Arzén-trioxid
Arzén-trioxid | |
Arzén-trioxid | |
Az As4O6 molekula modellje | |
Más nevek | diarzén-trioxid, arzén(III)-oxid, arzénessavanhidrid |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 1327-53-3 |
PubChem | 518740 |
EINECS-szám | 215-481-4 |
ATC kód | L01XX27 |
Gyógyszer szabadnév | arsenic trioxide |
Gyógyszerkönyvi név | Arsenii trioxidum ad praeparationes homoeopathicae |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | As2O3 |
Moláris tömeg | 197,841 g/mol |
Megjelenés | fehér, szilárd |
Sűrűség | 3,74 g/cm³, szilárd |
Olvadáspont | 312,3 °C[1] |
Forráspont | 465 °C[1] |
Oldhatóság (vízben) | 37 g/l (20 °C)[1] |
Savasság (pKa) | 9,2 |
Kristályszerkezet | |
Kristályszerkezet | köbös (α)<180 °C monoklin (β) >180 °C |
Molekulaforma | A foszfor-trioxidéhoz hasonló |
Dipólusmomentum | Nulla |
Termokémia | |
Std. képződési entalpia ΔfH |
‒657,4 kJ/mol |
Standard moláris entrópia S |
? J.K–1.mol–1 |
Veszélyek | |
EU osztályozás | Nagyon mérgező (T+), Veszélyes a környezetre (N)[1] |
NFPA 704 | |
R mondatok | R45, R28, R34, R50/53[1] |
S mondatok | S53, S45, S60, S61[1] |
LD50 | 10 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
Rokon vegyületek | |
Azonos kation | arzén-triszulfid |
Azonos anion | foszfor-trioxid antimon-trioxid |
Rokon vegyületek | arzén-pentoxid arzénessav |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az arzén-trioxid (vagy diarzén-trioxid, arzén(III)-oxid, arzénessavanhidrid) az arzén egyik oxidja, +3-as oxidációs számú arzént tartalmaz. Fehér színű, szilárd vegyület, igen erős méreg. Molekularácsos vegyület, a kristályrácsában gőzében is a dimer foszfor-trioxidéhoz (P4O6) hasonló felépítésű As4O6 molekulák találhatók. Több módosulata is ismert. Előállítható üveges állapotban is. Ha hevítik, szublimál. Vízben csak kevéssé oldódik. Redukáló tulajdonságú vegyület.
Kémiai tulajdonságai
szerkesztésHa az arzén-trioxidot vízben oldják, arzénessavvá alakul. Az arzénessav egy háromértékű gyenge sav, ami nem állítható elő vízmentes állapotban. A sóit arzeniteknek hívják.
Fejlődő hidrogén hatására arzén-hidrogénné redukálódik. Klór vagy jód hatására savas kémhatású oldatban arzén-pentoxiddá oxidálódik.
Ha kén jelenlétében hevítik, arzén-triszulfiddá alakul és kén-dioxid fejlődik. Antimon hatására hevítéskor elemi arzénné alakul, az antimon pedig antimon-trioxiddá oxidálódik. Ha halogén és kén jelenlétében hevítik, arzén-trihalogeniddé alakul és kén-dioxid fejlődik.
Izzó szén hatására elemi arzénné redukálódik.
Az arany-klorid oldatból aranyat választ le, eközben maga az arzén-trioxid arzénné redukálódik. Erős oxidálószerek, például a salétromsav arzén-pentoxiddá oxidálja, ha víz van jelen, arzénsav képződik.
Élettani hatása
szerkesztésIgen erős méreg, már 0,1-0,2 g-ja is halálos. Hányást, hasmenést, görcsöket és bénulást okoz, a halál csak több nap múlva következik be. Ellenméregként aktivált szén vagy laza, pépes vas(III)-hidroxid használható, ami adszorbeálja a felületén az arzén-trioxidot és részben vas(III)-arzenitté alakítja.
Néhány milligrammnyi mennyiségben a szervezetet erősíti. Ha hosszabb távon szedik, a szervezet hozzászokik és nagyobb adagokat is kibír.
Előfordulása
szerkesztésA természetben megtalálható az arzenit vagy más néven arzenolit nevű ásványként, ami köbös kristályrendszerű kristályokat alkot. Létezik rombos kristályokat alkotó módosulat is, ennek neve klaudetit.
Előállítása
szerkesztésAz arzén-trioxidot arzéntartalmú ércek, például az arzenopirit pörkölésekor nyerik melléktermékként, amikor ezeket az érceket fémmé dolgozzák fel. Szublimáltatással tisztítják.
Akkor is képződik, ha elemi arzént oxigénben égetnek el.
Felhasználása
szerkesztésMás arzéntartalmú vegyületek, például növényvédő szerek és gyógyszerek előállítására használják, de az alapvegyületet is alkalmazzák az akut promielocitás leukémia kezelésében.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
- Bodor Endre: Szervetlen kémia I.