Gallerie dell’Accademia

velencei múzeum Olaszországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 12.

A velencei Gallerie dell'Accademia olasz állami múzeum, a Dorsoduro negyedben található, az Accademia híd lábánál, ahol a 19. század eleje óta a Santa Maria della Carità-templomból, a lateráni kanonokok kolostorából és a Scuola Grande di Santa Maria della Carità-templom alkotta hatalmas komplexumból áll (a bejárat az utóbbi portálján keresztül közelíthető meg). Nevét a Képzőművészeti Akadémiáról kapta, amely 1817-ben nyitotta meg, és 2004-ig közös székhelyük volt.

Gallerie dell’Accademia
ElhelyezkedésVelence
Olaszország
Alapítva1750
Megnyílt1817
Építési stílus
Építész(ek)
Elhelyezkedése
Gallerie dell’Accademia (Olaszország)
Gallerie dell’Accademia
Gallerie dell’Accademia
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 25′ 52″, k. h. 12° 19′ 41″45.431078°N 12.328139°EKoordináták: é. sz. 45° 25′ 52″, k. h. 12° 19′ 41″45.431078°N 12.328139°E
Térkép
A Gallerie dell’Accademia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gallerie dell’Accademia témájú médiaállományokat.

A venetói és velencei művészet legjobb gyűjteményét egyesíti, különösen a 14. és a 18. század közötti időszak festményeit: a főbb szereplő művészek Tintoretto, Giambattista Pittoni, Tiziano, Canaletto,[1] Giorgione, Giovanni Bellini, Vittore Carpaccio, Cima da Conegliano és Veronese. Más művészeti ágak alkotásait, például szobrokat és rajzokat is őriznek itt, köztük Leonardo da Vinci híres Vitruvius-tanulmányát (csak különleges alkalmakkor állítják ki).

Az Olasz Művelődési Minisztérium tulajdonában van, amely 2014 óta a kiemelt autonómiával rendelkező múzeumi intézetek közé sorolja.[2]

Giorgione: Vihar (1507–1508)
Giambattista Pittoni: Angyali üdvözlet (1687–1767)
Leonardo da Vinci: Vitruvius-tanulmány, (1490)

Bemutatott alkotások (válogatás)

szerkesztés
Paolo Veneziano
  • Assisi Szent Klára, poliptichon (vagy Szűz Mária megkoronázása Krisztus és Szent Ferenc történeteivel), 1350 k.
  • Trónoló Madonna a Gyermekkel és a két megrendelő, 1350 előtt
Lorenzo Veneziano
Catarino
Jacobello Alberegno
Nicolò di Pietro
  • Trónoló Madonna a Gyermekkel és híveik, 1394
Jacobello del Fiore
  • Juszticia Mihály és Gábor arkangyalok között, 1421
  • Irgalmas Madonna Keresztelő Szent János és János evangélista társaságában, 1415/1420
Michele di Matteo da Bologna
Michele Giambono
  • A Szent Szűz megkoronázása a Paradicsomban főangyalok és szentek, az egyház négy doktora és az evangélisták között, 1447–1448
  • San Giacomo Maggiore tra i santi Giovanni Evangelista e il beato Filippo Benizzi, Michele Arcangelo e Luigi da Tolosa, 1450 k.
Jacopo Bellini
  • Madonna a Gyermekkel, 1448 után
  • Madonna az áldott Gyermekkel és kerubokkal, 1450 k.
Antonio Vivarini
  • Madonna az áldott Gyermekkel, 1440 k.
  • Szent Mónika házassága, 1430 után
Antonio Vivarini és Giovanni d'Alemagna
Piero della Francesca
  • Szent Girolamo és az adományozó Girolamo Amadi, 1440–1450 k.
Cosmè Tura
  • A Zodiákus Madonnája, 1459–1463
Bartolomeo Vivarini
  • Ca' Morosini, poliptichon, 1464
  • Szent Ambrus Szent Lajos, Szent Péter, Szent Pál és Szent Sebestény, 1477
Andrea Mantegna
Carlo Crivelli
  • Szent Péter és Pál, 1490 k.
  • Szent Ansovino és Girolamo, 1490 k.
Andrea da Murano
  • Ferrer Szent Vince és Szent Rókus tra i Szent Sebestény, Szent Péter mártír és a Megbocsátó Madonna, 1478 k.
Hans Memling
  • Fiatal férfi képmása, 1480 k.
Alvise Vivarini
  • Szent beszélgetés, 1480
  • Keresztelő Szent János és Szent Máté, 1480 után
Giovanni Bellini
  • Szent Sebestyén, triptichon, 1464–1470
  • Szent Lorenzo, triptichon, 1464–1470
  • Jézus születése, triptichon, 1464–1470
  • Madonna, 1464–1470
  • Madonna az áldott Gyermekkel, 1475–1479
  • Trónoló Madonna alvó Gyermekét imádja, 1475
  • Contarini-Madonna, 1475–1480 k.
  • Madonna vörös kerubokkal, 1485 k.
  • Pala di Szent Jób, 1487 k.
  • Madonna degli alberetti, 1487
  • Angyali üdvözlet, (segítőkkel) 1489-90
  • Madonna Gyermekével Alexandriai Szent Katalin és Mária Magdolna társaságában, 1490 k.
  • Négy Allegória, 1490–1500 k.
  • Giovanelli szent beszélgetése, 1504
  • Rózsás szent Donát kegyelme, 1502
  • Glóriás Szent Szűz szentekkel, 1510–1515 k.
  • A halott Krisztus siratása, (segítőkkel) 1515–1516
Gentile Bellini
Jacopo da Montagnana
  • Angyali üdvözlet, 1494–1497
Giovanni Agostino da Lodi
Bartolomeo Montagna
  • San Pietro benedicente con un devoto, 1505 k.
Pier Maria Pennacchi
  • Morte della Vergine, 1510 k.
Hieronymus Bosch
Vittore Carpaccio
Leonardo da Vinci
Antonello de Saliba
  • Angyali üdvözlet, 1485–1535
Cima da Conegliano
Lazzaro Bastiani
  • Offerta delle reliquie della Santa Croce ai confratelli della scuola di San Giovanni Evangelista, 1495 után
Giovanni Mansueti
  • Miracolo della reliquia della Croce in campo San Lio, 1494 után
  • Guarigione miracolosa della figlia di Benvegnudo , 1502
Benedetto Rusconi
Giorgione Da Castelfranco
Sebastiano del Piombo
  • I quattro santi, 1508 k.
Romanino
  • Deposizione e santi, 1510
Marco Basaiti
  • Vocazione dei figli di Zebedeo, 1510
  • Orazione nell'orto con i santi Ludovico da Tolosa, Francesco, Domenico e Marco, 1516
Giovanni Gerolamo Savoldo
  • I santi Antonio abate e Paolo eremita, 1520
  • Angyali üdvözlet, 1540 k.
Moretto
Giovanni Cariani
Jacopo Palma il Vecchio
Lorenzo Lotto
Il Pordenone
  • Il Beato Lorenzo Giustiniani tra due canonici e i Santi Ludovico da Tolosa, Francesco, Bernardino e Giovanni Battista, 1532
Paris Bordon
Tiziano
Bonifacio de' Pitati
  • Madonna dei sartori, 1533
  • Il ricco Epulone, 1543–1545
  • Angyali üdvözlet és Padre Eterno sopra la piazza San Marco, 1543–1544
Jacopo Tintoretto
Giorgio Vasari
  • Giustizia e Pazienza, 1542
Jacopo Bassano
  • Adorazione dei pastori, 1545 k.
  • San Girolamo, 1556
Paolo Veronese
  • Allegoria della battaglia di Lepanto, 1572–1573
  • Cena a Casa di Levi, 1573
  • Madonna col Bambino in trono, san Giovannino e santi, 1562–1564
  • Sposalizio mistico di santa Caterina d'Alessandria, 1575 k.
  • Venezia riceve l'omaggio di Ercole e Cerere, 1575–1577?
  • Angyali üdvözlet, 1578
  • Crocifissione, 1570–1588
  • San Francesco riceve le stigmate, 1581–1582
  • San Nicolò riconosciuto vescovo di Mira
Domenico Fetti
Johann Liss
  • Sacrificio di Isacco, 1625–1626
  • Abele pianto dai genitori, 1628 előtt
Bernardo Strozzi
  • Convito in casa di Simone, 1635–1640
  • Ritratto di procuratore, 1636?
Sebastiano Mazzoni
  • Angyali üdvözlet, 1664 előtt
Mattia Preti
  • Omero, 1636–1638
Luca Giordano
Francesco Maffei
  • Perseo mozza il capo a Medusa , 1660 k.
  • Scena mitologica, 1660 k.
Fra Galgario
  • Ritratto del conte Giovanni Battista Vailetti , 1710 k.
Sebastiano Ricci
  • Diana e Callisto, 1712–1716
  • Baccanale in onore di Pan, 1716?
  • Il sogno di Esculapio, 1720 k.
Marco Ricci
  • Paesaggio con torrente, monaci e lavandaie, 1715 k.
  • Paesaggio con cavalli che si abbeverano, 1720
Giovanni Antonio Pellegrini
  • La Pittura, 1730 k.
  • La Scultura, 1730 k.
Jacopo Amigoni
  • Venus és Adonisz
Rosalba Carriera
  • Ritratto di bambina con bussolà, 1725
  • Ritratto di giovinetto, 1726–1726
  • Ritratto del console francese Le Blond, 1727
  • Ritratto del cardinale Melchior de Polignac, 1732
  • Autoritratto, 1746 k.
Giovanni Battista Piazzetta
  • Krisztus a kereszten a két lator között, 1710
  • Indovina, 1740
Giulia Lama
  • Giuditta e Oloferne, 1730–1740
Giambattista Tiepolo
  • Ratto di Europa, 1725 k.
  • Apolló és Mars, 1725 k.
  • Castigo dei serpenti, 1730–1740 k.
  • San Giuseppe con Gesù Bambino e santi, 1735 k.
  • A Szent Család megjelenése San Gaetanónak, 1735-36
  • Scoperta della Vera Croce e sant'Elena, 1743 k.
  • Trasporto della Santa Casa di Loreto, 1743 k.
Francesco Zuccarelli
  • Caccia al Toro, 1732 k.
  • Ratto di Europa, 1740–1750
  • Baccanale, 1740–1750
Giuseppe Zais
  • Ruderi di un edificio a volte, 1730 k.
  • Rovine aniche con grande arco e colonne, 1730 előtt
  • L'altalena
Pompeo Batoni
  • Madonna in trono con Santi e Beati della famiglia Gabrielli di Gubbio, 1736
Canaletto
  • Capriccio con rovine e porta Portello a Padova, 1760 k.
  • Capriccio con rovine ed edifici classici,
  • Prospettiva con portico, 1765
Antonio Visentini
  • Veduta prospettica con studiosi di architettura, 1771–1777
Bernardo Bellotto
  • Il rio dei Mendicanti e la Scuola di San Marco, 1740 k.
Michele Marieschi
  • Capriccio con edificio gotico e obelisco, 1741 után
  • Capriccio con arco classico e capre, 1741 után
Pietro Longhi
  • Lezione di danza, 1740–1750
  • Il concertino, 1741
  • L'indovino, 1750 előtt
  • Il farmacista, 1752
  • La toeletta, 1741 k.
  • Il sarto, 1741
Giovanni Antonio Guardi
  • Erminia e Vafrino si imbattono in Tancredi ferito, 1750–1755
Gaspare Traversi
  • Il ferito, 1752
Giambattista Pittoni
  • Angyali üdvözlet, 1758
Alessandro Longhi
  • La famiglia del procuratore Luigi Pisani, 1758 k.
  • La pittura e il merito, 1761
  • Ritratto di Carlo Lodli, 1770 k.
Giandomenico Tiepolo
  • Apparizione dei tre angeli ad Abramo, 1773 k.
Francesco Guardi
  • Incendio al deposito degli oli a San Marcuola, 1790
  • Bacino di San Marco con San Giorgio e la Giudecca, 1780
Francesco Hayez
  • Rinaldo e Armida, 1814
  • Aristide, 1812
  • Solone, 1812–1813
  • La distruzione del tempio di Gerusalemme, 1860–1863
  • Autoritratto a 88 anni, 1878
Ippolito Caffi
  • Nebbia in Piazza San Marco, 1842
 
Giambattista Pittoni: Crassus (70-ben) kifosztja a (második) jeruzsálemi templomot (1743)

Az Akadémia alapítása (1750) óta szerez be képzőművészeti alkotásokat oktatási és restaurálási célokra. A Serenissima (1797) bukásával és a Pozsonyi béke megkötésével (1805. december) Velence francia pályára lépett, és a Napóleon által létrehozott Itáliai Királyság egyik tartományává vált. Ebben az időszakban számos rendelet az összes középület bezárásához vezetett, a kolostorok, mintegy 40 plébánia és mintegy 200 kultikus hely felszámolásához, valamint sok más lerombolásához.[3] Azokat a műtárgyakat, amelyek végül nem kerültek szétszóródásra (sok a Louvre után az olasz királyság főmúzeumába, a milánói Brerába került), az Akadémián gyűjtötték össze, alapvetően művészeti hallgatók számára, oktatási céllal.[3]

A gyűjtemény eredeti helye a Fonteghetto della Farina volt, de később ezen épületek rendelkezésre állása a hatóságokhoz került, miután az elnyomások 1807-ben a lateráni kanonokok kolostorának, a templomnak és a Scuola della Caritànak a választásához vezettek.[3] Egy ilyen változatos épületegyüttes kialakítását az akadémikusok értetlenül fogadták, különösen az átadással és az átalakítással járó óriási kiadások miatt, de a kormány döntése nem változott. A mélyreható munkálatok tehát Giannantonio Selva professzor és Francesco Lazzari építész megbízásával kezdődtek: a templomot vízszintesen és függőlegesen is szobákra osztották, megszüntetve az összes oltárt és berendezést; az alsó emeletet öt nagy, az iskola számára szánt helyiségre osztották, míg az emeleten két nagy, tetőablakkal megvilágított, műalkotások bemutatására fenntartott termet alakítottak ki; míg a templom eredeti gótikus ablakait befalazták. Ezenkívül a kolostor elveszítette a Palladio-féle elrendezés egy részét, hogy új szárnyakat építhessenek (1834), a homlokzatot Lazzari átalakította (1830), és az iskola átriumát módosították.[3]

A gyűjtemény első magja a hallgatók esszéiből és a gipszöntvények gyűjteményéből is állt (innen ered a többes számú Gallerie „galériák” elnevezés), és 1817-ben sikeresen kiállították őket.[4] A gyűjtemény a legyőzött Franciaországból hazahozott festményekkel és mindenekelőtt nagy gyűjtők hagyatékával gazdagodott. További felvásárlások történtek, amikor a galériák az államhoz kerültek (1879), és ezután is folytatódtak. A művészeti iskola és a múzeum szétválasztását 1870-ben kezdték el, és csak 1882-ben fejezték be. A művészeti galéria első átszervezésére, a tizenkilencedik századi festmények megszüntetésével, 1895-ben került sor Giulio Cantalamessa vezetésével: összegyűjtötték a nem velencei iskolák kis példányait, a többi festményt pedig időrendi sorrendbe rendezték; a nagy vászonciklusokat a Carità-templom két termében gyűjtötték össze (Carpaccio Szent Orsolya történetei és az igaz kereszt ereklyéjének csodái különböző művészektől); Tiziano: Mária bemutatása a templomban című művét végül a Sala dell'Albergo della Scuolában helyezték el, így visszatért az eredeti kontextusba, amelyre tervezték.[5]

Az első világháború idején a legfontosabb festményeket Firenzébe menekítették, az 1920-as évek elején visszatértek, és rávilágítottak az átszervezés szükségességére. 1923-ban részben vissza akarták állítani a templom apszis termét, megszüntetve a tizenötödik századi festményeknek szánt helyiségeket, helyreállítva a kazettás mennyezetet és a gótikus ablakokat; a Szent Orsolya történetei a ma is nekik otthont adó helyiségbe kerültek, míg a Csodák ciklusa itt maradt. Ugyanebben az időszakban a Szűz Mária mennybevétele-festmény elhagyta a múzeumot, hogy visszatérjen a Frari főoltárához. A fennmaradó tizenkilencedik századi alkotásokat a Ca' Pesaro raktárában hagyták, míg sok külföldi iskola alkotásai a Ca' d'Oróban székelő Franchetti Galériába kerültek.[6]

Az utolsó konfliktus idején a velencei remekműveket különféle decentralizált helyeken védték, köztük a Sassocorvaro erődben is. 19441949-ben a legújabb muzeográfiai elvek szerint további korszerűsítési munkálatokat végeztek, Vittorio Moschini irányításával előkészítették a tizenkilencedik századi szobákhoz kapcsolódó új épület gondos felújítását és bővítését, amelynek munkáit Carlo Scarpa végezte. Ezt a beavatkozást csak 1960-ban lehetett véglegesen lezártnak tekinteni, a munkálatok ritkításával, a történelmi hamisítások kiküszöbölésével és a felhasznált anyagokra való nagyobb odafigyeléssel.[7]

Francesco Valcanover irányításával 1961 és 1967 között a rendszerek és szolgáltatások frissítésére került sor. Továbbá a grafikai kollekció átrendeződött a legfelső emelet, adekvát légkondicionált helyiségeiben. A közelmúltban Andrea Palladio épületének legfelső emeletén új raktárt nyitottak, és elvégezték az ismertetők általános felújítását.[7] A 20012003 közötti időszakban a Galéria terei egy világítási projekt és a kiállítási területek bővítésének középpontjában álltak. E beavatkozások egy része szintén a Gioco del Lotto támogatásának köszönhetően valósult meg, a 662/96. számú törvény[8] előírásainak megfelelően.

Székhelye

szerkesztés

A Santa Maria della Carità-komplexum

szerkesztés

Templom és kolostor

szerkesztés
Paolo Veneziano
  • Szent Klára (vagy Szűz Mária a Krisztus és Szent Ferenc történeteiből), 1350 k.
  • Trónoló Madonna a Gyermekkel és két megrendelővel, 1350 előtt
Lorenzo Veneziano
  • Lion, poliptichon, 1357
  • Angyali üdvözlet tra i santi Battista, Gregorio, Giacomo e Stefano, 1371
Catarino
  • Incoronazione della Vergine, 1375
Jacobello Alberegno
Nicolò di Pietro
  • Trónoló Madonna Gyermekével és híveik, 1394
Jacobello del Fiore
Michele di Matteo da Bologna
Michele Giambono
  • Incoronazione della Vergine in Paradiso tra le gerarchie angeliche e i santi, i quattro dottori della chiesa e gli evangelisti, 1447–1448
  • San Giacomo Maggiore tra i santi Giovanni Evangelista e il beato Filippo Benizzi, Michele Arcangelo e Luigi da Tolosa, 1450 k.
Jacopo Bellini
  • Madonna col Bambino, 1448 után
  • Madonna col Bambino benedicente e i cherubini, 1450 k.
Antonio Vivarini
  • Madonna col Bambino benedicente, 1440 k.
  • Matrimonio di santa Monica, 1430 után
Antonio Vivarini e Giovanni d'Alemagna
  • Trittico della Madonna della Carità, 1450 k.
Piero della Francesca
Cosmè Tura
Bartolomeo Vivarini
Andrea Mantegna
Carlo Crivelli
Andrea da Murano
  • Santi Vincenzo Ferrer e Rocco tra i santi Sebastiano e Pietro martire e la Madonna della Misericordia tra santi, 1478 k.
Hans Memling
  • Ritratto di giovane uomo, 1480 k.
Alvise Vivarini
Giovanni Bellini
Gentile Bellini
Jacopo da Motagnana
  • Angyali üdvözlet, 1494–1497
Giovanni Agostino da Lodi
Bartolomeo Montagna
  • San Pietro benedicente con un devoto, 1505 k.
Pier Maria Pennacchi
  • Morte della Vergine, 1510 k.
Hieronymus Bosch
Vittore Carpaccio
Leonardo da Vinci
Antonello de Saliba
  • Angyali üdvözlet, 1485–1535 k.
Cima da Conegliano
Lazzaro Bastiani
  • Offerta delle reliquie della Santa Croce ai confratelli della scuola di San Giovanni Evangelista, 1495 után
Giovanni Mansueti
  • Miracolo della reliquia della Croce in campo San Lio, 1494 után
  • Guarigione miracolosa della figlia di Benvegnudo , 1502
Benedetto Rusconi
Giorgione
Sebastiano del Piombo
  • I quattro santi, 1508 k.
Romanino
  • Deposizione e santi, 1510
Marco Basaiti
  • Vocazione dei figli di Zebedeo, 1510
  • Orazione nell'orto con i santi Ludovico da Tolosa, Francesco, Domenico e Marco, 1516
Giovanni Gerolamo Savoldo
  • I santi Antonio abate e Paolo eremita, 1520
  • Angyali üdvözlet, 1540 k.
Moretto
Giovanni Cariani
Jacopo Palma il Vecchio
Lorenzo Lotto
Il Pordenone
  • Il Beato Lorenzo Giustiniani tra due canonici e i Santi Ludovico da Tolosa, Francesco, Bernardino e Giovanni Battista, 1532
Paris Bordon
Tiziano
Bonifacio de' Pitati
  • Madonna dei sartori, 1533
  • Il ricco Epulone, 1543–1545
  • Angyali üdvözlet e Padre Eterno sopra la piazza San Marco, 1543–1544
Tintoretto
Giorgio Vasari
  • Giustizia e Pazienza, 1542
Jacopo Bassano
  • Adorazione dei pastori, 1545 k.
  • San Girolamo, 1556
Paolo Veronese
  • Allegoria della battaglia di Lepanto, 1572–1573
  • Cena a Casa di Levi, 1573
  • Madonna col Bambino in trono, san Giovannino e santi, 1562–1564
  • Sposalizio mistico di santa Caterina d'Alessandria, 1575 k.
  • Venezia riceve l'omaggio di Ercole e Cerere, 1575–1577?
  • Angyali üdvözlet, 1578
  • Crocifissione, 1570–1588
  • San Francesco riceve le stigmate, 1581–1582
  • San Nicolò riconosciuto vescovo di Mira
Domenico Fetti
Johann Liss
  • Sacrificio di Isacco, 1625–1626
  • Abele pianto dai genitori, 1628 előtt
Bernardo Strozzi
  • Convito in casa di Simone, 1635–1640
  • Ritratto di procuratore, 1636?
Sebastiano Mazzoni
  • Angyali üdvözlet, 1664 előtt
Mattia Preti
  • Omero, 1636–1638
Luca Giordano
Francesco Maffei
  • Perseo mozza il capo a Medusa, 1660 k.
  • Scena mitologica, 1660 k.
Fra Galgario
  • Ritratto del conte Giovanni Battista Vailetti , 1710 k.
Sebastiano Ricci
  • Diana e Callisto, 1712–1716
  • Baccanale in onore di Pan, 1716?
  • Il sogno di Esculapio, 1720 k.
Marco Ricci
  • Paesaggio con torrente, monaci e lavandaie, 1715 k.
  • Paesaggio con cavalli che si abbeverano, 1720
Giovanni Antonio Pellegrini
  • La Pittura, 1730 k.
  • La Scultura, 1730 k.
Jacopo Amigoni
  • Venere e Adone
Rosalba Carriera
  • Ritratto di bambina con bussolà, 1725
  • Ritratto di giovinetto, 1726–1726
  • Ritratto del console francese Le Blond, 1727
  • Ritratto del cardinale Melchior de Polignac, 1732
  • Autoritratto, 1746 k.
Giovanni Battista Piazzetta
  • Cristo crocifisso tra i due ladroni, 1710
  • Indovina, 1740
Giulia Lama
  • Giuditta e Oloferne, 1730–1740
Giambattista Tiepolo
  • Ratto di Europa, 1725 k.
  • Apollo e Marsia, 1725 k.
  • Castigo dei serpenti, 1730–1740
  • San Giuseppe con Gesù Bambino e santi, 1735 k.
  • Apparizione della Sacra Famiglia a San Gaetano, 1735-36
  • Scoperta della Vera Croce e sant'Elena, 1743 k.
  • Trasporto della Santa Casa di Loreto, 1743 k.
Francesco Zuccarelli
  • Caccia al Toro, 1732 k.
  • Ratto di Europa, 1740–1750
  • Baccanale, 1740–1750
Giuseppe Zais
  • Ruderi di un edificio a volte, 1730 előtt
  • Rovine aniche con grande arco e colonne, 1730 előtt
  • L'altalena
Pompeo Batoni
  • Madonna in trono con Santi e Beati della famiglia Gabrielli di Gubbio, 1736
Canaletto
  • Capriccio con rovine e porta Portello a Padova, 1760 k.
  • Capriccio con rovine ed edifici classici
  • Prospettiva con portico, 1765
Antonio Visentini
  • Veduta prospettica con studiosi di architettura, 1771–1777
Bernardo Bellotto
  • Il rio dei Mendicanti e la Scuola di San Marco, 1740 k.
Michele Marieschi
  • Capriccio con edificio gotico e obelisco, 1741 után
  • Capriccio con arco classico e capre, 1741 után
Pietro Longhi
  • Lezione di danza, 1740–1750
  • Il concertino, 1741
  • L'indovino, 1750 előtt
  • Il farmacista, 1752
  • La toeletta, 1741 k.
  • Il sarto, 1741
Giovanni Antonio Guardi
  • Erminia e Vafrino si imbattono in Tancredi ferito, 1750–1755
Gaspare Traversi
  • Il ferito, 1752
Giambattista Pittoni
  • Angyali üdvözlet, 1758
Alessandro Longhi
  • La famiglia del procuratore Luigi Pisani, 1758 k.
  • La pittura e il merito, 1761
  • Ritratto di Carlo Lodli, 1770 után
Giandomenico Tiepolo
  • Apparizione dei tre angeli ad Abramo, 1773 k.
Francesco Guardi
  • Incendio al deposito degli oli a San Marcuola, 1790
  • Bacino di San Marco con San Giorgio e la Giudecca, 1780
Francesco Hayez
  • Rinaldo e Armida, 1814
  • Aristide, 1812
  • Solone, 1812–1813
  • La distruzione del tempio di Gerusalemme, 1860–1863
  • Autoritratto a 88 anni, 1878
Ippolito Caffi
  • Nebbia in Piazza San Marco, 1842

A 12. században épült templom és kolostor a következő századtól egy Battuti Iskolának adott otthont, anyagi támogatásért. A 15. században IV. Jenő (velencei származású) pápa támogatásának köszönhetően nőtt a bevétel, ami lehetővé tette az épületek felújítását és további bővítését.

A komplexum a következő évszázadban is virágzott, olyannyira, hogy Andrea Palladiót megbízták egy nagyon ambiciózus kolostorprojekttel, amely soha nem fejeződött be. Az 1630-as tűz ehelyett hanyatlásának kezdetét jelenti, amely 1744-ben a harangtorony összeomlásával tetőzött.

1768-ban a lateráni kanonokok rendjét felszámolták, a templomot 1806=ban bezárták.

A Santa Maria della Carità nagyszerű iskolája

szerkesztés
 
Mária bemutatása a templomban, amelyet Tiziano festett a Sala dell'Albergo della Scuola számára

Az 1260-ban alapított Jótékonysági Iskola az első nagy iskolák (azaz a Battuti) egyike volt. Először a San Leonardo-templomban, majd a Giudeccában kapott helyet, 1261-ben már kapott helyet ebben a kolostorban.[9] A többi iskolához hasonlóan a szegények iránti kölcsönös segítségnyújtás és jótékonysági feladatai is voltak, amelyet testvérei és a Velencei Köztársaság által befizetett összegek körültekintő befektetésével is művelt.

Gazdagságának köszönhetően a testvériség több alkalommal is segíthette a kanonokokat ingatlanok megvásárlásával, például földterület megvásárlásával, amelyen 1344-től állandó székhelyét építette. A bejárat azonban közös maradt a kolostorral, és a mai bejárattól balra lévő ajtó volt, amelyet az iskola védőszentjeivel díszített gótikus edikulumok díszítettek. Belül a káptalani kazettás mennyezettel (15. század, megőrzött) és számos festmény gazdagította. A legfontosabbak közé tartozik az eredeti helyen (korábban Sala dell'Albergo della Scuola) kiállított két alkotás: Tiziano: Mária bemutatása a templomban (1538), valamint Antonio Vivarini és Giovanni d'Alemagna: Madonna della Carità triptichonja. (1480); a sorozat másik két alkotása, Giampietro Silvio: A Szűz házassága és Girolamo Dente Angyali üdvözlet című alkotása, amely korábban Mason Vicentino plébániatemplomában[3] állt, mára újra egyesült eredeti kontextusával.

1760 körül Bernardino Maccaruzzi és Giorgio Massari belső és külső változtatásokat hajtott végre a korábbi gótikus homlokzat teljes cseréjével és a portál mezőre nyílásával (a homlokzat 1830-ban nyeri el jelenlegi megjelenését). Bár még mindig virágzott, az Iskola 1806-ban elnyomást is szenvedett.

Gyűjtemények

szerkesztés

A mai gyűjtemény a következőkre osztható: művek, amelyek mindig is a Santa Maria della Caritában és Iskolájában voltak, az elnyomások során gyűjtött művek, a régi helyről idekerült akadémikusok kisszámú művei, speciálisan vásárolt művek (pl. Farsetti apát 1805) gipszgyűjteményét, és végül hagyatékon keresztül érkeztek a művek. A legrégebbi hagyatékok között emlékezünk Giambattista Pittoni Angyali üdvözletére 1757-ből, amelyet azóta, hogy az Akadémia elnöke lett, a hagyományoknak megfelelően a Velencei Akadémia otthonául szolgáló Akadémia tárgyalótermében, ma pedig a festőtermében állítják ki. Paladia con Tintoretto, Girolamo Molin (1816), amely velencei primitívek különféle műveit készítette, Felicita Reiner (1833, csak 1850-ben formálták), amely Piero della Francesca (San Girolamo és az adományozó Girolamo Amadi) műveit készítette. Giovanni Bellini (Madonna és gyermeke Szent Katalin és Mária Magdolna között), valamint Girolamo Contarinié (1838), amely 180 alkotást tartalmazott, köztük a Madonna degli Alberettit és a szintén Bellini négy allegóriáját, valamint hat Pietro Longhi festményt.[4] A grafikai gyűjtemény 1822-ben jött létre Giuseppe Bossi több mint háromezer darabból álló gyűjteményének megvásárlásával, köztük a híres vitruviusi emberrel, valamint a lombard, ligur, bolognai, toszkán, római, francia, német és flamand.[4]

A 19. században a gyűjtemények uralkodó velencei festészetre való irányultságát korlátozónak tartották, és a más iskolákból származó alkotások hiányát hasonló intézményekkel folytatott csereprogramok révén próbálták pótolni. A valóságban, amikor az oktatási cél hanyatlott, ezt a sokszínűséget végül értékelendő és erősítendő sajátosságnak tekintették.[4]

A tizenkilencedik század közepén Ferenc József olyan műveket vásárolt a galériába, mint Mantegna Szent György, Hans Memling Fiatal férfi portréja és Giorgione Öregasszony című műve. Cantalamessa vezényletével megjelent Cosimo Tura Madonna és gyermeke, Palma il Vecchio Szent beszélgetése és Giambattista Tiepolo két korai műve. Gino Fogolari rendezése (1905-től) további alapvető remekműveket biztosított a múzeumnak, mint például Giorgione vihara, valamint Luca Giordano és Bernardo Strozzi[5] művei. A világháborúk szünete után újraindult az új művek beszerzése: 1949-ben Guido Cagnola Canaletto vázlatfüzetét adományozta, míg a hetvenes években Francesco Guardi és Alessandro Longhi művei érkeztek. A nyolcvanas évek elején a Valcanover mintegy harminc, Rodolfo Siviero által Németországban és más országokban előkerült alkotást birtokolt, amelyek még a firenzei Palazzo Pitti lelőhelyén voltak, azonban mindössze nyolc festményt sikerült megszereznie, köztük Giovanni Antonio Guardi, Canaletto művei. és Sebastiano Ricci.[7]

2018 januárjában, a galéria első nyilvános megnyitásának kétszázadik évfordulója alkalmából a Mibact a Venetian Heritage és a Venice in Peril Fund of London együttműködésével bemutatta azokat az új szerzeményeket, amelyek gazdagítják a múzeum művészeti örökségét: Giorgio Vasari Reményt ábrázoló vászna, Bernardo Strozzi Az esküvői bankett példázatának töredéke, Pietro Bellotti Önarcképe mint a megdöbbenés allegóriája és Francesco Hayez 18 előkészítő rajza A jeruzsálemi templom lerombolása című festményhez.

Vasari, aki 1541 körül érkezett Velencébe, a Palazzo Corner egyik helyiségének mennyezetére szánt festményekre kapott megbízást. Később azonban a tizennyolcadik század végén a mennyezetet leszerelték, és a megfelelő rekeszeket szétszórták a nemzetközi piacon. Csak 1987-ben sikerült az államnak a velencei felügyelőség segítségével visszaszereznie az összes töredéket, amelyek között a La Speranza az utolsók egyikének visszaszerzését jelenti, mielőtt a komplexum teljes egészében újra összeállítható és visszakerülhetett volna a városba. a velencei.

Strozzi vásznát követve egy nagyobb ovális kompozíció töredéke, amely az esküvői bankett példázatát ábrázolja, amely alkotás eredetileg a Gyógyíthatatlanok Kórházának templomában őrzött.

Szintén 2017-ben vásárolták meg Pietro Belotti önarcképét, amely a velencei festő művészeti alkotásának egyik legegyedibb és legmeghatározóbb alkotása, ahol a művésznek a tizenhatodik századi velencei hagyomány helyreállítására tett kísérlete továbbra is egyértelmű.

Végül Francesco Hayez, az olasz romantika vitathatatlan főszereplője, előkészítő vázlatai minden bizonnyal a tizenkilencedik század egyik legnagyobb európai festője volt.[10]

  1. Apertura nuove sale dell'ala palladiana (olasz nyelven)
  2. Cfr. DPCM 29 agosto 2014, n. 171
  3. a b c d e Impelluso, cit., p. 7.
  4. a b c d Impelluso, cit., p. 9.
  5. a b Impelluso, cit., p. 10.
  6. Impelluso, cit., p. 11.
  7. a b c Impelluso, cit., p. 12.
  8. In 16 anni «salvati» 34 monumenti, 2014. november 27.
  9. Terisio Pignatti (szerk.), Le scuole di Venezia, Electa, Milánó, 1981
  10. Gallerie dell’Accademia, le nuove acquisizioni | Artribune”, 2018. február 5. 

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gallerie dell'Accademia című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.