Bissau-Guinea
Bissau-Guinea, hivatalosan Bissau-guineai Köztársaság[3] (portugálul República da Guiné-Bissau, IPA: ʁeˈpublikɐ dɐ ɡiˈnɛ biˈsaw) egy nyugat-afrikai állam, amely északon Szenegállal, délen Guineával határos, a nyugati partját pedig az Atlanti-óceán alkotja. Területe 36 125 km2, becsült népessége kb. 1 600 000 fő.
Afrika egyik legkisebb állama a nyugati parton Szenegál és Guinea között, melynek felségterületéhez tartoznak a Bijagós-szigetek is. Több nemzetközi szervezetben is tag: ENSZ, Afrikai Unió (UA), Portugál Nyelvű Országok Közössége (CPLP), Hivatalosan Portugál Nyelvű Afrikai Államok Szövetsége (PALOP), Latin Unió, Nyugat-afrikai Gazdasági Tömörülés (CEDEAO), Frankofónia, Portugál Gyarmatok Szövetsége. A Föld legszegényebb országai között tartják számon.
Földrajz
szerkesztésDomborzat
szerkesztésErősen tagolt partvidékét mocsaras, mangroveerdős síkság kíséri, amelyet az ország belseje felé alacsony dombvidék vált fel. Legmagasabb pontja: 210 m t. sz. f.
Vízrajz
szerkesztésAz ország területét számos folyó szövi át, melyek az esős időszakban hatalmas területeket öntenek el. Legjelentősebb folyók: Géba, Corubal, Kayanga.
Éghajlat
szerkesztésBissau-Guinea éghajlata egész évben trópusi, meleg, kis hőmérséklet ingadozással. A hőmérséklet átlaga: 26,3 °C. Az átlagos csapadékmennyiség évente 2024 mm. Ennek zöme az esős évszakban hullik (júniustól-októberig). A száraz évszakban aszályos az időjárás.
Élővilág, természetvédelem
szerkesztésA tengerparton mangrovepálma és mocsári erdők, a szigeteken és a parti lapályokon örökzöld esőerdők nőnek. Az ország belsejében száraz erdők, keleten fás és bokros szavannák vannak. Jellegzetes állatfajták a part menti sávban: nílusi krokodil, nílusi víziló, vörhenyes gödény, rózsás flamingó, marabu, a szavannákon: afrikai elefánt, kafferbivaly, antilop, leopárd, foltos hiéna. De az ország területén megtalálható az afrikai aranymacska, a sujtásos sakál, a villier petymeg, a mocsári manguszta és a gambiai mongúz, a csimpánz, a törpevíziló és a folyami disznó is.
Nemzeti parkjai
szerkesztésA nemzeti parkok az állatvilág gazdagságának megőrzése mellett a turizmust szolgálják.[4]
- Ilhas de Orango Nemzeti Park - szigetcsoport 27 hektár szárazföldi területtel.
- Joao Vieira e Poilao Tengeri Nemzeti Park: a Bijagos-szigetcsoport délnyugati része. Fő nevezetességei a többféle tengeri teknős.
- Rio Cacheu: nagy kiterjedésű mangrovepálma-erdő.
- Lagoa de Cufada: turistalátványosság, édesvizű tavak, tengeri lagúnák és erdők szövevénye.
Természeti világörökségei
szerkesztésAz UNESCO nem tart számon az országban olyan területet, amely a természeti világörökséghez tartozna.
Történelem
szerkesztésAz arab-iszlám hatás a 7. században érte el az ország lakosait. A 8-13. században a nyugat-szudáni Ghána, a 13-14. században a Mali Birodalom része lett, a 15. században Szongai Birodalom fennhatósága alá került. Portugál hajósok már 1446-ban felfedezték a Zöld-foki-szigeteket, a Gambia folyó torkolatát, valamint a part menti szigeteket. Az első portugál település Cacheau volt (alapítva 1588-ban), ezt Bissau (1600-ban) követte. Az ország 1879-ben lett Portugália gyarmata Portugál Guinea néven.[5]
A vidék négy évszázadon át volt a rabszolga-kereskedelem központja. A 16-17. század során az angolok, franciák és hollandok is kereskedelmi telepeket hoztak létre. A 20. század kezdetétől a nagy monopóliumok zsákmányolták ki a gyarmatot. Elsősorban földimogyorót, pálmaolajat, rizst termesztettek, főként monokultúrában. 1942-ben Bolama helyett Bissau lett a főváros. Az ország 1951-től Portugália tengerentúli tartománya. A portugálok 1961-ben megszüntették az 1954-es "bennszülött statútumot", ami jelentős privilégiumokat biztosított a fekete afrikaiak egy vékony rétegének. Az ötvenes évek elejétől ellenállási csoportok működtek az országban s a Zöld-foki-szigeteken. A csoportok 1956-ban a Partido Africano da Independência da Guiné e Cabo Verde (PAIGC), Guinea és a Zöld-foki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja szervezetében egyesültek.
A PAIGC 1963-ban indított háborút Bissau-Guinea és a szintén portugál gyarmat Zöld-foki-szigetek függetlenségének kivívásáért. Az Amílcar Cabral vezette felszabadító háború eredményeként 1972-ben tartották az első választásokat, s a népgyűlés kidolgozta a felszabadított Bissau-Guinea alkotmányát. Miután 1973 januárjában Cabralt Conakryban meggyilkolták, a népgyűlés 1973. szeptember 24-én egyoldalúan függetlenné nyilvánította az országot. Függetlenségét 1974 szeptemberében az 1974 áprilisában végrehajtott portugáliai államcsíny után létrejött új portugál vezetés hivatalosan is elismerte. Az ország első elnöke a meggyilkolt Amilcar Cabral öccse Luís Cabral lett. Az ország tagja lett az ENSZ-nek. 1975-ben Bissau-Guinea csatlakozott a loméi kereskedelmi egyezményhez, ami az Európai Közösségek és a fejlődő országok egy nagy csoportja között jött létre.
Az 1970-es évek második felében a gazdaság összeomlott, s burjánzott a korrupció. 1980-ban a Zöld-foki-szigetekkel való sikertelen egyesülési kísérlet után egy katonai puccs 1980. november 15-én az addigi miniszterelnököt, João Bernardo Vieira dandártábornokot juttatta az elnöki székbe. A PAIGC 1991-ben hozzájárult a többpárti demokrácia bevezetéséhez. Az első törvényes választásokat 1994-ben tartották, s ezek a PAIGC győzelmét hozták. Az 1998-ban kitört polgárháborúban több százezer ember vesztette el otthonát. 2000-ben a katonai uralom után ideiglenes kormány alakult. Az államfő Kumba Yala (PRS), a kormányfő Caetani N'Tchama lett. A demokráciába való átmenet a gazdasági elmaradottság mellett a polgárháború veszélye miatt lassú.
A 2005-ben tartott választások nyomán az 1998-ban Portugáliába menekült Vieira került az elnöki székbe, aki viszonylagos nyugalmat teremtett. Az ország azonban továbbra is nyomorog ( a világ 5. legszegényebb állama) és a közéletet a korrupció uralja. 2009. március elején ismét kitört a fegyveres harc az elnök és a vele szemben álló PAIGC adta kormány és a hadsereg vezetése között. Egyetlen éjszaka mind Vieira elnök, mind pedig a hadsereg vezérkari főnöke, Batista Tagmé Na Wait kölcsönösen merénylet áldozata lett.[6]
Államszervezet és közigazgatás
szerkesztésAlkotmány, államforma
szerkesztésAz ország államformája elnöki köztársaság.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
szerkesztésAz ország mai alkotmánya 1984-ből származik. Eszerint Bissau-Guinea elnöki köztársaság. 1991-től többpártrendszerű. A népi gyűlésnek 150 képviselő tagja van, akiket a nyolc, öt évre választott területi tanács választ meg a saját tagjai közül. A parlament választja az államtanács 15 tagját. Az államtanács elnöke a köztársasági elnök, aki egyben a kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka is. A minisztereket és az államtitkárokat a kormányfő nevezi ki.
A bírósági szervezet élén álló legfelsőbb bíróság bíráit az államtanács elnöke nevezi ki.
Politikai pártok
szerkesztésElnökök
szerkesztés- 1973. szeptember 24. – 1980. november 14.: Luís de Almeida Cabral (puccsal elmozdítva)
- 1980. november 14. – 1999. május 7.: João Bernardo Vieira (puccsal elmozdítva)
- 1999. május 7. – 1999. május 14.: Ansumane Mané (katonai junta)
- 1999. május 14. – 2000. február 17.: Malam Bacai Sanhá (ideiglenesen)
- 2000. február 17. – 2003. szeptember 14.: Kumba Ialá (puccsal elmozdítva)
- 2003. szeptember 14. – 2003. szeptember 28.: Veríssimo Correia Seabra (katonai junta)
- 2003. szeptember 28. – 2005. október 1.: Henrique Rosa (ideiglenesen)
- 2005. október 1. – 2009. március 2.: João Bernardo Vieira (meggyilkolták)
- 2009. március 3. – 2009. szeptember 8.: Raimundo Pereira (ideiglenesen)
- 2009. szeptember 8. – 2012. január 9.: Malam Bacai Sanhá (meghalt)
- 2012. január 9. – 2012. április 12.: Raimundo Pereira (ideiglenesen, puccsal elmozdítva)
- 2012. április 12. – 2012. május 11.: Mamadu Ture Kuruma (katonai junta)
- 2012. május 11. – 2014. június 23.: Manuel Serifo Nhamadjo (ideiglenesen)
- 2014. június 23. – 2020. február 27.: José Mário Vaz
- 2020. február 27. óta: Umaro Sissoco Embaló
Közigazgatási beosztás
szerkesztésAz országot 9 régió alkotja:
|
Védelmi rendszer
szerkesztésA 2000 fős rendőrséggel együtt a fegyveres erők személyi állománya 8500 fő. Ebből 6100 főt tesz ki a szárazföldi hadsereg, ami 46 harckocsival, 50 ágyúval és aknavetővel, 60 páncélozott szállító járművel és néhány légvédelmi fegyverrel rendelkezik. A légierőnek 10 repülőgépe, 4 helikoptere és 100 fős személyzete van. A haditengerészet 300 emberrel 11 kisebb méretű hajót üzemeltet.[7]
Népesség
szerkesztésÁltalános adatok
szerkesztésA fővárosban, Bissauban 567 000 fő lakik. Az ország népessége 1 704 000 fő (2013). A népsűrűség: 37,2 fő/km². A népességnövekedési ráta: 2,23%. Várható átlagos élettartam: 50 év. Csecsemőhalandósági ráta: 108,5‰. Írástudatlanság 66%. [mikor?]
Népességének változása
szerkesztésLakosok száma | 635 956 | 661 811 | 718 837 | 802 025 | 889 592 | 1 017 385 | 1 165 465 | 1 330 849 | 1 516 920 | 1 861 283 |
1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1990 | 1996 | 2002 | 2008 | 2017 |
Nyelv
szerkesztésA hivatalos nyelv a portugál, de a törzseknek megvan a saját nyelvük.
Etnikumok
szerkesztésNépek: balanta (25%), fula (20%), mandingo (12%), manyako (10%), egyéb (biaffada, bidjogo, pepel, európai, mulatt).
Vallási megoszlás
szerkesztésTörzsi vallású 50%, muszlim 45%, keresztény 5%. [mikor?]
Legnépesebb települések
szerkesztésRangsor | Név | Lakosság | Régió | |
1979-es népszámlálás |
2005-ös becslés | |||
1. | Bissau | 109 214 | 388 028 | Bissau |
2. | Bafatá | 13 429 | 22 521 | Bafatá |
3. | Gabú | 7 803 | 14 430 | Gabú |
4. | Bissorã | n.a. | 12 688 | Oio |
5. | Bolama | 9 100 | 10 769 | Bolama |
6. | Cacheu | 7 600 | 10 490 | Cacheu |
7. | Bubaque | 8 400 | 9 941 | Bolama |
8. | Catió | 5 170 | 9 898 | Tombali |
9. | Mansôa | 5 390 | 7 821 | Oio |
10. | Buba | n.a. | 7 779 | Quinara |
11. | Quebo | n.a. | 7 072 | Quinara |
12. | Canchungo | 4 965 | 6 853 | Cacheu |
13. | Farim | 4 468 | 6 792 | Oio |
14. | Quinhámel | n.a. | 3 128 | Biombo |
15. | Fulacunda | n.a. | 1327 | Quinara |
Szociális rendszer
szerkesztésGazdaság
szerkesztésÁltalános adatok
szerkesztésBissau-Guinea agrárország. Földünk 10 legszegényebb országának egyike. Gazdasága a mezőgazdaságán és a halászaton alapszik. Legfontosabb terménye és élelme a rizs. A polgárháború az ország infrastruktúráját teljesen tönkretette. A gazdaság nagymértékben a külföldi segélyekre utalt, melyek a GDP 40%-át, az importnak közel kétharmadát teszi ki.
Nemzeti valuta: afrikai valutaközösség (CFA-frank, röviden XAF
).
A GNP nem hivatalos, a becsült érték 2004-ben 1,2 milliárd USD. A GNP/fő értéke szintén becsült adat 2004-ből, 900 amerikai dollár. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 54%, ipar 15%, szolgáltatás 31%. A nemzetközi kereskedelembe (a drogkereskedelmet kivéve)[8] alig kapcsolódik be.
Gazdasági ágazatok
szerkesztésMezőgazdaság
szerkesztésA földterület 11%-a szántó, 38%-a rét és legelő, 38%-a erdő és bozót, 1%-a állandó kultúra, 12%-a egyéb terület. A fontosabb termesztett növények: rizs, cukornád, kukorica, gumós növényfélék, zöldség, banán, kakaó, batáta, mandula, olajpálma, kesudió, kókuszpálma, földimogyoró. Állattenyésztésben a legfontosabbak: a baromfi, a szarvasmarha és a sertés. A halászat és a fakitermelés is jelentős.
Ipar
szerkesztésIpara fejletlen. Az élelmiszerfeldolgozás és a tartósítóipar területén találhatók számottevőbb kapacitások.
A magas költségek miatt az ásványkincsek (kőolaj, foszfát, bauxit) kitermelése a közeljövőben nem várható.
Külkereskedelem
szerkesztésFő kiviteli cikkei: kesudió, földimogyoró, bauxit, pálmamag, hal, gyapot. Legfontosabb behozatali cikkei: élelmiszerek, gépek, nyersanyag, kőolajtermékek nagy része ma is Portugáliából származik.
Fő partnerei 2017-ben:[9]
- Import: Portugália 47,8%, Szenegál 12,1%, Kína 10,4%, Hollandia 8,1%
- Export: India 67,1%, Vietnam 21,1%
Az országra jellemző egyéb ágazatok
szerkesztésA Dél-Amerika és Európa közötti kábítószer-kereskedelem egyik fő tranzitállomása.[10]
Közlekedés
szerkesztésAz úthálózat hossza 5000 km, amiből 400 km az aszfaltozott. A legjelentősebb tengeri kikötő és nemzetközi repülőtér Bissauban van, ezenkívül még három kisebb kikötő és két kisebb repülőtér van. A belföldi közlekedés nagy része a vízi utakon bonyolódik.
Telekommunikáció
szerkesztésHívójel prefix | J5 |
ITU zóna | 46 |
CQ zóna | 35 |
Kultúra
szerkesztésOktatási rendszer
szerkesztésBissau-Guineában a lakosság 61%-a analfabéta. Az ország kormánya szigorúan ellenőrzi az iskolásokat, hogy járnak-e iskolába. Az iskolakötelezettség 6 éves kortól van. Az állam hivatalos nyelve a portugál, azonban a gyerekek otthon nem beszélik ezt, így nehéz a dolguk. Az országban létezik három egyetem a volt Amilcar Cabral amit most Lusofona egyetemnek hívnak, a Colinas de Boé Egyetem és a nemrégen nyílt Jean Peagget Egyetem.
Kulturális intézmények
szerkesztésTudomány
szerkesztésMűvészetek
szerkesztésHagyományok, néprajz
szerkesztésGasztronómia
szerkesztésA partmenti területeken a táplálkozás főleg rizsalapú, a belső területeken pedig a kölesnek van jelentős szerepe. Fontos alapanyag a kesudió, amit exportra is termelnek. Ugyancsak nagy szerepe van az olajbogyónak, a pálmamagnak és a kókuszdiónak is.[11]
A halakat, kagylókat, gyümölcsöket és zöldségeket általában gabonafélékkel, tejjel, túróval és egyéb tejtermékekkel együtt fogyasztják. A portugálok terjesztették el a földimogyorótermesztését, s azóta ez a hüvelyes meghatározó eleme a bissau-guineai konyhának. Helyi különlegesség a fekete szemes paszuly.
A levesek és pörköltök jamgyökérből, édesburgonyából, tápiókából, paradicsomból, hagymából és vaddisznóhúsból készülhetnek. Ízesítés gyanánt többféle fűszert, paprikát, erőspaprikát és édenmagot (guineai bors) használnak.
A születésnapokra (de akár más ünnepnapokra is) gyakran készítenek egy yassa nevű fogást, amit Szenegálban is ismernek. Ennek az ételnek alapja a csirkehús, melyhez hagymát, mustárt és citrusféléket adnak.[12]
Az italok közül a rum és pálmabor a legfontosabbak.[13]
Turizmus
szerkesztésAz időjárás a turistáskodáshoz decembertől áprilisig a legkedvezőbb. A fővárosból szükség szerint kisebb repülőgépek közlekednek minden nagyobb helységbe. A főútvonalakról leágazó ösvényeken csak száraz időszakban lehet terepjáróval közlekedni. A fertőzött vidékekről érkezők számára a sárgaláz elleni oltás kötelező; a malária elleni védekezés az egész országban szükséges. 2012 januárjában itt ért véget a Budapest–Bamako-rali.
Sport
szerkesztésBissau-Guinea eddig még nem nyert érmet az olimpiai játékok során.
- Bővebben: Bissau-Guinea az olimpiai játékokon
A Bissau-guineai labdarúgó-válogatott eddigi legnagyobb eredménye a Amilcar Cabral kupán szerzett ezüstérem volt.
- Bővebben: Bissau-guineai labdarúgó-válogatott
Ünnepek
szerkesztésDátum | Ünnep |
---|---|
Január 1. | Újév |
Január 20. | A hősök napja |
Március 8. | Nemzetközi nőnap |
Május 1. | A munka ünnepe |
Augusztus 3. | A gyarmat időszak mártírjainak napja |
Szeptember 24. | A függetlenség napja |
Október 23. | A ramadán vége |
November 24. | A bárány ünnepe |
December 25. | Karácsony |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ Világbank-adatbázis
- ↑ Archivált másolat. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
- ↑ Archivált másolat. [2009. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 8.)
- ↑ A Akadémiai kislexikon I. (A–K). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989. 245. o. ISBN 963-05-5280-9 szerint 1951-től mint Portugália tengerentúli tartománya vette fel ezt a nevet.
- ↑ Meggyilkolták Bissau-Guinea elnökét
- ↑ Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 86. o. ISBN 963-05-6928-0
- ↑ http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2008/05/24/AR2008052401676.html
- ↑ Archivált másolat. [2020. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 3.)
- ↑ http://content.time.com/time/photogallery/0,29307,1933291,00.html
- ↑ Best Travel Tips to Guinea-Bissau in 2019 (For Your First Trip) (Tourist Maker). [2021. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 27.)
- ↑ National dish of Guinea is Poulet Yassa (Symbol Hunt)
- ↑ Guinea-Bissau (Every Culture)
Források
szerkesztés- Ezerarcú világunk. Afrika Kairótól Fokvárosig. Dunakönyv Kiadó 1994. ISBN 963-7961-34-8 4
- Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 85–86. o. ISBN 963-05-6928-0
- Világjárók lexikona. Reader's Digest Kiadó Kft 2003. ISBN 963-8475-28-5
- Öt világrész országról országra. Officina Nova Kiadó 1995. ISBN 963 477 038X
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
- ↑ Meggyilkolták Bissau-Guinea elnökét: Meggyilkolták Bissau-Guinea elnökét. Origo, 2009. március 2. [2009. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 13.)
További információk
szerkesztés- Fotók
- World Fact Book Archiválva 2010. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- További információk
- Kokain rajzolta fel a térképre az afrikai narkóállamot – Origó-cikk
- Magyarok fosztották ki Bissau Guinea eurókészletét - Index cikk