Atil
Atil község és település Mexikó Sonora államának északi részén. Lakossága 2010-ben 625 fő volt, a községközpontban 609-en éltek, a többi 16 fő hat, egyetlen házból álló településen (El Represo de los González, El Porvenir, La Susaneña, Santa Fe (Jesús Paz), Santo Niño de Atocha és Rancho Dos Hermanos).[2]
| Atil | |
 | |
| Az atili misszió | |
| Adatok | |
| Ország |  Mexikó |
| Állam | Sonora |
| Székhely | Atil |
| Terület | 300,43 km² |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 626 fő (2020)[1] |
| Népsűrűség | 2,1 fő/km² |
| Elhelyezkedése | |
 | |
| Atil község elhelyezkedése Sonora államban | |
Fekvése
szerkesztésA település az Altar folyó északkelet–délnyugati irányú völgyében fekszik 560–570 m tengerszint feletti magasságban. A községhez tartoznak a völgy két oldalán emelkedő hegyoldalak is, délnyugati szélén emelkedik a Cerro del Gato („Macska-hegy”) nevű csúcs, keleti részén pedig az 1200 m-t is meghaladó Sierra Santa Teresa. A folyóvölgyben fekvő földek (melyek a község területének 6%-át teszik ki) mezőgazdasági hasznosítás alatt állnak, a többi terület növényzet nélküli vagy félsivatagos, bozótos. A rendkívül száraz és forró éghajlat miatt az Altaron kívül más állandó vízfolyása nincs, csak egy időszakos patak, a Guadalupe.[3]
Népesség
szerkesztésA község lakóinak száma a közelmúltban egy rövid időszakot kivéve lassan csökkent. A változásokat szemlélteti az alábbi táblázat:[2]
| Év | Lakosság |
|---|---|
| 1990 | 797 |
| 1995 | 777 |
| 2000 | 718 |
| 2005 | 734 |
| 2010 | 625 |
Története
szerkesztésAz atili missziót 1751-ben alapította a jezsuita Jacobo Sedelmayer. A környéken korábban nomád életmódot folytató pima és nebome indiánok éltek, a település neve is a pima nyelvből származik, jelentése nyílhegy.
1756 és 1763 között itt élt Ignacio Pfefercorn atya, a Descripción de la Provincia de Sonora, azaz Sonora tartomány leírása című híres, 1795-ben megjelent mű szerzője. Eusebio Francisco Kino atya idején missziós templom is épült, mely ma már romos.
A 19. században a település az Altari Kerület része volt, majd a század végén szervezték önálló községgé. 1930-ban önállóságát elvesztette és Altar község része lett, de egy 1934. december 24-én kelt törvény újra önállóvá tette.[4]
Élővilág
szerkesztésA száraz éghajlat miatt a növényzet szegényes. A legnagyobb területen szárazságtűrő bozótok, kaktuszok nőnek. Állatai közül megemlítendők: a kaliforniai üregteknős, a kaméleonfélék, a leopárdleguán, a víbora chicotera nevű kígyó, a csörgőkígyók, a fehérfarkú szarvas, a kanadai vadjuh, a nyulak, a szürke rókák, a tlacuache, a bűzösborzfélék, a különféle rágcsálók, galambok, baglyok, harkályfélék, a kardinálispinty, a rőtfarkú ölyv és a vándorsólyom.[4]
Források
szerkesztés- ↑ Instituto Nacional de Estadística y Geografía
- ↑ a b SEGOB-INAFED adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 6.)
- ↑ INEGI – Atil földrajza (spanyol nyelven) (PDF). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 6.)
- ↑ a b E-Local kormányzati oldal – Atil (spanyol nyelven). [2014. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 6.)
