Henryk Szeryng
Henryk Bolesław Szeryng (e. henrik seerink; Varsó. 1918. szeptember 22.[8] – Kassel, 1988. március 3.) kétszeres Grammy-díjas lengyel-mexikói hegedűművész, hegedűtanár, zenei szerkesztő, zeneszerző és diplomata, 1946-tól Mexikóban élt, és 1948. október 21-én fel is vette a mexikói állampolgárságot. A németországi Kasselban tartott hangversenye után halt meg.
| Henryk Szeryng | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1918. szeptember 22.[1][2][3][4][5] Żelazowa Wola[6] |
| Elhunyt | 1988. március 3. (69 évesen)[1][2][3][4][7] Kassel[6] |
| Pályafutás | |
| Műfajok | komolyzene |
| Hangszer | hegedű |
| Díjak |
|
| Tevékenység | hegedűművész |
| Kiadók |
|
| Henryk Szeryng weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Henryk Szeryng témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésÉdesanyja adta neki az első zongoraleckéket, de a gyermek hamar inkább a hegedűt választotta. Bronisław Huberman meghallgatta, és azt javasolta, hogy küldjék Flesch Károlyhoz továbbképzésre Berlinbe (1928–1932). 1933-ban debütált, majd 1935-ben a 17 éves hegedűművész Ludwig van Beethoven Hegedűversenyét játszotta Varsóban Bruno Walter vezényletével. Ezután Nadia Boulanger-nél folytatta tanulmányait Párizsban 1939-ig.
A második világháború kitörése után önkéntesként jelentkezett a lengyel hadseregbe francia földön, és összekötő tiszt lett. Nyelvtudása révén (nyolc nyelven beszélt) tolmácsként is dolgozott a lengyel emigráns kormánynak. Gyakran lépett fel a szövetséges katonák előtt, és adott jótékonysági koncerteket is.
Mexikóvárosi tartózkodása alatt ajánlatot kapott, hogy vegye át a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem vonós tanszékét. Vállalta, és 1948-ban mexikói állampolgárságot kapott. Csak 1954-ben kezdte meg a hangversenyepturnézást, amelyet haláláig folytatott. A Saarbrückeni Rádió Szimfonikus Zenekarával egy koncertkörút részeként 1988. március 1-jén Kasselben Johannes Brahms hegedűversenyét adta elő. Másodikára virradóra agyvérzést kapott, s kómába esett. Többé nem tért magához, és 3-án a reggeli órákban meghalt.
A hegedülés művészete: hatása és jelentősége
szerkesztésSzeryng kiterjedt repertoárral rendelkező és világszerte elismert előadóművész volt. Számos nagylemezt készített Bach, Mozart, Beethoven, Brahms, Schumann, Csajkovszkij, Sibelius, Mendelssohn és Paganini hegedűversenyeiből, Beethoven és Mozart összes hegedűszonátáit Ingrid Haeblerrel, válogatott hegedűszonátáit Arthur Rubinsteinnel és Bach szólóhegedűre írt szonátáinak és partitáinak két felvételét készítette el. 1975-ben és 1976-ban Grammy-díjat kapott Pierre Fournier-vel és Arthur Rubinsteinnel való együttműködéséért. A Brahms Concerto felvételéért 1959-ben, Pierre Monteux-vel megkapta a Grand Prix du Disque-t. Bach szólószonátáiról és partitáiról készült felvételeit máig mércének tekintik. A The Art Of Violin című videóban például a fontos fiatal hegedűművész, Hilary Hahn megmutatta, hogy Szeryng Bach-felvételei irányadóak saját Bach-interpretációjában.
Kedvessége művészetéhez illett
Henryk Szeryng sírja a monacói temetőben, egykori európai rezidenciáján található.[9] Sírján ez a felirat áll: Sa Bonté était égale à son Art (Kedvessége művészetéhez illett). A felirat feletti zenesor a Partita No. 2. ciaconna vége. d-moll hegedűszólóból, BWV 1004 Johann Sebastian Bach Henryk Szeryng kiadásában.
Waltraud Büscher, a művész özvegye férje hagyatékát a washingtoni Kongresszusi Könyvtárnak adományozta.[10]
Kitüntetései
szerkesztés- 1971: Mozart-érme a bécsi Mozart közösségtől[11]
- 1973: Tiszteletbeli tagság a bonni Beethoven-házban
Irodalom
szerkesztés- Joachim Hartnack: Korunk nagy hegedűsei . Rütten + Loening Verlag, München, 1967, 244–250.
További információk
szerkesztés- Werke von und über Henryk Szeryng im Katalog der Deutschen Nationalbibliothek
- Henryk Schering gewidmete Website
- Diskografie
- Audioaufnahmen mit Henryk Szeryng in den Onlinebeständen der Österreichischen Mediathek (Interviews, Radiobeiträge)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b psb.33618.1
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Néhány referenciamunka, mint pl. az MGG (= zene a múltban és a jelenben) Żelazowa Wolát jelzi születési helyként. Ez az állítás helytelen. Lengyel oldalról (lásd Henryk Szeryng cikkét a lengyel nyelvű Wikipédiában) azt feltételezik, hogy Chopin Varsó melletti szülőházát korábban reklámozási okokból választották. Helyes információ pl. in: Szeryng. In: Riemann Musiklexikon 12. kiadás. Schott, Mainz, 1961, személyes rész L–Z. és Frank, Altmann: Szeryng. In: Condensed Tonkunstler Lexikon. 15. kiadás. Heinrichshofen Verlag, Wilhelmshaven, 1978. 2. rész / 2. kötet: L–Z. A monacói temetőben található sírkő is Varsót adja szülőhelyéül.
- ↑ Párizsban a másik európai lakhelye volt.
- ↑ Ott a zenei osztályon Henryk Szeryng Collection néven nyilvánosan elérhető. Ez egy több mint 11 000 tételből álló gyűjtemény („items”), amelyek mindenféle dokumentumot tartalmaznak: kiadatlan kompozíciókat és feldolgozásokat, híres kortársak leveleit a zenei világból, sok éves hegedűtanári munkája dokumentumait és azokat a kottákat, amelyekből Szeryng játszott, kézzel írt megjegyzésekkel, ujjrenddel és fogásokkal.
- ↑ Inschrift Deutschordenshof, Durchgang: Henryk Szeryng 1971 hozzáférés: 2014. június 7.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Henryk Szeryng című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Henryk Szeryng című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.