Glaucus atlanticus
A Glaucus atlanticus (más néven tengeri fecske, kék glaucus, kék sárkány, kék tengeri csiga és kék óceáni csiga) a csigák (Gastropoda) osztályának az Aeolidioidea öregcsaládjába, ezen belül a Glaucidae családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Glaucus atlanticus (Forster, 1777) | ||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Glaucus atlanticus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Glaucus atlanticus témájú médiaállományokat és Glaucus atlanticus témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésNyílt tengeri csupaszkopoltyús csiga, megtalálható a világ óceánjaiban a mérsékelt övi és trópusi vizekben. Találtak ilyen csigákat Dél-Afrika keleti és déli partjainál, európai vizekben, Ausztrália keleti partján és Mozambikban is.[3] Fejjel lefelé lebeg az óceán felszínén.
Kinézete
szerkesztésÁtlagos mérete maximum 3 cm.[4] Színe ezüstös szürke a hátoldalán és sötét illetve halvány kék a hasi oldalán. Sötétkék csíkjai vannak a lábai szélén. Teste elkeskenyedik, ellaposodik és hat nyúlvánnyal rendelkezik.[5] Nyelvén fűrészes fogak helyezkednek el.[6]
Életmódja
szerkesztésA Glaucus atlanticus más, nagyobb nyílt tengeri organizmusokra vadászik; a veszélyesen mérgező portugál gályára, a Vellelára, a Porpita porpitára és a lila csigára, a Janthina janthinára. Időnként saját fajtársuk is áldozatukká válik.
A portugál gályából annak mérgére való immunitásának köszönhetően táplálkozhat. A csiga elfogyasztja az egész gályát és szétválasztja és elraktározza a mérgét saját használatra. A méreg egy különleges tömlőben gyűlik a tok végén, a vékony tollszerű „ujjain”.[7] A csiga összegyűjti a mérget és még erőteljesebb és halálosabb méreggé változtatja, mint amilyennel az elfogyasztott gálya rendelkezett.[7]
A gyomrában lévő gázzal teli tömlő segítségével képes a csiga a víz felszínen lebegni. A tartó elhelyezkedése miatt fejjel lefelé lebeg.
Szaporodása
szerkesztésA Glaucus hermafrodita, hím és nőstény ivarszervekkel is rendelkezik. A többi csupaszkopoltyús csigától eltérően, melyek jobb oldalukkal párosodnak, ez a típus hasi oldalával párosodik.[8] Párzás után mindkét állat petefüzért rak le.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Pelagic snails: the biology of holoplanktonic gastropod mollusks. Stanford University Press, 224. o. (1989). ISBN 978-0-8047-1490-7. Hozzáférés ideje: 2010. január 13.
- ↑ Glaucus. Marinespecies.org. (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)
- ↑ Glaucus atlanticus, Forster, 1777. Marinespecies.org. (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)
- ↑ Marine Species Identification Portal : Glaucus atlanticus. Species-identification.org. [2012. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 21.)
- ↑ Extraordinary Animals: An Encyclopedia of Curious and Unusual Animals. Greenwood Publishing Group, 42–43. o. (2007). ISBN 978-0-313-33922-6
- ↑ Thompson, T. E.; McFarlane, I. D. (2008). "Observations on a collection of Glaucus from the Gulf of Aden with a critical review of published records of Glaucidae (Gastropoda, Opisthobranchia)". Proceedings of the Linnean Society of London 178 (2): 107–123
- ↑ a b Rudman, W. B.: 'Glaucus atlanticus Forster, 1777. Sea Slug Forum, 1998. november 6. [2011. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
- ↑ Nudibranchs of the world. IKAN-Unterwasserarchiv (2007). ISBN 978-3-939767-06-0
