Kenny Burrell

amerikai jazz gitáros
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. február 18.

Kenny Burrell (Detroit, 1931. július 31. –) amerikai dzsesszgitáros. Duke Ellington legkedvesebb gitárosa volt.

Kenny Burrell
Életrajzi adatok
Született1931. július 31. (93 éves)[1][2]
Detroit[3]
Iskolái
  • Wayne State University
  • Cass Technical High School
  • Wayne State University College of Fine, Performing, and Communication Arts
Pályafutás
Műfajok
Híres dalSoulful Brothers
Hangszergitár
DíjakNational Endowment for the Arts
Tevékenység
  • gitáros
  • zeneszerző
  • bendzsós
  • dzsesszzenész
  • egyetemi oktató
  • dzsesszgitáros
  • előadóművész
Kiadók
A Wikimédia Commons tartalmaz Kenny Burrell témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályakép

szerkesztés

Már a korai felvételein érzékelhetőek Burrell játékának lényeges jegyei: a bop sajátos, megszelídített értelmezése, a tiszta dallamvezetés, az akkurátus artikuláció, tempós szving. Burrell az a zenész, akinek a fontosabb a kifejezés, mint a technikai bravúr. A hangok logikusan épülnek egymásra. Még a tempósabb számokban is ott van a nyugalom.

Zenésztársak

szerkesztés

Dizzy Gillespie, John Coltrane, Benny Goodman, Bill Evans, Gil Evans, Stan Getz, Billie Holiday, Milt Jackson, Quincy Jones, Oscar Peterson, Sonny Rollins, Jimmy Smith, Stanley Turrentine, Cedar Walton.

Lemezválogatás

szerkesztés
  • Introducing Kenny Burrell (1956)
  • The Essential Billie Holiday – Carnegie Hall Concert (1956)
  • All Day Long (1957)
  • Kenny Burrell and John Coltrane (1958)
  • Blue Lights (1958)
  • On View At The Five Spot Cafe (1959)
  • Bluesy Burrell (1962)
  • Midnight Blue (1963)
  • Guitar Forms (1964 & 1965)
  • ’Round Midnight (1972)
  • Ellington Is Forever (1975–77)
  • 12-15-78 (1999)
  • Lucky So and So (2001)
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians