III. Henrik német-római császár

III. Henrik vagy Fekete Henrik (németül: Heinrich III.), (1017. október 28. – 1056. október 5.) német király 1039-től, német-római császár 1046-tól haláláig, a Száli-házból, ismert VI. Henrik bajor hercegként is.

III. Henrik
III. Henrik egy 1040 körüli miniatúrán
Német király
Uralkodási ideje
1039 – 1056. április 14.
Koronázása	Aacheni dóm 1028. április 14.
Elődje	II. Konrád
Utódja	IV. Henrik
Német-római császár
Uralkodási ideje
1046 – 1056. október 5.
Koronázása	Szent Péter-bazilika, Róma 1046. december 25.
Elődje	II. Konrád
Utódja	IV. Henrik
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Száli-ház
Született	1017. október 28./29. Ostenbeck
Elhunyt	1056. október 5. (38 évesen) Bodfeld
Nyughelye	szíve: Goslar, teste: Speyeri dóm
Édesapja	II. Konrád
Édesanyja	Sváb Gizella
Testvére(i)	Matilda of Franconia Ernest II Liudolf, Margrave of Frisia Herman IV, Duke of Swabia
Házastársa	Dániai Gunhilddal
Házastársa	Aquitániai Ágnes
Gyermekei	Beatrice I, Abbess of Quedlinburg Adelheid II van Franken IV. Henrik német-római császár II. Konrád Sváb Judit magyar királyné Sváb Matild
III. Henrik aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Henrik témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Ifjúsága

Henrik 1017-ben született II. Konrád német-római császár és Gizella (II. Hermann sváb herceg leánya) fiaként, vagyis még azelőtt, hogy édesapját 1024-ben királlyá választották volna. Széles körű képzésben részesült és módszeresen felkészítették az uralkodásra; már korán részt vett az apja által tartott tanácskozásokon.

1027 – 1042 között Bajorország hercege, 1038 – 1045 között sváb herceg volt. 1028. április 14-én húsvétkor, édesapja német királlyá koronáztatta; a szertartást Pilgrim kölni érsek végezte Aachenben. 1038 őszén Burgundia királya lett. 1039 Konrád utódjaként trónra lépett.

Lengyelországi hadjárat

A birodalmi határok mentén kialakult helyzet már rögtön trónra lépésekor aktív külpolitikára kényszerítette az új királyt. Még Konrád halálát megelőzően, 1037-ben, az ellene kitört lázadást követően kénytelen volt elmenekülni országából I. Kázmér lengyel fejedelem. Az uralkodó nélküli, anarchiába süllyedő – ámde német hűbéres – Lengyelországra ekkor I. Břetislav cseh fejedelem támadt rá, és elfoglalta jelentős részét: Sziléziát és Kis-Lengyelországot, kifosztotta Nagy-Lengyelországot, földig égette Gnieznót és elrabolta Szent Adalbert ereklyéit, amelyeket Prágába vitetett. Henrik azonban, édesapjához hasonlóan a lengyelek mellé állt és három oldalról, Meißen, Bajorország és Ausztria felől támadott a csehekre. Sikerült Břetislávot rákényszerítenie, hogy kivonuljon Lengyelországból és elismertetnie a német fennhatóságot. Kázmér 1039-ben Henrik segítségével visszatért a trónjára, mire Břetislav szövetségeséhez, Péter magyar királyhoz fordult. 1040 elején magyar csapatok törtek be az Osztrák Őrgrófság területére, Henrik Csehország elleni támadása viszont kudarcba fulladt. Az 1041-es hadjárat végre sikerrel járt: Břetislav meghódolt, és lemondott Lengyelországról, cserébe megtarthatta Sziléziát.

Az első magyarországi hadjárat

Magyarországon I. István király 1038-ban meghalt és Orseolo Péter, Orseolo Ottó velencei dózse fia foglalta el a trónt. A magyarok azonban elűzték és helyette Aba Sámuelt választották királynak. Péter előbbi ellenfeléhez, Henrikhez fordult támogatásért. Miután az új uralkodó, Aba Sámuel nem kívánta Henrik döntőbíráskodását, hamarosan megindultak a harcok. 1042-ben magyar csapatok dúlták fel az Osztrák Őrgrófság, Karintia és Bajorország határvidékeit. A Sámuel ellen 1042–1043-ban folytatott háború azzal ért véget, hogy a magyarok visszaadták a még I. István által megszerzett területeket.

Házassága, lotharingiai problémák

A Poitoui Ágnessel 1043-ban megkötött házassága burgundiai birtokokkal is járt. Ez szorosabb összeköttetésbe hozta Henriket a clunyi reformmozgalommal, amely az egyház megújítása mellett ekkor még elislmerte a világi uralkodók központosítási törekvéseinek szükségességét. Ekkortájt kezdődött az I. Henrik francia király által támogatott Szakállas Gottfrieddel, amely 1047-ben a lotharingia herceg trónfosztásához vezetett.

A második magyarországi hadjárat

III. Henrik császári pecsétje

III. Henrik monogramja

III. Henrik

Miután Aba Sámuel belpolitikája Péter pártjára térítette addigi támogatóit, Henrik 1044-ben újabb hadjáratot indított ellene. A ménfői ütközetet követően Péter visszakerült a trónra, ám mivel helyzete erősen meggyengült, még szorosabb kötelék felvételére szánta el magát: 1045-ben országát birodalmi hűbérként fogadta el Henriktől.

Az első itáliai hadjárat

Rómában eközben szintén jelentős események történtek. A züllött életet élő IX. Benedeket 1044-ben elűzték a pápai trónról. A kettős választást követően azonban már 3 pápa is lett: IX. Benedek, III. Szilveszter és VI. Gergely személyében. Az első itáliai útjára (1046–1047) induló Henrik 1046-ban a sutri zsinaton mindhármukat letétette, és Suidger bambergi püspököt (II. Kelemen néven) tette meg pápának, aki császárrá is koronázta őt. (Gergelyt magával vitt Németországba, ahol az hamarosan meg is halt.)

Henrik némely intézkedésével, mint például azzal, hogy a tartományából elűzött Waimar capuai herceget egyházi birtokokból elégítette ki, lényegében teljesen megfosztotta hatalmától a pápát. A császár hazatérőben megkísérelte V. Bonifác toscanai őrgrófot is foglyul ejteni – sikertelenül.

Otthoni lázadások

Németországban Henriknek Szakállas Gottfried, valamint V. Balduin flandriai és IV. Dietrich hollandi gróf lázadásával kellett szembenéznie. 1048-ra sikerült levernie a felkelést.

Itália újabb gondjai

Eközben meghalt Henrik támogatottja, II. Kelemen (1047). A visszatérő IX. Benedek ellenében ekkor Poppo brixeni püspököt (II. Damáz), majd annak hamarosan bekövetkező halála után Bruno touli püspököt (IX. Leó, 1049-től) nevezte ki pápának. A pápaság ezzel teljes egészében a császári hatalom függésébe került, amit egyébként is megkönnyített elvilágiasodása és birtokai nagy részének fentebb említett elvesztése is.

A harmadik és a negyedik magyarországi hadjárat

Miután Péter királyt 1046-ban elűzték, Magyarország megszűnt német hűbéres lenni. A pápa körüli ügyletekkel, valamint Gottfriedék ismételt lázadásaival elfoglalt Henrik csak 1051-ben (lásd. Búvár Kund legendája) és 1052-ben tudott hadat vezetni Magyarországra, de mindkét esetben vereséget szenvedett az új uralkodótól, I. Andrástól, így kénytelen volt lemondani hódító terveiről.

Bajor lázadás

Újabb súlyos belviszályt jelentett a császár bizalmi emberének, Gebhard regensburgi püspöknek és I. Konrád (Kuno) bajor hercegnek 1052 végén kirobbant fegyveres konfliktusa. Miután Henrik unokafivére, Gebhard mellé állt, és Konrádot megfosztotta hercegségétől. Utóbbi a magyarokhoz menekült, és tőlük kért segítséget tartománya visszaszerzéséhez. András csapatokat bocsátott rendelkezésére, amelyekkel 1054–1055 folyamán a herceg osztrák, bajor és karantán területekre támadt.

A második itáliai hadjárat

Konrád helyzetén jelentősen javított az itáliai helyzet. 1054-ben meghalt IX. Leó, akinek utódjául Henrik Gebhard eischstädti püspököt nevezte ki (II. Viktor). Ugyancsak 1054-ben viszont kibékíthetetlen ellensége, Szakállas Gottfried elvette Beatrix toscanai grófnőt – másik ellenfele, Bonifác leányát –, és így megerősödve vehette fel a császár elleni küzdelmet.

Henrik 1055-ben indult Alpokon túli második hadjáratára. A Gottfried elleni harcot a városok támogatásával nyerte meg, amelyet cserébe kiváltságokkal erősített meg. A vesztes herceg Flandriába menekülése után a fogságba esett Beatrixot leányával, Matilddal együtt Németországba vitték.

Otthon Gottfried a flandriai Balduinnal, Welf karantán herceggel, valamint az ezúttal a császár ellen forduló Gebharddal összeesküvést szőtt Henrik meggyilkolása és az elűzött Konrád herceg német trónra helyezése érdekében. Welf és Konrád halálát követően az összeesküvés kudarcba fulladt ugyan, de Henrik ezt már csak alig egy évvel élte túl.

Halála

A császár 1056-ban hunyt el, egy hatéves fiút hagyva maga után. Judit nevű leánya Salamon magyar király felesége lett, majd Salamon halála után I. Ulászló lengyel fejedelemhez ment nőül.

Henriket a speyeri dómban temették el, a szívét pedig a goslari Ulrich-kápolnában őrzik.

Öröksége

III. Henrik személyében a világi (regnum) és szellemi (sacerdotium) hatalom összefonódott. Egyrészt erősen kötődött a birodalmi egyház eszméjéhez és az egyházat hatalmi tényezőként használta. Ez megnyilvánult a püspökök kinevezésében, illetve a pápák leváltásában és trónra helyezésében. Másrészt a mélyen vallásos Henrik komolyan magáévá tette a cluny reformokat, elítélte a szimóniát, elhatárolódva ezáltal apjától, és kiállt a cölibátus és az Isten békéje mellett. Kiszabadította a pápaságot a római nemességgel való összefonódásból és egyetemessé tette. Ezzel azonban létrehozta azt a problémát, amellyel fiának, IV. Henriknek meg kellett küzdenie az invesztitúraharcok idején.

Utódai

• Dániai Gunhilddal (1019 – 1038. július 18., házasság Nimeguenben 1036-ban), II. Knut dán király leányával kötött első házasságából:
  • Beatrix (1037 – 1061. július 13.), Quedlinburg és Gandersheim apátnője
• Aquitániai Ágnessel (1024 – 1077. december 14.) kötött második házasságából (1143. november 21.):
  • Adelheid (1045 – 1096. január 11.), szintén Gandersheimban és Quedlinburgban volt apátnő
  • Gizella (1047 – 1053. május 6.)
  • (Sváb) Matild (1048 októbere – 1060. május 12.), Rudolf sváb herceg felesége
  • IV. Henrik német-római császár (1050. november 11. – 1106. augusztus 7.)
  • (Bajor) Konrád (1052 szeptembere/októbere – 1055. április 10.), Bajorország hercege
  • Judit (1054. április 9. – 1096. március 14. [?]), Salamon magyar király felesége

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinrich III. (HRR) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

• Német királyok családfája

Előző uralkodó:
(I.) Konrád

Bajorország hercege
1027 – 1042

Következő uralkodó:
VI. Henrik

Előző uralkodó:
IV. Hermann

Svábföld hercege
1038 – 1045

Következő uralkodó:
II. Ottó

Előző uralkodó:
II. Konrád

Karintia hercege
1039 – 1047

Következő uralkodó:
Welf

Előző uralkodó:
II. Konrád

Német király
1039 – 1056
Német-római császár
1046 – 1056

Következő uralkodó:
IV. Henrik

Előző uralkodó:
II. Konrád

Itália királya
1046 – 1056

Következő uralkodó:
IV. Henrik

Előző uralkodó:
VII. Henrik

Bajorország hercege
1047 – 1049

Következő uralkodó:
I. Konrád