Wikipédia

Hangcsou

kínai város
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 22.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Hangcsou (; korábbi romanizált átírás szerint Hangchow, IPA: [xɑŋ˧˥ t͡ʂoʊ̯˥˥], kiejtéseⓘ) Csöcsiang tartomány fővárosa és legnagyobb városa, közigazgatásilag szubtartományi szintű város[2] a Jangce deltájában, Kelet-Kínában.[3] A Sanghaj és Ningpo városait elválasztó Hangcsoui-öböl partján terül el. A város körüli agglomeráció a negyedik legnagyobb Kínában,[4] a 2010. évi népszámlálás szerint 21,1 millió lakossal 34585 négyzetkilométeres területen. A szűkebben vett város lakossága 2015-ben 9 millió fő volt.[5] A város gazdaságának húzóereje a technológiai és elektronikus kereskedelmi ágazat, itt van az Alibaba konszern székhelye. 2016-ban itt rendezték meg a G20 országok 11. csúcstalálkozóját.[6]

Hangcsou (杭州)
Közigazgatás
Ország Kína
TartományCsöcsiang
RangSzubtartományi szintű város
PolgármesterCai Qi (蔡奇)
Irányítószám310000
Körzethívószám0571
Rendszámok betűjelei浙A
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség11 936 010 fő (2020)[1]
Bruttó hazai termék509,9 milliárd ¥ (2009)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság19 m
Terület16 853,57 km²
IdőzónaUTC+8
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 30° 15′ 00″, k. h. 120° 10′ 03″30.250000°N 120.167500°EKoordináták: é. sz. 30° 15′ 00″, k. h. 120° 10′ 03″30.250000°N 120.167500°E
Hangcsou weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hangcsou témájú médiaállományokat.

Hangcsou az elmúlt ezer év nagy részében Kína egyik leghíresebb és legvirágzóbb városa volt. A Déli Szung-dinasztia idején, 1123–1276 között a főváros szerepét töltötte be, ezért Kína történelmi fővárosai(wd) közé számít. Akkoriban a világ legnagyobb városa volt. Hangcsou nevezetes tájképi szépségeiről is, leghíresebb látványossága a Nyugati-tó (Xī Hú, 西湖).

2015 szeptemberében a város elnyerte a 2022-es Ázsia-játékok rendezésének jogát. Ez lesz a harmadik város, amelyben ezt a jelentős sporteseményt megrendezik, Peking (1990) és Kanton (2010) után.[7]

Története

szerkesztés

Korai történet

szerkesztés

A híres neolitikus Hemudu kultúra(wd) területe a várostól mintegy 100 km-re délkeletre helyezkedett el, a mai Jüjao város területén. Délkelet-Kínában ezen a környéken termesztettek először rizst, mintegy 7000 évvel ezelőtt. Hangcsou közvetlen környéke is lakott volt már 5000 évvel ezelőtt. Itt virágzott a jade-faragványairól híressé vált Liangzhu kultúra, amelyet a közeli hasonnevű kisvárosról neveztek el, ahol az első leleteket találták. Az i. e. 1. évezredben a környéken még a nem kínai etnikumú jüe(wd) nép vagy népek éltek, mint a Jangcétól délre fekvő mai Dél-Kína és Észak-Vietnám területén általában. Ezek később túlnyomórészt asszimilálódtak, de önálló nyelvük maradványai hozzájárultak a mai dél-kínai nyelvjárások sokszínűségéhez.[8][9]

Magát Hangcsou városát 2200 évvel ezelőtt, a Csin-dinasztia (i. e. 221–i. e. 207) idején alapították, de a városfalat csak 591-ben, a Szuj-dinasztia (581-618) idején emelték. A város nevének második eleme, a 州 (csou) írásjel közigazgatási területi egységet, illetve az annak központját adó várost is jelöli. (Hasonló a helyzet Kanton kínai nevével: Kuangcsou, illetve Fucsou esetében is.) Hangcsou ezt a nevet 589-ben kapta, amikor Hang körzet székvárosa lett, és ezzel együtt engedélyt kapott arra, hogy fallal vehesse körül a települést, ami 591-re készült el. A város a kínai Nagy-csatorna déli végpontjánál fekszik. A csatorna északi vége Pekingnél van. A korabeli gazdaság számára rendkívül fontos vízi utat több évszázadon át építették, de már 609-re elérte teljes hosszát.[10]

A Tang-dinasztia kora

szerkesztés

A Tang-dinasztia idején, a 820-as években Po Csü-ji költő volt a kormányzója. Ő építtetett a Nyugati-tavon át egy töltést, ami fűzfákkal szegélyezve kellemes sétaútként is szolgált. A ma is meglévő építmény a költő nevét viseli.

Hangcsou volt a fővárosa a kis Vujüe királyságnak 907 és 978 között, az öt dinasztia és a tíz királyság korában. Akkoriban Hszifu volt a neve, és a 10. században Dél-Kínának nemcsak egyik igazgatási, hanem kulturális központja is volt Nanking és Csengtu mellett. Vujüe uralkodói támogatták a művészeteket, különösen a buddhista templomok építését és díszítését. Korának egyik kozmopolita központja volt, kulturális és diplomáciai kapcsolatai nem korlátozódtak a több kínai államra, hanem elértek Japánig, Koreáig és a kitajok államáig.

1089-ben, amikor Szu Si (Szu Tung-po), a költő volt a város kormányzója, Po Csü-ji-re is emlékezve ő is építtetett egy töltést a Nyugati-tavon át, de háromszor olyan hosszút és szélesebbet. Ő is ültettetett fűzfákat a töltés szélére. Az erre a célra kirendelt 200.000 munkás a 2,8 km hosszú, a tó üledékéből emelt gáton utat is épített. Feljegyezték, hogy Csien-lung kínai császár, a Csing-dinasztia egyik uralkodója különösen szépnek találta ezt az utat tavasszal, a kora reggeli órákban. A tó különben egy tengeri lagúnából alakult ki, a Jangcénak a környéket feltöltő munkája révén. Emberi beavatkozás nélkül már régen elmocsarasodott, utána pedig kiszáradt volna. Csak a folyamatos kotrás tartja meg tónak.

A Tang-dinasztia bukása után következő „öt dinasztia és tíz királyság korszakában” a város először kapott fővárosi rangot, a Vujüe királyság székvárosa volt 907 és 978 között Hszifu néven. Ezért is szerepel Hangcsou hagyományosan a „hét kínai ősi főváros” listájában. (Ennél jóval több kínai városnak volt fővárosi rangja a történelem során.) Közigazgatási szerepén túlmenően a 10. században Dél-Kína egyik fontos kulturális központja is volt Nanking és Csengtu mellett.[11] A Vujüe királyság uralkodói híres patrónusai voltak a művészeteknek, különösen támogatták a buddhista templomépítészetet. Hangcsou ebben az időben kozmopolita várossá vált, tudósokat és művészeket vonzott más kínai államok mellett Japánból és Koreából, valamint a kitajok által létrehozott Liao-dinasztia mandzsúriai államából is.

A Déli Szung-dinasztia kora

szerkesztés
 Lásd még: Mindennapi élet Hangcsouban a 13. században
 
Az 1165-ben, a Szung-dinasztia idején épült Liuhe-pagoda Hangcsouban

Miután a dzsürcsik, illetve az általuk létrehozott Csin-dinasztia (1115–1234) Észak-Kínában győzelmet aratott felettük, a Szung-dinasztia következő uralkodója Hangcsout választotta fővárosul 1123-ban.[12] A város, amely a Lin'an (臨安) (magyarul „átmeneti nyugalom” – a név találónak bizonyult) nevet kapta, egészen az 1276-os mongol invázióig főváros maradt. Egyaránt a központja volt a császári közigazgatásnak, a kereskedelemnek és a kultúrának, általában a korabeli kínai civilizációnak is, hiszen az ország északi részét egy más etnikum tartotta hatalma alatt.

Számos filozófus, politikus, irodalmár, köztük a kor leghíresebb kínai költői, mint Szu Si (苏轼), Lü Ju (陆游), és Hszin Csicsi (辛弃疾) éltek és alkottak itt. Hangcsou a szülőhelye és végső nyughelye Sen Kuonak, a híres polihisztor tudósnak is. (i. sz. 1031-1095), sírja a város Jühang kerületében található.

A Déli Szung virágzása idején a gazdasági fellendülés, az északi menekültek beáramlása, a hivatalok és a katonai létesítmények szaporodása nagyarányú népességnövekedéshez vezetett. A város jóval túlterjedt 9. századi védművein. 1270-ből származó hivatalos népszámlálási adatok szerint a városban 186.330 család élt; ez az adat azonban valószínűleg nem vette számba a katonákat, illetve a lakhatási engedély nélkül ott-tartózkodóakat. Mértékadó modern becslések egy és két millió közé teszik a tényleges lakosok számát a 13. században. Nagy valószínűséggel Hangcsou volt a világ legnépesebb városa 1180. és 1315. valamint 1348 és 1358. között.[13][14]

A velencei Marco Polo a 13. század végén jutott el Hangcsouba. Beszámolójában a várost „minden kétségen felül a világ legkifinomultabb és legnemesebb városának” nevezi. Feljegyzéseiben a város nevét Kinsay (vagy Kinsai) formában adja meg, ami kínai nyelven egyszerűen fővárost jelentett. (Marco Polo a perzsák által használt változatban alkalmazta ezt a szót.) A korabeli gyakorlatnak megfelelően azonban túlzások is voltak könyvében, hiszen száz mérföld átmérőjűnek írta le a várost és 12.000 kőhidat említett.

Ibn Battúta, a híres 14. századi marokkói arab utazó is eljutott a városba és arról azt írta, hogy a legnagyobb város, amit valaha is látott.

A faházakkal sűrűn beépített település gyakran vált tűzvészek áldozatává. Kisebb tüzek minden évben pusztítottak, de a feljegyzések szerint 1132, 1137, 1208, 1229, 1237, és 1275 években különös nagy volt a veszteség. 1237-ben 30.000 (köztük sok emeletes) épület pusztult el. A kormányzat részletes tűzvédelmi terv kidolgozásával vette fel a harcot e csapások ellen, 3000 katona állandó feladata lett a tűzvédelem.

Hangcsout 1276-ban foglalták el Kubiláj kán mongol csapatai, három évvel a Szung birodalom teljes összeomlása előtt.[15] A mongolok által alapított új Jüan-dinasztia áthelyezte a fővárost Pekingbe, aminek neve akkor Dadu volt, illetve Marco Polónál Cambuluc néven szerepel.

A város a Ming-dinasztia idején és később

szerkesztés

Hangcsou a Ming-dinasztia idejének derekáig fontos kikötő város maradt, de később, a kikötő feltöltődése miatt, háttérbe szorult.

A 16. és a 17. században a város a kínai zsidóság fontos centruma volt.

A Tajping-felkelés idején a lázadók 1856-ban és 1860-ban is elfoglalták a várost és nagy rombolásokat okoztak.

A Kínai Köztársaság idején a város 1928 és 1949 között a Kuomintang-kormány ellenőrzése alatt volt. 1949. május 3-án lépett a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a város területére és helyezte azt kommunista fennhatóság alá.

Teng Hsziao-ping 1978-ban kezdődött reformpolitikája nyomán Hangcsou kamatoztatni tudta kedvező fekvését a Jangce torkolatvidékén, gyors fejlődésnek indult és a 2000-es évek Kínájának egyik virágzó városa lett.

Népesség

szerkesztés
2020
11 936 010

Földrajza és éghajlata

szerkesztés

Hangcsou Kelet-Kínában, Csöcsiang tartomány északi részén helyezkedik el, a Jangce folyó alsó szakaszánál elterülő síkságon, a Nagy-csatorna déli végénél. A tartományon belül Hangcsou körzete nyugaton Anhuj tartomány hegyes vidékével határos, keleten pedig a Hangcsou-öböl menti síkságra terjed ki. A város központja a Nyugati-tó keleti és északi partján épült ki, a Csientang folyótól északra.

Éghajlata szubtrópusi monszun jellegű, négy jól megkülönböztethető évszakkal, jellemzően hosszú, esős nyarakkal és rövid, száraz telekkel (időnként havazás is előfordul). Az éves átlaghőmérséklet 17 °C, az évi csapadék átlagos mennyisége 1450 mm. A nyári monszun esői májusban érkeznek meg. Augusztusban tájfunok is lehetségesek, de inkább csak mellékhatásaik – viharos szél és sok csapadék – érik el a várost.[16]

Hangcsou éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)8,09,013,720,225,128,433,132,627,422,416,910,820,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C)1,02,06,011,816,821,024,924,520,314,58,72,912,9
Átl. csapadékmennyiség (mm)59881151301591851291451718958481376
Forrás: Világmeteorológia


Közigazgatás

szerkesztés
 
A Lingyin templom
 
Bárok egy hangcsoui utca mentén
 
Luohan Tang (Arhat-csarnok, buddhista templomll)

Hangcsou közigazgatásilag nyolc városi körzetből (区 qu), , két járásból (县 xian) és 3 járási jogú városból (市 shi) áll. Ezek a következők:

Városi körzetek:

  • Sangcseng (上城区 = „Felsőváros”), 18,3 km², 362 000 lakos;
  • Hsziacseng (下城区 = „Alsóváros”), 31,46 km², 405 000 lakos;
  • Csiangkan (江干区), 210,22 km², 404 000 lakos;
  • Kungsu (拱墅区), 87,49 km², 288 000 lakos, a városi kormányzat székhelye;
  • Hszihu (西湖区), 308,7 km², 628 000 lakos;
  • Pincsiang (滨江区), 72,02 km², 131 000 lakos;
  • Hsziaosan (萧山区), 1420 km², 1 177 000 lakos;
  • Jühang (余杭区), 1223,56 km², 832 000 lakos;

Járások:

  • Tunglu (桐庐县), 1825 km², 395 000 lakos;
  • Csunan (淳安县), 4427 km², 453 000 lakos, székhely: Csiantaohu (千岛湖镇);

Járási jogú városok:

  • Csientö (建德市), 2321 km², 508 000 lakos;
  • Fujang (富阳市), 1831,2 km², 628 000 lakos;
  • Linan (临安市), 3126,8 km², 519 000 lakos.
Térkép Körzetek kínai írással
 
Városi körzetek
■ Kungsu 拱墅区
■ Hsziacseng 下城区
■ Sangcseng 上城区
■ Csiangkan 江干区
■ Hszihu 西湖区
■ Pincsiang 滨江区
■ Jühang 余杭区
■ Hsziaosan 萧山区
Járási jogú városok
■ Linan 临安市
■ Fujang, Csöcsiang 富阳市
■ Csientö 建德市
Járások
■ Tunglu 桐庐县
■ Csunan 淳安县

Gazdaság

szerkesztés

Hangcsou 1992-től nagy gazdasági növekedésnek indult. A hagyományosan fejlett könnyű- és textilipari ágazatok mellett a kínai partvidék fontos feldolgozóipari bázisává és szállítási csomópontjává fejlődött.[17]

2001 és 2008 között a város több mint megháromszorozta gazdasági termelési értékét. Az egy főre jutó GDP a városban 3025 USD-ről 10 968-ra nőtt.[17]

Az újonnan fejlődő iparágak között van a gyógyszergyártás, az informatika, a nehézgépgyártás, gépkocsialkatrész-gyártás, elektronika, telekommunikáció, élelmiszer-feldolgozás.[18]

Gazdasági és technológiai fejlesztési övezetek

szerkesztés

A gazdasági fejlődés felgyorsulásában nagy szerepet játszottak a központi állami döntés alapján létrehozott gazdasági fejlesztési övezetek. (A körzetek nevét a kínaiak által használt angol formában közöljük.)

  • Hangzhou Economic & Technological Development Zone

Ezt az övezetet 1993-ban hozták létre 104,7 km²-en Csöcsiang tartomány keleti részén, alig félórás autóútra Sanghajtól, Szucsoutól és Ningpótól. Az ösztönzött iparágak az elektronikus információs technika, az orvosbiológia, a gépgyártás és az élelmiszer-feldolgozás voltak.[19]

  • Hangzhou Export Processing Zone

Az exportra termelő feldolgozóipari övezetet 2000 áprilisában hozták létre, 2,92 km²-en a repülőtér (Hangzhou Xiaoshan International Airport) és a kikötő közelében.[20]

  • Hangzhou Hi-Tech Industrial Development Zone

A Hi-Tech Zone-t 1991 márciusában alapították, fő részei a Zhijiang Sci-Tech Industrial Park és a Xiasha Sci-Tech Industrial Park.[21]

Közlekedés

szerkesztés
 
A Qiantang folyó hídja

Hangcsou repülőtere a Hangcsou Hsziaosan nemzetközi repülőtér, amelynek amellett, hogy a hazai repülőtér-hálózat fontos része, sok nemzetközi kapcsolata is van. Közvetlen járatokat üzemeltet Amszterdamba, Japánba, Koreába, Malajziába és Szingapúrba.

A város központi vasútállomása a Hangcsou pályaudvar, amit röviden „városi állomásnak” (城站) neveznek. Innen közvetlen vonatok indulnak sok kínai nagyvárosba. Sanghaj a Sanghaj–Hangcsou nagysebességű vasútvonalon 2010 óta 45 perc alatt érhető el a korábbi 78 perces menetidő helyett.[22] Emiatt a sokáig vitatott Sanghaj–Hangcsou maglev vasút megépítése feleslegessé vált.

A város fontos csomópontja helyi és távolsági buszjáratoknak. A városi tömegközlekedés főleg a busz- és trolibuszjáratok sűrű hálózatából áll. Mint minden kínai városban, rengeteg a kerékpár és a robogó a forgalomban és a kerékpárutakon. Jól kiépített kerékpárkölcsönző rendszer is működik.

A 2000-es években modernizált taxiközlekedés, Hyundai és Volkswagen Passat gépkocsikkal, a legjobbak közé tartozik az országban.

A városban metró is működik.

Turizmus

szerkesztés
 
Hu Xueyan rezidencia, történelmi lakóház Hangcsouban

Hangcsou híres történelmi emlékhelyeiről és természeti szépségeiről. Kína tíz legszebb városa között tartják számon.[23] Az utóbbi évtizedek nagyarányú urbanizációs fejlődése ellenére sikerült megőriznie értékeit. Az idegenforgalom ma a város gazdaságának fontos ágazata.[24] A Sanghajba érkező turistacsoportok túlnyomó része Hangcsouba (és Szucsouba) is ellátogat.

Hangcsou egyik legnépszerűbb látványossága a 6 km²-es (600 hektáros) Nyugati-tó. Környékén találhatók a város legfontosabb történelmi emlékei és látnivalói, pagodák, kulturális emlékek, dombok, kilátóhelyek összesen mintegy 50 km²-es területen. A tavon két töltésút vezet át.[23]

Látnivalók a Nyugati-tó közelében

szerkesztés
  • Csingce-templom (净慈寺) a tótól délre.
  • Lingyin-templom (灵隐寺 „A lélek pihenője”) körülbelül 2 km-re nyugatra a tótól. Valószínűleg a legrégebbi buddhista templom a városban. Sok rombolásom és felújításon esett át.
 
A hangcsoui pagoda-híd
  • Baochu-pagoda (保俶塔) a tótól északra, a Drágakő-hegy (宝石山) tetején.
  • Yue-Wang-templom (岳王庙, "Yue király temploma") vagy Yue Fei Miao a tó északnyugati partján van. Eredetileg 1221-ben épült Yue Fei tábornok emlékére, aki politikai üldöztetés áldozata lett.
  • Leifeng-pagoda
 
Konfuciusz temploma

Más, érdeklődésre számot tartó helyek

szerkesztés
  • A világ legnagyobb dagályhulláma rohan fel a Csientang folyón a városon keresztül a tenger felől dagály idején. Magassága elérheti a 12 métert.
  • Hu Xueyan (胡雪岩故居) üzletember háza 1872-ből a Yuanbao úton. Restauráció után 2001-ben nyitották meg a közönség előtt.
  • Liuhe-pagoda vagy a Hat Harmónia pagodája a Yuelun hegyen a Qiantang folyó északi partján.
  • Konfuciusz temploma
  • Chenghuang-templom és környéke
 
Kilátás a Chenghuang pagoda mellől
 
Tipikus dekoratív kerti ablak Hangcsouban
  • A Szeplőtelen fogantatás temploma, az egyik legrégebbi katolikus templom Kínában, mintegy 400 éves.
  • Fenghuang-mecset, (凤凰清真寺) Kína egyik legrégebbi mecsete. A jelenlegi épület a Xihu út (西湖大道) és a Központi Zhongshan út (中山中路) kereszteződésénél 700 éves múltra tekint vissza.
  • Xixi nemzeti park, a vizes élőhelyek megőrzésére alapították, 10 km²-en terül el.
  • Hangcsou botanikus kertje.
  • Hangcsou állatkertje.
  • Jade források (Yu Quan)
  • A West Lake Cultural Square nevű épület a legmagasabb a városban: itt kapott helyet a tartományi természetrajzi, valamint tudományos és technológiai múzeum.

Hangcsou egyetemi rangú felsőoktatási intézményei

szerkesztés

Kultúra

szerkesztés

Hangcsou és a környező területek lakosai a vu nyelvet beszélik, de ennek is különböző változatai élnek a különböző régiókban. Emellett sokan a mandarin nyelvet is beszélik.

A tea fontos része a helyi kultúrának. A környékről származik a zöld tea egyik nemes változata, a Longjing tea. Az egyik legjobbnak tartott változatát, a Xi Hu Long Jing teát Hangcsouban, Xi Hu körzetben termelik, innen kapta a nevét.[25] Hangcsou hagyományos kézműipara ugyancsak ismert selyméről, esernyőiről és legyezőiről.

A Hangcsoui konyhaművészet a csöcsiangi konyha, a nyolc különböző híres kínai konyha egyikének a képviselője.

A várossal kapcsolatos kínai mondások

szerkesztés
„Szüless Szucsouban, élj Hangcsouban, egyél Kantonban, halj meg Liucsouban.” (生在苏州, 活在杭州, 吃在广州, 死在柳州)
Szucsou az ott született híres emberekről, Hangcsou a szépségéről, Kanton az ételeiről, Liucsou pedig a nanmu fából készült koporsóiról volt nevezetes, amelyben állítólag nem indul oszlásnak a test.
„Fent az ég, lent Szucsou és Hangcsou.” (上有天堂，下有苏杭)
Ezek a városok földi paradicsomnak tekinthetők.

Testvérvárosok

szerkesztés

Hangcsou testvérvárosai

(zárójelben a kapcsolat létrejöttének éve):

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
  2. ↑ 中央机构编制委员会印发《关于省级市若干问题的意见》的通知. 中编发[19955号]. 豆丁网, 1995. február 19. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
  3. ↑ Illuminating China's Provinces, Municipalities and Autonomous Region. PRC Central Government Official Website, 2001. (Hozzáférés: 2014. április 22.)
  4. ↑ 2012中国都市圈评价指数今年7月发布 (chinese nyelven). 上海交通大学, 2012. július 2. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 20.)
  5. ↑ 2015年浙江省1%人口抽样调查主要数据公报-浙江统计信息网. www.zj.stats.gov.cn . [2016. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 30.)
  6. ↑ China to host 2016 G20 summit in Hangzhou. PRC Central Government Official Website, 2015. (Hozzáférés: 2015. december 20.)
  7. ↑ Hangzhou of China selected to host 2022 Asian Games. Xinhua, 2015. szeptember 16. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)
  8. ↑ Meacham, William (1996). „Defining the Hundred Yue”. Bulletin of the Indo-Pacific Prehistory Association 15, 93–100. o. DOI:10.7152/bippa.v15i0.11537. 
  9. ↑ Barlow, Jeffrey G.. Culture, ethnic identity, and early weapons systems: the Sino-Vietnamese frontier, East Asian cultural and historical perspectives: histories and society—culture and literatures. Research Institute for Comparative Literature and Cross-Cultural Studies, University of Alberta, 1–15. o. (1997). ISBN 978-0-921490-09-8 
  10. ↑ Ebrey, Cambridge Illustrated History of China, 114: "[…] the Grand Canal, dug between 605 and 609 by means of enormous levies of conscripted labour."
  11. ↑ Worthy 1983, p. 19.
  12. ↑ Steinhardt, Nancy. Chinese Imperial City Planning. Honolulu: University of Hawaii Press, 144. o. (1999). ISBN 0-8248-2196-3 
  13. ↑ Largest Cities Through History. [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 7.)
  14. ↑ Janet L. Abu-Lughod, Before European Hegemony: The World System A.D. 1250-1350, "All the Silks of China" (Oxford University Press US) 1991, p. 337
  15. ↑ Gernet, 15.
  16. ↑ Hangzhou Archiválva 2006. augusztus 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. China Today. Hozzáférés ideje: 22 August 2006.
  17. ↑ a b Archivált másolat. [2011. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 16.)
  18. ↑ Archivált másolat. [2009. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
  19. ↑ RightSite.asia
  20. ↑ RightSite.asia
  21. ↑ RightSite.asia
  22. ↑ xinhuanet: China unveils Shanghai-Hangzhou high-speed railway; eyes network extension, 2010. október 26. (Hozzáférés: 2010. október 26.)
  23. ↑ a b Hangzhou Today: Tourism Archiválva 2009. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. China Pages. Hozzáférés ideje: 22 August 2006.
  24. ↑ Hangzhou Today: General Survey Archiválva 2009. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. China Pages. Hozzáférés ideje: 22 August 2006.
  25. ↑ Xi Hu Long Jing Tea Tea Spring. Hozzáférés ideje: 23 August 2006.

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hangzhou című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés
  • ↑ Gernet: Jacques Gernet – ford:: Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250-1276. Budapest: Gondolat. 1980. ISBN 963 280 730 8  
  • ↑ Polonyi: Polonyi Péter: Kína (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1987. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-256-8  

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Hangcsou témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Hangcsou&oldid=27618034”