Wikipédia

I. Vilmos orániai herceg

Oránia hercege
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 24.

I. Vilmos orániai herceg vagy Nassaui Vilmos orániai herceg, A Hallgatag, (Dillenburg, 1533. április 24. – Delft, 1584. július 10.), Oránia hercege, a spanyolok ellen vívott németalföldi szabadságharc (1568–1648) egyik kiemelkedő vezetője.

I. Vilmos orániai herceg
Nassau-Dilneburgi Vilmos
Oránia-Nassau hercege
Adriaen Thomasz Key festménye (1579)
Adriaen Thomasz Key festménye (1579)
Ragadványneve„a Hallgatag Herceg”
A Holland Köztársaság kormányzója
Uralkodási ideje
1559 – 1584. július 10.
Elődjenem volt
UtódjaMóric orániai herceg
Életrajzi adatok
UralkodóházOránia–Nassaui-ház
Született1533. április 24.[1][2]
Dillenburg[3][4][2]
Elhunyt1584. július 10. (51 évesen)[5][1][6][7][8]
Delft[4][2]
NyughelyeNieuwe Kerk
ÉdesapjaVilmos nassau-illenburgi gróf
Édesanyjastolbergi Julianna
Testvére(i)
  • Anna of Nassau-Dillenburg
  • Magdalena of Nassau-Dillenburg
  • Maria of Nassau
  • Catherine of Hanau, Countess of Wied
  • Catharine of Nassau-Dillenburg
  • Juliana of Nassau-Dillenburg
  • Elisabeth of Nassau-Dillenburg
  • Juan VI de Nassau-Dillenburg
  • Adolf of Nassau
  • Orániai Lajos
  • Henry of Nassau-Dillenburg
  • Philip III, Count of Hanau-Münzenberg
  • Juliana van Hanau-Münzenbergen
  • Hermanna of Nassau-Siegen
Házastársa
Gyermekei
  • Felipe Guillermo de Orange-Nassau
  • Mária orániai hercegnő
  • Anna orániai hercegnő
  • Móric orániai herceg
  • Emília orániai hercegnő
  • Lujza Júlia orániai hercegnő
  • Erzsébet Flandrika orániai hercegnő
  • Katalin Belgica orániai hercegnő
  • Sarolta Flandrina orániai hercegnő
  • Sarolta Brabantina orániai hercegnő
  • Emilia Secunda Antwerpiana
  • Frigyes Henrik orániai herceg
  • Justino de Nassau
  • nassaui Mária
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vilmos orániai herceg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Származás, fiatalkor, nevelés

szerkesztés
 
I. Vilmos címere
 
I. Vilmos. (1555); festette Antonis Mor

Vilmos 1533-ban született Dillenburgban, a Német-római Birodalomban, Vilmos nassaui gróf (1487–1559) és Juliana zu Stolberg grófnő (1506–1580) fiaként. Nagybátyja, René, Oránia hercege, 1544. július 18-án egy champagne-i hadjáratban elesett. Mivel nem volt férfiágon utóda, ezért unokaöccse, Nassau-Dillenburgi Vilmos örökölte tőle az Orániai Hercegséget. Vilmosból korán az egyik leggazdagabb holland nemes lett. A hercegség átvételének feltételét I. Károly spanyol király (V. Károly császár) szabta meg, miszerint szigorú katolikus nevelésben kell részesülnie az ifjúnak.

A király, hogy elfojtsa Vilmos lehetséges antikatolikus eszméit, Brüsszelbe, a császári udvarba hívatta Vilmost, ahol kiváltságosként kezelték. Az ő tulajdonában volt a bredai kastély, ami messze a határokon túl is híres volt. 1551-ben elvette feleségül Egmondi Annát, Maximilien von Egmond gróf lányát.

Szerepe a nyolcvanéves háborúban

szerkesztés

Károly fia II. Fülöp spanyol király 1559-ben a németalföldi államtanács tagjává, Holland, Zeeland , Utrecht és Franche-Comté tartományok helytartójává (stathouter) nevezte ki Vilmost. Ezzel egy időben nevezték ki Hollandia kormányzójává Margit pármai hercegnőt, a király féltestvérét. 1561-ben Vilmos házasságot kötött Annával, Móric szász választófejedelem lányával, aki egy protestáns Habsburg-ellenes családból származott. A házasság politikai megfontolásból jött létre, hogy biztosítsa a protestáns hercegség fennmaradását. 1566-ban került sor a Beeldenstorm-ra (magyarul: bálványrombolás), amikor Flandriában a protestánsok betörtek a templomokba és szentségeket törtek szét, rongáltak meg, jelezvén ezzel függetlenségi, elszakadási szándékukat az elnyomó katolikus spanyolok ellen. Ez tekinthető a háború első indító mozzanatának.

1567-ben II. Fülöp sereget indított, hogy leverje a mozgalmat, amelynek Vilmos is aktív tagja volt. A hadsereget a hírhedt Fernando Álvarez de Toledo y Pimentel vezette, Alba hercege, aki elől sikerült apósa a szász választófejedelem udvarába menekülnie, 13 éves fiát viszont Alba herceg elfogta és Spanyolországba küldette. Hollandiai birtokait a herceg a spanyol király nevében elkobozta, és árulónak kiáltotta ki.

1568-ban zsoldos hadserege élén Vilmos visszatért Brüsszelbe, hogy leszámoljon Alba hercegével. Vilmos nem tartotta magát árulónak, mivel úgy gondolta, a népnek joga van felkelni a király ellen, ha az nem tartja tiszteletben a kiváltságait.

Vilmos terve szerint három irányból támadta volna a spanyolokat: ő maga seregével észak felől, testvérei Németország felől, míg délről francia hugenották támadtak. Habár a rheindaleni csata során, amit Roermond település közelében vívtak 1568. április 23-án, már összecsaptak a spanyolok és a lázadók (előbbiek győzelmével), a felkelés igazi kezdetét a május 23-án vívott heiligerlee-i csata jelezte, amely a lázadók győzelmével ért véget. Ennek ellenére Vilmos hadjárata kudarccal végződött, szövetségeseit Alba hercege legyőzte, míg az ő hadserege egyszerűen feloszlott, amikor nem tudta kifizetni a katonák zsoldját.

Vilmos elmenekült, de mivel ő volt az egyetlen főnemes, aki továbbra is ellenállt Albának és a királynak, ezért hamarosan a lázadók vezére lett. Amikor 1572-ben ismét fellángoltak a harcok, udvarával visszatért Hollandiába, és Delft városában telepedett le, mivel ősei városát, Bredát a spanyolok tartották uralmuk alatt.

Gyermekei

szerkesztés
Első házassága

1551. július 9-én kötött házasságot Egmondi Annával (1533– 1558. március 24.), Maximilian von Egmond lányával.

Második házassága

1561. augusztus 24-én feleségül vette Anna szász hercegnőt (1544–1577), 1571-ben elváltak

Harmadik házassága

1575. július 12-én feleségül vette Bourbon Saroltát (1546–1582), III. Louis de Bourbon-Montpensier herceg leányát.

Negyedik házassága

1583. április 12-én vette feleségül Coligny Lujzát (1555–1620).

Házasságon kívüli viszonya

Eva Elinx és Vilmos kapcsolatából született:

  •  
    Maria, a későbbi Hohenlohe-Neuenstein grófnő
  •  
    Sarolta Flandrina, „Nonne”
  •  
    Sarolta Brabantina, a későbbi Thouars hercegnő
  •  
    Emília Secunda Antwerpiana, a későbbi Pfalz-Zweibrücken-Landsbergi palotagrófnő
 
Orániai Vilmos szobra Hágában

Halála, emlékezete

szerkesztés

II. Fülöp 1580-ban kiátkoztatta Orániai Vilmost, és 25 ezer arany vérdíjat tűzött ki a fejére. Néhány sikertelen merénylet után 1584. július 10-én, egy fanatikus katolikus, Balthasar Gérard orvul lelőtte Vilmost Delftben. Mint családjának többi tagját, a delfti Újtemplomban temették el.

Emlékét ma is szeretet és tisztelet övezi. Őt nevezik „Hollandia atyjának”. Szobrát Hága egyik legszebb terén állították fel, illetve a holland himnusz is róla szól.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Willem I van Oranje-Nassau
  2. ↑ a b c ECARTICO (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. augusztus 8.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  4. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вильгельм I Оранский, 2015. szeptember 28.
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  6. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés


Előző uralkodó:
nem volt 		Következő uralkodó:
Móric
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=I._Vilmos_orániai_herceg&oldid=26049783”