Dél-Korea történelme
Dél-Korea történelme hivatalosan 1948. augusztus 15-én kezdődik, amikor az első Koreai Köztársaság kormányát beiktatták.[1]
A Koreai-félsziget felosztása és a koreai háború
szerkesztés
Korea felosztása
szerkesztésKorea 1910-től japán gyarmat volt, ennek csupán a japánok második világháborúban elszenvedett veresége vetett véget. A szövetséges hatalmak már 1943-ban elkezdtek foglalkozni a Koreai-félsziget sorsával, a kairói konferencia alatt kijelentették, hogy Korea „a megfelelő időben” független állam lesz. Ezalatt Roosevelt azt értette, hogy az ázsiai népeknek előbb meg kell tanulniuk, mit jelent a demokrácia.[2]
Miután a Szovjetunió beleegyezett, hogy a távol-keleti fronton is harcba induljon, 1945. augusztus 10-én nagyszabású hadjáratba kezdett a Koreai-félszigeten a japán erők ellen. Az amerikaiak számára úgy tűnt, a szovjeteknek sikerülhet akár a teljes félszigetet is megkaparintaniuk, miközben az amerikai hadsereg még messze volt a területtől. Sietve azt javasolták a szovjeteknek, hogy húzzanak meg egy demarkációs vonalat a 38. szélességi kör mentén, melytől északra a szovjetek, délre az amerikaiak szabadítják fel Koreát. A szovjetek belementek az egyezségbe. Fontos megjegyezni, hogy a felosztásról az amerikaiak sem a koreaiak, sem a többi szövetséges állam véleményét nem kérte ki, mintegy 30 perc leforgása alatt jelölték ki a demarkációs vonalat, amelynek egyetlen kritériuma az volt, hogy a főváros attól délre essen. Az amerikaiak a legközelebbi hadseregüket irányították Koreába, az Okinavánál állomásozó 24. hadtestet John R. Hodge tábornok vezetésével, mely szeptember 8-án érkezett meg Incshon () kikötőjébe.[3]
Még augusztusban Endó Rjúszaku (遠藤柳作) a főkormányzó hivatalának főigazgatója azzal kereste meg Jo Unhjong () (여운형) prominens baloldali vezetőt, hogy hozzon létre egy politikai testületet a rend fenntartásához, mely egyben garantálná, hogy a Koreában élő japánoknak nem lesz baja. Augusztus 16-án Jo () létrehozta a Koreai Függetlenség Előkészítő Bizottságát, melyben nacionalisták és szocialisták is egyaránt helyet kaptak. Szeptember 2-án a bizottság megtudta, hogy Koreát kettéosztották, ezért gyorsan létre kellett hozniuk egy kormányt, még az amerikai csapatok megérkezése előtt. Szeptember 6-án létrejött a Koreai Népköztársaság, melynek elnökévé Li Szin Man ()t választották, Jo () pedig alelnök lett.[4]
Átmeneti amerikai kormányzás
szerkesztés
A megérkező amerikainak semmilyen hosszú távú célja nem volt, a japánok pedig nagyon hamar megadták magukat, ellenállás nélkül. Az amerikaiak semmit nem tudtak Korea történelméről, politikai, társadalmi, gazdasági körülményeiről vagy kultúrájáról. Hodge több hibát is elkövetett (Douglas MacArthur utasítására): parancsba adta, hogy a japán adminisztráció, élén Abe Nobujuki főkormányzóval ideiglenesen maradjon a helyén, majd törvényen kívül helyezte a Népköztársaságot, mert kommunistának gyanították a tagjait. Létrejött az Amerikai Egyesült Államok Katonai Kormánya Koreában. A koreaiak azonban tömegesen tiltakoztak a japánok visszahelyezése ellen, ezért szeptember 12-én a főkormányzó helyét Archibald V. Arnold vezérőrnagy foglalta el katonai kormányzóként. Az amerikaiak visszaállították a sajtószabadságot, a vallásszabadságot és a gyülekezési jogot, aminek következtében megszaporodott a politikai szervezetek száma, melyek szabadon terjeszthették propaganda-kiadványaikat. A politikai pártok és civil szervezetek száma 1947-re elérte a 350-et, káoszt hozva létre a politikai életben. A két domináns jobboldali párt a Korea Demokratikus Párt (한국민주당, Hanguk Mindzsudang ()) és a Nacionalista Párt (국민당, Kukmindang ()) volt, a bal oldali pártok közül pedig a Dolgozók Pártja (근로인민당, Kulloin Mindang ()) és a Koreai Kommunista Párt (조선공산당, Csoszon Kongszandang ()) volt a legbefolyásosabb.[5]
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió vegyes bizottság létrehozását szorgalmazta, melynek célja egy ideiglenes koreai kormány felállítására tett javaslatok megtárgyalása lett volna.[6] Megegyezni azonban nem sikerült, ezért 1947 szeptemberében az Egyesült Államok az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordult és azt javasolta, hogy Koreában tartsanak szabad választásokat, melyet a Közgyűlés elfogadott, a Szovjetunió tiltakozása ellenére. A Szovjetunió megtagadta, hogy az általa felügyelt északi részen választásokat tartsanak, ezért az ENSZ Átmeneti Koreai Bizottsága úgy döntött, az USA által felügyelt területeken ennek ellenére is megtartják a választást, melyet 1948. május 10-re írtak ki.[7]
1948. április 19-én Phenjanban az észak-koreai vezetők élükön Kim Ir Szennel tárgyalásba kezdtek a délről invitált pártok (jobbára baloldaliak, nagyon kevés jobb oldali meghívottal) képviselőivel a két Korea egyesítésének lehetőségeiről. A meghozott határozatok szerint a külföldi haderők kivonulása után egységes választást tartanának, és új alkotmányt fogadnának el. Két héttel a konferenciát követően a déli küldöttség rádöbbent, hogy Kimék akkor már szervezték a saját kormányukat, majd elfogadták a saját alkotmányukat. Délen folytatódtak a választás előkészületei, melyet a déli kommunisták minden eszközzel igyekeztek megakadályozni, nem riadva vissza terrorcselekményektől sem. Többen meghaltak és megsebesültek, de a választások lezajlottak. Egyetlen pártnak sem sikerült fölényes többségbe kerülnie. Az országgyűlés május 31-én összegyűlt, elnöke Li Szin Man () lett.[8]
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Csoma: Csoma Mózes. Egy nemzet, két ország – A közös gyökerektől, Korea. Napvilág Kiadó (2013). ISBN 978-963-338-360-5
- ↑ Cumings: Cumings, Bruce. Korea's Place in the Sun: A Modern History. New York: W.W. Norton & Company (1997). ISBN 0-393-31681-5
- ↑ Nahm: Nahm, Andrew C. Korea: Tradition and Transformation — A History of the Korean People, második kiadás, Elizabeth, NJ: Hollym International (1996). ISBN 1-56591-070-2
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |