Őszirózsafélék

Az őszirózsafélék vagy fészkesek (Asteraceae) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjének névadó családja. A régebbi rendszertanokban a rendbe ezt az egyetlen családot sorolták, a 2009-ben megjelent APG III rendszertanban további 10 családot is mellé rendeltek. Az orchideafélék után a növények legtöbb fajt és a legtöbb nemzetséget számláló családja. Viszonylag fiatal család, az Antarktisz kivételével az egész Földön elterjedt, főleg a mérsékelt övben. Legtöbbjük lágy szárú, csak néhány cserje és fa tartozik ide. A család legfőbb jellemzője a speciális virágzat, a fészek. Mintegy másfél millió éve, a Duna-glaciális idejéből származnak első biztos leleteik.

Őszirózsafélék
Evolúciós időszak: 1,5 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
Csillagőszirózsák (Aster amellus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Asteridae Csoport: Euasterids II Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales) Család: Asteraceae Bercht. & J.Presl
Típusnemzetség
Aster L.
Szinonimák
Compositae
Alcsaládok
Őszirózsaformák (Asteroideae), Barnadesioideae Bogáncsformák (Carduoideae) Katángformák (Cichorioideae) Corymbioideae Gochnatioideae Gymnarrhenoideae Hecastocleidoideae Mutisioideae Pertyoideae Stifftioideae Wunderlichioideae
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Őszirózsafélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Őszirózsafélék témájú médiaállományokat és Őszirózsafélék témájú kategóriát.

Jellemzők

Fészekvirágzatuk (calathidium) virágszerű (pseudanthium): virágai a megrövidülő és ellaposodó virágtengelyen szorosan egymás mellé rendeződnek. Az egész virágzatot murvalevelek, ún. fészekpikkelyek (squamae involucri) veszik körül, és gyakran találunk pikkelyszerű murvaleveleket a virágok tövében is – ezek neve vacokpelyva (palea). Virágaik körönként többé-kevésbé öttagúak. Csészéjük bóbitává (pappus), pikkelyekké vagy koronácskává (coronula) redukálódott. Az egyes virágok pártái sokszor különfélék.

Az aktinomorf, azaz csöves virágok kis, forrt pártájának öt egyforma cimpája van. A nagyobb, ún. nyelves (félszeres vagy sugárzó) virágok szimmetriája zigomorf: három vagy öt cimpájuk van, és ezek kifelé hajlanak. A porzószálak hozzánőttek a párta tövéhez. A portokok portokcsővé (synantherium) nőttek össze. Termőtájuk két termőlevélből alakult, és együregű, alsó állású magházat tartalmaz, egyetlen magkezdeménnyel. Döntő többségüket rovarok porozzák be. Termésük kaszat (achenium).

A parlagfű (Ambrosia) nemzetségben egy, a szerbtövis (Xanthium) nemzetségben két virágra redukálódott a virágzat. Az összes többi nemzetség tányérszerűen kiszélesedett vagy kúpos, kívülről fészekpikkelyekkel borított (involucrum) virágzati tengelyen (vacok) ülő, általában hímnős virágok alkotta virágzattal rendelkezik. A fészkek további csoportosulásai egyéb virágzattípusokat is eredményezhetnek. Az egyes virágok lehetnek sugaras szimmetriájú csöves virágok, melyekben a szirmok csőszerű pártává nőttek össze, vagy kétoldali szimmetriájú nyelves virágok, melyekben a szintén összenőtt szirmokból álló párta az egyik oldalra hosszan kinyúlik. Előbbiek a virágzat belsejében (kög), utóbbiak a virágzat szélén találhatók, ezáltal a virágzat egyetlen nagy sugaras szimmetriájú virágot imitál. Az egyes virágok tövében gyakran előfordul a vacokpikkely, ennek megléte, formája fontos határozó bélyeg. A porzó töve a pártához nőtt, a portokok portokcsővé nőttek össze. A bibe a portokcsövön keresztül bújik ki, kitolva a már kiszóródott pollent. Csúcsa ágasan széthajlik, az ágacskák belső oldala fogadja az idegen virágport. Ha az idegenbeporzás esetleg elmarad, az ágacskák visszahajlanak és a beporzás a saját virágporral megy végbe (önbeporzás).

• 
  Nyelves virág felépítése: A) magház B) átalakult csésze C) portokcső D) párta E) bibe
• 
  Csöves virág felépítése: A) magház B) párta C) portokcső D) bibe

Jellemző anyagcseretermékeik a poliacetilének, a szeszkviterpén-laktonok és az alkaloidok. Tartalék tápanyagaik fruktánok (inulin és rokon vegyületei), amelyeket elsősorban föld alatti szervekben tárolnak. Magvaikban nincs táplálószövet, de a sziklevelek sok olajat és fehérjét raktároznak.

Rendszerezés

APG-rendszer

Az Angiosperm Phylogeny Website 11 kládra osztja fel a családot:

Barnadesioideae – Stifftia csoport – Mutisioideae – Gochnatioideae – Hecastocleidoideae – Carduoideae – Pertyoideae – Gymnarrhenoideae – Cichorioideae – Corymbioideae – Asteroideae

Egyéb rendszerek

A családot hagyományosan két alcsaládra szokták osztani a nyelves és csöves virágok megoszlása és a tejnedv jelenléte alapján:

Csövesvirágúak (Tubuliflorae) – a virágzat közepén csöves, a szélén nyelves vagy csöves virágok vannak. A nyelves virág három cimpájú. Tejnedvük nincs. Az ebbe az alcsaládba tartozó növények között előfordulnak olyan mesterségesen létrehozott fajták, amelyek virágzata csak nyelves virágokból áll (telt virágzat).

Nyelvesvirágúak (Liguliflorae) – a virágzatban csak nyelves virágok vannak, ezek öt cimpájúak. Tejnedvük van.

Források

• Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár
• Angiosperm Phylogeny Group (APG) (2003): An update of the Angiosperm Phylogeny Group classification for the orders and families of flowering plants: APG II. Botanical Journal of the Linnean Society 141(4): 399-436. doi:10.1046/j.1095-8339.2003.t01-1-00158.x PDF fulltext