Otranto

Otranto város Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében. Hírnevét az itt tenyésztett lófajtának (murgese) is köszönheti.

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

Otranto
Otranto címere
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Puglia
Megye	Lecce (LE)
Rang	község
Védőszent	martyrs of Otranto
Irányítószám	73028
Körzethívószám	0836
Forgalmi rendszám	LE
Népesség
Teljes népesség	5631 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	69,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	15 m
Terület	76,15 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 40° 08′ 52″, k. h. 18° 29′ 09″40.147825, 18.485933
Elhelyezkedése Lecce térképén
Otranto weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Otranto témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

A város a Salentói-félsziget keleti partján fekszik, Dél-Olaszországban. A város közigazgatási határán belül elterülő Otrantói-fok Olaszország legkeletebbi pontja. A város nyolc másik európai fővároshoz közelebb fekszik, mint Rómához, ezek: Tirana, Athén, Szkopje, Podgorica, Pristina, Szófia, Szarajevó, Belgrád. A róla elnevezett Otrantói-szoros itt a legszűkebb, mindössze 71 km-nyi vízfelület választja el az albániai Vlora városától, egyben az Adriai- és Jón-tenger (tágabb értelemben Földközi-tenger határát jelzi. Ennek ellenére kikötője kicsi, jelentéktelen kereskedelmi forgalma van.

Történelme

A középkorig

A mai város az ókori Hydrus vagy Hydruntum területén fekszik, melyet görög telepesek alapítottak. A római időkben Calabria provincia egyik városa és talán legfontosabb kikötője volt Brundisium (mai Brindisi) mellett. Kikötőjét a római hadsereg is használta, mert közelebb volt Illyricum provinciához, mint Brundisium kikötője.

A 8. században a Beneventói Hercegség szerezte meg. Az utolsó bizánci fennhatóság alatt álló városok egyike volt, a normannoknak csak 1068-ban sikerült elfoglalniuk. A középkorban a Tarantói Hercegség része volt és fontos település zsidó iskolával.

Hírnevét az 1480-as csatának köszönheti, amikor az Ahmed pasa által vezetett török flotta ostrom alá vette és elfoglalta a várost. A csatában a törökök több, mint 12 000 embert mészároltak le. A törökök kiválasztottak 800 lakost, felvitték Minerva hegyére és ultimátumot adtak, vagy áttérnek az iszlám hitre, vagy lefejezik őket. A mártírok koponyái és csontjai a mai napig is az otrantói katedrális falait díszítik. A pápa kereszteshadjáratot hirdetett Otranto felszabadítására és az I. Ferdinánd nápolyi király vezetése alatt álló keresztény hadseregnek (melyben Hunyadi Mátyás csapatai is részt vettek) sikerült 1481-ben visszafoglalnia a várost. Ezek után Otrantónak nem sikerült visszanyernie egykori jelentőségét (Otrantói expedíció).

Újkor

1537-ben a híres török kalóznak Barbarossának sikerült elfoglalnia Otrantót és erődjét, de rövid időn belül kiűzték őket. 1804-ben a franciák költöztették a város kikötőjébe egyik flottájukat, hogy az felügyelje az angol hajóhad földközi-tengeri mozgásait. Ebben az időben Otrantót hercegségi rangra emelték a Nápolyi Királyságon belül. Az első herceg Joseph Fouché, Napóleon sógora rendőrminisztere volt (1809-ben).

Az első világháborúban

Az első világháború során a város közelében, az Otrantói-szorosban több heves csatát vívtak egymással az antant- és a központi hatalmak, illetve elsősorban az osztrák-magyar és olasz fél. A Császári és Királyi Haditengerészet – együttműködve a Német Birodalom tengerészetével – a szoroson át kívánt tengeralattjárókat juttatni a Földközi-tengerre, hogy zavarják az antant hajóinak közlekedését. Ennek megakadályozására az antant tengeri védőzárat épített ki.

A szorosban a tengeri csatákon kívül lejátszódott még egy nagyon fontos evakuálási hadművelet is, erre menekítették ki a szerb és montenegrói hadsereget 1915-16-ban a központi hatalmaktól elszenvedett vereségük után. A fontos átjáró ellenőrzésének birtoklásáért 4 csata zajlott, amelyből az elsőben szerény antant, a másodikban szintén kismértékű osztrák-magyar, a harmadikban mint a legnagyobb mediterránumban zajló csata során jelentékeny német-osztrák-magyar győzelem született Horthy Miklós vezetésével. A negyedik otrantói csata során elsüllyesztették a legnagyobb k.u.k csatahajót, az SMS Szent Istvánt.

Népessége

A népesség számának alakulása:

Látnivalók

• Castello Aragonese – a város erődítményét II. Frigyes építette, majd I. (Aragóniai) Alfonz 1485-1498 között újjáépítette.
• Katedrális (Duomo) – 1088-ban épült, majd I. Roger 1163-ban kibővítette. Figyelemreméltó látnivalói a padlómozaik, valamint a rózsaablak. A katedrálishoz csatlakozik egy kolostor és egy könyvtár épülete. A katedrálist négy másik apúliai románkori katedrálissal együtt (Bari, Bitonto, Molfetta, Troia) világörökségi helyszínnek javasolnak.
• San Pietro templom bizánci freskókkal
• a Torre Pinta katakombák

Források

• Nyerges László: Puglia tartomány. Budapest: Dekameron Könyvkiadó. 2004. = Dekameron Útikönyvek, ISBN 963933156-2  
• Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181 
• Comuni-Italiani
• Italy World Club

Kapcsolódó szócikkek

• Otrantói-fok
• Otrantói tengerzár
• Első otrantói csata
• Második otrantói csata
• Harmadik otrantói csata
• Negyedik otrantói csata