I. Izabella örmény királynő

A Kilikiai Örmény Királyság (Kis-Örményország) uralkodója a Rupen-házból
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. augusztus 20.

I. Izabella (Zabel) (1212/13Ked, Kis-Örményország (ma Törökország), 1252. január 23.), örményül: Զապել (Zabel), amely az Erzsébet örmény megfelelője, Örményország királynője Kilikiában (Kis-Örményország). András magyar királyi herceg[1] jegyese. Nevét anyai nagyanyja, I. Izabella jeruzsálemi királynő után kapta. A Rupen-ház utolsó uralkodója.

I. Izabella
Zabel
I. Erzsébet

Örmény Királyság királya
Զապել
Uralkodási ideje
1219. május 2. 1252. január 23.
KoronázásaSzisz
1226. június 14.
ÖrököseII. Leó
ElődjeI. (Nagyszerű) Leó
UtódjaI. (Barbaroni) Hetum
Életrajzi adatok
UralkodóházRupen-ház
Született1212/13
Kis-Örményország
Elhunyt1252. január 23. (40 évesen)
Ked, Kis-Örményország (ma Törökország)
NyughelyeTrazargi kolostor
ÉdesapjaI. (Nagyszerű) Leó örmény király (1150–1219)
ÉdesanyjaLusignan Szibilla jeruzsálemi és ciprusi királyi hercegnő (1198–1225 után)
Testvére(i)Stefánia jeruzsálemi királyné
Házastársa(jegyese): Árpád-házi András magyar királyi herceg, Halics hercege (1210/12–1234)
Házastársa1. Poitiers-i Fülöp antiochiai herceg, iure uxoris örmény király (1203–1225)
Házastársa2. I. (Barbaroni) Hetum iure uxoris örmény király (1215–1270)
Gyermekei2. férjétől:
1. Eufémia (Fimi) (–1309)
2. Mária (–1310)
3. Rita
4. Vacaghk (Rupen) (megh. fiatalon)
5. Leó (1236–1289)
6. Szibilla (1240 körül–1290)
7. Torosz (Theodórosz) (1244–1266)
8. Izabella (–1268/69)
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Izabella témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
 
I. Izabella második férjével I. Hetummal egy pénzérmén

I. Leó örmény király és Lusignan Szibilla ciprusi és jeruzsálemi királyi hercegnő[2] lánya. Apja második házasságából származott. Nővére, Stefánia[3] és unokatestvére, Rupen Rajmund ifjabb örmény király[4] mint fiú örökös megelőzték a trónöröklésben.

II. András 1218-as örményországi látogatása változtatott ezen a helyzeten. A magyar király a szentföldi hadjáratáról hazatérőben útban megállt az örmény fővárosban, Sziszben, ahol az örmény király, I. Leó nagy örömmel fogadta, rokonként üdvözölte,[5] és megegyeztek gyermekeik házasságában. Az örmény király a legkisebb lányát, Zabelt II. András legkisebb fiával, András herceggel jegyezte el, és megtette őket az örmény korona örököseinek. Joscelint Korikosz urát küldte a magyar udvarba követként a házasság megkötésére és a magyar herceg Örményországba küldésére, hogy ott nevelkedjen. A házasságból azonban nem lett semmi, hiszen a következő évben, 1219. május 2-án meghalt az örmény király.

(A következő szöveg korabeli, XIX. század végi helyesírással és nyelvi stílussal íródott, így némileg eltér a mai változattól):Leo örmény király Antiochiából követséget küldött hozzá, felajánlván leánya, Izabella kezét harmadik fiának, Andrásnak. [...] II. András ezt az ajánlatot elfogadta azzal a feltétellel, hogy András herczeg legyen Leo utóda az örmény trónon. Ez ügyben úgy András, mint Leo 1219-ben a pápához, III. Honoriushoz, fordultak; ez az eljegyzést megerősítette és kikötötte, hogy a herczeg jegyesének keze révén, (még a menyasszony halála esetén is – látszik, hogy a magyar király minden áron csak az örmény trónutódlást czélozta) az örmény trónt örökölje. I. Laskaris Tódor nikeai császár[6] is ígéretet tett Andrásnak arra nézve, hogy rajta lesz, miként a herczeg az örmény trónt elnyerje. Mindazonáltal az Árpád-háznak ez irányu várandóságából épp úgy nem lett semmi, mint Béla-Elek herczeg byzancziéból. Leo ugyanis már 1220-ban[7] meghalt. Brienne János, jeruzsálemi királyLeónak idősebbik leányát kb. 1216 óta birta nőül – alig hogy hirét vette ipja halálának, Örményországba jött, hogy mint neje örökségét annektálja. Mivelhogy azonban az ország nagyjai követelték, hogy János Ptolemaisban tartózkodó nejét Örményországba hozza, elutazni volt kénytelen.[8] Elutaztakor IV. Bohemund antiochiai herczeg (a Poitou-házból) fia megkérte Izabella kezét s azt 1221-ben a királysággal együtt megkapta; [...] Habár Fülöp már 1222-ben[9] meghalt, II. András fiának jogait nem vitathatta, mert Halicsnak második fia, Kálmán számára való megszerzése nagyon igénybe vette.”[10] Izabella másodszorra örmény unokatestvéréhez, Hetum (12151270) barbaroni úrhoz ment feleségül.

  1. II. András magyar király harmadszülött fia.
  2. I. Izabella jeruzsálemi királynő és Imre ciprusi király lánya.
  3. I. (Brienne-i) János jeruzsálemi király és régens második felesége.
  4. III. Rupennek, a Hegyek urának (I. Leó örmény király bátyja) az anyai unokája.
  5. Lusignan Szibilla örmény királyné II. András harmadfokú unokatestvére volt, hiszen mindketten II. Balduin jeruzsálemi király ükunokái voltak annak egy-egy lánya révén. Szibilla II. Baldvin idősebb lányától, Melisenda jeruzsálemi királynőtől származott, míg II. András II. Baldvin másodszülöttjétől, Aliz antiókhiai fejedelemnétől.
  6. Laszkarisz Teodor császár, akinek a lányát, Laszkarisz Máriát később II. András elsőszülött fia, a későbbi IV. Béla vette feleségül, másodszorra I. Leó örmény király unokahúgát, Filippát vette feleségül, de 1216-ban elvált tőle. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  7. Pontosabban már 1219-ben meghalt az örmény király. Lásd Rüdt-Collenberg (1963), a szerk.
  8. Az elutazása oka az volt, hogy mind a felesége, Stefánia és a fia, János az Örményországba utazásuk előtt váratlanul és hirtelen meghaltak. Lásd Rüdt-Collenberg (1963), a szerk.
  9. Antiochiai Fülöp örmény király 1221. január 25-én vette feleségül I. Izabella királynőt, és valójában pár évvel később, 1225-ben halt meg mérgezés következtében. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  10. Lásd Wertner (1892: 453–454).

Korabeli forrás

szerkesztés

Szakirodalom

szerkesztés
  • Kurkjian, Vahan M.. A History of Armenia (angol nyelven). New York: Armenian General Benevolent Union (1958). Hozzáférés ideje: 2015. június 11. 
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Wertner Mór. András herczeg, in: Wertner Mór: Az Árpádok családi története (magyar nyelven), Nagy-Becskerek: Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája, 452–456. o. (1892). Hozzáférés ideje: 2015. június 11. 

Szépirodalom

szerkesztés
  • Passuth László: Hétszer vágott mező, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1970.

További információk

szerkesztés
Előző
I. (Nagyszerű) Leó
Örmény király 
1219 – 1252
Következő
I. (Barbaroni) Hetum