San Candido
Innichen (olaszul: San Candido, ladinul: Sanciana, latinul: India) község (Marktgemeinde / comune) Dél-Tirolban, Bolzano megyében, az felső Puster-völgyben, a Dráva felső folyásánál, a Sexteni-Dolomitok és a Pragsi-Dolomitok találkozásánál, az osztrák államhatár közelében. A település határában torkollik a Sexteni-patak a Drávába. Településrészei (frazione) Innichberg, Vierschach (Versciaco) és Winnebach (Prato alla Drava). Lakóinak száma 3268.[2]
| Innichen (San Candido) | |||
.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Trentino-Alto Adige | ||
| Megye | Bolzano autonóm megye (BZ) | ||
| Rang | comune | ||
| Frazionék | Innichberg, Vierschach, Winnebach | ||
| Alapítás éve | 769 | ||
| Polgármester | Klaus Rainer (SVP) | ||
| Védőszent | Saint Candidus | ||
| Irányítószám | 39038 | ||
| Körzethívószám | 0474 | ||
| Forgalmi rendszám | BZ | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3384 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 40 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 1175 m | ||
| Terület | 80.1 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 43′ 58″, k. h. 12° 16′ 45″46.732872°N 12.279167°EKoordináták: é. sz. 46° 43′ 58″, k. h. 12° 16′ 45″46.732872°N 12.279167°E | |||
.svg) | |||
| Elhelyezkedése Bolzano autonóm megye térképén | |||
| Innichen weboldala | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Innichen témájú médiaállományokat. | |||
Nevének eredete
szerkesztésA legrégebbi írásos emlékek: 769-ben „India”, 822-ben „Intihha”, és 1070-ben „Intichingen”.
A név etimológiája és eredeti nyelve ismeretlen. Egon Kühebacher feltételezte szerint Innichen a kelta Indiaca szóból származhat, melynek jelentése „Indius területe” lehetett.
A névértelmezés egyik fő problémája az India → Intihha átalakulás. Diether Schürr szerint Intihha az India feltehetően késő antik kori nevének kicsinyítőképzős változata, amelyet azért kezdtek használni, hogy elkerüljék az Indiával való félreérthető asszociációt.
Címere
szerkesztés1303-ban I. Albert német király adományozta a címert. A címeren vörös alapon egy ezüstszínű várkastély látható, amely zöld gyepen áll. A kapu felett a freisingi egyházmegye címere található.
Fekvése
szerkesztésInnichen a dél-tiroli a Puster-völgyben fekszik, 1175 m tszf. magasságban, a Dráva legfelső folyásánál (a folyó forrása Innichentől nyugatra, a szomszédos Toblach (Dobbiaco) község mellett van). A községen áthalad az olasz SS49 országos főútvonal, amely Brixen (Bressanone) városától a Puster-völgyön keresztül halad, keleten Winnebach-nál, az osztrák–olasz határállomásnál a B100 osztrák főútvonalban (Drautalstraße) folytatódik Lienz és Villach felé.
Innichent délről a sexteni-Dolomitokhoz tartozó Haunold (Baranci) hegycsoport uralja, ennek lejtői és síliftjei közvetlenül a városból elérhetők. A település nyugati szomszédja Vierschach (Versciaco), amely közigazgatásilag Innichenhez tartozik, ez a Karni-Alpokhoz Helm hegycsúcs lábánál fekszik, népszerű télisport- és túraközpont. Innichennél ágazik ki a Puster-völgyből délkelet felé a Sexteni-völgy, az ebben folyó Sexteni-patak itt torkollik a Drávába. Itt indul a Sexteni-völgyön áthaladó SS52 országos főútvonal, amely délkelet felé a Kreuzberg-hágón át a venetói Comelico-völgybe visz. Ebben az irányban a legközelebbi szomszéd település Sexten (Sesto).
Innichentől 3 km-re nyugatra nyílik az észak-déli irányú Innerfeld-völgy, amelyet nyugaton a Haunold és a Birkenkofel hegycsoportok, keleten (a Sexteni-völgy felől) a Dreischusterspitze hegycsúcsok határolnak. A völgy felső, déli végében található a Dreischusterhütte turistaház. Az Innerfeldtal a Sexteni-Dolomitok belsejébe, a Drei Zinnen platójára vezet.
Történelme
szerkesztés
Az I. e. 4. században kelta törzsek egy kisebb megerősített települést létesítettek, tőlük származik a helység neve, „Indius nevű személy földjei”.[3] Az I. e. 1. században a rómaiak elfoglalták Raetia és Noricum tartományokat, velük Innichen környékét is. Kiépítették az Via Iulia Augusta útvonalat, amely Aquileiát kötötte össze Augsburggal, ennek itteni szakasza a Puster-völgyön át vezetett. Valószínűsíthető, hogy Innichen helyén létesítették a Littamum nevű katonai őrhelyet. A népvándorlás idején (a 6. század végén) a Felső-Puster-völgybe keletről benyomuló szlávok az észak felől előretörő bajuvárokkal vívtak heves háborúkat, ebben az időben Littamum elpusztult, közelebbről nem ismert körülmények között.
769-ben III. Tasziló bajor herceg földet adományozott Atto scharnitzi apátnak (a mai dél-tiroli Welsberg és a kelet-tiroli Abfaltersbach között, egy bencés kolostor alapítása céljából. Ez lett Tirol első kolostora. Rendeltetése a pogány népek térítése volt. Körülötte alakult ki a későbbi Innichen település, Tirol egyik legrégibb bajuvár alapítású települése. 783-ban Atto apát Freising püspöke lett. Ettől kezdve Innichen a Freisingi Püspökség hűbérbirtoka (Hofmark) lett, e jogállása egészen 1803-ig, a egyházfejedelmi birtokok szekularizációjáig fennmaradt, ekkor Tirol (hercegesített) grófságának birtoka lett és maradt az 1919-es elcsatolásig.
1140 körül bencés apátságot világi társaskáptalanná (Kollegiatstift) alakították át, a szerzetesek helyét kanonokok foglalták el. A késő középkorban azután Görz és Tirol grófjai fokozatosan elragadták a káptalan többi földbirtokait. 1303-ban I. Albert német király címert adott a városnak, vörös alapon ezüst színű várkastély képével, amely zöld mezőn áll, kapuja fölött a Freisingi Püspökség címerével. Az 1803-as szekularizáció idejére már csak Innichen városa maradt a káptalan birtokában.
Az első világháborúban Innichenben a cs. és kir. haderő helyőrségi városa volt. A világháború kitörésekor 1914-ben a császári-királyi III. „Innichen” népfelkelő lövészezred (K.k. Landesschützen-Regiment „Innichen” Nr. III.) törzse és IV. zászlóalja állomásozott a községben. Olaszország hadba lépése (1915) után a közeli Sexteni-völgyben közvetlen frontvonal alakult ki, a völgy településeit az olasz tüzérség szétlőtte. 1919-től egész Dél-Tirol olasz uralom alá került, az államhatár itteni szakaszát az alsó Puster-völgyben húzták meg, az Innichenhez közeli Winnebach és az osztrák Arnbach között.
Az 1930-as évektől kezdve a római fasiszta kormány számos győzelmi emlékművet épített a körzetben. Innichen keleti bejáratánál, az osztrák határátkelőtől érkező út mellett – szemben a cs. és kir. népfelkelő lövészek (Landesschützen) egykori laktanyájával, amelyet az olasz haderő Cantore laktanyájává alakítottak – 1939-ben monumentális csontházat emeltek, a Sacrario militare di San Candidót, ahová távoli katonatemetőkből (Brixenből, sőt a venetói San Zeno di Montagnából) hordták össze a „nagy háborúban” elesett olasz katonák földi maradványait. Az emlékmű manapság közéleti viták kereszttüzébe került.[4] Az 1915–17-es háború idején létesített osztrák katonai temetőt (Burgfriedhof) a háború után az olasz kormányzat felszámolta, a síremlékek eltűntek, 2004-ben az osztrák hadsereg közreműködésével állították helyre.[5]
Innichberg, Vierschach és Winnebach önálló községeket 1929-ben Innichenhez csatolták. 1969-ben Innichen testvérvárosi szerződést kötött a bajorországi Freisinggel. A városban két német és egy olasz nyelvű óvoda, három német és egy olasz általános iskola, egy német középiskola és egy német szakfőiskola működik.
Közélete
szerkesztésPolgármesterei
szerkesztés- 1952–1956: Walter Müller
- 1956–1974: Walter Wachtler
- 1974–1985: Franz Senfter
- 1985–2010: Josef Passler
- 2010–2015: Werner Tschurtschenthaler
- 2015–2020: Rosmarie Burgmann
- 2020–: Klaus Rainer
Népesség
szerkesztésA község lakossága 1920-ban, Olaszország általi annektálása után jelentősen megnőtt, mivel állami tisztviselők költöztek az új határmenti településre. Azóta a népesség nagyjából stabil maradt.
| Év | Lakosság |
|---|---|
| 1900 | 1017 |
| 1921 | 2698 |
| 1931 | 2835 |
| 1951 | 2616 |
| 1961 | 2961 |
| 1971 | 3022 |
| 1981 | 2999 |
| 1991 | 3073 |
| 2001 | 3107 |
| 2011 | 3206 |
Az eredetileg német–tiroli hegyi településen az 1920 után betelepült olasz állami tisztviselők révén jelentős olasz nyelvű közösség alakult ki. Később, a közeli határ katonai és közigazgatási jelentőségének csökkenése miatt sok olasz anyanyelvű lakos elvándorolt.
Az 1981 óta végzett nyelvi hovatartozási nyilatkozatok alapján Innichen többségében német nyelvű település. A statisztikai százalékos arányok kiszámításánál csak az olasz állampolgárságú személyek érvényes nyilatkozatait vették figyelembe.
A 2001-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 85,06 %-a német nyelvű, 14,64 %-a olasz és 0,30 %-a ladin nyelvet használja elsődlegesen.
| Anyanyelv | 1900[6] | 1971[7] | 1981[7] | 1991[8] | 2001[8] | 2011[9] | 2024[9] |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| német | 99,59 % | 76,95 % | 82,21 % | 83,20 % | 84,84 % | 85,06 % | 82,39 % |
| olasz | 0,41 % | 22,66 % | 17,34 % | 16,32 % | 14,78 % | 14,64 % | 17,21 % |
| ladin | 0,40 % | 0,44 % | 0,48 % | 0,38 % | 0,30 % | 0,40 % |
Műemlékek, kultúra
szerkesztésTurizmus, sport
szerkesztésInnichen mind közúton, mind vasúton kiválóan megközelíthető. Kedvelt üdülőhely. Nyáron a hegyi túrázás, alpinizmus, mountainbike-ösvények és a kelt-tiroli Leinzig kiépített drávai kerékpárút (Drauradweg) jelent vonzerőt. Télen a közeli Haunold hegység lejtőin, a belváros közvetlen közelében síközpont és szánkópálya működik. (2012-ben megnyitottak egy éjszakai síelésre alkalmas, kivilágított pályát is.[10]
Innichen be van kötve a felső Puster-völgyi sífutópálya-rendszerbe, amelyhez 200-nál több preparált sífutó pálya tartozik. A környező terep sítúrázásra, bakancsos hegyjárásra kiválóan alkalmas. A városban van jégpálya és fedett uszoda is, utóbbihoz wellness-központ is tartozik. A helybéli szállodák és panziók 2500 férőhelyet kínálnak, ehhez társulnak a magánházaknál és parasztportákon kiadható szálláshelyek még kb. 500 vendég részére.
Képgaléria
szerkesztés-
A káptalantemplom szentélye és temetőkertje -
A káptalantemplom kriptája -
Szent Mihály-plébániatemplom -
A ferences kolostor -
A csontház Innichen keleti bejáratánál -
Felvonó a Haunoldra
.jpg)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://demo.istat.it/?l=it
- ↑ 2012. december 31-i adat
- ↑ Egon Kühebacher: Die Hofmark Innichen, 1969., 38. old.
- ↑ Sacrario militare di San Candido, (www.trentinograndeguerra.it)
- ↑ Der Soldatenfriedhof „Burg” in Innichen. Wechselvolle Geschichte eines Militärfriedhofes. (hochpustertal.info)
- ↑ Gemeindelexikon von Tirol und Vorarlberg – Bearbeitet auf Grund der Ergebnisse der Volkszählung vom 31. Dezember 1900, S. 88.
- ↑ a b Volkszählung 1981 – Die amtliche Bürgerzahl und die Sprachgruppen in Südtirol nach Gemeinde und Bezirk. Landesinstitut für Statistik der Autonomen Provinz Bozen – Südtirol, 1983. március 1. (Hozzáférés: 2024. december 9.)
- ↑ a b Volkszählung 2001 – Berechnung des Bestandes der drei Sprachgruppen in der Provinz Bozen-Südtirol. Landesinstitut für Statistik der Autonomen Provinz Bozen – Südtirol, 2002. augusztus 1. (Hozzáférés: 2024. december 9.)
- ↑ a b Ergebnisse Sprachgruppenzählung 2024 – Berechnung des Bestandes der drei Sprachgruppen in der Autonomen Provinz Bozen - Südtirol. Landesinstitut für Statistik der Autonomen Provinz Bozen – Südtirol, 1924. december 1. (Hozzáférés: 2024. december 9.)
- ↑ Éjszakai sízés a Haunoldon / Nachtskilauf am Haunold
További információk
szerkesztés
Literatur
szerkesztés- Egon Kühebacher: Die Hofmark Innichen. Ein Heimatbuch für Einheimische und Gäste, az „1200 Jahre Innichen” ünnepség szervező bizottságának kiadása, Bozen, 1969.
- Egon Kühebacher: Kirche und Museum des Stiftes Innichen, Bozen, Athesia, 1993. ISBN 978-8870147216
