Marcus Cluvius Rufus

Marcus Cluvius Rufus (1. század), római politikus, történetíró.

Marcus Cluvius Rufus
Született	50
Elhunyt	1. század
Állampolgársága	római
Foglalkozása	író történész politikus katona
Tisztsége	római szenátor római helytartó consul suffectus
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A consulságot 41-ben töltötte be, állítólag része volt Caligula meggyilkolásában. Galba alatt helytartó volt Hispaniában, majd Vitellius híve lett. Görög nyelvű botránykrónikájából, a Historiaeből (Történelem) csak kevés töredék maradt fenn. Tacitus kétszer említi meg (Annales 13, 20. 14, 2.; Historiae 1, 8. 4, 43.), mindkétszer úgy, mint aki talán hívebben tudósít, mint Fabius Rusticus, a Nero-ellenes történetíró. Ifjabb Plinius is megemlíti leveleiben (Epistolae 9, 19.). Ezen kívül Tacitus szerint kiváló szónok is volt, de hogy forrásként használta-e, nem bizonyított. Műve más történetíróknak forrásul szolgált, például Suetonius császár-életrajzaiban számos tőle származó, néhány magányos szóra, kifejezésre, esetleg mondatra terjedő görög nyelvű betoldást találunk. Az események fő színhelyéül az udvart tette meg, szemléletére a monarchikus érzület volt a jellemző, még ha Caligulát despotának, Claudiust gyengekezűnek ábrázolta is. Nerót, akinek életével műve feltehetően befejeződött, kedvezően mutatta be.

Ennek oka a következő: „(Nero) … összegyűjtötte mindazokat, akikben volt valami költői tehetség, de jeles hírrel még nem dicsekedhettek. Ezek lakoma után összeültek és a magukkal hozott vagy csak ott kitalált verseket fűzögették és Nerónak üggyel-bajjal előadott szavait foldozgatták…” (Tacitus: Annales 14, 16.). Ezen költői körhöz való tartozás a magasabb tisztségek elérésének lehetőségét is magában rejtette. A körnek olyan tagjai voltak, akik később nagy hírnévre tettek szert vagy a politikában vagy az irodalomban, például Marcus Cocceius Nerva, Aulus Vitellius, a későbbi császárok; az ifjú Titus, aki szintén császár lett; Silius Italicus, az eposzköltő, Lucanus, Petronius, ifjabb Seneca, Calpurnius Siculus, vagy éppen Cluvius Rufus. Ebbe a társaságba tartozott Caius Calpurnius Piso is, a későbbi Piso-féle összeesküvés szervezője.

Források

• Adamik Tamás: Római irodalom az ezüstkorban, Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
• Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  
• Világirodalmi lexikon XII. (Rjab–Sez). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1991. ISBN 963-05-5923-4  
• Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith (1870)

További irodalom

• Syme, Ronald: Tacitus (1958, 1. kötet, 178., 289. p.)
• Mommsen, Theodor: Hermes 4, 318. p.
• Townend, G. B.: The Sources of Greek in Suetonius, in: Hermes 88 (1960) 98-99 p.
• Wardle, D.: Cluvius Rufus und Sueton, in: Hermes 120 (1992) 466-482 p.