Antonomázia
Az antonomázia terminust eredetileg a retorikában használták, majd meghonosodott a stilisztikában is, valamint a nyelvészetben is használatos lett. Eredeti és általános értelmében olyan szókép, amelyben köznevet használnak tulajdonnév helyett, vagy fordítva, tulajdonnevet köznév helyett.[1][2][3] Egyes szerzők autonomáziának tekintik a tulajdonnév helyett használt körülírást is.[1][3][4]
Akárcsak a többi szóképet, az antonomáziát is már az ókorban használták szónoklatokban, irodalmi művekben és egyéb különféle írásokban. A terminus maga ógörög szó (az ἀντονομάζειν antonomazein ’különböző szóval megnevezni’ igéből képzett ἀντονομασία antonomaszia).[1] Magyar megfelelője „névhelyettesítés” vagy „névcsere” lehetne.[3] Jelenleg is az antonomázia termékeny szókép, főleg a sajtóban.[5]
Az antonomázia fajtái
szerkesztésAz antonomáziatípusok elsősorban aszerint különböznek, hogy köznév vagy tulajdonnév vesz bennük részt. Az előbbieket Kemény 2014 névfelidézőknek vagy névhelyettesítőknek nevezi, az utóbbiakat pedig fogalomfelidézőknek vagy fogalomhelyettesítőknek,[3] bár olyanok is vannak, amelyekben tulajdonnevet használnak egy másik tulajdonnév helyett, pl. a San Francisco-ra használt the Paris of de West ’A Nyugat Párizsa’.[1]
Abból a szempontból, hogy milyen viszonyban van egyéb szóképekkel, van metaforaszerű, azaz hasonlóságon alapuló antonomázia és metonímiaszerű, vagyis anyagbeli érintkezésen vagy ok–okozati kapcsolaton alapuló,[3][6] beleértve az utóbbi alfajaként a szinekdochét is, mely a rész-egész viszonyon alapszik.[3]
Metaforaszerű és képes elem nélküli antonomáziák
szerkesztésEgyszerű metaforaként használt köznév tulajdonnév helyett gyakori a mindennapi beszédben is, megszólításként a megszólított neve helyett, pl. galambom,[7] (franciául) ma puce ’bogaram’ (szó szerint ’bolhám’).[8]
A metafora lehet körülíró is: a magyar tenger ’a Balaton’, a fekete Mozart ’Joseph Boulogne’ (színes bőrű francia zeneszerző a 18. században),[9] (franciául) Un virtuose viennois n’est pas du voyage : Mathias Sindelar, le « Mozart du football », a été éconduit ’Egy bécsi virtuóz nem utazik: Mathias Sindelart, »a labdarúgás Mozartját« elutasították.’[10]
Körülírás anélkül is lehet antonomázia, hogy képi elemet tartalmazna, tehát anélkül, hogy metafora lenne: a Naprendszer negyedik bolygója ’a Mars’,[3] (franciául) le vainqueur de Darius ’Dáriusz legyőzője’ (Nagy Sándor),[11] (angolul) the eternal city ’az örök város’ ’Róma’.[1]
Metonímiaszerű antonomáziák
szerkesztésA tulajdonnév helyett használt köznév lehet metonímia vagy szinekdoché, az előbbi alfaja:
- személyiségek megnevezése, mint a Megváltó ’Jézus Krisztus’, a korzikai ’Napóleon’, a Vaslady ’Margaret Thatcher’,[12] (franciául) l’Orateur ’a Szónok’ ’Marcus Tullius Cicero’,[13] (angolul) the Almighty ’a Mindenható’ ’Isten’;[1]
- olyan megszólítások, mint egyetlenem;[12]
- becenevek, mint a labdarúgócsapatokra használtak: a gallkakasok ’a francia labdarúgó-válogatott’, a kék-fehérek ’az Újpest FC’,[12] (franciául) les (maillots) bleus ’a kék mezesek, a kékek’ ’a francia válogatott’.[14]
Metonímiaszerűek a fogalomfelidéző antonomáziák is. Szűkebben az individuum pro specie (egyedítő) szinekdoché kategóriájához tartoznak, tulajdonnévvel nevezve meg köznevet, pl. Háry János ’hazudós, dicsekvő ember’, Washington ’az amerikai kormányzat’,[12] (franciául) un Picasso ’egy Picasso(-festmény)’.[6]
Az antonomázia jelentése
szerkesztésAz antonomázia jelentése szorosan függ a szituációs kontextustól, főként ennek kulturális összetevőjétől, ugyanis csak akkor van jelentése a közlés címzettje részére, ha ennek ugyanazok az ismeretei vannak meg az antonomázia elemeiről, és arról, amire utal, mint a közlés kibocsátójának. Ebben az értelemben az antonomázia lehet hosszabb vagy rövidebb életű, azaz csak bizonyos történelmi időszakban van jelentése. Például a 15. századbeli Franciaországban a le philosophe ’a filozófus’ alatt Arisztotelészt értették, mivel csak őt tanították az iskolákban, miközben ma „a filozófus” már nem lehet antonomázia.[15]
A tulajdonnévnek mint olyannak nincs lexikális jelentése, de antonomáziában fogalmi tartalmat kap és kategóriát állapít meg, annak nyomán, hogy lexikalizálódásnak indul.[16] Ez a folyamat fokozatos, attól a stádiumtól tart, amelyben jelentése szorosan kötődik az eredeti tulajdonnévhez, addig a stádiumig, amelyben ez a kötődés esetleg teljesen eltűnik a nyelvhasználók tudatából.
A tulajdonnév lexikalizálódási foka attól is függ, hogy az antonomázia metaforaszerű-e vagy metonímiaszerű. A metaforikus antonomáziában használt tulajdonnév soha sem veszíti el tulajdonnévi jellegét, csak különleges jelentést kap. Ez magába foglalja azt, ami a beszélők tudatában él róla. Például a fentebb említett a labdarúgás Mozartja antonomáziában Mozart a virtuozitást jelenti, és egyének egész olyan kategóriáját képviseli, akiknek megvan ez a minőségük.[10]
A metonimikus antonomáziában köznév helyett használt tulajdonnevek esetében jobban látszanak a lexikalizálódás fokai. Olyanok jelentése, mint a fentebb említett Mohács ’a mohácsi csata’ (átvitt értelemben ’megsemmisítő vereség’, általánosabb jelentésként pedig ’megszégyenülés’), Háry János ’hazudós, dicsekvő ember’; quislingek ’kollaboránsok, hazaárulók’; figaró ’borbély’,[12] kötődik a tulajdonnévhez, bár egyesek, mint az utóbbi kettő, lexikalizálódottabbak az előbbieknél, ugyanis köznevek lettek. Ez a kötődés megmarad a művek neve helyett használt azok alkotóinak a neve esetében is, mint a fentebb említett ’egy Picasso’ példában.
Ezekkel ellentétben vannak olyan, a nyelvtörténetben viszonylag régen keletkezett antonomáziák, amelyek teljesen lexikalizálódtak, semmiféle kötődésük sem lévén már a beszélők tudatában az eredeti tulajdonnévvel. Például a francia ajkúak többsége nem tudja, hogy a ’róka’ francia megfelelője, renard, a középkori Róka-regény-nek Renart főhőse nevéből származik, amely helyettesítette az előtte használt ófrancia goupil szót.[2]
Ugyancsak teljesen köznévvé vált számos olyan közhasználati cikk neve, amely személynévből, helységnévből vagy kereskedelmi márka nevéből származik: (franciául) poubelle ’szemétgyűjtő’ [Eugène René Poubelle (1831-1907), Párizs prefektusa nevéből, aki elrendelte a használatát], camembert (Camembert helység nevéből, ahol ezt a sajtfélét készítik), (angolul) és (franciául) jersey (Jersey szigetéről származó szövetféle neve), sandwich ’szendvics’ (John Montagu, Sandwich negyedik grófja nevéből, akiről az a hiedelem terjedt el, hogy ő találta fel),[17] (románul) drujbă (a láncfűrész köznyelvi neve, az orosz Družba márkanévből).[18]
A lexikalizálódással járó jelenségek
szerkesztésAz antonomázia a nyelvészet kutatási tárgya is lett, főleg a tulajdonnév lexikalizálódási folyamata miatt, ami a szókészlet egyik gyarapodási forrása. Az ilyen tulajdonnév iránt nemcsak a szemantika, a lexikológia és a lexikográfia érdeklődik, hanem a nyelvtan is, amennyiben alaktani és mondattani vonásokat vesz fel a lexikalizálódás nyomán.
A tulajdonnév köznévvé válása többféle grammatikai jelenséggel jár. Az egyik ilyen az, hogy a szó toldalékokat vesz fel, például a magyar nyelvben birtokos személyjelt (a Kárpátok Maradonája ’Gheorghe Hagi’),[19] vagy a többes szám jelét: quislingek.[12]
Egyéb nyelvekben is megvan ez a jelenség. Az angolban a többes szám -s jelének felvétele általános és kötelező:[20] Edisons and Marconis may thrill the world with astounding novelties ’Lehetséges, hogy Edisonok és Marconik fogják elképesztő újdonságokkal felvillanyozni a világot’.[21] A franciában, mivel ez a jel (szintén -s) többnyire nem hallatszik, csak írott, a grammatikák csupán ajánlásokat tartalmaznak róla, ezért olykor megvan írásban, máskor nem. Példák: les Mécènes ’a mecénások’,[22] de Un Auguste aisément peut faire des Virgile ’Egy Augusztusz könnyen tud csinálni Vergíliuszokat’ (Nicolas Boileau, I. levél).[23] A tulajdonnévből származó tárgyak és termékek nevei mind felveszik az -s-t, mivel teljesen lexikalizálódottak, de az alkotóik nevével megnevezett művek nevének esetében szintén ingadozás van. Egyes grammatikák mindkét alakot elfogadják: J’ai deux Virgile/Virgiles ’Két Vergíliusz-művem van’.[24]
Egy másik lexikalizálódással járó jelenség az, hogy a nyelvtani nemmel rendelkező nyelvekben úgy a metaforikus, mint a metonimikus antonomáziában használt tulajdonnév is rendelkezik a nem kategóriájával. Egy olyan nyelvben, mint amilyen a francia, a személyre használt személynév neme a megfelelő személy nemével azonos, pl. a fentebb említett le Mozart du football (hímnem), valamint un Harpagon (hímnem) ’egy Harpagon’, une Pénélope (nőnem) ’egy Pénelopé’. A tárgyat vagy terméket megnevező antonomázia esetében nincs ilyen függőség: du macadam (hn.) ’makadám’, une poubelle (nn.) ’szemétgyűjtő’.[25]
Mondattani vonása az antonomáziában használt tulajdonnévnek a determinánssal és/vagy jelzővel való használata:
- határozatlan névelővel: egy Arisztarkhosz[26] kellene ide,[12] (franciául) un Lourdes sur deux jambes ’egy lábon járó Lourdes’;[27][28]
- határozott névelővel: (franciául) les Cassandres ’a Kasszandrák’;[29][30]
- mutató determinánssal: (franciául) ces Rambos ’ezek a Rambók’;[30][31]
- birtokos determinánssal: (franciául) ma véritable Sorbonne ’az igazi Sorbonne-om’;[30][32]
- határozatlan determinánssal: (franciául) aucun Newton de l’informatique ne saura déduire […] ’egyetlen informatika Newtonja[33] sem fogja tudni kikövetkeztetni […]’;[30]
- jelzővel: barátunk igazi Don Quijote[34] volt, ez a férfi valóságos Casanova,[12][35] (franciául) le Chopin du twist ’a tviszt Chopinje’.[36][37]
A tulajdonnév lexikalizálódási fokára vall az írása is. A kis kezdőbetűvel írottak többnyire lexikalizálódottabbak, mint a többiek. Megfigyelhető ingadozás is ebben a tekintetben. Például a francia helyesírásban nincsenek erre vonatkozó pontos szabályok, csak ajánlások. ’Egy Mecénás’[38] megtalálható un Mécène-ként,[39] de un mécène-ként is.[40] A közhasználati cikkek esetében általában a kis kezdőbetű a jellemző (lásd fentebb), viszont a műalkotást megnevező alkotóneveket mindig nagy kezdőbetűvel írják: les Raphaëls du Vatican ’a vatikáni Raffaello-festmények’.[24]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f Bussmann 1998, 67. o.
- ↑ a b Dubois 2005, 40. o.
- ↑ a b c d e f g Kemény 2014, 260. o.
- ↑ Constantinescu-Dobridor 1998, antonomază szócikk.
- ↑ Leroy 2001, 11. o.
- ↑ a b Suhamy 1981, 51. o., idézi Leroy 2001, 34. o.
- ↑ Kemény 2014, 385. o.
- ↑ Larousse, puce szócikk.
- ↑ Kemény 2014, 262–264. o.
- ↑ a b Leroy 2001, 242. o.
- ↑ Beauzée 1974, idézi Leroy 2001, 30. o.
- ↑ a b c d e f g h Kemény 2014, 389–390. o.
- ↑ Lamy 1969, 94. o., idézi Leroy 2001, 27. o.
- ↑ Haïk 2013, 2. o.
- ↑ Roig-Miranda 1993, 122. o., idézi Leroy 2001, 27. o., 36. jegyzet.
- ↑ Leroy 2001, 57. o.
- ↑ Leroy 2001, 48. o.
- ↑ Oroszul ’barátság’, a Szovjetunióban gyártott, és Romániába bekerült első ilyen fűrészek márkaneve (Dex '09, drujbă szócikk).
- ↑ Kemény 2014, 261. o.
- ↑ Leroy 2001, 55. o., 31. jegyzet.
- ↑ Jespersen 1971, 80–81. o., idézi Leroy 2001, 55. o., 31. jegyzet.
- ↑ Grevisse 1969, 230. o., idézi Leroy 2001, 54. o.
- ↑ Idézi Dauzat 1948, 107. o., aki az -s elhagyását ajánlja, idézi Leroy 2001, 55. o.
- ↑ a b Grevisse 1969, 70. o., idézi Leroy 2001, 56. o.
- ↑ Wagner – Pinchon 1962, 53. o., idézi Leroy 2001, 54. o.
- ↑ Antonomáziaként ’pártatlan kritikus’.
- ↑ Antonomáziaként ’olyan személy, akitől csodát remélnek’.
- ↑ Leroy 2001, 245. o.
- ↑ Antonomáziaként ’vészjósló személy’.
- ↑ a b c d Leroy 2001, 176. o.
- ↑ Antonomáziaként ’bátor, erős, ideális katona’.
- ↑ Antonomáziaként ’tanulás kerete, körülményei’.
- ↑ Antonomáziaként ’zseniális tudós.’
- ↑ Antonomáziaként ’becsületes, de idealista, naiv ember’.
- ↑ Antonomáziaként ’nőcsábász’.
- ↑ Antonomáziaként ’zseniális zeneszerző.’
- ↑ Leroy 2001, 180. o.
- ↑ Antonomáziaként ’művészeket támogató gazdag ember’.
- ↑ Le Bidois 1968, 55–56. o., idézi Leroy 2001, 51. o.
- ↑ Dauzat 1948, 59. o., idézi Leroy 2001, 52. o.
Források
szerkesztésKözvetlen források
szerkesztés- (románul) Academia Română (Román Akadémia). Institutul de lingvistică „Iorgu Iordan” („Iorgu Iordan” nyelvészeti intézet). Dicționarul explicativ al limbii române (A román nyelv értelmező szótára). 2. kiadás. Bukarest: Univers Enciclopedic. 2009; online: Dexonline. DEX '09 (Hozzáférés: 2018. január 31)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2018. január 31)
- (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline. DTL (Hozzáférés: 2018. január 31)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 4.)
- (franciául) Haïk, Isabelle. Les métonymies verbales (Az igei metonímiák). L’information grammaticale, 2013 október. 44–50. o. (Hozzáférés: 2018. január 31)
- Kemény Gábor. Az antonomázia helye a nyelvi képek családjában.
- 1. rész. Magyar nyelv. 110. évf. 2014. ősz. 3. sz. 257–265. o. (Hozzáférés: 2018. január 31)
- 2. rész. Magyar nyelv. 110. évf. 2014. tél. 4. sz. 385−393. o. (Hozzáférés: 2018. január 31)
- (franciául) Larousse. Dictionnaire de français (Francia értelmező szótár) (Hozzáférés: 2018. január 31)
- (franciául) Leroy, Sarah. Entre identification et catégorisation, l'antonomase du nom propre en français (Azonosítás és kategorizálás között. Tulajdonneves antonomázia a francia nyelvben). Doktori disszertáció. Monpellier: „Paul Valéry” – Montpellier III egyetem. 2001 (Hozzáférés: 2018. január 31)
Közvetett források
szerkesztés- (franciául) Beauzée, N. Grammaire générale ou exposition raisonnée des éléments nécessaires du langage, pour servir de fondement à l’étude de toutes les langues (Általános grammatika avagy a nyelv szükséges elemeinek racionális bemutatása abból a célból, hogy alapjaként szolgáljon minden nyelv tanulmányozásának). Stuttgart–Bad Cannstatt: F. Frommann. 1974 (első kiadás 1767)
- (franciául) Dauzat, A. Grammaire raisonnée de la langue française (A francia nyelv racionális grammatikája). Lyon: I.A.C. 1948
- (franciául) Fontanier, P. Les Figures du discours (A szóképek). Párizs: Flammarion. 1968 (1. kiadás 1830)
- (franciául) Grevisse, Maurice, Le Bon usage (A jó nyelvhasználat). 9. kiadás. Gembloux (Belgium): Duculot. 1969
- (franciául) Jespersen, O. La Philosophie de la grammaire (A grammatika filozófiája). Párizs: Minuit. 1971 (1. kiadás 1924)
- (franciául) Lamy, B. La Rhétorique ou l’Art de parler (Retorika avagy a Beszéd művészete). Brighton: Sussex Reprints. 1969 (első kiadás 1696)
- (franciául) Le Bidois, G. – Le Bidois, R. Syntaxe du français moderne (A mai francia mondattana). Párizs: Picard. 1968 (első kiadás 1935–1938)
- (franciául) Roig-Miranda, M. L’antonomase vue de France et d’Espagne (Az antonomázis Franciaországból és Spanyolországból nézve). Verbum. 1993. 1–3. sz. 119–124. o.
- (franciául) Suhamy, H. Les Figures de style (A szóképek). Párizs: Presses Universitaires de France. 1981
- (franciául) Wagner, R.L. – Pinchon, J. Grammaire du français classique et moderne (A klasszikus és a modern francia grammatikája). Párizs: Hachette. 1962
További információk
szerkesztés- Balogh Péter. A komponenciális szemantika a jelentésváltozások történeti elemzésében. Palimpszeszt. 1999. október. 13. sz. (Hozzáférés: 2018. január 31)
