Glikémiás index
A glikémiás index (rövidítve: GI) az egyes élelmiszerek vércukoremelő képessége a szénhidráttartalmukkal egyező mennyiségű glükózhoz (szőlőcukor) (néha a fehér kenyérhez) képest, százalékban kifejezve. (Vércukorszinten a vér szőlőcukortartalmát értjük, bár más cukor, elsősorban fruktóz (gyümölcscukor) is található benne.) Jelentősége fogyókúrázók és cukorbetegek esetén a legnagyobb.
GI-indexük elsősorban a szénhidrátot tartalmazó élelmiszereknek van, a szénhidrátokat ugyanis a szervezet szinte kivétel nélkül szőlőcukorrá alakítja. Ugyanakkor a máj képes szőlőcukrot előállítani más, elsősorban a fehérjelebontás során keletkező vegyületekből is (glükoneogenezis), így szénhidrátot nem/alig tartalmazó ételeknél is mérhető lehet a közvetett vércukoremelő hatás.
A GI-értéket az ételben található anyagokon kívül befolyásolja az elkészítés módja is.[1]
Magas glikémiás indexű ételek fogyasztása
szerkesztésA vérben megjelenő szőlőcukor hatására a szervezet inzulint termel, hogy a sejtek képesek legyenek a szőlőcukor felvételére.
Fogyókúrázók esetén
szerkesztésA hirtelen vércukoremelkedés átmeneti inzulin-túltermelést okoz, aminek következtében az étkezés után 1-2 órával átmenetileg leesik a vércukorszint (jojóeffektus), ami éhségérzetet okoz. Ismert, hogy pl. fehér lisztből készült főtt tészta után nagyon hamar megéhezünk, még akkor is, ha a tápanyagbevitel több mint elégséges volt.
Cukorbetegek esetén
szerkesztésA 2-es típusú cukorbetegek jelentős része képes ugyan inzulint előállítani, de kisebb mennyiségben, és időben késleltetve. Így magasra emelkedik a vércukorszint, és hosszú ideig nem áll vissza a normális értékre, elősegítve a szövődmények kialakulását.
A magas glikémiás indexű étel gyógyszer lehet hipoglikémia esetén, amikor a kórosan alacsony vércukorszint kómát vagy akár halált is okozhat beavatkozás nélkül. Fontos tudni azonban, hogy
- ételt vagy italt csak eszméleténél levő embernek szabad adni a fulladás veszélye miatt. Az eszméletét vesztett cukorbetegnél az egyetlen segítség a szőlőcukor-injekció.
- az alacsony és magas vércukorszint által okozott rosszullét tünetei nagyon hasonlóak, ezért ha lehetséges, meg kell mérni a vércukorszintet. Halált okozott pl. egy felelőtlen magyar orvosnő, aki a hiperglikémiás sokkban hozzávitt, eszméletlen, cukorbeteg fiatalembernek cukrot adott, mert a vércukormérő HI (HIGH = magas) jelzését a HIBA rövidítésének értelmezte.
A „hipózó” cukorbetegnek azonnal egy kávéskanálnyi cukrot (lehetőleg szőlőcukrot) kell adni vízzel vagy vízben oldva. Jó segítség a kóla, cukrozott üdítőital vagy gyümölcslé, sőt a tej is. Az elsősegély után a cukorbetegnek lassabban felszívódó (alacsonyabb glikémiás indexű) ételt is kell ennie, nehogy a hipoglikémia visszatérjen.
GI-táblázat
szerkesztésA GI-táblázatok egészséges embereken mért GI-értékeket tartalmaznak. Bár a táblázat cukorbetegek esetén is irányadó, a százalékértékek jelentősen eltérhetnek, és ez a betegség súlyosságától is függ.
| GI | Élelmiszer | |
|---|---|---|
| nagyon magas | 90-100% | szőlőcukor, maltóz malátacukor), méz, cukros üdítőitalok, gabona-, kukorica-, rizspehely |
| magas | 70-90% | (répa- vagy nád)cukor, fehérlisztből készült pékáruk és főtt tészták, szőlő, burgonya, édesburgonya (batáta), tejberizs |
| közepes | 50-70% | kukorica, főtt rizs, banán, cukrozatlan gyümölcslé |
| alacsony | 30-50% | tej, joghurt, kefir, a legtöbb hazai gyümölcs, durumbúzából készült főtt tészta (spagetti, makaróni stb.) |
| 30% alatt | veteménybab, lencse, dió, mogyoró, retek, paprika, paradicsom, fruktóz |
A fenti értékeket befolyásolja az étel elkészítésének a módja is.
Növeli a GI-értéket minden olyan konyhatechnika, ami megsérti a növények sejtfalát, pl. intenzív főzés, turmixolás, aprítás, reszelés, és a vízben való oldás is (üdítőitalok, cukros tea).
Csökkenti a GI-értéket a kímélő elkészítés (pl. párolás), valamint az ételben levő vagy azzal együtt fogyasztott fehérje, zsír és rost (pl. saláta).
A tej glikémiás indexe
szerkesztésA tej (joghurt, kefir) glikémiás indexe alacsony: 30–35% közötti a különböző táblázatokban, vagyis nem emeli magasra a vércukorszintet. Ez általában azt jelenti, hogy az étel lassan szívódik fel, és a szervezetnek van ideje a cukor feldolgozására.
Ugyanakkor a diabetológusok a tejet a „hipózó” betegek vércukorszintjének gyors emelésére használják, mert a tej gyorsan szívódik fel. Akkor miért nem emelkedik tovább a vércukorszint?
Az utóbbi években derült ki, hogy az ételek okozta inzulinreakció nem csak a felszívódás sebességétől (a GI-től) függ. A tej gyors inzulinreakciót vált ki, ami egészséges emberekben (akiken a GI-indexet mérik) megakadályozza a vércukorszint magasra emelkedését. Hasonló a helyzet a naranccsal és a grapefruittal.
A fogyókúra szempontjából a gyors inzulinemelkedés nagyon hátrányos a jojóeffektus miatt. Kezdődő cukorbetegség esetén a mértékkel fogyasztott tej és a grapefruit leszorítja a vércukorszintet, de megterheli az egyébként is gyengélkedő hasnyálmirigyet. Súlyosabb cukorbetegségben viszont már a tej sem tudja kiváltani az inzulinreakciót, és a vércukorszint felszalad. Márpedig a „hipózó” betegek a súlyosabb cukorbetegek közül kerülnek ki, akik rákényszerülnek az erős gyógyszerekre ill. az inzulinra, és ezek mellékhatása a „hipózás”. Ez a magyarázata annak, hogy a tej használható a „hipózás” ellen.
Általában igaz, hogy az alacsony GI-értékű élelmiszer a fogyókúra ill. a cukorbetegség szempontjából „jó”, de a tej/kefir/joghurt és a narancs/grapefruit kivétel. Az inzulinválasz és a GI hányadosa pontosabb mérőszám, de sajnos ilyen táblázatot nehéz fellelni a szakirodalomban.
1 dl tejben kb. 5 gramm cukor van, (ez a laktózmentes tejre is vonatkozik) a napi tejfogyasztás mennyisége 5 dl több részletre osztva.[2]
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Insulin_index című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Glycemic_load című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Low_glycemic_index_diet című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Dr. Halmos Tamás–Dr. Jermendy György: Diabetes mellitus – Elmélet és klinikum. Hozzáférés: 2018. augusztus 6.
- ↑ Springmed, Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor. „Cukorbetegség - Mennyi a napi tejfogyasztás ajánlott mennyisége?”, WEBBeteg (Hozzáférés: 2018. augusztus 12.) (hu-HU nyelvű)
Források
szerkesztés- Diabetes mellitus. Elmélet és klinikum. Szerk. Dr. Halmos Tamás és dr. Jermendy György. Medicina Könyvkiadó Rt., 2002 ISBN 9632427505
- Glikémiás index és terhelés
- A glikémiás index tündöklése és bukása
- A glikémiás index tündöklése és bukása II.
- GI-diéta, a hatásos fogyókúra…