Gyula ostroma (1529–30)

A gyulai vár ostroma 1529. július 17-étől 1530. március 16-áig tartott. A várat a váradi püspök Czibak Imre ostromolta, és Habsburg-párti katonák védték. Habár az ostrom a magyar belháború leghosszabb ütközetének számít, de a vár körül nem voltak nagy összecsapások, sőt az ostromban egy több mint két hónapos szünet állt be időközben.

Gyula ostroma (1529-30)
Magyar belháború (1526–38)
Dátum	1529. július 17. – 1530. március 16.
Helyszín	Gyula, Kelet-Magyarország, Békés vármegye
Eredmény	A János-párti váradi püspök elfoglalja a várat
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szapolyai János magyar királysága  Habsburg Ferdinánd magyar királysága  Cseh Királyság
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Czibak Imre váradi püspök és alvajda Sadobrics Péter várnagy

Előzmények

Szapolyai János és I. Ferdinánd osztrák főherceg megválasztását követően indultak el a harcok Magyarország területén a két király hívei között, mely polgárháborús időszakot ide-oda pártolások, árulások és török intervenciók jellemeztek. A főurak és az egyes földesurak közötti évek óta feszülő ellentétek és a hadiszerencse alakulásai is meghatározták a pártoskodásokat.

Jól példázzák ezt a zűrzavaros eseményt a Békés vármegyei Gyula vidékén lezajlott események. A vidék Brandenburgi György őrgróf tulajdonában volt, aki Habsburg Ferdinándhoz pártolt. A térséget 1526 és 1527 között a délvidéki szerbek felkelő csapatai pusztították, akik az osztrákoknak esküdtek hűséget, ennek ellenére György jobbágyai és a területen maradt katonasága végig harcolt Czibak Imre és Perényi Péter erdélyi vajda oldalán a felkelők ellen, melynek közvetlen oka a szerbek kegyetlenkedései és fosztogatásai.

Gyula várának katonái tartottak Szapolyai várható támadásától, ezért igyekeztek megerősíteni magukat és állandó készenlétben voltak. Miután György parancsba adta birtokának, hogy álljanak Ferdinánd mellé, Gyula és a legtöbb vár Világos, Zaránd, Borosjenő, Dézna és Pankota ezt megtették, s Gyula városának tisztjei pedig lefoglalták a herceg számára az adókat, s a zarándi dézsmát, amely kiváltotta Erdődi Simon haragját, ezért egyházi tilalom alá vette a környéket.
A környéken a harcok tovább tomboltak a szerbekkel, ezúttal a János pártján állókkal, akiket Lippára telepítettek annak idején. Később ezek számát mások is gyarapították, akik a szinai csatából, Szapolyai megvert seregéből menekültek el.
A szerbek 1527 októberében megsarcolták Simánd mezővárosát, majd 1528 márciusában megerősített állásokat alakítottak ki Lippán.

Közben Gyulán a tisztek tartottak attól, hogy Czibak esetleg megtámadja őket, ezért bezárkóztak a várba. Lippa a Habsburg-párti Török Bálint által vezetett ostroma eközben kudarcba fulladt és a Gyula körüli várak Jenő, Pankota, Solymos, Csálya, Csanád, Csaba visszaálltak János oldalára. Ekkor Czibak elhatározta, hogy elfoglalja a várat.

Az ostrom

Czibak serege 1529. július 17-én vonta blokád alá Gyula várát. A városi polgárság rögvest átállt az oldalára és segítettek az ostromművek kiépítésében. A püspök nem is annyira rohammal, mindinkább kiéheztetéssel akarta megadásra bírni a várat.
Az erősséget a horvát Sadobrics Péter várnagy védte 15 magyar és 37 cseh katona élén, kiegészítve még néhány fegyveres polgárral.

Czibak az ostrom első napján felgyújtotta a huszárvárat és július 20-án a várárkot tápláló Körös folyó csatornáját is elrekesztette, s az utánpótlást is elvágta. A szorosan körbefogott vár az újévig állta az ostromot, de nem kapott erősítést. Sadobrics szűkös helyzetében tárgyalni kezdett Czibakkal és ennek eredményeképp 75 napra felfüggesztették az ostromzárat. A foglyokat kiengedték és a katonaság élelmiszerhez jutott, sőt ellátogathatott az ellenség táborába, ahol nem kezdeményezhettek verekedést.
Sadobrics az időt arra próbálta felhasználni, hogy valahonnét felmentő sereget szerezzék, de mivel nem sikerült és március 16-án lejárt a tűzszünet, ezért kénytelen volt a várat átadni Czibaknak. A megadásért Czibak visszaadta neki a még 1527-ben elvett váradi kanonokságot.

A következmények

Békés egész területe Ferdinánd kezébe jutott, aminek élére a herceg Simay Mihályt alispánt állította. Simayt a háború kezdetén a helyi Szapolyai-párti nemesség űzte el, mert ő Ferdinánd mellé állt. Ezután Oláh János helyi polgár, Ferdinánd leghűségesebb gyulai híve is a János-pártiak táborába állt, viszont tovább intézett bizonyos ügyeket György gróffal, akinek vajdahunyadi várát is elfoglalta a váradi püspök, majd Gyulát és Világost a maga birtokához kötötte. A birtokokat (Vajdahunyad kivételével) halála után Török Bálint kapta meg, aki elállt Ferdinándtól.

Források

• Magyarország hadtörténete, Zrínyi katonai kiadó, Budapest 1985. szerk.: Liptai Ervin ISBN 9633263379