Cukormúzeum (Berlin)
A cukor történetének és gyártásának szentelt berlini cukormúzeum a világ legrégebbi ilyen típusú múzeuma; 1904-ben nyitották meg. A Német Technikai Múzeum részeként működik, és 2012-ig Berlin Wedding nevű negyedében, az Élelmiszer-technológiai Intézetben (Institut für Lebensmitteltechnologie) helyezkedett el. 2012. november 5-én Kreuzbergbe költöztették, újbóli megnyitása 2015-re várható.[1]
| Cukormúzeum | |
 | |
| A cukormúzeum weddingi épülete | |
| A múzeum adatai | |
| Teljes neve | Zucker-Museum |
| Elhelyezkedés | Berlin Németország |
| Alapítva | 1904 |
| Elhelyezkedése | |
 Cukormúzeum
Pozíció Berlin térképén
| |
 é. sz. 52° 32′ 44″, k. h. 13° 20′ 43″52.545600°N 13.345300°EKoordináták: é. sz. 52° 32′ 44″, k. h. 13° 20′ 43″52.545600°N 13.345300°E | |
 | |
| A Cukormúzeum weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cukormúzeum témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztésBerlin fontos szerepet játszott az európai cukorgyártás történetében, ugyanis itt kísérletezett Andreas Marggraf a répacukor gyártásával 1747-ben, és tanítványa, Franz Carl Achard, aki elsőként állította elő 1783-ban.[2][3] 1799-ben bemutatta a terméket III. Frigyes Vilmos porosz királynak, aki anyagi támogatást nyújtott neki a cunerni (ma Konary, Lengyelország) cukorgyár felállításához, amely 1801-es alapításával a világ első répacukorgyára lett.[3][4] 1867-ben Carl Scheibler vezetésével cukorkutató laboratóriumot alapítottak Berlinben. Ennek az utódja, a Cukoripari Intézet (Institut für Zuckerindustrie) 1904. május 8-án nyílt meg, és egyúttal megnyitotta az épület második emeletén található cukormúzeumot is.[3][5] A múzeum alapítójának Edmund Oskar von Lippmannt tartják.[6] 1945-ben a múzeum Berlin városáé lett, majd 1978-ban a Berlini Műszaki Egyetem tulajdonába került.[3] 1988-ban a Német Demokratikus Köztársaság állami múzeumává lett,[7] és egy felújítást követően 1989. szeptember 22-én nyílt meg újra. 1995. november 1. óta a Német Technikai Múzeum részeként működik.[3] 2012 novemberéig a múzeum eredeti épületében volt található Berlinnek a cukoriparhoz köthető negyedében, Weddingben.[8]
A cukor történetének és gyártásának 450 négyzetméternyi helyt adó múzeumot évente mintegy húszezren látogatják[9]
Állandó kiállításai
szerkesztésA múzeum állandó kiállításai hét téma szerint vannak csoportosítva:
Cukornád
szerkesztésEz a rész a cukornád biológiáját és történetét mutatja be kezdve attól, hogy Melanéziában több mint 10 000 éve használták táplálékként egészen a Hispaniola szigeti cukorfinomításig.[10] A kiállításon betakarító gépek és cukorfinomító berendezések láthatók, illetve tájékoztatás a cukornád kártevőiről.
Cukorgyártás a gyarmatokon
szerkesztésMivel a karibi szigetvilágban az éghajlat kifejezetten alkalmas a cukornád termesztésére, a 16. századtól fogva a cukor a gyarmatok fő termékévé vált. A jogszabályok tiltották vagy megnehezítették a gyarmatokon történő cukorfinomítást, így azt Európába szállították. A kiállítás bemutatja a szállításra használt hajók modelljét, valamint a fő cukorkereskedelmi központok (Antwerpen, Amszterdam, Bordeaux, Hamburg és London) fejlődését, valamint az ültetvényeken és a cukorfinomítókban található nehéz körülményeket.[11] Az európai cukorfinomítókban a cukorgyártás úttörői vendégmunkások voltak, Angliában főleg németek, akikről úgy tartották, hogy keményen dolgoznak, jó a humoruk, és bírják a hőséget.[8]
Rabszolga-kereskedelem
szerkesztés.png)
A megnövekedett európai cukorkereslet és ebből következően az ültetvények fokozott munkaerőigénye oda vezetett, hogy a bennszülöttek majdnem teljesen kipusztultak, és a cukorgyártás az afrikai rabszolgáktól függött. Becslések szerint 1500-1850 között mintegy húsz milliónyi embert szállítottak erőszakkal Amerikába. A rabszolga-kereskedelem rész a rabszolgahajókon uralkodó embertelen körülményeket mutatja be, és betekintést nyújt az újvilágban dolgozók életébe.[12] Az európai cukorkereslet, illetve a Nyugat-Indiákon elérhető nyereség olyan nagy volt, hogy a répából történő cukorgyártás megkezdéséig a rabszolga-ellenesség hívei nem tudtak eredményeket elérni. Angliában például a rabszolga-kereskedelmet (de nem magát a rabszolgaságot) az 1807-es Slave Trade Act tiltotta meg.[4][13]
A cukorrépa Poroszországban
szerkesztésA répacukor felfedezése következtében a cukor Berlinben luxuscikkből általánosan használt termékké vált. A kiállítás ezen részében található a világ első répacukor gyárának (1801) a makettje, amely bemutatja a technológiai- és munkafeltételeket. Egy 14 részes dioráma pedig a répából történő cukorgyártás lépéseit mutatja be, ahogy az 1920 körül történt.[8] Clara Elisabeth Fischer 1903-ban készült nagy méretű festményén az az elképzelt jelenet látható, ahol Franz Carl Achard, a répacukor feltalálója süvegcukor formájában bemutatja találmányát III. Frigyes Vilmos porosz királynak. A valóságban Achard elküldte a királynak a répából készült cukrot.[14][15][16] A ma ismert összes cukorrépa fajta azokból a növényekből származik, amelyet Achard húsz éven keresztül nemesített Kaulsdorfban.[17]
Cukorgyártás
szerkesztésAz iparosítás előrehaladtával a cukor alapvető fogyasztási cikké vált Németországban. A múzeumnak ez a része bemutatja a német cukorgyártás területi megoszlását, a répatermesztés és feldolgozás fejlődését, illetve a melléktermékek (például a melasz) felhasználását.[18]
Cukor nélküli világ
szerkesztés
A kiállításnak ez a része a cukrot a fogyasztók oldaláról mutatja be a 18- századtól kezdve, amikor a használata státusszimbólumot jelentett egészen az általános elterjedéséig.[19] Az egyik kiállítótérben porcelánból és nemesfémekből készült cukortartók láthatók abból a korszakból, amikor a cukor nagyon drága terméknek számított.[20] A kiállítás bemutatja a cukor és az egészséges táplálkozás összefüggését, kitér az alternatív édesítőszerekre, de ábrázolja azt az alapvető szerepet is, amelyet a cukor játszik az állatok és növények energiaellátásában.[19]
Nincs alkohol cukor nélkül
szerkesztésA cukortartalmú folyadékokat legalább hétezer éve használják alkohol (etanol) előállítására. A múzeumnak ez a része bemutatja a cukor felhasználását a bor, sör és desztillált szeszek előállításában, kezdve a sumerekkal, akik hatezer évvel ezelőtt sört főztek.[20][21]
Időszaki kiállítások
szerkesztés
- Zuckermotive auf Briefmarken (Cukormotívumok postabélyegeken), 1991. május 6. – július
- Zuckergefäße und Zuckergeräte aus Silber (Ezüst cukortartók és eszközök), 1993. június 10. – 2001. június közepe
- Das Zuckerbankett zur Jülicher Hochzeit in Düsseldorf 1585 (A cukorbankett az 1585-ös Jülich-esküvőn Düsseldorfban): 1998. október 11. – 1999. március 11.
- Brause – Limo & Co: cukrozott italok a 20. század fordulóján, 1999. május 3. – 2000. február 10.
- Mit Landesväterlicher Freude vernommen – Rübenzucker in Preußen (Honatyai örömmel fogadva – répacukor Poroszországban): 2001. szeptember 22. – 2002. február 17.
- Süßes Berlin – Zuckerbauwerke (Édes Berlin – cukorépítmények): berlini épületek és műemlékek cukorból készült makettje, 2002. július 4. – 2003. július 22.
- Andere Saiten aufziehen (Újrahúrozás): Achard kísérletei a születésének 250. évfordulója tiszteletére, 2003. augusztus 30. – 2004. június 20.
- Zwischen Rübe und Kristall (Répa és kristály között): a cukor fizikai és kémiai vizsgálata, 2005. augusztus 25. – 2007. szeptember 2.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Zucker-Museum. www.sdtb.de (Hozzáférés: 2014. április 23.) arch
- ↑ History. Zucker Museum. [2014. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 23.)
- ↑ a b c d e Festveranstaltung zum 100jährigen Bestehen des Berliner Institut für Zuckerindustrie. www2.tu-berlin.de. Berlini Műszaki Egyetem (2004. november 23.) (Hozzáférés: 2015. március 14.) arch
- ↑ a b Preußen und Rüben. Der Spiegel, (1981. szeptember 28.)
- ↑ (cím nélkül) . Sugar Journal, LXIII. évf. (2000) 6. o.
- ↑ Zucker-Museum. www.sdtb.de (Hozzáférés: 2014. április 23.) arch
- ↑ Sugar Museum: The Site. www.erih.net. Ipari Örökségek Európai Útvonala (Hozzáférés: 2014. április 23.) arch
- ↑ a b c Tom Wolf: Süße Geschichte. Die Tageszeitung, (2005. február 28.)
- ↑ Specialities Fit for an Exhibition: Museums Give Insight into the German Food Culture. www.goethe.de. Goethe Institut (Hozzáférés: 2014. április 23.)
- ↑ Das Zuckerrohr. www.sdtb.de. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. április 23.) arch
- ↑ Kolonialzucker. www.sdtb.de. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. április 23.) arch
- ↑ Sklavenwirtschaft. www.sdtb.de. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. április 23.) arch
- ↑ Junius P Rodriguez: The Historical encyclopedia of world slavery. (hely nélkül): ABC-CLIO. 1997.
- ↑ Rübenzucker und Preussenkönig. www.sdtb.de. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2011. július 8.) arch
- ↑ Hans Heinrich Mauruschat: Preise und Verbrauch des Kolonialzuckers im vorindustriellen Europa. Berlin: Technical University of Berlin. 1985. 119. o. = Schriften aus dem Zucker-Museum, 21. ISBN 978-3-7983-1001-8
- ↑ Ulrike Bleicker: Museen in Berlin. Ein Führer durch über 80 Museen und Sammlungen. München: Prestel. 1987. 338. o.
- ↑ Preußen – Wiege des Rübenzuckers. www.sdtb.de. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. április 23.) arch
- ↑ Zuckergewinnung. www.sdtb.de. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. április 23.) arch
- ↑ a b Was wäre die Welt ohne Zucker? www.sdtb.de. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. április 23.) arch
- ↑ a b Andreas Walter: The Berlin Sugar Museum. www.uksucrologistsclub.org.uk. UK Sucrologists Club (Hozzáférés: 2014. április 23.)
- ↑ Ohne Zucker kein Alkohol. www.sdtb.de. Zucker-Museum (Hozzáférés: 2014. április 23.) arch
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sugar Museum (Berlin) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Zucker-Museum című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Hubert Olbrich. Zucker-Museum: anläßlich der Wiedereröffnung am 22. September 1989. Schriften aus dem Zucker-Museum. Berlin: Zucker-Museum, 1989. OCLC 602985912
- Hermann Dressler and Hubert Olbrich, eds. Zucker-Museum im Berliner Zucker-Institut: Katalog. Beiträge zur Entwicklungsgeschichte der Zuckerwirtschaft und der Zuckerindustrie 5. Berlin: Institut für Zuckerindustrie, 1975. OCLC 636638403
