Eozoa
Az Eozoa eukarióták egyik csoportja, melyet Thomas Cavalier-Smith hozott létre és különített el a Neozoa testvércsoporttól, és az Excavata csoportba sorolta alországágként, melynek részalországai a Loukozoa és a Metamonada voltak. 1997-ben rendszere egyszerűsítéséhez az Eozoát alországgá, a Loukozoát és a Metamonadát alországággá,[1] 2003-ban főtörzzsé tette, de a csoport feltehetően nem monofiletikus.[2] Az eukarióták közös őse Cavalier-Smith 2009–2010-es tanulmánya szerint az Eozoában kereshető.[3]
 | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||
| ||||||
| Hivatkozások | ||||||
Történet
szerkesztés1997-ben hozta létre Thomas Cavalier-Smith a Loukozoa és a Metamonada csoportok egyesítésére.[2] 2010-es tanulmányában az ostoros moszatok és az Excavata tartoztak ide.[3]
2015-ben Ruggiero et al. az Eozoa alországot a Protozoa országba sorolta, alországai az Euglenozoa és az Excavata, testvércsoportja a Sarcomastigota.[4]
2020-ban az Eozoa tagjai a Discicristata (Percolozoa, Euglenozoa) és az Eolouka (Tsukubamonadea, Jakobida) voltak, ekkor vitatott volt, hogy monofiletikus-e.[5] A maximális valószínűségen alapuló filogenetika szerint a Seculamonas és a Jakoba ekkor nem voltak testvércsoportok.[5]
Jellemzők
szerkesztésAnyagcsere
szerkesztésA Neozoától az ősi citokróm c/c1-maturáz (Ccm) különbözteti meg, melyet a Neozoában a hem-liáz váltott fel.[3]
Számos H3 hisztonjuk alapján ősi tagjuk – például a Leishmania, a Trypanosoma, a Diplonema, a Giardia és a Spironucleus – parazita.[6] Ezek számos, korábban a Chromalveolatába sorolt hisztonszekvencia közeli rokonai.[6]
Morfológia
szerkesztésFeltehetően ősi jellemzőjük, hogy 2 ostoruk van: bár egy 2002-es tanulmány szerint nem kétostorú (bikont) volt az eukarióták közös őse, Roger és Simpson 2009-es tanulmányának 3. megjegyzése a bikont eredetet igazoló bizonyítékokat talált.[3] 2008-ban Allen et al. 4 citokróm c- és c1-szintézis-módszert mutatott ki, melyekből a baktériumokban 2 található meg, ez alapján Cavalier-Smith 2010-es tanulmányában az eukarióták ősét az Eozoában helyezte el.[3]
Genomika
szerkesztésFeltehetően nem az Eozoa ősi jellege az RNS-polimeráz II IIA, F és H transzkripciós faktora – a Trypanosomatida esetén ez nincs jelen, ezt az ostoros moszatok akkor is elveszthették, mikor utolsó közös ősük a Neomura eredeti transzkripció idején történő szabályzását poszttranszkripciósra cserélték.[3]
Csak akkor lehet az eukarióták közös őse Cavalier-Smith 2010-es tanulmánya szerint a Neozoában, ha az Eozoa utólag vesztette el egymolekulás hem-liázát.[3]
A β-redőket tartalmazó hengeres TOM40 a legtöbb eukariótának a magban kódolt fehérjék szállításához szükséges, és proteobakteriális porinprekurzorból, például az Usherből fejlődhetett ki, és funkciója átvétele nélkül nem veszhet el.[3]
A proliferálósejt-magantigén archeákból eredhet: a Trichomonas vaginalis egy 2021-es tanulmányban 2-esként jelölt és a Giardia duodenalis PCNA-szekvenciája a Pyrococcus furiosuséhoz, míg a T. vaginalis 1-esként jelölt szekvenciája az Eozoaként besorolt többi fajéhoz hasonlít.[7]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Cavalier-Smith T (1997. április). „Amoeboflagellates and mitochondrial cristae in eukaryote evolution: megasystematics of the new protozoan subkingdoms eozoa and neozoa”. Arch Protistenkd 147 (3–4), 237–258. o. DOI:10.1016/S0003-9365(97)80051-6.
- ↑ a b Cavalier-Smith T (2003. november 1.). „The excavate protozoan phyla Metamonada Grassé emend. (Anaeromonadea, Parabasalia, Carpediemonas, Eopharyngia) and Loukozoa emend. (Jakobea, Malawimonas): their evolutionary affinities and new higher taxa”. Int J Syst Evol Microbiol 53 (6), 1740–1757. o. DOI:10.1099/ijs.0.02548-0. (Hozzáférés: 2024. július 7.)
- ↑ a b c d e f g h Cavalier-Smith T (2010. június 23.). „Kingdoms Protozoa and Chromista and the eozoan root of the eukaryotic tree”. Biol Lett 6 (3), 342–345. o. DOI:10.1098/rsbl.2009.0948. PMID 20031978. PMC 2880060.
- ↑ Ruggiero MA, Gordon DP, Orrell TM, Bailly N, Bourgoin T, Brusca RC, Cavalier-Smith T, Guiry MD, Kirk PM (2015. április 29.). „A higher level classification of all living organisms”. PLoS One 10 (4), e0119248. o. DOI:10.1371/journal.pone.0119248. PMID 25923521. PMC 4418965.
- ↑ a b Cavalier-Smith T, Chao EE (2020. január 3.). „Multidomain ribosomal protein trees and the planctobacterial origin of neomura (eukaryotes, archaebacteria)”. Protoplasma 257 (3), 621–753. o. DOI:10.1007/s00709-019-01442-7. PMID 31900730. PMC 7203096.
- ↑ a b Postberg J, Forcob S, Chang WJ, Lipps HJ (2010. augusztus 25.). „The evolutionary history of histone H3 suggests a deep eukaryotic root of chromatin modifying mechanisms”. BMC Evol Biol 10, 259. o. DOI:10.1186/1471-2148-10-259. PMID 20738881. PMC 2939574.
- ↑ Acharya S, Dahal A, Bhattarai HK (2021. augusztus 11.). „Evolution and origin of sliding clamp in bacteria, archaea and eukarya”. PLoS One 16 (8), e0241093. o. DOI:10.1371/journal.pone.0241093. PMID 34379636. PMC 8357120.
