Kendermező
Kendermező település Romániában, Szilágy megyében.
Kendermező (Chendrea) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Almásbalázsháza |
Rang | falu |
Községközpont | Almásbalázsháza |
Irányítószám | 457027 |
SIRUTA-kód | 140173 |
Népesség | |
Népesség | 756 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 240 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 07′ 20″, k. h. 23° 17′ 57″47.122359°N 23.299044°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 20″, k. h. 23° 17′ 57″47.122359°N 23.299044°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésHidalmástól északra, az Almás vize mellett, Almásrákos és Almásbalázsháza között fekvő település.
Története
szerkesztésKendermező nevét 1350-ben említette először oklevél Kendermezu néven.
1469-ben Kendermezew, 1567-ben Kendermezeo, 1610-ben Kender-Mezeo néven írták.
A fennmaradt monda szerint az Almás mentének legrégibb községe, melynek keletkezését a magyarok bejövetelével kötik össze. Határa egészen Tihóig terjedt.
1350-ben a klozsmonostori konvent jelentése szerint Brassai Jakab egyik birtoka volt.
1434-ben Drághi Lászlót, Jakabot, Zsigmondot és Osvátot, valamint Zsombori Gergelyt és Tamás, a János fiait iktatták be a birtokba.
1602-ben Zsombori Farkas birtoka volt, de Básta György generális és Keövendi Székely Mihály tiszántúli kapitány Trogeri Lodi Simonnak adták érdemeiért.
1603-ban Csáki Istváné, 1837-ben Csáki Gábor leszármazottaié volt.
1890-ben 737 lakosából 29 magyar, 694 román, 14 egyéb volt, ebből 677 görögkatolikus, 29 evangélikus, 3 református, 28 izraelita volt. A házak száma ekkor 141.
A 20. század elején Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.
Az 1910-es népszámláláskor 800 lakosából 15 magyar, 778 román volt, ebből 773 görögkatolikus, 15 izraelita volt.
Források
szerkesztés- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 636–639. o. Online elérés