Canal Grande
A Canal Grande (a velenceiek szerint Canalazzo, vagy velencei nyelven El Canalasso) Velence fordított S alakú fő csatornája, amely két részre osztja a történelmi központot a Ponte della Libertà csomópont és a Bacino di San Marco között. Összesen körülbelül 3800 méter hosszú, szélessége 30–70 méter, átlagos mélysége 5 méter.
Canal Grande | |
A Canal Grande műholdról | |
Ország | Olaszország |
Település | Velence |
Hely | Velence |
Típus | |
Hosszúsága | 3800 m |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 26′ 32″, k. h. 12° 19′ 35″45.442222°N 12.326389°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 32″, k. h. 12° 19′ 35″45.442222°N 12.326389°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Canal Grande témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Leírása
szerkesztésTeljes hossza mentén csodálatos épületek, a legtöbbjük a 12. és a 18. század közötti időszakból, amelyek a Velencei Köztársaság által teremtett jólét és művészetek jelképei. Minden évben a velenceiek itt élik újra a „Serenissima” évszázados hagyományait, mint pl. a Történelmi Regattát.
Miután egy rövid szakaszon délkeleti irányban húzódik, az Alkotmány híd magasságában északkeleti irányba fordul, nagy hurkot képezve, amely mentén található a Ponte degli Scalzi híd, valamint a Cannaregio-csatorna, amely a Rialto hídnál, az egyetlen eredeti, a Csatorna négy gyalogoshídja közül, s a leghíresebb is. Innen délnyugati, majd déli irányt vesz (a fordulónál), végül keletre fordul, hogy az Accademia hídtól folytatódva, a Punta della Doganánál érjen véget. Útja során öt kerületet, 45 kisebb kisebb riót, hét hidat (négy gyalogos, két autós, és egy vasúti). A legújabb, az Alkotmány híd, amelyet Santiago Calatrava építész arra tervezett, hogy csatlakoztassa a Santa Lucia Pályaudvart a Piazzale Roma busztermináljához, valamint az ACTV villamosához.
„Meghívtak, hogy két nagykövet közé üljek, hogy végigvezessenek a nagy utcán, amit ők nagy csatornának neveznek, amely valóban nagyon széles. Gályák szelik át mindenfelé és láttam négyszáz tonnás hajókat is közvetlenül a házak mellett. Ez valóban a legszebb utca, ami csak létezik, úgy hiszem, a világon [...]. A házak nagyon magasak és nagyok, a régebbiek jóféle kőből épültek, mind kiszínezve [...] mások több mint 100 évesek [...] mindegyikük homlokzata isztriai márvánnyal borítva, amelyet onnan 100 mérföldnyi távolságban bányásznak, meg nagy darab porfírokkal és szerpentinekkel.”
– Philippe de Commynes, francia nagykövet Velencében, 1495
Folyó, amely körül a város megszületett, a kereskedelem élő központja, a Serenissima az egész középkorban, a Canal Grande volt, a leginkább áhított környék, ahol a mesés paloták reprezentálták a nemes családok gazdagságát, „az igazi aranykönyv”.
Legalább 170 lakóház, amely még ma is ezer év dicsőségét tükrözi, a Köztársaság, a történelem, a családok, amelyek ott éltek, az architektúrák váltakozása, mindig adott bizonyos velencei ízt. Ez a versengés, hogy Velence legszebb palotájával büszkélkedhessenek a Canal Grandén, a saját identitásukat, valamint a lagúna iránti erős kötelékeiket fejezte ki. Ezen épületek között vannak templomok, iskolák, terek; néhányuk alapja volt csak gyalog elérhető tengerpart.
„A Csatorna két partján fekvő paloták természetes helyeknek tűnnek, de olyan természetének, amely az emberi fantázia műve.”
Szinte minden ház közvetlenül a csatornára települt, járdák nélkül; csak hajóról lehet élvezni a megszakítás nélküli megvilágított, a vízen tükröződő épületek nyugodt sorát, a rióktól elszigetelten, az embereket pedig gyakran „bekerítik” a színes kikötőbóják. A Canal Grande elbűvölő környezetének alapvető eleme, a varázslat tette, hogy Velence ma is az egyik legkedveltebb turistacélpont világon.
Története
szerkesztésAz első települések
szerkesztésA Canal Grande a Giudecca-csatornával párhuzamosan kanyargó ősi folyó a végső szakaszon, az Una vagy Prealtum, mint a Medoacus Maior kisebb ága, ami átszivárgott a lagúnán, az árapálysíkságon, sós mocsarakon, kis szigetek között, és a Lido kikötőjén. A Rivus Altus (a. m. Magas Part) oldalán, ahogy korábban hívták, már a római időkben, az ősi velenceiek cölöpökre épült házaikban, elsősorban halászatból és sókereskedelemből éltek. A Római, majd a Bizánci Birodalom alatt a lagúna lakott volt, s akkor tett szert bizonyos jelentőségre, amikor a 9. század elején a dózse a Malamoccóról, a Csatorna védettebb Rivoaltus (Rialto) részére tette át székhelyét.
Amikor a doge Rialtóra költözött, egyre több jelentős vállalkozás számára találták megfelelőnek a Canal Grande mély kikötőcsatornáját, biztonságosnak, akadálymentesnek, nagy hajók számára is. Mint a város többi része, ez a terület sem szilárd, a folyamatos talajjavítás folytán a mára legnagyobb kiterjedésű csatorna partja, akkoriban kis szigetekből állt, amelyek a dagály alatt, fából készült hidakkal voltak elérhetők.
A Ca' Fondaco
szerkesztésAhogy elkezdtek szaporodni a csatorna mentén a raktárházak, épületek célja a kereskedelem, de egyesítik a raktár, illetve a kereskedő lakóhelyét is.
A földszinten van egy, a vízre nyitott veranda (a curia), amely lehetővé tette az árunak hajóból való közvetlen kirakodását. Ebből kétoldalt raktárak nyíltak, amelyek általában a hátsó udvarral közlekedtek. Hasonlóképpen, az első emeleten volt egy tornác, olyan széles, mint a veranda, világos nagy hall, amelyből a kereskedő szobái nyíltak. A homlokzat háromoldalú központi része a tágas, két oldalán gyakran teljesen márvánnyal borított. Egy alacsony félemeleten helyezkedtek el az irodák.
A kereskedőházon kétoldalt gyakorta két torony (torreselle) díszlik, mint a Fontego dei Turchin (13. századi, a 19. században felújították). Együtt a Fondaco dei Tedeschivel, arról tanúskodik, hogy a külföldi kereskedőket tárolási- és szálláslehetőséggel támogatta Velencében a Köztársaság, azzal a céllal, hogy jobban kontrollálhassa a forgalmukat.
A Rialto területén emeltek egyéb fontos középületeket is a kereskedelem és a pénzügyi tisztviselők számára (Palazzo dei Camerlenghi, Palazzo dei Dieci Savi, amelyeket az 1514 tűzvész után újjáépítettek), a kereskedelmi fórumot, és pénzverdét. A 12. század második felében az építész Nicolò Barattiero a korábbi csónakhidat állandó fahíddal váltotta fel, hogy a Rialto területét, a többi perifériális liszt- és sóraktárral összekösse.
A venét-bizánci stílus
szerkesztésA Bizánci Birodalomból az árukkal együtt szobrok, frízek, oszlopok, oszlopfők is érkeztek a patríciusházak díszítésére. A bizánci művészettel egyesülve a korábbi tendenciákkal jött létre a venét-bizánci stílus, amelynek építészetére elsősorban jellemző a hosszú, nyitott galéria a boltívek hatos csoportja, és a rengeteg sokszínű márvány.
A Canal Grandén ezeket az elemeket különösen jól a Ca’ Farsetti , a Ca’ Loredan (mindkettőben most a városháza irodái működnek) és a Ca’ da Mosto őrizték meg, mindegyikük a 12–13. században épült. Ez az az intenzív épületfejlesztési időszak a Rialtón, amely meghatározza a Csatorna, valamint a szomszédos épületek szerkezetét. Velencében szinte mindig újrahasznosítják az értékes építőanyagot, a későbbi restaurálások során az épületek eredeti jellegét igyekeznek megtartani, amennyire csak lehetséges, a meglévő venét-bizánci stílust keverve az új trendekkel (Palazzo Morosini Sagredo, Palazzo Bembo). A homlokzat sokszínűsége és hármas tagolása, az erkélyek, a nagy ablakok, s általában a környezet ad ízelítőt a velencei stílusból, a továbbiakban is.
A negyedik keresztes hadjárat hatalmas zsákmánya, Konstantinápoly kifosztása (1204), valamint más történelmi helyzetek biztosították, hogy Velence a Kelet felé fordult a művészet terén, a késő 14. századig.
A velencei gótika
szerkesztésA gótikus építészet Velencében formáját tekintve inkább a gyönyörű késő gótikus, fejlett arcát mutatja, kezdve a tizennegyedik századi Dózsepalota déli homlokzatán. A gótika vertikalitása, világossága kimutatható az árkádok, a kereskedőházak a természetes közegükben: több karcsú oszlop, boltívek hatosával, csúcsívek, illetve a boltívek alatt többszöget alkotva. A boltívek enyhén felfelé, egymásba fonódó, áttört márvány alagutakkal, mint a négylevelű lóhere, amely szimbóluma a velencei gótikus stílusnak. A homlokzatokat élénk színűekre vakolták.
Az úgynevezett „hármas” vagy „csipkézett” perforált szalagok gyorsan terjedtek végig a Canal Grande mentén. Az épületek között a 15. században épült, gótika eredeti megjelenését leginkább a híres Ca’ d’Oro és a Palazzo Bernardo mutatják. Körülbelül 1450-ben építették újjá a gótikus stílust még mindig őrző Santa Maria della Carità-templomot és kolostorát, amelyet a 19. században elhagytak, s most az Accademia Galériának ad otthont.
A stílus betetőzése a század második felében leginkább a Csatorna utolsó szakaszára koncentrált épületek közül a Palazzo Pisani Moretta, a Ca' Foscari (ma az Egyetem székhelye), a Palazzo Barbaro San Vidal, a Loredan-palota, és a Palazzo Cavalli-Franchetti a legfontosabbak.
A reneszánsz
szerkesztésA 15. század végén kezdtek megjelenni a reneszánsz kánonok az építészetben, például a Ca’ d’Oro és a Palazzo Corner Spinelli, az utóbbi Mauro Codussi alkotása, aki úttörője volt ennek a stílusnak Velencében. A Ca' Vendramin Calergi az ő remekműve, most a Kaszinó működik benne, nagy, ötös osztatú dupla ablakkal áttört falakkal, az oszlopok a három klasszikus oszloprendet mutatják.
A klasszikus építészetre a leginkább Jacopo Sansovino munkássága emlékeztet, aki Róma városából 1527-ben érkezett ide: a Canal Grandén, a rialtói Fabbriche Nuove tömbjén kívül, ő tervezte a Palazzo Corner della Ca' Agostinót, a Palazzo Dolfin Manint, amely nagyságával, vízszintes fehér homlokzatával, és egy központi udvar kialakításával különül el. Reneszánsz stílusban épült a Palazzo Papadopoli, a Gian Giacomo de'Grigi, a Palazzo Grimani di San Luca. Számos palotában az ebből az időszakból, a nagy festőktől (Il Pordenone, Tintoretto, Paolo Veronese) származó homlokzatfreskó, azóta mind tönkrement.
A velencei barokk
szerkesztés1582-ben Alessandro Vittoria működését a Palazzo Balbival kezdte (ma a Veneto Régió székhelye), amelyben a születő barokk díszítő motívumai pl. a párkányok, áttört timpanon jelennek meg.
A barokk építészet főalakja Velencében Baldassare Longhena, aki még fiatal volt 1631-ben, amikor a Punta della Dogana mellett a nagy Santa Maria della Salute-bazilika, az egyik legszebb templom, a Canal Grande egyik jelképe építését elkezdte. A homlokzat, a klasszikus kor óta gazdagodott díszítésében, a sok szobor túlzón kavarog a legmagasabb kupola körül.
Longhena ezután a két gyönyörű épület, a Ca' Pesaro és a Ca' Rezzonico tervezésével tűnt ki (ahol a bőséges szobordekoráció a chiaroscuro remeke), majd a Palazzo Belloni-Battagliát és a Scalzi-templomot alkotta meg. Különböző okok miatt, az építész sosem látta készen ezek egyikét sem, a Salutén kívül mindegyiküket bizonyos mértékig megváltoztatták. Különösképpen a Scalzi-templom homlokzatát, amelyet Giuseppe Sardi fejezett be.
Longhena ihlette a Palazzo Labia legősibb két homlokzatát, amelyeket Giambattista Tiepolo híres freskóciklusa ékesít. Követői Domenico Rossi, a San Stae (1710), majd a Ca' Corner della Regina templomok homlokzatának megalkotója, és Giorgio Massari.
A 16-17. században kezdetét vette a Serenissima hanyatlása, de ebben a korszakban mégis megnőtt az építkezések intenzitása a Canal Grande mentén. Ez részben magyarázható az ún. „pénzes” patrícius családok (pl. a Labiák) rohamos gyarapodásával, amelyek a címekért lenyűgöző összegeket fizettek a Köztársaságnak, a gazdasági válság idején. Miután befurakodtak az nemesség aranykönyvébe, hozzáláttak, hogy „rangjukhoz illő” rezidenciájukat kialakítsák a Csatornán, gyakran ősi patrícius családokét megszerezve.
Klasszicista építészet
szerkesztésA Palazzo Grassival Massari felépítette (1750), Velence egyik első neoklasszicista stílusú palotáját. Korábban (1718–1738) Giovanni Antonio Scalfarotto megépítette a San Simeon Piccolo-templomot, központi lenyűgöző korinthoszi oszlopcsarnokkal, illetve a rézbevonatú magas kupolával, tetején kis, templomalakú lanternával.
Az elmúlt két évszázadban
szerkesztésA Köztársaság 1797-es bukása az építkezés "befagyasztásához" is vezetett a Canal Grandén, mint a San Marcuola-templom és a Palazzo Venier dei Leoni (ma a Peggy Guggenheim gyűjtemény otthona) befejezetlen homlokzata is jelképez, mivel csak a földszintjük épült meg. A patríciuscsaládok elvesztették saját felmagasztalásuk lendületét, sokuk ki is halt. Sok történelmi épületet lebontották (például a Fondaco dei Persianit), de a legtöbbjük fennmaradt, köszönhetően a gondos felújításoknak szinte mindig megőrizték a tizennyolcadik század végi kinézetüket. A legfontosabbak állami tulajdonba kerültek, és intézményeket illetve múzeumokat helyeztek el bennük.
Kevésbé szerencsések voltak a vallási épületek: Napóleon Itáliai Királysága alatt sok szerzetesrendet feloszlattak, a templomokat kiürítették, vagy lebontották, berendezésüket és műtárgyaikat más célokra elkobozták (például a Santa Maria della Carità). A későbbi osztrák időszakban a Szent Kereszt-templom, amely a Santa Croce sestiere nevét adta, a Papadopoli-kertek része lett, a Santa Lucia (részben Andrea Palladio által tervezett) templom helyét a Velencei Santa Lucia Pályaudvarnak kellett átadnia (1860).
Az Olasz Királyság (1861–1946) alatt helyreállt a bizalom a városban, ami fellendülést hozott a Canal Grande mentén épült paloták rendbehozatalának, ám tisztelve szépségüket, gyakran neogótikus stílusban felújítva őket, mint a Rialtón vasszerkezetre épült Halpiacot, amelyet erősen utált a polgárság, le is bontották néhány év múlva.
Közlekedés
szerkesztésA Canal Grande még mindig a közlekedés fő tengelye a város történelmi központjában. A forgalom idősávok és helyek szerint van szabályozva (vízibuszos- és gondolaszolgáltatás, valamint tömegközlekedés vízitaxival), továbbra is tilos a forgalom, a sétahajók számára. A hullámokat keltő motoros hajók súlyos veszélyt jelentenek az épületek alapjaira.
Vízbuszok, vízitaxik
szerkesztésNem várhatók korlátozások a menetrendszerű vízibuszokon (vaporetto), amelyek a lakosság fő közlekedési eszközei. Egyes vonalak a teljes csatornán végighaladnak, amelynek szélén a kikötőstégek bójapóznákhoz vannak erősítve. A Canal Grande megállói: Piazzale Roma, Ferrovia, Riva de di Biasio, S. Marcuola, s. Stae, Ca' d'Oro, Rialto-piac, Rialto híd, San Silvestro, Sant'Angelo, San Tomà/Frari, Ca' Rezzonico, San Samuele/Palazzo Grassi, Accademia, Santa Maria del Giglio, Salute, S. Marco Vallaresso.
A Csatornát keresztül-kasul átszelő motorcsónakok taxiszolgáltatást végeznek.
Gondola
szerkesztésSok turista a Canal Grandét gondolán szereti bejárni, amelyről nyugodtan megcsodálhatják a hidakat, épületeket, felfedezhetik a helyeket, ahol hírességek éltek.
Átkelőhajók
szerkesztésA Canal Grandén még gondoloni (nagy gondolák), más néven barchette (kis bárkák) is az utasok rendelkezésre állnak a két part közötti átkeléshez legfeljebb 14 személy számára. A múltban, amikor még a gondola általánosabb közlekedési eszköz volt, útvonala a következő állomásokat érintette: Ferrovia – San Simeon Piccolo, San Marcuola – Fondaco dei Turchi, Santa Sofia – Pescaria, Fondamenta del Vin, Riva del Carbon (Rialto), San Tomà – Sant'Angelo, San Barnaba – San Samuele, San Gregorio – Santa Maria Zobenigo.
Események
szerkesztésTörténelmi Regatta
szerkesztésMinden év szeptember első vasárnapján kerül sor a Történelmi Regattára, amelyen a felvonultatják a velencei hajókat, a velenceiek és turisták tömegeinek örömére. A Történelmi Felvonulás a Velencébe érkező I. Katalin ciprusi királynő fogadásának állít emléket, aki 1489 után lemondott, az evezősök 16. századi jelmezben követik a Bucintorót, a dózsek gályáját.
A Madonna della Salute-ünnepség
szerkesztésNovember 21-én a velenceiek köszönetet mondanak Szűz Máriának az 1630-31-es pestisjárvány elmúltáért, zarándoklattal a bazilikában. Az ünnep előestéjén a Campo di Santa Maria Zobenigo magasságában összeállítanak egy ideiglenes hajóhidat a Canal Grandén, amelyen át a sok zarándok átmegy a Salute-bazilika terére ünnepelni és a standokon castradinát (füstölt koscombleves kelkáposzta, hagyma és bor összetevőkből) enni.
Útvonal
szerkesztésPáros oldal | Páratlan oldal | ||
---|---|---|---|
Ponte della Libertà | |||
Egykori Szent Klára-kolostor (rendőrkapitányság) |
Vasúti terület | ||
Canale di Santa Chiara | |||
Piazzale Roma híd | |||
Ponte della Costituzione | |||
Rio Novo | Palazzo della Regione Veneto (egykori vasúti társasági székhely) |
||
Giardini Papadopoli | |||
Chiesa di Santa Croce | |||
Rio della Croce | |||
Palazzo Emo Diedo (Andrea Tirali, 17. század) |
Santa Lucia Pályaudvar | ||
Scuola dei Tessitori dei Panni di Lana | |||
Kis Szent Simon-templom | |||
Palazzo Adoldo | |||
Palazzo Foscari Contarini | Názáreti Szűz Mária-templom | ||
Scalzi híd | |||
Rio Marin | Vasúti híd | ||
Nagy Szent Simon-templom tere | Palazzo Calbo Crotta | ||
Ca' Polacco | Rio Terà dei Sabbioni | ||
Palazzo Gritti | Palazzo Flangini Giuseppe Sardi (1624-1699) | ||
Palazzo Corner | Scuola dei Morti | ||
Palazzo Donà Balbi | Chiesa di San Geremia (18. sz.) | ||
Palazzo Zen | Palazzo Labia (Giambattista Tiepolo 17. sz-i freskói) | ||
Pontile Riva di Biasio | Canale di Cannaregio | ||
Palazzo Marcello Toderini | Palazzo Emo | ||
Palazzo Querini | |||
Lefejezett Szent János-rio | Palazzo Correr Contarini Zorzi | ||
Palazzo Giovanelli (Santa Croce) | Palazzo Gritti Dandolo | ||
Casa Correr | Palazzo Memmo Martinengo Mandelli | ||
Chiesa di San Marcuola (18. sz., befejezetlen) | |||
Traghetto Múzeum | Traghetto San Marcuola | ||
Fontego dei Turchi (venét-bizánci, Museo di Storia Naturale) | Pontile di San Marcuola | ||
Rio del Fondaco dei Turchi | Rio di San Marcuola | ||
Fontego del Megio | Ca' Vendramin Calergi | ||
Palazzo Belloni Battagia (Baldassare Longhena, barokk, 17. sz.) | |||
Rio di Ca' Tron | |||
Ca' Tron (palazzo) (16. sz., IUAV Velencei Egyetem) | Palazzo Marcello (itt született Benedetto Marcello) | ||
Palazzo Duodo | Palazzo Molin Erizzo | ||
Palazzo Priuli Bon | Palazzo Soranzo Piovene | ||
Pontile San Stae | Palazzo Emo alla Maddalena | ||
Chiesa di San Stae (18. sz.) | Palazzo Molin Querini | ||
Scuola dei Tiraoro e Battioro | Rio della Maddalena | ||
Rio della Rioda vagy Rio di San Stae | Palazzo e Palazzetto Barbarigo | ||
Palazzo Coccina Giunti Foscarini Giovannelli | Palazzo Ruoda-Boldù | ||
Rio della Pergola | Palazzo Gussoni Grimani Della Vida | ||
Ca' Pesaro (Longhena, barokk, 17. sz., Museo d'Arte Moderna) | Rio di Noale | ||
Rio di Ca' Pesaro vagy delle Due Torri | Palazzetto Da Lezze | ||
Palazzo Donà | Palazzo Boldù | ||
Palazzo Correggio | Palazzo Contarini Pisani | ||
Ca' Corner della Regina (18 sz., itt született Caterina Cornaro) | Casa Levi Morenos | ||
Ca' Favretto (itt élt Giacomo Favretto) | Rio di San Felice | ||
Rio di San Cassiano | Palazzo Fontana Rezzonico (itt született XIII. Kelemen pápa) | ||
Palazzo Morosini Brandolin | Palazzo Miani Coletti Giusti | ||
Fondamenta dell'Olio | Ca’ d’Oro (gótika, 15. sz., Galleria Franchetti) | ||
Pontile Ca' d'Oro | |||
Palazzo della Pretura | Palazzo Giustinian Pesaro | ||
Rio delle Beccarie | Ca' Sagredo | ||
Halpiac (neogótika, 20. század) | Szent Zsófia-templom tere | ||
Traghetto Pescaria | Traghetto Santa Sofia | ||
Halpiac tér | Palazzetto Foscari | ||
Palazzo Michiel dalle Colonne | |||
Fabbriche Nuove di Rialto (Sansovino, XVI secolo) | Palazzo Michiel del Brusà | ||
Palazzo Smith Mangilli Valmarana | |||
Rio dei Santi Apostoli | |||
Ca’ da Mosto (venét-bizánci, 13. század) | |||
Palazzo Bolani Erizzo (vi abitò Pietro Aretino) | |||
Rio di San Giovanni Crisostomo | |||
Fabbriche Vecchie di Rialto (Scarpagnino, 16. sz.) | Campiello del Remer | ||
Palazzo Civran | |||
Palazzo Perducci | |||
Palazzo Ruzzini | |||
Rio del Fontego dei Tedeschi | |||
Palazzo dei Camerlenghi (reneszánsz, 16. sz., Corte dei Conti) | Fontego dei Tedeschi (16. sz., Posta) | ||
Rialto híd | |||
Palazzo dei Dieci Savi (Scarpagnino, 16. sz., Vízbíróság) | Riva del Ferro | ||
Fondamenta del Vin | Pontile Rialto | ||
Palazzo Dolfin Manin (Sansovino, reneszánsz, 16. sz., a Banca d'Italia székhelye) | |||
Rio di San Salvador | |||
Palazzo Bembo (gótikus, 15. sz.; itt született Pietro Bembo) | |||
Traghetto Rialto | |||
Traghetto San Silvestro | Ca' Loredan (venét-bizánci, 13. század, városháza) | ||
Casa Ravà (neogótikus, 20. sz.) | Ca' Farsetti (venét-bizánci, 12-13. sz., Városháza) | ||
Pontile San Silvestro | Palazzo Cavalli | ||
Palazzo Barzizza | Palazzo Grimani | ||
Palazzo Giustinian Businello | |||
Rio dei Meloni | Rio di San Luca | ||
Palazzo Papadopoli | Palazzo Corner Contarini dei Cavalli | ||
Palazzo Tron | |||
Palazzo Donà della Trezza | Palazzo D’Anna Viaro Martinengo Volpi di Misurata | ||
Palazzo Donà della Madoneta | Casa Marinoni e Casa De Spirit | ||
Rio della Madoneta | Palazzo Querini Benzon | ||
Palazzo Bernardo (gótikus, 15. sz.) | Rio di Ca' Michiel | ||
Palazzo Querini Dubois | Palazzo Curti Valmarana | ||
Palazzo Grimani Marcello | Palazzo Corner Spinelli (Codussi, rinascimentale, XV secolo) | ||
Ca' Cappello Layard Carnelutti | Pontile Sant'Angelo | ||
Rio di San Polo | Casa Barocci | ||
Palazzo Barbarigo della Terrazza (16. sz.) | Rio di Ca' Garzoni | ||
Palazzo Pisani Moretta (gótikus, 15. sz.) | Palazzo Garzoni | ||
Palazzo Tiepolo | Traghetto Garzoni | ||
Palazzo Soranzo Pisani | Fondaco Marcello | ||
Palazzo Tiepolo Passi | Palazzo Corner Gheltoff | ||
Palazzo Giustinian Persico | Palazzi Mocenigo (négy egyesült épület)
(16-17. sz.; itt tartózkodott Giordano Bruno, Thomas Moore (költő) és George Byron) |
||
Rio di San Tomà | |||
Traghetto San Tomà | |||
Palazzo Marcello dei Leoni | |||
Palazzo Dolfin | |||
Pontile San Tomà | |||
Palazzo Dandolo | |||
Palazzo Civran Grimani | |||
Rio della Frescada | Palazzo Contarini delle Figure (itt vendégeskedett Andrea Palladio) | ||
Palazzo Caotorta-Angaran | |||
Palazzo Balbi (Alessandro Vittoria, reneszánsz barokk elemekkel, 16. sz.; Giunta della Regione Veneto) | Palazzo Erizzo Nani Mocenigo | ||
Ca' Masieri | |||
Rio di Ca' Foscari | |||
Ca' Foscari (gótikus, 15. sz.; Egyetem) | Palazzo Da Lezze | ||
Palazzo Giustinian (gótikus, 15. sz.; Wagner itt tartózkodott) | Palazzo Moro Lin | ||
Ca' Bernardo | |||
Palazzo Bernardo Nani | Palazzo Grassi (Giorgio Massari, neoklasszika, 18. sz.) | ||
Ca' Rezzonico (Longhena, Massari; 17-18. sz.; Museo del Settecento Veneziano) | |||
Rio di San Barnaba | Chiesa di San Samuele | ||
Palazzo Contarini Michiel | Pontile San Samuele | ||
Pontile Ca' Rezzonico | Casa Francheschinis vagy Casa Sezanne (20. század) | ||
Traghetto San Barnaba | Traghetto San Samuele | ||
Palazzetto Stern | Palazzo Malipiero | ||
Rio Malpaga | |||
Palazzo Moro ("Casa di Otello") | Giardino di Palazzo Malipiero | ||
Palazzo Loredan dell'Ambasciatore (gótikus, 15. sz.) | Palazzo Tecchio Mamoli | ||
Casa Mainella | |||
Rio di San Trovaso | |||
Palazzi Contarini degli Scrigni e Corfù | Ca' del Duca | ||
Rio del Duca | |||
Palazzo Falier (liagò) | |||
Palazzo Mocenigo Gambara | Palazzo Giustinian Lolin (Longhena, 17. sz.) | ||
Palazzo Querini Vianello | |||
Scuola Grande di Santa Maria della Carità (Massari, 18. sz.; Gallerie dell’Accademia) | Palazzo Civran Badoer Barozzi | ||
Ex Chiesa di Santa Maria della Carità (gotico, XV secolo; Gallerie dell'Accademia) | Rio di San Vidal | ||
Pontile Accademia | Campo San Vidal | ||
Ponte dell'Accademia | |||
Palazzo Brandolin Rota (a Toti Dal Monte) része volt | Palazzo Cavalli-Franchetti (gótikus, 15. sz.) | ||
Palazzo Contarini Dal Zaffo (gótikus és reneszánsz elemek, 15. sz.) | |||
Palazzo Balbi Valier | Palazzo Barbaro a San Vidal | ||
Palazzo Loredan Cini | Palazzo Benzon Foscolo | ||
Rio di San Vio | Palazzetto Pisani | ||
Campo San Vio | Rio del Santissimo | ||
Palazzo Barbarigo (modern mozaikok) | Palazzo Succi | ||
Palazzi Da Mula Morosini e Centani Morosini | Casa Stecchini | ||
Ca' Biondetti (itt élt Rosalba Carriera) | Casina delle Rose (itt működött Antonio Canova és Gabriele D’Annunzio) | ||
Palazzo Venier dei Leoni (Peggy Guggenheim collection) | Palazzo Corner della Ca' Granda (Sansovino, reneszánsz, 16. sz.; Prefektúra) | ||
Rio delle Torreselle | Rio di San Maurizio | ||
Palazzo Dario (reneszánsz, 15. sz.) | Palazzo Minotto | ||
Palazzo Barbaro Wolkoff (itt lakott Eleonora Duse) | Palazzo Barbarigo | ||
Rio della Fornace | Rio di Santa Maria Zobenigo | ||
Palazzo Salviati | Pontile Santa Maria del Giglio | ||
Palazzo Orio Semitecolo Benzon | Palazzo Grimani | ||
Traghetto S.Gregorio | Traghetto S.Maria del Giglio | ||
Casa Santomaso | Palazzo Pisani Gritti | ||
Palazzo Genovese (neogótikus, 19. század) | Rio delle Ostreghe | ||
Abbazia di San Gregorio | Palazzo Ferro Fini (Veneto regió tanácsa) | ||
Rio della Salute | |||
Pontile Salute | Palazzo Contarini Fasan (gótikus, 15. sz.; „Desdemona háza”) | ||
Basilica di Santa Maria della Salute | Palazzo Venier Contarini | ||
Palazzo Michiel Alvisi | |||
Seminario Patriarcale | Palazzo Badoer Tiepolo | ||
Punta della Dogana | Palazzo Treves de Bonfili | ||
Rio di San Moisè | |||
Hotel Bauer (neogotico, XIX secolo) | |||
Ca' Giustinian (gótikus, 15. sz.; Comune, a Velencei biennálé irodái) | |||
Palazzo Vallaresso Erizzo (antico Ridotto) | |||
Harry's Bar | |||
Pontile San Marco Vallaresso | |||
Fonteghetto della Farina (reneszánsz, 15. sz.; Kikötőkapitányság) | |||
Palazzina Selva vagy Venice Pavilion |
Bibliográfia
szerkesztés- A. Zorzi, P. Marton I Palazzi Veneziani – Magnus Ed., Udine, 1989 ISBN 88-7057-083-5
- M. Brusegan La grande guida dei monumenti di Venezia – Newton & Compton Ed., Róma, 2005 ISBN 88-541-0475-2
- E. e W. Eleodori Il Canal Grande. Palazzi e Famiglie – Corbo e Fiore Editori, II. kiad., Velence, 2007 ISBN 88-7086-057-4
- Guida d'Italia – Venezia. 3. kiad. Milánó, Touring Editore, 2007 ISBN 978-88-365-4347-2
- Alvise Zorzi, P. Marton. I Palazzi Veneziani. Udine, Magnus, 1989 ISBN 88-7057-083-5
- Alberto Toso Fei, I segreti del Canal Grande. Misteri, aneddoti, curiosità, sulla più bella strada del mondo. Studio LT2, 2009
- Venezia e provincia. Milano, Touring Editore, 2004 ISBN 88-365-2918-6
- Raffaella Russo. Palazzi di Venezia. Venezia, Arsenale Ed., 1998 ISBN 88-7743-185-7
- Umberto Franzoi, Mark Smith. Canal Grande. Venezia, Arsenale Ed., 1993 ISBN 88-7743-131-8
- Giuseppe Mazzariol (a cura di). I Palazzi del Canal Grande. Novara, Istituto Geografico De Agostini, 1989
- Gianjacopo Fontana. Venezia monumentale – I Palazzi. Venezia, Filippi Ed., 1967
- Andrea Fasolo, Mark Smith. Palazzi di Venezia. Venezia, Arsenale Ed., 2003 ISBN 88-7743-295-0
- Terisio Pignatti (szerk.). Le scuole di Venezia. Milánó, Electa, 1981
- Silvia Gramigna, Annalisa Perissa. Scuole di Arti, Mestieri e Devozione a Venezia. Velence, Arsenale Coop
- Giuseppe Tassini. Curiosità Veneziane. Velence, Filippi Ed., 2001
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésFordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Canal Grande című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Egyéb projektek
szerkesztés Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben
További információk
szerkesztés- Áttekintő térkép
- Canal Grande, Venezia
- Az audio túra a Grand Canal csatornára, leaudioguide.net