Közönséges herelégy

A közönséges herelégy (Eristalis tenax) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjébe és a zengőlegyek (Syrphidae) családjába tartozó faj.

Közönséges herelégy
Nőstény példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Kétszárnyúak (Diptera) Alrend: Légyalkatúak (Brachycera) Alrendág: Valódilégy-alakúak (Muscomorpha) Család: Zengőlegyek (Syrphidae) Alcsalád: Eristalinae Nemzetség: Eristaliini Alnemzetség: Eristalina Nem: Eristalis Alnem: Eoseristalis Faj: E. tenax
Tudományos név
Eristalis tenax (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Eristalomyia tenax Linnaeus, 1758 E. campestris Meigen, 1822 Musca tenax Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges herelégy témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges herelégy témájú médiaállományokat és Közönséges herelégy témájú kategóriát.

Előfordulása

A közönséges herelégy világszerte előfordul. Az egyik leggyakoribb zengőlégy.

Megjelenése

A közönséges herelégy 1,5 centiméter hosszú. A házi méh (Apis mellifera) hímjéhez hasonlít, de a zengőlegyek (Syrphidae) családjának tagja.

Életmódja

A közönséges herelégy kertekben trágyarakásokon, istállókban és trágyán látható, emberkísérő faj. A légy viráglátogató. A lárvák a torkukban levő szűrőkészülék segítségével a szennyes léből kiszűrik a még felhasználható tápanyagokat, és ezzel némileg hozzájárulnak a szennyvizek derítéséhez.

Szaporodása

A legyeket és lárváikat tavasztól őszig megtaláljuk. A peterakásra készülő nőstényeket a trágyaszag vonzza, és petéiket csoportokban trágyalével kevert tócsák szélére rakják le. A lárvák erősen szennyezett, oxigénben szegény vízben, trágyalében, emésztőgödrökben fejlődnek, ahol más állat aligha lenne képes megélni. Valószínűleg az itt tenyésző baktériumokat fogyasztják. A lárvák és a bábok a hátulsó részükön levő hosszú, kinyújtható légzőcsővel jutnak levegőhöz.

Források

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6