Kegyelem (vallás)
A kegyelemnek többféle jelentése van a vallásokban, a kereszténységben többnyire Isten üdvözítő kegyelmére vonatkozik.
Kereszténység
szerkesztésAz üdvözítő kegyelem
szerkesztésA kereszténység tanítása szerint az az isteni adomány, amely képessé teszi az embert az érdemszerzésre és a mennyországba való bejutásra.[1] Istennek azon jósága, melynél fogva az embert bűnössége dacára is szereti, s számára az elveszett örök boldogság visszaszerzésére nézve utat-módot nyújt.[2] Az Újszövetségben Jézus személyében jelenik meg, aki megváltásával a benne hívőknek örök életet ígér.[3]
Az első emberpár bűnössé lett a törvényszegése miatt. Többé már nem volt képes ellenállni Sátánnak. Amikor az ember a bűn uralma alá került, Isten törvényének kárhoztatása és átka hárult rá.[4] Nem menekülhettek a bűn következményétől, az (örök) halál várt rájuk.
Az Újszövetségben Pál írja: Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. [5]
Mielőtt Isten ítéletet mondott az elbukott emberpár bűne felett, reménységet adott nekik, bemutatva a kegyelem szövetségét: »Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod« (1Móz 3,15) – mondta Isten.
Jehova üzenete azért jelentett bátorítást, mert kifejtette, hogy noha Sátánnak sikerült az emberiséget a gonosz bűvkörébe kerítenie (eredendő bűn), végül mégis legyőzött lesz. A gonoszság atyja "megmarta" ugyan az asszonyt és annak magvát, de végül vereséget szenved. Megköttetett a szövetség Isten és az ember(iség) között. Kegyelme által Isten védőbástyát ígért a bűn és annak következménye ellen.
A szövetség Isten ígéretére épült.[6] Jézus Krisztus lett a szövetség kezese.[7] A kezes az, aki magára vállalja valaki más adósságát vagy kötelezettségét, ha az a személy nem tudja azt megfizetni. Az ember bár bűnbe esett, Krisztus vállalta a büntetést helyettük. Megváltásával megfizette az árat, engesztelést szerzett a bűnért, eleget téve Isten megszegett törvénye követelésének. Ezt a kezességet egyetlen ember vagy angyal sem lett volna képes magára venni.
A kereszthalálával Jézus beteljesítette, amit megfogadott, hogy az emberiség kezeseként lép fel a szövetségben. Amikor felkiáltott: „Elvégeztetett!” [8] – jelezte, hogy befejezte földi küldetését. Saját életével fizette meg az isteni törvény megszegése miatt szükségessé vált büntetést.
Isten mindenkinek felkínálja az üdvözítő kegyelmét, de mindenkinek szabad akaratára bízza, elfogadja-e Őt, vagy sem.[9]
Az öt sola egyik pontja, a sola gratia (egyedül kegyelemből) elv arra vonatkozik, hogy az üdvözülés csak és kizárólag Isten kegyelme által lehetséges, tekintet nélkül az ember bármilyen jó cselekedetére vagy érdemére.
Keleti vallások
szerkesztésA keleti vallásokban a kegyelem a szabad és kényszermentes cselekedetekhez kapcsolódik.
A kegyelem eszméjének nagy jelentősége van a szikhek körében, Nának guru himnuszaiban és a szikh teológiában.
A hinduizmusban a praszáda jelentheti a kegy és a kegyelem szabad megnyilvánulását, amely az egyén segítségére siet, és a móksa felé irányítja.
A prapatti szó a vaisnava teológia egyik kulcsfogalma, amely Visnu kegyelmének elfogadását jelenti: az isten kegyelme egyetemlegesen elérhetővé vált az írásokon, templomi inkarnációin, Rámanudzsa tanításán stb. keresztül, s ezért a megváltás elérésének egyetlen és valódi eszköze.[10]
Kapcsolódó cikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Pallas nagy lexikona
- Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon, kegyelem, 1975
- A 7. napot ünneplő adventisták hitelvei, 2002
- Világvallások A-Zs, 2009
További információk
szerkesztés- Nicolas Malebranche: Értekezés a természetről és a kegyelemről; ford., előszó, jegyz. Schmal Dániel; Gondolat, Bp., 2017 (Észlelet) ISBN 978 963 693 780 5