José Mário Vaz
José Mário Vaz (1957. december 10. –) bissau-guineai politikus, 2014 és 2020 között Bissau-Guinea elnöke.[1] Elnökségét végig belpolitikai feszültségek jellemezték, ennek ellenére a többpártrendszer bevezetése óta első államfőként kitöltötte teljes ötéves ciklusát.
| José Mário Vaz | |
 | |
| Bissau-Guinea elnöke | |
| Hivatali idő 2014. június 23. – 2020. február 27. | |
| Előd | Manuel Serifo Nhamadjo (ideiglenesen) |
| Utód | Umaro Sissoco Embaló |
| Született | 1957. december 10. Cacheu, Portugál Guinea (ma Bissau-Guinea) |
| Párt | PAIGC |
| Foglalkozás | politikus |
| Vallás | muzulmán |
 | |
| José Mário Vaz aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz José Mário Vaz témájú médiaállományokat. | |
Politikai karrier
szerkesztésKözgazdasági tanulmányait Portugáliában végezte. A kormánypárt PAIGC tagja. 2004-től 2009-ig a főváros Bissau polgármestere volt. Malam Bacai Sanhá elnöksége idején, 2009 és 2012 között a pénzügyminiszteri tisztséget töltötte be. A Carlos Gomes Júnior-vezette kormánnyal együtt a 2012-es katonai puccs mozdította el a hatalomból, a megtartott elnökválasztások két fordulója között, amelyet Sanhá elnök halála miatt kellett kiírni.[2] Vaz ezután rövid időre Portugáliába menekült, de már 2013 februárjában hazatért, ahol rövidesen őrizet alá helyezték három nap erejéig. A katonai junta azzal vádolta, hogy miniszterként 9,1 millió euró segélyt sikkasztott el, amelyet Angola adományozott a polgárháborúkkal terhelt nyugat-afrikai országnak. Vaz mindvégig tagadta a vádakat.[3]
A nemzetközi közösség egyre határozottabban követelte az új választások kiírását, amelynek időpontját addig az ideiglenes kormány adminisztrációs indokokra hivatkozva folyamatosan elhalasztotta. Miután a korábbi miniszterelnök Carlos Gomes Júnior és házelnök Raimundo Pereira szabadon engedésük után száműzetésbe kényszerültek Elefántcsontpartba, így Vaz lett a PAIGC esélyes jelöltje a 2014-es választásokra. Fő ellenfele, Nuno Gomes Nabiam független indulóként a bissau-guineai hadsereg támogatását élvezte.[4] 2014. május 18-án a második fordulóban Vaz megszerezte a szavazatok 61,9%-át.[5] Nemzetközi nyomásra Nabiam elfogadta a választási eredményt és elismerte vereségét.[6]
Elnöksége
szerkesztésA választás idején José Mário Vaz mezőgazdasági fejlesztéseket és a mérhetetlen szegénység csökkentését ígérte, valamint a kormányzati és felső katonai köröket is érintő drogterjesztési és -kereskedelmi hálózat felszámolását. Bissau-Guinea jelenleg a latin-amerikai drogkartellek egyik legfőbb tranzitországa Dél-Amerika és Európa között.[2]
2015. március 25-én Brüsszelben feloldották a Bissau-Guineára kirótt szankciókat, amely a 2012-es puccs óta sújtotta az országot. Vaz viszonylagos stabilitást tudott teremteni a belpolitikában. Az Európai Unió emellett 160 millió eurós támogatást is kilátásba helyezett Bissau-Guinea számára. Vaz mandátumának célja a katonaság politikai hatalmának letörése, bár ezt a törekvést némiképp hátráltatta a miniszterelnökével, Domingos Simões Pereirával való feszült viszony,[7] akit 2015. augusztus 12-én menesztett kormányával együtt. Az elnök lépését Portugália és a nemzetközi szervezetek kritizálták, mondván, a két politikus közötti rivalizálás alááshatja az egyébként is törékeny belső stabilitást.[8]
Vaz a következő időszakban fokozatosan próbálta magát függetleníteni a kormánypárttól, amelynek elnöke 2014 februárja óta riválisa, Domingos Simões Pereira volt. A menesztett kormányfő helyére az elnök hívét, Baciro Djá pszichológust nevezte ki. A legfelsőbb bíróság azonban a miniszterelnök-cserét alkotmányellenesnek ítélte, így Djá 20 nap után távozni kényszerült a pozícióból.[9] Vaz hívét később a kormánypártból is kizárták.[10] Vaz ezután kénytelen volt kinevezni a PAIGC jelöltjét, Carlos Correia veterán politikust, aki korábban háromszor is miniszterelnök volt a kis nyugat-afrikai országban. 2016 januárjában tizenöt kormánypárti képviselő kilépett a PAIGC-ből és csatlakoztak a legerősebb ellenzéki párt, a Társadalmi Megújulás Pártjának (PRS) frakciójához, így parlamenti többséghez juttatva az ellenzéket a 102 fős törvényhozásban. A dezertőr képviselők illegitimnek tartották Correia kormányát és az éves költségvetést sem voltak hajlandóak megszavazni, a pártfegyelemmel szembehelyezkedve.[11]
2016 májusában Vaz menesztette a PAIGC vezetéséhez hű Correia-kormányt és felkérte a kormánypártot egy új miniszterelnök jelölésére. A PAIGC válaszát azonban meg nem várva két héttel később kinevezte másodjára is hívét, Baciro Dját. Correia a menesztését az elnök "alkotmányos puccsának" értékelte.[12] A PAIGC Djá kinevezését alkotmányellenesnek nevezte és hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök személyének meghatározása az ő feladatuk. Az elnök a kormányfőcserét azzal indokolta, hogy a menesztett kabinet bizonyos tagjainak köze lehet 41 millió dollár gyanús eltűnéséhez a pénzügyminisztérium számlájáról, s ezért Correiát a minisztereivel együtt házi őrizet alá helyezték.[13]
Vaz és a pártelnök Pereira éles szembenállása 2015-től évekre megbénította az állami gépezet működését, teljes politikai patthelyzetet előidézve. A PAIGC elérte Baciro Djá másodszori menesztését 2016 novemberében, akit aztán a kormánypártból is kizártak. Vaz ezután azonban nem volt hajlandó kinevezni a Pereira vezette kormánypárt egykori főtitkárát és jelöltjét, Augusto Olivais-t. Helyette az ellenzék által is támogatott Umaro Sissoco Embaló ült a miniszterelnöki székbe, akinek működését a PAIGC bojkottálta, ám a legfőbb ellenzéki erő, a PRS támogatásáról biztosította. A fennálló politikai helyzet azt idézte elő, hogy az iskolák, kórházak, a rendőrség, az igazságszolgáltatás, a posta és akadozva üzemeltek, a köztisztviselők nem kapták meg fizetésüket, a nemzetközi szervezetek pedig felfüggesztették a bissau-guineai gazdaság elégséges működéséhez elengedhetetlen segélyek folyósítását. A Pereira vezette PAIGC nem volt hajlandó megszavazni az éves költségvetést, valamint egyetlen elnöki rendelet és törvény sem került jóváhagyásra. 2017 decemberében az ECOWAS szankciókat helyezett kilátásba, amennyiben a politikai válság megoldására való törekedés nem kerül terítékre. A nyugat-afrikai gazdasági szervezet egyúttal felkérte Alpha Condé guineai és Faure Gnassingbé togói elnököket, hogy közvetítésükkel segítsék elő egy egységkormány felállítását és egy új, konszenzusos miniszterelnök kijelölését.[14] 2018 januárjában Embaló lemondott posztjáról.[15] Miután Artur Silva néhány hónap után sem tudott többséget kialakítani, 2018 áprilisában a rövid életű konszenzus jegyében új miniszterelnököt sikerült megnevezni az ellenzéki Aristides Gomes személyében, aki a Függetlenség és Fejlődés Köztársaságának Pártjának (PRID) vezetője volt. A parlament két év után ekkor ülésezett először. A további szembenállás azonban nem változott, Gomes elődjeihez hasonlóan csak névleg volt miniszterelnök a patthelyzet okozta kormányzati leállásnak köszönhetően. A PAIGC továbbra is csak Pereira személyét volt hajlandó elfogadni miniszterelnöknek, akit viszont Vaz teljes mértékben elutasított.[16] A 2019. márciusi parlamenti választáson a PAIGC szerezte meg a legtöbb mandátumot (47), de parlamenti többséget nem szerzett. Vaz nem volt hajlandó kinevezni kormányfővé Pereirát, ismételten Gomest bízta meg kormányalakítással.
João Bernardo Vieira diktatórikus hatalma és az 1994-es demokratikus változások óta Vaz volt az első bissau-guineai elnök, aki kitöltötte ötéves mandátumát. Vaz 2019. november 24-re írta ki az esedékes elnökválasztás időpontját. Mandátuma lejártakor az országnak gyakorlatilag nem volt kormánya, június 17-én Vaz azt kérte az újfent többséggel rendelkező PAIGC-frakciót, hogy bárkit nevezzenek meg kormányfőnek, csak Pereirát ne. Végső soron azzal fenyegette meg a parlamentet, hogy mandátuma lejárta után az elnöki székben marad teljes jogkörével, amíg a választások le nem zajlódnak.[16] A saját pártjával (PAIGC) konfliktusos viszonyban lévő elnököt azonban a törvényhozás elmozdította a helyéről június 27-én. A 102 fős parlament 54 képviselője olyan határozatot fogadott el, amely leváltotta Vaz elnököt és a választásokig hátralévő időre ideiglenes államfőt nevezett ki Cipriano Cassamá házelnök személyében.[17] Két nappal később, június 29-én az ECOWAS annullálta ezt a lépést, továbbra is Vazt elismerve államfőnek. Ugyanezen a napon a bissau-guineai ügyészség elrendelte Cassamá és Califa Seidi, a PAIGC parlamenti frakcióvezetőjének letartóztatását. Október 29-én Vaz menesztette Aristides Gomes miniszterelnököt és kormányát, ezt azonban az ECOWAS nem ismerte el és szankciókkal fenyegetett. Az új kormányfő, Faustino Imbali október 31-én esküdött fel, de a nemzetközi szervezet nyomására november 8-án végül lemondani kényszerült, átadva a posztot ismételten Gomesnek. José Mário Vaz függetlenként indult a 2019. novemberi elnökválasztáson. A november 24-én megtartott első fordulóban mindössze a negyedik helyet szerezte meg a szavazatok 12,41%-ával.[18] A második forduló előtt volt miniszterelnöke, Umaro Sissoco Embaló támogatására szólított fel. Embaló végül legyőzte a PAIGC jelöltjét, Domingos Simões Pereirát. Az új államfő beiktatási ceremóniáján – amelynek legitimitását a vesztes jelölt vitatta – aktívan részt vállalt Vaz is.[19]
Források
szerkesztés- ↑ „Guinea-Bissau election: Jose Mario Vaz wins run-off”, BBC News, 2014. május 20. (Hozzáférés: 2014. május 20.)
- ↑ a b Dabo, Alberto. „Guinea-Bissau votes in post-coup presidential runoff”, Reuters, 2014. május 18.. [2014. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 18.)
- ↑ „José Mário Vaz é o candidato do PAIGC às presidenciais na Guiné-Bissau”, Novas da Guiné Bissau, 2014. március 3. (Hozzáférés: 2014. május 18.) (portugál nyelvű)
- ↑ „Guinea-Bissau to hold presidential run-off”, Al Jazeera English, 2014. május 17. (Hozzáférés: 2014. május 18.)
- ↑ Dabo, Alberto. „Vaz wins Guinea-Bissau presidential vote, loser rejects result”, Reuters, 2014. május 20.. [2014. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 20.)
- ↑ „Guinea-Bissau presidential candidate Nabiam concedes run-off defeat”, Reuters, 2014. május 22.. [2014. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 22.)
- ↑ Bissau-Guinea: Rendkívüli pozitív kilátások az éveken át tartó küzdelmek után. Mindennapiafrika.info, 2015. március 27. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 27.)
- ↑ Biztosan nem az év lépése volt: Vaz menesztette a bissaui kormányt. Mindennapiafrika.info, 2015. augusztus 13. [2016. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
- ↑ Guinea-Bissau's 'unconstitutional' PM Baciro Dja resigns BBC.
- ↑ Partido gobernante en Guinea Bissau expulsa a exprimer ministro Prensa Latina
- ↑ Parlamenti többségből pillanatok alatt kisebbségbe került a kormánypárt. Mindennapiafrika.info, 2016. január 19. [2016. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 8.)
- ↑ "Ex-Guinea-Bissau PM calls government's dismissal 'constitutional coup'", Reuters, 27 May 2016.
- ↑ Bissau-Guinea politikai rendszere nagyjából működésképtelen. Mindennapiafrika.info, 2016. május 27. [2016. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 8.)
- ↑ Még kilátásban sincs a bissau-guineai "totális leállás" megoldása. Mindennapiafrika.info, 2017. december 17. [2019. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 29.)
- ↑ Agência Lusa: Umaro Sissoco Embaló deixa Governo da Guiné-Bissau. Deutsche Welle, 2018. január 16.
- ↑ a b Guinea Bissau plunges into a power vacuum after president term ends. The Citizen, 2019. június 27. (Hozzáférés: 2019. június 29.)
- ↑ Guinea-Bissau Assembly Votes to Remove President Jose Mario Vaz. Bloomberg, 2019. június 28. (Hozzáférés: 2019. június 29.)
- ↑ Guinea-Bissau election: Former PMs advance to runoff vote. Al Jazeera , 2019. november 27. (Hozzáférés: 2019. november 27.)
- ↑ Umaro Sissoco Embalo swears himself in as Guinea-Bissau president. BusinessDay . [2020. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
