Kendermező

település Romániában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. december 14.

Kendermező település Romániában, Szilágy megyében.

Kendermező (Chendrea)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségAlmásbalázsháza
Rangfalu
KözségközpontAlmásbalázsháza
Irányítószám457027
SIRUTA-kód140173
Népesség
Népesség756 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság240 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 07′ 20″, k. h. 23° 17′ 57″47.122359°N 23.299044°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 20″, k. h. 23° 17′ 57″47.122359°N 23.299044°E
SablonWikidataSegítség
Kendermező egy régi térképem

Hidalmástól északra, az Almás vize mellett, Almásrákos és Almásbalázsháza között fekvő település.

Története

szerkesztés

Kendermező nevét 1350-ben említette először oklevél Kendermezu néven.

1469-ben Kendermezew, 1567-ben Kendermezeo, 1610-ben Kender-Mezeo néven írták.

A fennmaradt monda szerint az Almás mentének legrégibb községe, melynek keletkezését a magyarok bejövetelével kötik össze. Határa egészen Tihóig terjedt.

1350-ben a klozsmonostori konvent jelentése szerint Brassai Jakab egyik birtoka volt.

1434-ben Drághi Lászlót, Jakabot, Zsigmondot és Osvátot, valamint Zsombori Gergelyt és Tamás, a János fiait iktatták be a birtokba.

1602-ben Zsombori Farkas birtoka volt, de Básta György generális és Keövendi Székely Mihály tiszántúli kapitány Trogeri Lodi Simonnak adták érdemeiért.

1603-ban Csáki Istváné, 1837-ben Csáki Gábor leszármazottaié volt.

1890-ben 737 lakosából 29 magyar, 694 román, 14 egyéb volt, ebből 677 görögkatolikus, 29 evangélikus, 3 református, 28 izraelita volt. A házak száma ekkor 141.

A 20. század elején Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Az 1910-es népszámláláskor 800 lakosából 15 magyar, 778 román volt, ebből 773 görögkatolikus, 15 izraelita volt.

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 636–639. o. Online elérés