Benjámin (Biblia)
Benjámin (héberül: בִּנְיָמִין) bibliai személy, Jákob utolsó és Ráchelnek a második fia. Anyja az ő születésekor meghalt. Mivel Jákob leginkább szeretett feleségének a fia volt, József eltűnése után ő hozzá ragaszkodott a legjobban a fiai közül. Története a Bibliában összefonódik József egyiptomi történetével.
Benjámin | |
Benjámin törzsének a szimbóluma | |
Született | kb. Kr. e. 1700 körül Kánaán |
Szülei | Jákob, Ráchel |
Felesége | ... |
Közös utód | Bela, Bekher, Asbél, Géra, Nahamán, Ekhi, Rós, Muppim, Khuppim, Ard. |
Elhunyt | i. e. 2. évezred |
Szerepe | Benjámin törzsének ősatyja |
A Wikimédia Commons tartalmaz Benjámin témájú médiaállományokat. |
Benjámin törzse
szerkesztésLeszármazottai alkották Izrael 12 törzsének egyikét, akik az izraeliták kánaáni honfoglalásakor, a Jordántól nyugatra, Júda és Efraim törzseinek területe közötti részt kapták, a kánaáni jebuzi nép területét, Jeruzsálem környékén.[1] Jeruzsálemen túl a törzsnek kirendelt káanáni városok között Jerikó, Béthel, Gibeon, Gibea volt, ebből Bétel végül Efraim törzséé lett. A bírák korában ez a törzs megtagadta, hogy kiadja a Gibea városában történt bűntett elkövetőit. Ezért háború tört ki közte és a többi izraelita törzs között, és azok majdnem kiirtották Benjámin törzsét.[2]
Izrael első királyának, Saulnak és Pál apostolnak[3] is az őse.
Salamon király halála után Benjámin törzse Júdával együtt alkotta meg a Júdai Királyságot.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó