 K[10] Kelvin |
| Max. | 239 K[10] Kelvin |
| Színkép típusa | C[11] |
| Látszólagos fényesség | 6,7[12]-től 9,32[6]-ig |
| Abszolút fényesség | 3,36 ± 0,02[9] |
| Látszólagos méret | 0,84"[13]-től 0,33"[6]-ig |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ceres témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Körülbelül 950 km-es átmérőjével messze a legnagyobb és legnehezebb test az aszteroidaövben; olyannyira, hogy az aszteroidaöv össztömegének körülbelül egyharmadát a Ceres adja.[18] A legújabb megfigyelések felfedték, hogy a kisebb, szabálytalan alakú, gyengébb gravitációval rendelkező aszteroidákkal szemben a Ceres gömb alakú.[9] Felszíne vízjég és különböző hidratált ásványok, például karbonátok és agyagfélék keverékéből állhat.[11] Belseje egy kőzetmagra és egy jégből álló köpenyre oszlik.[3] Látszólagos magnitúdója 6,7 és 9,3 között változik, azonban még legfényesebb állapotában sem észlelhető szabad szemmel.[12] Felszíne alatt folyékony vizet tartalmazó óceán rejtőzhet.
A NASA 2007. szeptember 27-én indította a Vesta és a Ceres felderítésére a Dawn űrszondát.[19] A Dawn űrszonda VIR nevű műszere infravörös fényben képes volt nagy területen szerves anyagot kimutatni a Ceres felszínén. A szerves anyagok főleg egy nagyjából 1000 km²-es területen találhatók, például az Ernutet kráter belsejében, annak a déli peremén, továbbá a kráteren kívüli területen onnan délnyugat felé. Egy másik nagy terület, ahol szerves anyagok találhatók, a kráter északnyugati pereme és a kráterből kidobódott anyaggal borított rész. Több más, néhány négyzetkilométer kiterjedésű területen van még ilyen anyag, a krátertől nyugatra és keletre is. Szerves anyag található még az Inamahari kráter egy kisebb részén, ami az Ernutettől 400 km-re van.[20]
Felfedezése
szerkesztés
A Mars és a Jupiter pályája között található ismeretlen bolygó ötletét először Johann Elert Bode vetette fel 1768-ban.[17] Indoklásában a ma már pontosított Titius–Bode-szabályra hivatkozott, amelyet Johann Daniel Titius adott ki 1766-ban.[17][21] A törvény alapján a bolygópálya fél nagytengelyének 2,8 CsE körül kellett lennie.[21] Miután William Herschel 1781-ben felfedezte az Uránuszt,[17] Titius és Bode szabályába vetett hit megnövekedett, így 1800-ban huszonnégy képzett csillagász együttes erővel kezdte el keresni a feltételezett bolygót.[17][21] A csoportot Zách János Ferenc vezette. Nem sikerült felfedezniük a Cerest, azonban később számos nagyobb kisbolygót találtak.[21] 1801-ben Georg Wilhelm Friedrich Hegel német filozófus De orbitis planetarum (A bolygók világa) írásában kritizálta azon kijelentéseket, hogy a Ceresnek mindenképpen léteznie kell.
Végül 1801. január 18-án Giuseppe Piazzi fedezte fel, aki egy, Francis Wollaston által Mayer 87-ként jelölt csillag után kutatott, amely nem abban a pozícióban volt található, amit Mayer állatövi katalógusa megadott.[17] Csillag helyett egy mozgó, csillagszerű objektumot talált, amiről először azt gondolta, hogy üstökös.[22] 24 alkalommal figyelte meg a Cerest, utoljára február 11-én, utána betegsége miatt kénytelen volt félbehagyni az égitest követését. 1801. január 24-én levélben jelentette be felfedezését néhány csillagásztársának, többek között barátjának, a milánói Barnaba Orianinak. Üstököst írt, de „mivel mozgása túl lassú és egyenletes, sokszor gondoltam rá, hogy ez valami sokkal jobb lehet”.[17] Áprilisban elküldte megfigyeléseinek teljes anyagát Orianinak, Bodénak, és Lalande-nak Párizsba, melyek megjelentek a Monatliche Correspondenz 1801 szeptemberi számában is.[22]
Nem sokkal később a Ceres látszólagos pozíciója megváltozott (főként a Föld pályamozgásának köszönhetően). Ezután túl közel került a Nap fényéhez, így más csillagászok nem tudták megerősíteni a felfedezést az év végéig. Ilyen sok idő után azonban már nagyon nehéz volt megjósolni a pontos helyét. Hogy ismét megtalálják, Carl Friedrich Gauss, ekkor még csak 24 évesen, kifejlesztett egy hatásos módszert a pálya meghatározására.[22] Alig néhány héten belül megjósolta a pályáját, majd elküldte eredményeit a Monatliche Correspondenz szerkesztőjének, Zách János Ferencnek. 1801. december 31-én Zách és Heinrich Wilhelm Olbers megtalálták a jósolt hely közelében, így megerősítve a Ceres létezését.[22]
Neve
szerkesztésPiazzi eredetileg a Ceres Ferdinandea (olasz eredetű, Cerere Ferdinandea) nevet javasolta Ceres római istennő és I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király után.[17][22] A „Ferdinandea”-t nem fogadta el a világ többi nemzete, ezért elvetették. Németországban egy rövid ideig Hérának hívták.[23] Görögországban Δήμητρα (Démétér) néven illetik, az istennő görög megfelelője után; eredeti használat szerint Démétér az 1108 Demeter kisbolygó névadója. A Ceres csillagászati jele egy sarló, (
), hasonló a Vénuszéhoz (
) amely a női nem jelképe és Vénusz kézitükre.[22][24] A cérium kémiai elemet Berzelius és Klaproth fedezték fel 1803-ban, egymástól függetlenül, nevét Berzelius javaslata alapján a Ceres után kapta.[25] William Hyde Wollaston 1802 elején fedezte fel a palládiumot (rendszáma 46), és először ceresiumnak hívta. Mikor 1805-ben nyilvánosságra hozta felfedezéseit, a név már foglalt volt a két évvel korábban felfedezett cérium számára, ezért végül a Pallas után nevezte el[26]
Besorolása
szerkesztés
A Ceres besorolása több alkalommal félreértések tárgya volt. Johann Elert Bode azt hitte, hogy a Ceres a „hiányzó bolygó”, amit megjósolt a Mars és a Jupiter között, 419 millió km-es (2,8 CsE) távolságra a Naptól.[17] Az égitest csillagászati jelet kapott, bolygóként jelezték csillagászati könyvekben és táblázatokban, a 2 Pallasszal, a 3 Junóval és a 4 Vestával együtt, körülbelül fél évszázadig, míg további aszteroidákat nem fedeztek fel.[17][22]
Mikor további objektumokat fedeztek fel a területen, rájöttek, hogy a Ceres volt az első a számos hasonló égitest közül.[17] Sir William Herschel 1802-ben az aszteroida („csillag-szerű”) kifejezéssel illette az ilyen testeket:[27] „annyira hasonlítanak a kisebb csillagokra, hogy még a legjobb teleszkópokkal is nehéz őket megkülönböztetni tőlük”.[28] Mivel a Ceres volt az első ilyen felfedezés, az 1 Ceres jelzést kapta a kisbolygószámozás modern rendszerében.[27]
A 2006-os Pluto körüli vita, és a „mi számít bolygónak” kérdés során a Ceres megkaphatta volna a bolygó osztályozást.[29][30] Egy sikertelen javaslat szerint ugyanis a bolygó definíciója a következő lett volna: „egy égitest, ami (a) megfelelő tömeggel rendelkezik, hogy saját gravitációs tere legyen, ezáltal felülkerekedhet a merev testre ható erőkön, és hidrosztatikus egyensúlyhoz (közel gömb alakhoz) juthat el, valamint (b) egy csillag körül kering, és nem csillag vagy nem egy bolygó holdja”.[31] Ha elfogadták volna, akkor a Ceres lett volna a Naptól számított ötödik bolygó.[32] A javaslatot azonban elvetették, így – mivel a másik definícióban meghatározott feltételt, hogy megtisztítja saját környezetét, nem teljesíti – (a Plutóval együtt) törpebolygó besorolást kaptak,[33] az azonban nem világos, hogy még mindig kisbolygó-e vagy sem.[34]
Fizikai tulajdonságok
szerkesztés
A Ceres a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő aszteroidaöv legnagyobb objektuma,[11] azonban nem a legnagyobb a Nap, a bolygók és azok holdjai után: a Kuiper-öv-beli Pluto, Quaoar, Orcus, valamint a sokkal távolabbi szórt korongbeli Erisz ezen kategóriájú égitestek legnagyobb képviselői.[35]
Tömegét a kisebb aszteroidákra gyakorolt hatása alapján számították ki,[36] habár az egyes mérések kissé eltérnek.[37] A 2008-ban használt három legpontosabb érték átlaga 9,4·1020 kg körül van.[5][37] Ez a tömeg a kisbolygóöv teljes, a Hold tömegének csupán 4%-át kitevő, körülbelül 3,0 ± 0,2 ·1021 kg-os tömegének harmadát teszi ki.[38] Mérete és tömege elegendő ahhoz, hogy alakja közel gömb alakú legyen,[3] ami közel van a hidrosztatikus egyenlőséghez. Ezzel ellentétben más aszteroidák (kisbolygók), például a 2 Pallas,[39] a 3 Juno,[40] és a 4 Vesta[41] eléggé szabálytalan alakúak.
A Ceres felszínének összetétele nagyrészt hasonlít a C-típusú aszteroidáékéhoz,[11] de vannak különbségek. Az égitestről készült infravörös képeken látható, mindenhol előforduló képződmények hidratált anyagok, amelyek annak jelzői, hogy belsejében nagy mennyiségű víz található. A felszín további összetevői lehetnek még a vasban gazdag agyagfélék (cronstedtit), valamint a karbonátok (dolomit és sziderit), melyek a szenes kondrit meteorok gyakori ásványai.[11] A karbonátok és agyagfélék vonalai általában hiányoznak más C típusú aszteroidák színképéből.[11] A Cerest néha a G-típusú aszteroidák csoportjába is sorolják.[42]
A Ceres felszíni hőmérséklete viszonylag magas. Mérések szerint 1991. május 5-én Nap felőli oldalán 235 K (körülbelül ‒38°C) volt a hőmérséklet.[10] A Naptól való ekkori távolságát figyelembe véve a maximális érték 239 K lehet perihéliumközelben. Van néhány jel, ami arra utal, hogy rendelkezhet vékony atmoszférával, valamint jegesedés lehet a felszínén.[43] Az IUE által végzett ultraibolya tartományú megfigyelések vízpárát mutattak ki a sarkok közelében.[43]
Peter Thomas tanulmánya szerint a Ceresnek differenciált belseje van;[3] lapultsága túl kicsi egy homogén belsejű testhez képest, ami arra utal, hogy kőzetmagból és az azt borító jeges köpenyből áll.[3] A köpeny vastagsága 120-tól 60 km-ig változhat, amely 200 millió köbkilométer vizet jelenthet (a Ceres tömegének 16–26%-a, térfogatának 30–60%-a), ami több, mint a Föld édesvízkészlete.[44]
A Ceres felszínén található képződményekkel kapcsolatban ellentétek figyelhetőek meg. A Hubble űrtávcső által ultraibolya tartományban készített alacsony felbontású képeken egy sötét foltot találtak a felszínén, amelyet „Piazzi”-nak neveztek el a törpebolygó felfedezője után.[42] Azt valószínűsítették róla, hogy egy kráter. Később nagyobb felbontású képeket készítettek az égitest egy teljes forgásáról a Keck-teleszkóppal, adaptív optika felhasználásával. Ezen nem találták a „Piazzi” nyomát,[45] de látható volt két sötét képződmény, egyik a fényesebb, középső területeken. Ezekről is valószínűsíthető, hogy kráterek. A Hubble által 2003-ban és 2004-ben, látható tartományban készült képeken tizenegy felszíni képződményt lehet felfedezni, melyek tulajdonságai ismeretlenek.[9][46] Ezen képződmények egyike megfelel a korábban megfigyelt „Piazzi”-nak,[9] azonban a Keck által megfigyelt sötét albedójú képződmények nem azonosíthatóak.[45]
Az utolsó megfigyelések során meghatározták a Ceres északi sarkjának pontjait a rektaszcenzió irányában (19 h 24 min, 291°), a deklinációt (+59°), a Sárkány csillagképben. Ez azt jelenti, hogy a Ceres tengelyferdesége nagyon kicsi, körülbelül 3°.[3][9]
Pályája
szerkesztés
A Ceres pályáját, amely Mars és a Jupiter között található, a fő aszteroidaövben, 4,6 év alatt teszi meg. A pálya inklinációja mérsékelt (i=10,6°, míg a Merkúrnak 7°, a Plútónak 17°) és közepesen excentrikus (e=0,08, a Marsé 0,09).[1]
Az ábrán a Ceres és több más bolygó pályája látható (fehér/szürke). A pályák azon területei, melyek az ekliptika alatt találhatóak, sötétebb színnel vannak jelölve, továbbá narancssárga pluszjel a Nap helye. A bal felső ábra felülnézetből mutatja a Ceres helyét a Mars és a Jupiter között. A jobb felső egy közelebbi ábra, amely a Ceres és a Mars perihéliumának (q) és aphéliumának (Q) helyét mutatja be. A Mars perihéliuma a Nap ellentétes oldalán van. A lenti ábra a Ceres pályájának inklinációját mutatja be a Marséhoz és a Jupiteréhez viszonyítva.
A Cerest korábban egy kisbolygó-család legnagyobb tagjának tartották.[47] Az aszteroidák ilyen módú csoportjaiba a hasonló pályatulajdonságokkal rendelkező testek tartoztak. Ezen tulajdonságok jelezhették közös származásukat, például hogy egy, a múltban bekövetkezett ütközés során keletkeztek. A Ceres azonban más színképpel rendelkezik, mint a család többi tagja, így a csoportot ma már Gefion családnak hívják a legkisebb számú tag, az 1272 Gefion után.[47] A Ceres csupán egy betolakodó, mivel csak pályatulajdonságai egyeznek meg a többi kisbolygóéval, azonban származásuk nem közös.[48] Saját tengelye körül 9 óra 4 perc alatt fordul meg.[7]
Eredete és fejlődése
szerkesztés
A Ceres fejlődése egyszerű volt. Az akkréció és valószínűleg a rövid bomlási idejű radioaktív anyagok, például Al26 által fűtve belseje differenciálódott kőzetmaggá és jeges köpennyé, nem sokkal kialakulása után.[9][49] Ez az esemény felszínének átalakítását eredményezte a kriovulkanizmus által, valamint felszínén különböző geológiai képződmények alakultak. A hőforrások gyors csökkenésével azonban a Ceres hamar kihűlt.[49] A felszínen található jég fokozatosan szublimált, hátrahagyva különböző hidratált ásványokat, például agyagféléket és karbonátokat. Ma az égitest geológiailag inaktív, felszínét csupán becsapódási kráterek formálják.[9]
A nagy mennyiségű vízjég jelenléte arra utal,[3] hogy belsejében van vagy volt folyékony vízréteg.[49] Ezt a hipotetikus réteget gyakran hívják óceánnak.[11] Valószínűleg a kőzetmag és a köpeny között helyezkedik (vagy helyezkedett) el, mint az Europén.[49] Az óceán jelenléte sokkal valószínűbb, ha ammónia vagy más jegesedésgátló anyag van oldva a vízben.
A kutatók ammóniában gazdag agyagra találtak bizonyítékot. A vizsgálatokat a Dawn űrszonda látható- és infravörös spektrométerei végezték, amivel ásványok jelenlétét lehet kimutatni. Az ammónia-jég jelenleg elpárologna a felszínről, mivel ott ehhez a folyamathoz elegendően meleg van. Ugyanakkor ammónia molekulák meg tudnak maradni, ha kémiailag kötésben vannak más ásványokkal. Az ammónia vegyületek jelenléte felveti annak a lehetőségét, hogy a Ceres nem a fő aszteroida övben (a Mars és a Jupiter között) keletkezett, ahol jelenleg tartózkodik, hanem a külső Naprendszerben jöhetett létre. Egy másik elképzelés szerint közel a jelenlegi pozíciójához formálódott ki, aminek során a külső Naprendszerből befelé sodródó anyagot is magába épített.
Az ammónia jelenléte azt jelenti, hogy olyan környezetben jött létre, ahol sok volt a nitrogén. Következésképpen ez az anyag a hideg külső Naprendszerből ered.
A jelenlegi felszíni hőmérséklet 180 és 240 kelvin között változik. A magasabb hőmérséklet az egyenlítői övezetben mérhető.
Felszíni fényes foltok
szerkesztésA felszínen látható, feltűnő, fényes foltok eredete sokáig bizonytalan volt és a laikusok fantáziáját is megmozgatta. A NASA Dawn űrszondájának mérései alapján azt a megállapítást tették a kutatók, hogy a fényes anyag egyfajta só. A Ceres felszínén mintegy 130 fényesebb terület található, ezek többsége becsapódási kráter belsejében van. A sófajta neve magnézium-szulfát, más néven hexahidrit. A Földön más fajta magnézium-szulfát található, aminek neve Epsomi só. A kutatók szerint ezek a sóban gazdag területek úgy keletkeztek, hogy a bennük lévő vízjég szublimálódott. A jég és a só keveréke a becsapódó aszteroidák hatására került feljebb a mélyebb rétegekből. Ezt azt is jelenti, hogy vízjég található a felszín alatt.
A Ceres felszíne nagyrészt sötét, aminek fényessége a friss aszfalténak felel meg. A fényes területek viszont a napfénynek akár 50%-át is visszaverik, ami szinte vakítóan fényesnek számít. A vízjeget kémiailag még nem sikerült kimutatni a felszínen, ehhez további adatokra van szükség.
A nevesített Occator-kráter tartalmazza a legfényesebb anyagot a Ceresen. Az Occator-kráter átmérője 90 km, középső területe (amit fényes anyag borít) nagyjából 10 km átmérőjű és 500 m vastagságú. A fényes felületen sötétebb csíkok, valószínűleg törésvonalak láthatók. A középső kiemelkedés magassága 500 m. Az éles perem és a meredek falak arra utalnak, hogy az Occator-kráter viszonylag fiatal képződmény, a kutatók 78 millió évre becsülik a korát.
Kutatása
szerkesztés
Ha a Ceres perihélium-közelben van oppozícióban, látszólagos magnitúdója elérheti a +6,7-et is.[12]
Úgy tartják, hogy ez már túl halvány ahhoz, hogy szabad szemmel észrevehető legyen, de kiváló látási körülmények között egy éles szemű ember észreveheti a törpebolygót. Csak a 4 Vesta, valamint ritkább esetekben a 2 Pallas és a 7 Iris érhet még el ilyen fényességet.[50] Együttálláskor körülbelül +9,3-es magnitúdóval rendelkezik, ami megfelel a 10×50-es távcsővel látható leghalványabb objektumnak.
A Ceres megfigyelésének néhány jelentős mérföldköve:
- Egy csillag okkultációját figyelték meg Mexikóban, Floridában és a Karib-térségben 1984. november 13-án.[51]
- A Hubble űrtávcső ultraibolya felvételeket készített 50 km-es felbontással 1995-ben.[42][52]
- Infravörös képeket készítettek a Keck-teleszkóppal 2002-ben, adaptív optikát használva.[45]
- Látható fényben készült képeket (30 km) a Hubble-lal készítették 2003-ban, majd 2004-ben ismét.[9][46]
A NASA által 2007. szeptember 27-én elindított Dawn műhold az első, amely 2015-ben a törpebolygóhoz ért, miután előbb megközelítette a 4 Vestát.[19] A küldetés tervei szerint a Dawn 5900 km-es magasságban pályára állt a Ceres körül. Öt hónapnyi tanulmányozás után távolságát előbb 1300, majd újabb öt hónap múlva 700 km-re csökkentette, később 385 km magasságig ereszkedett.[53] Az űrszonda rendelkezik látható fényű és infravörös spektrométerrel, valamint gamma-sugárzás-mérővel és neutrondetektorral. Ezeket az eszközöket használják a Ceres alakjának és összetevőinek meghatározására.[19]
Az égitest tömegét a Mars körül keringő és felszínén lévő űrszondák által kibocsátott rádiójelek segítségével becsülték meg, a Mars mozgására ható perturbációk alapján.[38]
Megjelenése a kultúrában
szerkesztésMivel a Ceres a kisbolygóöv legnagyobb objektuma, számos tudományos-fantasztikus témájú könyvben, filmben, valamint számítógépes játékban szerepelt. Isaac Asimov több művében, például az Űrvadász-sorozatban és a Haldokló éjszakában is obszervatórium működik rajta. Larry Niven Ismert Űr-történeteiben a Ceres egy kisbolygóövbeli kormányzóság központja. A The American Astronaut című filmben a kisbolygón található bárban rendeznek táncversenyt.[54] Szerepel továbbá a Star Control, a Descent, a Descent³, a Terminal Velocity számítógépes játékokban, valamint a Warhammer 40,000 univerzumában és a Mutant Chronicles szerepjátékban is. Ezen felül Marton Béla két regényében kap fontos szerepet; ezek a: "Ceres foglyai" (pályájáról letérve súrolja a Földet, felszínén űrhajósok rekednek akik fejlett civilizáció maradványait fedezik fel) és az "Utazás a Vénuszra" (az első rész űrhajósait megmentik, korábbi bázisukról indul a Vénuszi expedíció).
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Ted Bowell, Bruce v: Asteroid Observing Services. Lowell Observatory, 2003. január 2. (Hozzáférés: 2007. január 17.)
- ↑ a b c d e Yeomans, Donald K.: 1 Ceres. JPL Small-Body Database Browser, 2007. július 5. (Hozzáférés: 2007. július 5.)–The listed values were rounded at the magnitude of uncertainty (1-sigma).
- ↑ a b c d e f g h i j k l Thomas, P.C, Parker J.Wm.; McFadden, L.A.; et.al. (2005). „Differentiation of the asteroid Ceres as revealed by its shape”. Nature 437, 224-226. o. DOI:10.1038/nature03938. ISSN 0028-0836. (Hozzáférés: 2007. december 9.)
- ↑ A jelenleg ismert méreteiből lett kiszámolva.
- ↑ a b Carry, Benoit, et al. (2007. November). „Near-Infrared Mapping and Physical Properties of the Dwarf-Planet Ceres” (PDF). Astronomy & Astrophysics 478, 235–244. o. [2008. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1051/0004-6361:20078166.
- ↑ a b c d A számítások a jelenleg ismert paramétereken alapulnak. A látszólagos magnitúdó és átmérő a Horizons-szal lett generálva. (Ephemeris: Observer Table: Quantities = 9,13,20,29)
- ↑ a b Dr. David R. Williams (2004). „Asteroid Fact Sheet”.
- ↑ Chamberlain, Matthew A., Sykes, Mark V.; Esquerdo, Gilbert A. (2007). „Ceres lightcurve analysis – Period determination”. Icarus 188, 451-456. o. DOI:10.1016/j.icarus.2006.11.025. (Hozzáférés: 2007. december 8.)
- ↑ a b c d e f g h i Li, Jian-Yang, McFadden, Lucy A.; Parker, Joel Wm. (2006). „Photometric analysis of 1 Ceres and surface mapping from HST observations” (pdf). Icarus 182, 143-160. o. [2007. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.icarus.2005.12.012. (Hozzáférés: 2007. december 8.)
- ↑ a b c Saint-Pé, O., Combes, N.; Rigaut F. (1993). „Ceres surface properties by high-resolution imaging from Earth”. Icarus 105, 271-281. o. DOI:10.1006/icar.1993.1125. (Hozzáférés: 2007. december 9.)
- ↑ a b c d e f g Rivkin, A.S., Volquardsen, E.L.; Clark, B.E. (2006). „The surface composition of Ceres:Discovery of carbonates and iron-rich clays” (pdf). Icarus 185, 563-567. o. DOI:10.1016/j.icarus.2006.08.022. (Hozzáférés: 2007. december 8.)
- ↑ a b c Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, 391. o. (1983). ISBN 0-395-34835-8
- ↑ A Ceres látszólagos mérete a 2009-es oppozíciókor: 974km átm. / (1,58319CsE * 149 597 870 km) * 206265 = 0,84"
- ↑ Horvai Ferenc: Erisnek hívják, Xenának becézik. Űrvilág. [2007. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 6.)
- ↑ JPL/NASA: What is a Dwarf Planet?. Jet Propulsion Laboratory , 2015. április 22. (Hozzáférés: 2022. január 19.)
- ↑ Kovács József: Plutoida a törpebolygók hivatalos neve. hírek.csillagászat.hu. Magyar Csillagászati Egyesület, 2008. június 13. [2009. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 2.) „A harmadik ismert törpebolygó, a Ceres nem tartozik a plutoidák közé, [...] A mostani elképzelések szerint lehet, hogy az első "aszteroida" típusának az egyetlen képviselője, ezért az IAU jelenleg nem tervezi a Ceres típusú törpebolygó kategória létrehozását.”
- ↑ a b c d e f g h i j k Hoskin, Michael: Bodes' Law and the Discovery of Ceres. Observatorio Astronomico di Palermo "Giuseppe S. Vaiana", 1992. június 26. [2011. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 5.)
- ↑ Pitjeva, E. V.; Precise determination of the motion of planets and some astronomical constants from modern observations, in Kurtz, D. W. (Ed.), Proceedings of IAU Colloquium No. 196: Transits of Venus: New Views of the Solar System and Galaxy, 2004
- ↑ a b c Russel, C.T., Capaccioni, F.; Coradini, A.; et.al. (2006). „Dawn Discovery mission to Vesta and Ceres: Present status”. Advances in Space Research 38, 2043-2048. o. DOI:10.1016/j.asr.2004.12.041. (Hozzáférés: 2007. december 8.)
- ↑ Dawn Discovers Evidence for Organic Material on Ceres, 2017-02-16. [2017. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 17.)
- ↑ a b c d Hogg, Helen Sawyer (1948). „The Titius-Bode Law and the Discovery of Ceres”. Journal of the Royal Astronomical Society of Canada 242, 241-246. o. (Hozzáférés: 2007. december 9.)
- ↑ a b c d e f g Forbes, Eric G. (1971). „Gauss and the Discovery of Ceres”. Journal for the History of Astronomy 2, 195-199. o. (Hozzáférés: 2007. december 8.)
- ↑ Foderà Serio, G.; Manara, A.; Sicoli, P..szerk.: W.F. Bottke Jr., A. Cellino, P. Paolicchi, and R.P. Binzel: Giuseppe Piazzi and the Discovery of Ceres, Asteroids III (PDF), Tucson, Arizona: University of Arizona Press, 17-24. o. (2002)
- ↑ Gould, B.A. (1852). „On the symbolic notation of the asteroids”. Astronomical Journal 2 (34), 80. o. (Hozzáférés: 2007. július 5.)
- ↑ Staff: Cerium: historical information. Adaptive Optics. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
- ↑ History of Palladium Part 3 (angol nyelven). Palladium: Metal of the 21st Century. [2018. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 2.)
- ↑ a b Hilton, Dr.J.L.: When Did the Asteroids Become Minor Planets?, 2001. szeptember 17. [2007. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. augusztus 16.)
- ↑ Herschel, William: 'Observations on the two lately discovered celestial Bodies.', 1802. május 6.
- ↑ Battersby, Stephen: Planet debate: Proposed new definitions. New Scientist, 2006. augusztus 16. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
- ↑ Connor, Steve. „Solar system to welcome three new planets”, NZ Herald, 2006. augusztus 16.. [2012. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
- ↑ Owen Gingerich et al.: The IAU draft definition of "Planet" and "Plutons". IAU, 2006. augusztus 16. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
- ↑ Staff Writers: The IAU Draft Definition Of Planets And Plutons. SpaceDaily, 2006. augusztus 16. (Hozzáférés: 2007. április 27.)
- ↑ Richard Binzel et al.: IAU 2006 General Assembly: Result of the IAU resolution votes. IAU, 2006. augusztus 24. (Hozzáférés: 2007. április 27.) — "Ceres was an asteroid" - but note it then talks about "other asteroids" crossing Ceres' path.
- ↑ Spahr, T. B.: MPEC 2006-R19 : EDITORIAL NOTICE. Minor Planet Center, 2006. szeptember 7. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.) „the numbering of "dwarf planets" does not preclude their having dual designations in possible separate catalogues of such bodies.”
- ↑ Stansberry, J., Grundy, W.; Brown, M.; et.al. (2007. november 5.). „Physical Properties of Kuiper Belt and Centaur Objects: Constraints from Spitzer Space Telescope”. (Hozzáférés: 2007. december 8.)
- ↑ Michalak, G. (2000). „Determination of asteroid masses”. Astron. Astrophys. 360, 363-374. o. (Hozzáférés: 2007. december 9.)
- ↑ a b Kovacevic, A., Kuzmanoski, M. (2007). „A New Determination of the Mass of (1) Ceres”. Earth, Moon, and Planets 100, 117-123. o. DOI:10.1007/s11038-006-9124-4. (Hozzáférés: 2007. december 8.)
- ↑ a b Pitjeva, E.V. (2005). „High-Precision Ephemerides of Planets — EPM and Determination of Some Astronomical Constants” (PDF). Solar System Research 39 (3), 176. o. [2012. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/s11208-005-0033-2. (Hozzáférés: 2007. december 9.)
- ↑ Carry, B.; Kaasalainen, M.; Dumas, C.; et.al.: Asteroid 2 Pallas Physical Properties from Near-Infrared High-Angular Resolution Imagery. ESO Planetary Group: Journal Club, 2007. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
- ↑ Kaasalainen, M., Torppa, J.; Piironen, J. (2002). „Models of Twenty Asteroids from Photometric Data” (pdf). Icarus 159, 369-395. o. [2011. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1006/icar.2002.6907. (Hozzáférés: 2008. január 28.)
- ↑ Thomas, Peter C., Binzel, Richard P.; Gaffey, Michael J.; et.al. (1997). „Impact Excavation on Asteroid 4 Vesta: Hubble Space Telescope Results”. Science 277, 1492-1495. o. DOI:10.1126/science.277.5331.1492. (Hozzáférés: 2007. december 8.)
- ↑ a b c Parker, J.W., Stern, Alan S.; Thomas Peter C.;et.al. (2002). „Analysis of the first disk-resolved images of Ceres from ultraviolet observations with the Hubble Space Telescope”. The Astrophysiscal Journal 123, 549-557. o. DOI:10.1086/338093. (Hozzáférés: 2007. december 8.)
- ↑ a b A’Hearn, Michael F., Feldman, Paul D. (1992). „Water vaporization on Ceres”. Icarus 98, 54-60. o. DOI:10.1016/0019-1035(92)90206-M. (Hozzáférés: 2007. december 8.)
- ↑ Carey, Bjorn. „Largest Asteroid Might Contain More Fresh Water than Earth”, SPACE.com, 2005. szeptember 7. (Hozzáférés: 2006. augusztus 16.)
- ↑ a b c Staff: Keck Adaptive Optics Images the Dwarf Planet Ceres. Adaptive Optics, 2006. október 11. [2010. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 27.)
- ↑ a b „Largest Asteroid May Be 'Mini Planet' with Water Ice”, HubbleSite, 2005. szeptember 7.. [2009. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
- ↑ a b A. Cellino et al. "Spectroscopic Properties of Asteroid Families", in Asteroids III, p. 633-643, University of Arizona Press (2002). (Table on page 636, in particular).
- ↑ Kelley, M. S.; Gaffey, M. J. (1996). „A Genetic Study of the Ceres (Williams #67) Asteroid Family”. Bulletin of the American Astronomical Society 28, 1097. o. (Hozzáférés: 2007. április 27.)
- ↑ a b c d Castillo-Rogez, J.C., McCord, T.B.; and A.G. Davis (2007). „Ceres: evolution and present state” (pdf). Lunar and Planetary Science XXXVIII, 2006-2007. o.
- ↑ Martinez, Patrick, The Observer's Guide to Astronomy, page 298. Published 1994 by Cambridge University Press
- ↑ Millis, L.R., Wasserman, L.H.; Franz, O.Z.; et.al. (1987). „The size, shape, density, and albedo of Ceres from its occultation of BD+8 deg 471”. Icarus 72, 507-518. o. DOI:10.1016/0019-1035(87)90048-0. (Hozzáférés: 2007. december 8.)
- ↑ Observations reveal curiosities on the surface of asteroid Ceres. [2011. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. augusztus 16.)
- ↑ Rayman, Marc: Dawn: mission description. UCLA – IGPP Space Physics Center, 2006. július 13. [2012. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 27.)
- ↑ Snider, John C.: Movie Review: The American Astronaut. (Hozzáférés: 2009. július 24.)
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésForrások
szerkesztés- New Clues to Ceres' Bright Spots and Origins, 2015-12-09
- Victor Gomez Pin: Hegel -- valódi és racionális, Líra Kiadó 2022, 13.-16. oldalak
További információk
szerkesztés
