Air Koryo
Az Air Koryo (koreaiul 고려항공, Korjo Hanggong (), régebben 조선민항, Csoszon Minhang ()) Észak-Korea állami kézben levő nemzeti légitársasága. Néhány menetrend szerinti, valamint több időszakos belföldi és nemzetközi charter járatot üzemeltet Kínába és Oroszországba. Bázisrepülőtere a Phenjan ()tól északnyugatra fekvő Szunani nemzetközi repülőtér.
| Air Koryo | |
 | |
.jpg) | |
| Az Air Koryo P-633 lajstromjelű Tupolev Tu-204-ese a pekingi nemzetközi repülőtéren | |
| Ország |  Észak-Korea |
| Jogi forma | állami tulajdonú vállalat |
| IATA: JS ICAO: KOR Hívójel: AIR KORYO | |
| Adatok | |
| Alapítás | 1955. szeptember 21. |
| Anyavállalat | Nemzeti Légügyi Igazgatóság[1] |
| Bázisrepülőtér | Phenjani nemzetközi repülőtér () |
| Flotta mérete | 18 |
| Flotta repülőgép típusa | Antonov An-148 Tupolev Tu–204 |
| Úti célok | 3 (2024. júniusban):[2] Peking Senjang Vlagyivosztok |
| Székhely | Phenjan (), Észak-Korea |
| Vezető | Ang Pjongcsil () |
| Légiszövetség | nincs |
| Az Air Koryo weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Air Koryo témájú médiaállományokat. | |
A légitársaság fő irodája Phenjan ()ban található, bár irodái Pekingben, Senjangban, Makaóban, Bangkokban, Berlinben és Moszkvában is vannak. Eladási ügynökségeket Hongkongban, Szingapúrban és Tokióban is létesítettek.
2006-tól 2010. március 30-ig szerepelt az Európai Unióból kitiltott légitársaságok listáján, biztonsági és karbantartási hiányosságok miatt. 2020 júliusában az Európai Bizottság működési korlátozásokat vezetett be a légitársasággal szemben –, az Air Koryo csak meghatározott géptípusokkal repülhet az Európai Unió légterébe.[3] Rendelkezik weboldallal, de az a legtöbb ország számára nem elérhető. A világ egyetlen egycsillagos légitársasága.
Története
szerkesztésA légitársaságot 1954-ben alapították Csoszon Minhang () (röviden CAAK) néven a SOKAO, az Egyesült Szovjet–Észak-koreai Légitársaság utódjaként. Első járata 1955. szeptember 21-én szállt a levegőbe, első repülőgépei Li–2-esek, An–2-esek és Il–12-esek voltak. Az 1960-as években a társaság flottáját Il–14-es és Il–18-as repülőgépekkel bővítették ki.
A légitársaságnál a jetkorszak 1975-ben kezdődött, amikor megkapták első Tu–154-es repülőgépüket, amelyeket a Phenjan ()ból Prágába, Kelet-Berlinbe és Moszkvába irányuló járatokon használtak. A gépeknek rövid hatótávolságuk miatt útközben kétszer le kellett szállniuk; Irkutszkban és Novoszibirszkben. Az 1980-as években a flotta új Tu–154-esekkel bővült ki. Az Iljusin repülőgéptervező-iroda által gyártott első Il–62-es 1982-ben került a társasághoz, amivel létrehozták az első nonstop járatot Moszkvába. Ebben az időben Szófiába is repültek repülőgépek.
A hidegháború végén, az európai szocializmus összeomlásakor lecsökkent a nemzetközi járatok száma. A Csoszon Minhang ()ot 1993-ban átnevezték Air Koryóra. Az 1990-es évek óta mindössze egy új repülőgép érkezett a légitársasághoz, emiatt a flotta néhány repülőgépe több mint 40 éves.
A társaság 2003-ban, néhány hónappal miután belépett a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetségbe, 2500 alkalmazottat foglalkoztatott.[4]
Öregedő nemzetközi flottájának lecserélésére a 2000-es évek végén és 2010-es évek elején az Air Koryo kisebb modernizációs programon esett át. 2007-ben és 2010-ben egy-egy orosz Tupolev Tu–204-est vásárolt az Iljusin repülőgéptervező-iroda lízing részlegén keresztül, ezek 2007. december 27-én és 2010. március 5-én álltak szolgálatba. A vállalat 2013-ban egy-egy ukrán Antonov An–148-ast és An–158-ast ist beszerzett.[5] 2019-ben a társaság további két Tu–204–100-as átvételére készülődött. A 2018-ig az orosz Red Wings Airlines színeiben repülő két gép 2019. július–augusztusban részben meg is kapta az Air Koryo festését a kaukázusi Minyeralnije Vodi-i repülőtéren, ám ezek 2020. februárban eddig ismeretlen okokból a kirgiz Sky KG Airlines charter légitársaság kezébe kerültek.[6]
Kim Dzsongun () uralma alatt az Air Koryo nagyvállalattá nőtte ki magát és elkezdett a légifuvarozáson kívül is tevékenykedni.[7] A Reuters hírügynökség 2017-ben jelentett először arról, hogy az Air Koryo taxikat és benzinkutakat üzemeltet, valamint dohányárukat, üdítőitalokat és húskonzerveket árusít; mindezeken a légitársaság daru logója is látható.[8] 2020-as híradások szerint az Air Koryo Phenjan () keleti részén lóversenypályával rendelkező üdülőközpontot vásárolt,[7] amelyet 2023-ban Kim is használt.[9] A vállalat terjeszkedése valószínűleg annak eredménye, hogy az ENSZ által kiszabott szanckiók miatt az Air Koryo több nemzetközi járatot is felfüggeszteni kényszerült.[8]
A Covid19-pandémia következtében a társaság törölte külföldi járatait: 2020. január 24-én először több kínai (így a makaói, sanghaji, és senjangi), február 1-én pedig a megmaradó pekingi és az oroszországi vlagyivosztoki légiútvonalakat is.[10][11] A külföldi járatok 2023. augusztus 22-ig felfüggesztve maradtak, amikor Tupolev Tu–204-esekkel újraindították a pekingi, majd augusztus 25-én a vlagyivosztoki járatokat.[12]
Járatai
szerkesztésAz Air Koryo hivatalos honlapja alapján a társaság jelenleg a következő menetrend szerinti járatokat üzemelteti:
| Város | Repülőtér | Repülőgép | Járatszám | Jegyzetek | ||
|---|---|---|---|---|---|---|
| IATA-kód | ICAO-kód | Név | ||||
| Észak-Korea
| ||||||
| Phenjan () | FNJ | ZKPY | Szunani nemzetközi repülőtér | Tu–154 | bázisrepülőtér | |
| Kína
| ||||||
| Peking | PEK | ZBAA | Pekingi nemzetközi repülőtér | Il–62, Tu–154B, Tu–204 | JS151, 152, 251 és 252 | heti 4 járat |
| Senjang () | SHE | ZYTX | Taohszien () nemzetközi repülőtér | Tu–204 | JS155 és 156 | heti 2 járat |
| Oroszország
| ||||||
| Vlagyivosztok | VVO | UHWW | Vlagyivosztoki nemzetközi repülőtér | Il–18 | JS271 és 272 | heti 1 járat |
 Thaiföld
| ||||||
| Bangkok | BKK | VTBS | Szuvarnabhumi nemzetközi repülőtér | Tu–204 | JS153 és 154 | heti 1 járat |
A vlagyivosztoki járat gyakran szünetel alacsony kihasználtság miatt. Az oroszországi Habarovszkba gyakran indulnak járatok, amelyen főként az észak-koreai favágók utaznak. A legnagyobb kihasználtságnak örvendő charterjáratok a sencseni () (JS137 és 138) és a makaói (JS187 és 188), de alkalmi charterek repülnek Moszkvába (JS215 és 216), Szófiába (JS217 és 218), Zürichbe, Prágába, Budapestre, Szöul ()ba (JS815, 816, 817 és 818), Puszan ()ba, Jangjang ()ba (JS801 és 802), és Nagojába (JS831 és 832) is.
Az ország egyetlen légitársasága lévén az Air Koryo felelős a kormányzat tagjainak tengerentúli szállításáért. A rendelkezésre álló adatok alapján az Air Koryo nemzetközi járatai mellett belföldieket is üzemeltet. Az egyetlen menetrend szerinti belföldi járat heti egy alkalommal Phenjan ()t köti össze Cshongdzsin ()nel, Hamhung érintésével. Az Észak-Koreán belüli járatok főként charter repülőutak, amelyek turistákat szállítanak Phenjan ()ból Szamdzsijon ()ba, a Pektu-hegy ()hez. Az üzemanyaghiány miatt azonban a belföldi járatokat jelenleg szüneteltetik.
Az első charter repülőjárat Észak- és Dél-Korea között 2002-ben indult. Az első repülőgép az Air Koryo színeiben Dél-Koreában 2000 augusztusában szállt le egy diplomatával a fedélzetén, aki a két ország közötti tárgyalásokra érkezett Szöul ()ba.
Flottája
szerkesztés2024-ben az Air Koryo az alábbi repülőgépekkel rendelkezett:
| Típus | Altípus | Darabszám | Kapacitás (fő) | Forgalomba állás | Származási hely | Jegyzetek | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Aktív | Inaktív | Tervezett | Business | Turista | Összesen | |||||
| Antonov An–148 | An–148–100B | 2[14] | – | – | 8 | 62 | 70 | 2013–2015 | Ukrajna | A 2013-ban leadott eredeti megrendelés egy An–148-asra és egy An–158-ra vonatkozott.[5] |
| Antonov An–24 | An–24B | 1 | – | – | 1966 | Szovjetunió | ||||
| An–24RV | 2 | – | – | 1974 | Szovjetunió | |||||
| Iljusin Il–18 | Il–18D | 1 | – | – | 1968 | Szovjetunió | ||||
| Iljusin Il–62 | Il–62M | 1 | 1 | – | 12 | 178 | 190 | 1979–1988 | Szovjetunió | |
| Iljusin Il–76 | Il–76TD | 3 | – | – | Kargó | 1990 | Szovjetunió | |||
| Tupolev Tu–134 | Tu–134B–3 | 2 | – | – | 76 | 76 | 1984 | Szovjetunió | ||
| Tupolev Tu–154 | Tu–154B | – | 2 | – | 16 | 136 | 152 | 1975–1976 | Szovjetunió | |
| Tu–154B–2 | – | 1 | – | 1993 | Szovjetunió | Eredetileg 1993-ban állt szolgálatba az Aeroflotnál | ||||
| Tupolev Tu–204 | Tupolev Tu–204–100B | 1 | – | 2 | 12 | 210 | 222 | 2009 | Oroszország | Az Air Koryo két további gépet tervezett bérelni, ám ezeket 2020-ra átfestették a kirgiz Sky KG Airlines színeire[6] |
| Tupolev Tu–204–300 | 1 | – | – | 8 | 136 | 142 | 2007 | Oroszország | Eredetileg 1994-ben állt szolgálatba a Vnukovo Airlinesnál | |
| Összesen | 14 | 4 | 2 | |||||||
A gépek festése
szerkesztés
Az Air Koryo gépek törzsének felső fele fehérre, alsó fele pedig szürkére van festve. Az ablakok mentén az észak-koreai zászlóról másolt vörös színű vízszintes sáv található, ezt két kék sáv szegélyezi. A P–633 lajstromjelű Tupolev Tu–204-esen 2019 óta a vörös csík két sávok nélkül az ablakok alá van festve. Mindkét változaton az ablakok fölött a légitársaság hangullal írt és latin betűs neve található. A függőleges vezérsíkra az észak-koreai zászló került.
Miután 2023 végén Kim Dzsongun bejelentette, hogy Észak-Korea többé nem fog a Koreai-félsziget egyesítésére törekedni, az új irányvonal értelmében megváltoztatták az Air Koryo gépeinek törzsén is megtalálható logót. A korábbi logó egy olyan repülő daru volt, amelynek szárnyai a Koreai-félszigetre hasonlítottak, a 2024. márciusban megjelent új logón a madár szárnyait elvékonyodó vízszintes csíkok képezik.[15]
Balesetek
szerkesztés- 1983. július 1-jén a CAAK (az Air Koryo elődje) egyik Iljusin Il-62-es repülőgépe Phenjan () és Conakry közötti nem menetrendszerű nemzetközi járata nekiütközött a Fouta Djall hegycsúcsnak Guineában. A fedélzeten tartózkodó 23 személy életét vesztette, a balesetben a gép megsemmisült.[16]
- 2006. augusztus 15-én az Air Koryo Tupoljev Tu-154B-2-es repülőgépe Phenjan ()ban, a Szunani () nemzetközi repülőtéren kicsúszott a kifutópályáról. Senki sem sérült meg, a repülőgépben keletkezett károk minimálisak voltak.[17]
Európai uniós tilalom
szerkesztésAz Európai Bizottság 2006. március 22-én kiadott rendeletében megtagadta az Air Koryótól a repülési és működési engedélyét az Unió területén belül. A Bizottság indoklása szerint az Air Koryónál súlyos biztonsági elégtelenségeket tártak fel, amelyeket többszöri felszólításra sem orvosoltak, továbbá az észak-koreai hatóságok nem végezték megfelelően a szükséges ellenőrzéseket, amelyekre egyezmény kötelezi őket. 2010. március 30-án a Bizottság aktualizálta álláspontját és engedélyezte, hogy az újonnan beszerzett, a nemzetközi előírásoknak megfelelő két Tu–204-es repülőgépével az Európai Unióba repüljön.[18][19]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Colin Zwirko – Kim Dzsongmin () – Dzsung Vongi (): Kim Jong Un suggests restoring inter-Korean hotlines in early October. NK News. (angolul) Korea Risk Group (2021. szeptember 29.) (Hozzáférés: 2024. június 12.) arch
- ↑ Timetable. Air Koryo. (angolul) en (2024) (Hozzáférés: 2024. június 13.) arch
- ↑ origo.hu – Újabb légitársaságokat tiltottak be az Európai Unióban (magyar nyelven). © New Wave Media Group, 2020. június 2. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
- ↑ N Korea's Air Koryo Services - North Korea airline chief sees foreign expansion (angol nyelven). Reuters, 2003. november 11. [2007. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
- ↑ a b Rob York: Air Koryo beefs up fleet with Ukrainian-made planes. NK News. (angolul) Szöul (): Korea Risk Group (2020. június 30.) (Hozzáférés: 2024. június 13.) arch
- ↑ a b Colin Zwirko: North Korea may have planned to acquire two Russian planes, despite sanctions. Szerk. Oliver Hotham. NK News. (angolul) Korea Risk Group (2020. június 30.) (Hozzáférés: 2024. június 13.) arch
- ↑ a b Colin Zwirko: From planes to stallions: North Korea’s Air Koryo breaks into the horse business. NK Pro. (angolul) Korea Risk Group (2020. szeptember 9.) (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- ↑ a b Vong Szuelin () – James Pearson: Colas, cigarettes: North Korea airline diversifies as threats mount of sanctions. Reuters. (angolul) Phenjan (), Szöul (): Thomson Reuters (2017. április 20.) (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- ↑ Colin Zwirko: Behind the scenes of Kim Jong Un’s lavish banquet at elite Pyongyang resort. Szerk. Bryan Betts. NK Pro. (angolul) Phenjan (), Szöul (): Korea Risk Group (2023. augusztus 30.) (Hozzáférés: 2024. június 12.)
- ↑ Colin Zwirko: Multiple flights between North Korea and China canceled amid coronavirus scare. Szerk. James Fretwell. NK News. (angolul) Korea Risk Group (2020. január 24.) (Hozzáférés: 2024. június 13.) arch
- ↑ Chad O'Carroll: North Korea suspends Vladivostok flights, expands virus containment measures. NK News. (angolul) Korea Risk Group (2020. február 1.) (Hozzáférés: 2024. június 13.) arch
- ↑ Anton Szokolin: North Korean airline operates first flight to Vladivostok since pandemic began. NK News. (angolul) Korea Risk Group (2023. augusztus 25.) (Hozzáférés: 2024. június 13.) arch
- ↑ Profile for: Air Koryo (angol nyelven). AeroTransport Data Bank, 2020. augusztus 3. [2022. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 18.)
- ↑ Dominik Sipinski: Air Koryo resumes An-148 operations. ch-aviation.com. (angolul) ch-aviation GmbH (2024. május 14.) (Hozzáférés: 2024. június 12.) arch
- ↑ Colin Zwirko: North Korea’s Air Koryo changes logo to comply with new anti-unification policy. NK News. (angolul) Korea Risk Group (2024. április 25.) (Hozzáférés: 2024. június 13.) arch
- ↑ North Korea - Air Travel (angol nyelven). FCO, 2007. december 31. [2003. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
- ↑ Accident description (angol nyelven). ASN, 2006. október 2. [2007. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
- ↑ A Bizottság 474/2006/EK rendelete (2006. március 22.) a Közösségen belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozóknak a 2111/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. fejezetében említett közösségi listájának létrehozásáról (magyar nyelven). Az EU Kiadóhivatala, 2006. március 22. (Hozzáférés: 2010. május 25.)
- ↑ A Bizottság aktualizálta az európai légtérben repülési tilalom hatálya alá eső légitársaságok listáját. Europa.eu, 2010. március 30. [2011. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
