A aknázólégyfélék (Agromyzidae) a fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) közé sorolt kétszárnyúak (Diptera) rendjében a homlokréses legyek (Schizophora) alrendágának egy diverz elterjedésű családja hat alcsaláddal, mintegy 4500 fajjal. Angol nevük: „fruit fly”, azaz gyümölcslégy – nem tévesztendők össze a harmatlégyfélékkel, avagy muslicákkal.[1]

Aknázólégyfélék
Napomyza lateralis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Alrendág: Valódilégy-alakúak (Muscomorpha)
Tagozat: Homlokréses legyek (Schizophora)
Altagozat: Torpikkely nélküliek (Calyptratae)
Öregcsalád: Földilegyek (Opomyzoidea)
Család: Aknázólégyfélék (Agromyzidae)
Fallén, 1823
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Aknázólégyfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aknázólégyfélék témájú kategóriát.

Jellegzetes aknái krumpli levelében

Származásuk, elterjedésük

szerkesztés

Kozmopolita család. Gyorsan fejlődésük jeleként fajaik sokszor nagyon közel állnak egymáshoz, meghatározásuk nehéz. Pontos fajszámuk nem is adható meg; több mint 2500 fajukat ismerjük.[1]

Megjelenésük, felépítésük

szerkesztés

Kis, illetve egészen apró legyek. Többnyire sötétek, a testükön csak ritkán látható sárgás rajzolat.[1]

Életmódjuk, élőhelyük

szerkesztés

A nőstény légy a petéit a növény szöveteibe tojja. A szúráskor kibuggyanó nedvet fel is táplálkozni is szokott, a tojócsövet tehát a táplálékszerzéshez is használja. Az egyes fajok specifikusan tápnövényük adott típusú szöveteiben (nem okvetlenül a levelekben) élősködnek. Lárváik a rájuk jellemző szövetekben kanyargós, feltűnően világoszöld vagy fehéres, különösen áteső fényben szembetűnő aknákat rágnak.[1]

A többi aknázó rovartól eltérően az aknázólegyek lárvái az oldalukon fekszenek a növény szöveteiben. Messze kiálló, kétsorosan fogazott szájkampóikat le-, ill. hátrafelé mozgatják, így mindig íves járatokat hagynak maguk után; az aknák alakja igen sokféle lehet. A zárt aknákban szinte melegházi a levegő, ami igen kedvez a lárvák fejlődésénel. A felnyitott sejteket a nyű felfalja. Mivel bőségesen jut nekik táplálék, lárváik gyakran már négy nap alatt kifejlődnek. Egyes fajok az aknában, mások azon kívül bábozódnak. A mérsékelt övi fajok többnyire a pupáriumban telelnek át.[1]

Szaporodásuk

szerkesztés

Különböző növények magházába vagy a fiatal gyümölcsök héja alá petéznek. A nőstény csavaró mozdulattal, tojócső kitintüskéivel átfúrja a tápnövény szöveteit, és a furatba tojja petéjét.[1]

Gazdasági jelentőségük

szerkesztés

Több fajuk mezőgazdasági kártevő.