Wikipédia

Hodierna tripoliszi grófné

II. Balduin jeruzsálemi király leánya, Tripolisz grófnéja (12. század)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 7.

Hodierna tripoliszi grófné (latinul: Hodierna vagy Odierna, comitissa Tripolis vagy Tripolitana,[1][2] franciául: Hodierne; 1115–17 között[3] – 1161 vagy utána, december 21.[4]) frank és örmény származású szentföldi előkelő, jeruzsálemi királyi hercegnő, II. Rajmund tripoliszi gróf feleségeként 1137–1152 között Tripolisz grófnéja, majd kiskorú fia mellett 1152–1155 között a grófság régense.

Hodierna
Jaufré Rudel halála Hodierna karjai között (13. századi miniatúra)
Jaufré Rudel halála Hodierna karjai között
(13. századi miniatúra)
Tripolisz grófnéja
Uralkodási évei1137–1152
ElődjeCecília francia hercegnő
UtódjaEschiva galileai hercegnő
Életrajzi adatok
UralkodóházRethel
Toulouse
Született1115 és 1117 között
Elhunyt1161 vagy utána, december 21.
ÉdesapjaII. Balduin jeruzsálemi király
ÉdesanyjaMorfia melitenei úrnő
HázastársaII. Rajmund tripoliszi gróf
GyermekeiRajmund
Melisenda
A Wikimédia Commons tartalmaz Hodierna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Balduin jeruzsálemi király harmadik leánya. Politikai érdekházasságot kötött II. Rajmund tripoliszi gróffal, frigyüket hatalmi és házastársi féltékenység árnyékolta be. Fejedelemnéként részt vett a grófság kormányzásában, szoros együttműködése nővérével, Melisenda jeruzsálemi királynővel hosszabb távon iránymutatónak bizonyult a jeruzsálemi–tripoliszi kapcsolatokban. Jaufré Rudel okcitán trubadúr távoli rajongásának tárgyaként alakja a költészetben élt tovább.

Élete

szerkesztés

Származása és gyermekkora

szerkesztés

1115 és 1117 között[3] született II. Balduin edesszai gróf (1060-as évek – 1131) és Morfia melitenei úrnő († 1026/27) harmadik gyermekeként. Édesapja, II. Balduin a frank retheli grófok leszármazottjaként, Bouillon Gottfried és Boulogne-i Balduin rokonaként részt vett az első keresztes hadjáratban; 1100-ban került Edessza élére, mikor I. Balduin ráhagyta a trónt, hogy ő maga átvehesse a jeruzsálemi örökséget. Hodierna édesanyja, a keleti keresztény Melitenei Morfia egy helybéli örmény fejedelem leánya volt. A házaspárnak összesen négy leánya született: még apjuk edesszai uralma alatt Melisenda, apjuk örököse; Aliz, aki felnővén az antiochiai fejedelemhez ment nőül; Hodierna; végül már a jeruzsálemi udvarban Ioveta, aki szerzetesi fogadalmat tett, és betániai apátnőként unokaöccsei és -húgai nevelésében játszott fontos szerepet.[5] Nevüket mindannyian valamelyik apai rokonuk után kapták; Hodierna esetében ez a dédanyját, Hodierna de Gometzet és nagynénjét, Retheli Hodiernát jelentette.[6]

Egy korabeli szír krónikás azt írta, a nővéreket édesanyjuk az örmény hagyomány szerint nevelte.[7] Apjuk 1118-ban lett Jeruzsálem királya, de felesége és leányai csak az országhatárok biztosítása után, 1119-ben költöztek Jeruzsálembe, egészen addig a túlnyomó többségében keletiek – örmények, illetve görög ortodoxok – lakta Edesszában éltek. Anyjuk örmény származására, illetve görög ortodox vallására, valamint gyermekkoruk helyszínére tekintettel a nővérek beszélhettek valamennyit örményül és görögül apjuk és a jeruzsálemi udvar nyelve, a francia mellett.[8]

Hodierna messze földön híres volt szépségéről, megjelenésének méltatása a szentföldi zarándokok révén már életében elterjedt szerte Európában, olyannyira, hogy az életéről szóló legenda szerint Jaufré Rudel(wd) okcitán trubadúr azért vett részt a második keresztes hadjáratban, hogy láthassa a grófnét.[9][10]

Házassága és gyermekei

szerkesztés

1135 körül politikai érdekházasságot kötött Rajmund tripoliszi trónörökössel (1116 k. – 1152), Pons tripoliszi gróf és Cecília francia királyi hercegnő elsőszülött fiával. A jeruzsálemi hercegnő és a tripoliszi herceg összeházasítása minden bizonnyal a jeruzsálemi–tripoliszi együttműködést hivatott megszilárdítani, miután az 1120-as évek elején Pons nyíltan szembeszegült II. Balduinnal. Az eljegyzéssel kapcsolatos tárgyalások már 1222-ben elkezdődhettek, magára a kézfogóra pedig 1127 táján sor kerülhetett, de az esküvőt a menyasszony korára tekintettel évekkel elhalasztották.[3][11] Steven Runciman(wd) 20. századi történész szerint férje „féltékenyen és odaadóan szerette” Hodiernát; feleségét ezért megpróbálta a keleti szokások szerint elzárva tartani, ami heves ellenállást váltott ki a határozott, erős akaratú asszonyból.[12] Kevin J. Lewis történész azt feltételezi, a házastársi viszony elmérgesedésében szerepet játszott, hogy II. Rajmund egyfelől nem tudott hadi, politikai vagy kormányzati sikereket felmutatni, másfelől Hodierna egy király leányaként, egy királynő testvéreként és egy másik király nagynénjeként előkelőbbnek és befolyásosabbnak számított férjénél – a rangbéli különbséget, mely a középkorban jellemző férfi–női hatalmi viszonynak éppen a fordítottja volt, Türoszi Vilmos is éreztette históriájában.[13] Kapcsolatukat tovább terhelték a Hodierna hűtlenségével kapcsolatos híresztelések.[14][9]

Hodiernának és II. Rajmundnak két gyermeke született:

Jeruzsálemi rokonságával házasságkötése után is szoros kapcsolatot ápolt, erre enged következtetni, hogy 1138 decemberében, már férjes asszonyként és hitvese trónra lépése után Akkonban időzött sógora és nővére vándorló udvarával.[15]

Tripoliszi grófnéként és régensként

szerkesztés

II. Rajmund 1137-ben került Tripolisz keresztes fejedelemségének élére, miután apját egy vesztes csata utáni menekvés közben a helyi keresztények elfogták és átadták muszlim ellenfelének, aki kivégeztette.[16] Hodierna nemcsak grófné, hanem ingatlantulajdonos is volt Tripoliszban: La Gloriete néven saját kertet birtokolt; ehhez valószínűleg saját rezidencia is társult. A középkori, Európa-szerte dokumentált „gloriettek” főleg az előkelő hölgyek és általában a család magánéletének helyszínei voltak; a nyugati keresztény világban Hodierna kertjéé a legkorábbi, és a latin Közel-Keleten az egyetlen említés.[15][17]

Hodierna keresztes fejedelemnéként többször is politikailag együttműködött nénjével, a II. Balduin halála után jeruzsálemi királynőként uralkodó Melisendával. 1148-ban Alfonz Jordán toulouse-i gróf(wd) a második keresztes hadjárat ürügyén Akkonba érkezett, de csakhamar mérgezés gyanújára okot adó körülmények között meghalt.[18] I. Rajmund tripoliszi gróf fiaként Alfonz Jordán erős trónigénnyel léphetett volna fel II. Rajmunddal és Hodiernával szemben. Esetleges meggyilkolását illetően több elmélet született a középkori krónikások és a modern történészek körében; az egyik elterjedt változat szerint a testvéreiről féltően gondoskodó Melisenda a húga érdekében szervezhette meg az Alfonz Jordán elleni merényletet, vagy legalábbis hunyt szemet felette, mert így elhárult a sógora és Hodierna uralmának legitimitását fenyegető veszély.[19][20] Alfonz Jordán keresztes fogadalmának teljesítését balkézről származó Bertrand nevű fia vette magára, aki a muszlim történetírók szerint egyúttal Tripoliszra is pályázott.[21] Bertrand bevette magát a tripoliszi fennhatóság alá tartozó arimai erődbe(wd), mire II. Rajmund a szaracénoktól, a moszuli és a damaszkuszi emírtől kért segítséget a vele való leszámoláshoz. Engedélyével a szaracénok sikeresen megostromolták Arimát és aleppói rabságba hurcolták Bertrandot.[22] Gembloux-i Sigebert krónikájának folytatója, valamint a Nangis-i Vilmos művét feldolgozó történetíró is arról tudósít, a szaracénokkal nem II. Rajmund, hanem Hodierna és Melisenda játszott össze Bertrand elveszejtésére.[23]

Grófnéként részt vett a kormányzati ügyek mindennapos intézésében II. Rajmund mellett, erre utal, hogy 1151-ben fiával együtt beleegyezését adta az ispotálynak tett adományhoz.[15]

1152-re Hodierna és II. Rajmund viszonya annyira megromlott, hogy Melisenda és fia, III. Balduin jeruzsálemi király áprilisban vagy májusban[24] személyesen kereste fel őket Tripoliszban a nézeteltérések elsimítására.[14] Ugyanekkor a városba hívták Hodierna unokahúgát, Konstancia antiochiai fejedelemnőt, akit III. Balduin, Melisenda és Hodierna egyesült erővel, ám hiába próbáltak meggyőzni az újraházasodásról.[25] A családi találkozó azzal az elhatározással végződött, hogy III. Balduin a muszlim fenyegetés miatt Tripoliszban marad, Hodierna viszont nővérével Jeruzsálembe utazik hosszabb vakációra. A megoldás drasztikussága mutatja Hodierna és II. Rajmund házassági válságának mélységét.[26] II. Rajmund elkísérte egy darabon a szintén távozó Konstancia fejedelemnőt; hazamenetele közben, már a vár tövében, a barbakán és a belső várfal között a nizári aszaszinok rajtaütöttek és meggyilkolták.[26] A frissen megözvegyült Hodierna grófnét futárok hívták vissza, hogy vegye magára a régensséget kiskorú fia mellett. Visszatérte után a tripoliszi bárók hűséget fogadtak neki és kiskorú gyermekeinek.[27] A tripoliszi uralkodó halálát kihasználva Núr ad-Dín aleppói emír elfoglalta Tortoszát, de III. Balduin rövidesen visszaszerezte, és a régensnő beleegyezésével a templomosoknak adta.[28]

Hodierna személyében olyan régens került Tripolisz élére, aki járatos volt a kormányzati ügyekben, régóta ismerte a grófság viszonyait, ráadásul a rokonság miatt hűséges volt a jeruzsálemi királyhoz. Régenssége minden bizonnyal 1155-ben ért véget, amikor tizenötödik életévének betöltésével fia nagykorúnak számított; de Hodierna feltehetően ezután is rendszeresen segítette őt tanácsokkal. A Hodierna révén megalapozott jeruzsálemi–tripoliszi együttműködés nem szűnt meg, fia uralkodása alatt is folytatódott.[29]

1157-ben Melisenda királynő beleavatkozott a jeruzsálemi pátriárka kiválasztásába, hogy az általa pártfogolt Nesle-i Amalrik(wd) nyerje el a címet.[23] Türoszi Vilmos Historia rerum in partibus transmarinis gestarum című krónikájának egyik kézirata szerint a választás eredményét a királynő beavatkozása „Hodierna úrnő, Tripolisz grófnéja, Melisenda úrnő nővére és Szibilla úrnő, Flandria grófnéja, a király nővére erőfeszítéseivel és tanácsára” történt.[23][30]

1159-ben elhunyt a bizánci császárné, s a megözvegyült I. Manuél a két tengerentúli keresztes hercegnő, Antiochiai Mária és Tripoliszi Melisenda egyikét szerette volna elvenni. Melisenda Hodierna leánya, Mária az unokahúga volt. III. Balduin király az Antiochia feletti bizánci befolyás erősödésétől tartva Tripoliszi Melisendát ajánlotta menyasszonynak.[31][32] Tripoliszba bizánci küldöttség érkezett a hercegnő szemrevételezésére; Hodierna grófné, a fia és Melisenda királynő pedig gazdag kelengyét és hozományt gyűjtöttek az ifjabb Melisendának. Türoszi Vilmos beszámolója alapján „a királyokét is túlszárnyaló ékszergyűjteményt”, ezüst étkészletet, pompás lószerszámokat és egyéb használati tárgyakat készíttettek a menyasszonynak.[33] 1161 júliusában Melisenda már „a konstantinápolyi trónus leendő császárnéjaként” tanúskodott egy oklevélen.[34] A bizánciak azonban megváltoztatták szándékukat: a császári udvarba visszatérő követség jelentést tett azokról a pletykákról, melyek kétségbe vonták Melisenda törvényes származását, mert állítólag akkor született, amikor apja és Hodierna nem voltak jó viszonyban. Jóannész Kinnamosz bizánci krónikás arról is tudósít, hogy Melisenda nem volt teljesen egészséges.[35] Kevin J. Lewis történész szerint Melisenda valóban beteges természetű lehetett, erről árulkodik a 13. századi francia Lignages d’Outremer is, mely azt írja, a leány kisgyermekként meghalt.[32] I. Manuél végül véget vetett a tripoliszi házasság előkészületeinek, s Melisenda helyett 1161 decemberében Antiochiai Máriával kelt egybe.[31] A tripoliszi grófkisasszony a frigy meghiúsulása után E. A. Babcock és A. C. Krey, Türoszi Vilmos krónikájának angol fordítói szerint zárdába vonult;[36] ám erre vonatkozólag nem adnak meg elsődleges forrást. Kevin L. James történész felhívta rá a figyelmet, hogy ez az információ egyetlen korabeli forrásműben sem szerepel, ezért a fordítók feltehetően a Rudel életéről szóló legenda alapján juthattak erre a következtetésre.[37]

1161 júliusában Hodierna özvegy grófné tanúkénti feltüntetése egy oklevélen azt bizonyítja, hogy Názáretben volt a jeruzsálemi királyi udvarban. Melisenda nővére ekkor ágyhoz kötött beteg volt, s Türoszi Vilmos históriájából ismeretes, hogy Hodierna és húga, Ioveta hónapokon keresztül ápolták testvérüket, egészen annak 1161. szeptember 11-én bekövetkezett haláláig.[34]

Halála és emlékezete

szerkesztés

Elhunytának pontos dátuma nem ismert. A fontevraud-i apátság(wd) nekrológjában neve december 21. alatt szerepel, az évet azonban nem tüntették fel.[4] 1161 őszén még a nővérét ápolta; halálának legkorábbi lehetséges időpontja ezért az év decembere.[38] Fiának, Rajmundnak az anyja révén a jeruzsálemi királyi családhoz való rokoni kötődése jelentette az alapot arra, hogy két alkalommal is Jeruzsálem régense lehessen.[39]

Emlékezete Jaufré Rudel okcitán trubadúrnak iránta érzett „távoli szerelme” kapcsán maradt fent.[40] A Rudel életéről szóló ének szerint Hodierna szépségének híre a zarándokokon keresztül eljutott francia földre. Rudel látatlanul is beleszeretett, verseket írt hozzá, majd annak reményében, hogy megpillanthatja a gyönyörű asszonyt, csatlakozott a második keresztes hadjárathoz. A hajóúton azonban megbetegedett. A haldoklót a tripoliszi ispotályba szállították; amikor ottlétéről a grófné tudomást szerzett, meglátogatta a trubadúrt, aki a karjai közt hunyt el. Az ének szerint ezután a költő halála feletti bánatában Hodierna zárdába vonult.[41] A történet később Petrarca, Heinrich Heine, Robert Browning és Giosuè Carducci műveiben, P. G. Wodehouse Gáz van, Jeeves! (The Code of the Woosters) regényében éledt újra. Egyik legismertebb modern újramesélése Edmond Rostand La Princesse Lointaine (magyarul A napkeleti királykisasszony és a Messzi hercegkisasszony címen is ismert) drámája, melyben az imádott nő nem Hodierna jeruzsálemi királyi hercegnő, hanem leánya, Melisenda.

A történészek körében a négy jeruzsálemi nővér közül hosszú ideig Melisenda és Aliz élvezett kitüntető figyelmet, Hodierna és Ioveta többnyire mellőzöttek a keresztes háborúkkal foglalkozó modern munkákban.[42] Ebben a Tripoliszi Grófság történelmének és belügyeinek rosszul dokumentáltsága is nagy szerepet játszik.[43] Jean Richard(wd) 20–21. századi francia történész Hodierna régensségét is vitatta.[44] A 2010-es években Kevin J. Lewis történész foglalkozott behatóbban Hodierna életútjával és értékelte fel politikai szerepvállalását.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ The Concordat of Nablus. In Mayer, Hans Eberhard: Kings and Lords in the Latin Kingdom of Jerusalem. Aldershot, Hampshire: Variorum. 1994. III., 531–543 különösen 538. o. = Variorum Collected Studies Series, ISBN 9780860784166  
  2. ↑ RRH 179. In Röhricht, Reinhold: Regesta regni Hierosolymitani (MXCVII–MCCXCI). Innsbruck: Libraria Academica Wageriana. 1893. 44. o.  
  3. ↑ a b c Lewis 2017  104. oldal
  4. ↑ a b Fontevrault und Bethanien: Kirchliches Leben in Anjou und Jerusalem im 12. Jahrhundert. In Mayer, Hans Eberhard: Kings and Lords in the Latin Kingdom of Jerusalem. Aldershot, Hampshire: Variorum. 1994. VI., 14–44., különösen 36. o. = Variorum Collected Studies Series, ISBN 9780860784166  
  5. ↑ Runciman 1999  447. oldal
  6. ↑ Murray 2022  60. oldal
  7. ↑ Phillips, Jonathan: Armenia, Edessa and the Second Crusade. In Knighthoods of Christ: Essays on the History of the Crusades and the Knights Templar, Presented to Malcolm Barber. Szerk. Norman Housley. Aldershot, Anglia: Ashgate. 2007. 46. o. ISBN 978-0-7546-5527-5  
  8. ↑ Murray 2022  122. oldal
  9. ↑ a b Lewis 2017  168. oldal
  10. ↑   A Rudel életéről szóló vidában nem nevezik nevén „Tripolisz grófnéját”, ám hagyományosan Hodiernával azonosítják. Lásd Lewis 2013  13. oldal
  11. ↑ Murray 2022  141. oldal
  12. ↑ Runciman 1999  426. és 519. oldal
  13. ↑ Lewis 2017  167–68. oldal
  14. ↑ a b Runciman 1999  519. oldal
  15. ↑ a b c Lewis 2017 185. oldal
  16. ↑ Runciman 1999  425. oldal
  17. ↑ Nicholson, Helen J: ’La Damoisele del chastel’: Women’s Role in the Defence and Functioning of Castles in Medieval Writing from the Twelfth to the Fourteenth Centuries. In Crusader Landscapes in the Medieval Levant: The Archaeology and History of the Latin East. Szerk. Major Balázs, Micaela Sinibaldi, Kevin J. Lewis és Jennifer A. Thompson. Cardiff: University of Wales Press. 2016. 387–401., különösen 395–96. o. ISBN 9781783169245  
  18. ↑ Lewis 2017  151. oldal
  19. ↑ Runciman 1999  481. oldal
  20. ↑   Az sem kizárható, hogy Alfonz Jordán nem mérgezésben, hanem a tengeri úton összeszedett betegségben halt meg, ld. Lewis 2017  153–54. oldal
  21. ↑ Lewis 2017  152. oldal
  22. ↑ Lewis 2017  155. oldal
  23. ↑ a b c Lewis 2017  157. oldal
  24. ↑ Lewis 2017  183. oldal
  25. ↑ Lewis 2017  165. oldal
  26. ↑ a b Lewis 2017  170. oldal
  27. ↑ Lewis 2017  184. oldal
  28. ↑ Runciman 1999  520. oldal
  29. ↑ Lewis 2017  185–86. oldal
  30. ↑   A Historia másik változatában nem neveztetik meg név szerint a beavatkozó nővér, sokáig egyedül Szibilláról, későbbi észrevételek nyomán Szibilláról és a negyedik jeruzsálemi hercegnőről, az apátnőként szolgáló Iovetáról tételezték fel azt, hogy beleszólt a pátriárkaválasztásba. Vö. Türoszi 1943  271. oldal, továbbá u.i., 63. lábjegyzet.  A Historia egy további kéziratának felfedezése után derült fény arra, hogy a másoló hibát vétett és kihagyta Hodierna nevét. Lásd Lewis 2017  158. oldal
  31. ↑ a b Runciman 1999  537. oldal
  32. ↑ a b Lewis 2017  200. oldal
  33. ↑ Türoszi 1943  288–89. oldal
  34. ↑ a b Lewis 198. oldal
  35. ↑ Runciman 1999  537. oldal, 102. lábjegyzet
  36. ↑ Türoszi 1943  292. oldal, 89. lábjegyzet
  37. ↑ Lewis 2013  13–14. oldal
  38. ↑ Lewis 2013  21–22. oldal
  39. ↑ Lewis 2013  5–7. oldal
  40. ↑ Lewis 2017  173. oldal
  41. ↑ Lewis 2017  300. oldal
  42. ↑ Lewis 2013  3–4. és 7. oldal
  43. ↑ Lewis 2013  5. oldal
  44. ↑ Richard, Jean: Le comté de Tripoli sous la dynastie toulousaine (1102–1187). Párizs: Geuthner. 1945. 47. o. = Bibliothèque archéologique et historique, 39.  

Források

szerkesztés
  • ↑ Lewis 2013: Lewis, Kevin James: Countess Hodierna of Tripoli: From Crusader Politician to ‘Princesse Lointaine’. Assuming Gender, III. évf. 1. sz. (2013) 1–26. o. doi
  • ↑ Lewis 2017: Lewis, Kevin James: The Counts of Tripoli and Lebanon in the Twelfth Century: Sons of Saint-Gilles. Abingdon, Oxon és New York: Routledge. 2017. = Rulers of the Latin East, 1. ISBN 9781472458902  
  • ↑ Murray 2022: Murray, Alan V: Baldwin of Bourcq: Count of Edessa and King of Jerusalem (1100–1131). Abingdon, Oxon; New York: Routledge. 2022. = Rulers of the Latin East, 4. ISBN 9780367545307  
  • ↑ Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963-389-347-X  
  • ↑ Türoszi 1943: Türoszi Vilmos: A History of Deeds Done Beyond the Sea. II. kötet. Ford. Emily Atwater Babcock és A. C. Krey. New York: Columbia University Press. 1943. = Records of civilization, sources and studies, 35.  

További információk

szerkesztés
  • Cawley, Charles: Hodierna tripoliszi grófné életrajzi adatai. Foundation for Medieval Genealogy (angolul) (2020. október 11.) (Hozzáférés: 2024. július 31.) (HTML)
  • Mayer, Hans Eberhard: Bistümer, Klöster und Stifte im Königreich Jerusalem. Stuttgart: Hiersemann. 1977. = Schriften der Monumenta Germaniae Historica, 26. ISBN 3777277193  
  • Schrader, Helena P: The Powerful Women of Outremer: Forgotten Heroines of the Crusader States. Barnsley, Yorkshire: Pen & Sword History. 2024. ISBN 9781526787552  
Előző:
Cecília francia királyi hercegnő
Tripolisz grófnéja
1137–1152
 Következő:
Eschiva galileai hercegnő

A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Hodierna_tripoliszi_grófné&oldid=27582458”