Fajjumi múmiafestészet
Fajjumi múmiafestészet a táblaképfestészet hagyományához tartozó, az ókor egyik legelismertebb művészeti formája, amely a római kori Egyiptomból származó múmiaportrékat tartalmaz. A portrék a felsőbb osztálybeliek temetésre mumifikált testének arcát takarták, a fatáblákra festett élethűen ábrázolt portrékat a múmiákhoz rögzítették. A fajjumi portrék az egyetlen nagyobb műalkotáscsoport, amelyek ebből a típusból fennmaradtak. Korábban - helytelenül - kopt portréknak nevezték őket.
Múmiaportrékat Egyiptom-szerte találtak, de a leggyakoribbak a Fájjum-medencében, különösen Havárából és a Hadrianus-kori római városból, Antinoöpoliszból származnak. A "fajjumi portrék" elnevezést általában inkább stilisztikai, mint földrajzi leírásként használják. Míg a múmiák festett tokjai a fáraók idejéből származnak, a fajjumi múmiaportrék az egyiptomi római uralom idejéből újításnak számítanak.[1] A portrék keletkezése a római császárkortól, az i. e. 1. század végétől vagy a i. u. 1. század elejétől datálható. A befejezési dátum bizonytalan, de a legújabb kutatások szerint a 3. század közepe valószínű. Az ókor panelfestészeti hagyománynak nagyon kevés fennmaradt példái közül a legnagyobb csoportok egyike, előzményei a bizánci, a kelet-mediterrán és a nyugati hagyományoknak, beleértve a kopt ikonográfia helyi hagyományát is Egyiptomban.
A fennmaradt leletek arra utalnak, hogy a képeket a testek bebugyolálására használt szövetszalagokba illesztették. Mára szinte mindegyik levált a múmiákról.[2] Általában egyetlen személyt ábrázolnak, és a fejet vagy a fejet és a mellkas felső részét mutatják, frontálisan nézve. A művészi hagyományt tekintve a képek egyértelműen inkább a görög-római művészeti hagyományokból eredeztethetők, mint az egyiptomiakból.[3] A portrék két csoportját különböztethetjük meg a technika alapján: az egyik az enkausztikus (viasz) festés, a másik a tempera. Az előbbiek általában jobb minőségűek.
Jelenleg mintegy 900 múmiaportré ismert,[4] többségüket a fajjumi nekropoliszban találták. A forró, száraz egyiptomi éghajlat miatt a festmények gyakran épen megmaradtak, megőrizték a ragyogó színeket, amelyek láthatólag nem fakultak ki az idő múlásával.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Berman, Lawrence; Freed, Rita E.; and Doxey, Denise. Arts of Ancient Egypt. p. 193. Museum of Fine Arts Boston. 2003. ISBN 0-87846-661-4
- ↑ A máig fennmaradt példányok a Egyiptomi Múzeumban, Kairóban és a British Museumban találhatók.
- ↑ Oakes, Lorna; Gahlin, Lucia. Ancient Egypt: An Illustrated Reference to the Myths, Religions, Pyramids and Temples of the Land of the Pharaohs. p. 236 Hermes House. 2002. ISBN 1-84477-008-7
- ↑ Corpus of all known specimens: Klaus Parlasca. Ritratti di mummie, Repertorio d'arte dell'Egitto greco-romano Serie B, v. 1-4
A further specimen discovered since: B. T. Trope. Excavating Egypt: great discoveries from the Petrie Museum of Egyptian Archaeology, University College, London. Atlanta, Georgia: Michael C. Carlos Museum, 101. o. (2005. november 4.). ISBN 1-928917-06-2
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Fayum mummy portraits című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
