Wikipédia

Agatuccia Pesce

I. (Ifjú) Márton szicíliai király ágyasa
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 28.

Agatuccia Pesce (? – 1409 után), névváltozatai: Agatuccia de’ Pesci, Agatuccia Pesci, Agata di Pesce, latinul: Agatha Piscibus, cataniai úrnő. Eugénia francia császárné (1826–1920) Agatuccia Pesce 14. (generációs) leszármazottja annak I. (Ifjú) Márton szicíliai királlyal folytatott házasságon kívüli kapcsolatából született lánya, Aragóniai Jolán révén.

Agatuccia Pesce
Született14. század
Catania
ÁllampolgárságaSzicíliai Királyság
ÉlettársaI. Márton szicíliai király
GyermekeiAragóniai Jolán nieblai grófné
Foglalkozásaszerető
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

1402. május 21-én a cataniai Ursino-várban megpecsételték per procuram (képviselők útján) a külföldi követek, egyházi hatalmasságok, bárók és a királyság hivatalnokai jelenlétében I. (Ifjú) Márton szicíliai király második házassági szerződését, ezúttal még a menyasszony hiányában.[1] Ifjú Márton jövendőbelije, Navarrai Blanka 1402. november 9-én érkezett meg Szicíliába,[2] a házasságot pedig 1402. november 26-án kötötték meg,[3] majd még ugyanaznap Blankát Szicília királynéjává koronázták[4] a palermói székesegyházban.[5]

Az új házassággal meg kellett oldani ifjú Márton házasságon kívül született gyermekeinek a sorsát is, aminek az elrendezését az édesanyja, Luna Mária aragón királyné vállalta magára. Nagy valószínűséggel a cataniai Ursino-vár egyik gyönyörű termében szórakozott mindig Ifjú Márton számos szép és fiatal cataniai szeretőjével. Egyiküknek, Agatuccia Pesce úrnőnek, akivel a királynak a szerelmes találkozásairól maga Blanka is nyilvánvalóan tudott, biztosított 12 arany fizetséget, ahogy a megcsalt feleség, Blanka királyné fogalmazott: "a hallatlan Jolán úrnőnek, a fenséges szicíliai király, a mi tiszteletre méltó férjünk természetes lányának" a támogatására, akinek Agatuccia úrnő volt az anyja.[6] Ifjú Márton a kényes feladatot Francesc de Casasaja barcelonai kereskedőre és királyi tanácsosra bízta. 1403. szeptember 21-én írt neki,[7] és megbízta azzal, hogy vigye őket Aragóniába, és helyezze őket az édesanyja, Luna Mária királyné felügyelete alá. A két kis királyi sarj, a fent említett Aragóniai Jolán, valamint Aragóniai Frigyes, aki Tarsia Rizzaritól született, ettől fogva a nagyanyjuk gondjaira lett bízva, és az aragóniai udvarban nevelkedett. Ifjú Márton király lépéseket is tett a törvényesítésük érdekében.

Ifjú Mártonnak a fia révén nem maradtak utódai, viszont az Agatuccia Pesce úrnőtől született lánya, Jolán révén számos leszármazottja maradt, akik viszont nem vitték tovább az Aragón Korona országainak és Szicíliának a királyi címeit. Utódai között szerepel Eugénia francia császárné (1826–1920), aki Ifjú Márton és Agatuccia Pesce 14. (generációs) leszármazottja.[8]

Gyermeke

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Lásd Urso (2009: 31).
  2. ↑ Lásd Fodale (1999: 314).
  3. ↑ Lásd Fodale (1999: 315), Tramontana (1999: 22) és Urso (2009: 31).
  4. ↑ Lásd Tramontana (1999: 22).
  5. ↑ Lásd Tramontana (2008).
  6. ↑ Lásd Urso (2009: 28).
  7. ↑ Lásd Silleras-Fernández (2005: 88, 34-es lábjegyzet).
  8. ↑ Lásd Tabla de parentescos de don Fernando de Castilla, Regidor de La Palma/María Eugenia Portocarrero Palafox y Kirkpatrick (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  9. ↑ Enrique de Guzmánnak ez a második házassága volt, de gyermekei csak az első és a harmadik házasságából származtak.

Források

szerkesztés
  • Boscolo, Alberto: Su «La bella di Sanluri» ultima amante di Martino il Giovane re di Sicilia, In: Miscellanea in onore di Roberto Cessi 1 (primo volume), Edizioni Di Storia E Letteratura, Róma, 357–364, 1958. URL: Lásd További információk
  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäischen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Silleras-Fernández, Núria: Spirit and Force: Politics, Public and Private in the Reign of Maria de Luna (1396–1406), In: Theresa Earenfight (ed.): Queenship and Political Power in Medieval and Early Modern Spain, Ashgate, 78–90, 2005. ISBN 075465074X, 9780754650744 URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Tramontana, Salvatore: Martino I d'Aragona (Martino il Giovane), re di Sicilia, Dizionario Biografico degli Italiani 71, Róma, 2008. URL: Lásd További információk
  • Urso, Carmelina. „Lo strano caso di Agatuccia Pesci e Tarsia Rizzari: Due "nemiche" alla corte di Martino i di Sicilia (1374–1409)” (olasz nyelven). Annali della facoltà di Scienze della formazione Università degli studi di Catania 2016 (15), 19–36. o. [2017. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 31.) 
  • Urso, Carmelina: Regine e dame nei castelli della Sicila medievale (secc. XIV–XV) spigolature di storia siciliana, Annali della facoltà di Scienze della formazione Università degli studi di Catania 8, 23–36, 2009. URL: Lásd Külső hivatkozások

További információk

szerkesztés
Előző
? 		Szicíliai királyi ágyas  
? – 1409 		Következő
Tarsia Rizzari
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Agatuccia_Pesce&oldid=25542279”