Dessewffy Marcel

Cserneki és tarkői gróf Dessewffy Marcel (Bűdszentmihály, 1813. március 14. – Fót, 1886. február 27.) magyar jogász, társadalomtudós, nagybirtokos.

Dessewffy Marcel
Biczó Géza rajza
Született	1813. március 14. Bűdszentmihály
Elhunyt	1886. február 27. (72 évesen) Fót
Állampolgársága	magyar
Szülei	Dessewffy József
Foglalkozása	jogász, író
A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Marcel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Gróf Dessewffy József (1771-1845) és gróf Sztáray Eleonóra (1780-1849) fia, gróf Dessewffy Emil, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke bátyja volt. Nevelőktől nyerte a szülői háznál a középiskolai tárgyakban kiképzését; az európai műveltségű atyja különösen súlyt fektetett a classikus és modern európai nyelvek elsajátítására s aesthetikai érzékének fejlesztésére. Kiváló zenei tehetségnek bizonyult, a nyelvek elsajátításában pedig ritka emlékező tehetséggel birt; hetvenéves korában is egész részleteket elmondott Homéroszból, Horatiusból, Goethéből, Petrarcából vagy Jean Racine-ből egyaránt.

A jogot Kassán elvégezvén, Pesten a curiánál ügyvédi oklevelet szerzett, de sohasem volt szándékában ügyvédi gyakorlatot folytatni. A közszolgálat sem felelt meg eszményi hajlamainak és erősen kifejlett függetlenségi érzetének. Társadalmi kérdésekben korán adott kifejezést radikális eszméinek; ez azonban atyjának nem volt inyére; azért elküldte őt közigazgatási gyakorlatra Fiuméba, rokonuk gr. Vécsey gubernátor mellé.

Marcel gróf nem engedte magát az ő eszményi világában háborgattatni; ő az egész emberi nem boldogulásának utait kutatva, összes munkásságát az örök béke s létesülésének ethikai s politikai feltételei vették igénybe. Minden nyilvános szereplésről lemondva a nyugodt contemplatio magányába vonult, hogy emberboldogító ideáit annál háborítatlanabbul érlelhesse.

Munkái

• Nehány szó a közönséghez a hitel, taglalat és világ ügyében. Kassa, 1832 (Gr. D. Aurél és Emillel együtt. Ugyanaz németűl Pest, 1833)
• Der politisch-sociale Radicalismus der Neuzeit. In seinen Doctrinen beleuchtet. Wien. 1851 (2. kiadás. Uo. 1860)
• Beiträge zur Doctrin des menschlichen Friedens. Pesth, 1861

Kéziratban maradt nagy műve, utolsó huszonöt életévének munkája, a világbéke biztosításának intézményes kellékeit birálja; ebből mutatványokat közölt az Ország-Világ 1885. és 1886-ban.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában (1)
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában (2)

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967–1969
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993–
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893–1904
• Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002
• Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911–
• Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912–1919
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub