Királynéi pohárnokkancellár

A lapnak nincs ellenőrzött változata, lehet, hogy még egyáltalán nem ellenőrizte senki a minőségét.

A királynéi pohárnokkancellár egy tisztség volt a Magyar Királyságban IV. Béla uralkodása idején. A királyné, Laszkarisz Mária hozta létre.

A tisztséget a királyné hozta létre. A szó etimologiája azt árulja el, hogy a tisztség a kancelláriából vált ki, az olyan emberek számára, akik bár a kancellárián kellett volna, hogy tevékenykedjenek, de írástudatlanságuk miatt erre nem voltak képesek, ebben a korban a nemesek között is voltak analfabéták.[1]

Nem egyértelmű, hogy mi volt a feladata, egyes féltételezések szerint a pohárnokkancellár maga is szolgáló volt (mint a pohárnokok), más elméletek azt állítják, hogy inkább töltött be adminisztratív szerepet, tehát a pohárnokmester felett lévő rang volt. A Magyar Királyság történetében az első pohárnokmester a Rátót nembeli Balduin volt 1235-1239 között. A legvalószínűbb azonban az, hogy a pohárnokmesteréhez hasonló feladatkörrel rendelkezett, ellenben nem a királynak, hanem a királynénak felelt.

A tisztség viselői

szerkesztés

Egyetlen nemesről tudunk, aki ezt a pozíciót betöltötte, Detre fia János, aki feltételezhetően Töhötöm vezér leszármazottja, egyébként magyar főúr, Pilis vármegyei földbirtokos. Mivel János birtokadományt kapott a királytól (a tisztség betöltésének ideje alatt), feltételezhető, hogy jól végezte dolgát. Későbbi időkben nem készültek feljegyzések e tisztségről vagy e tisztséget betöltő személyekről, így szinte biztosan állítható, hogy János halála után a tisztség megszűnt. Pohárnokmesterek viszont IV. Béla uralkodása után is voltak, tehát valószínű, hogy nem volt szükség mindkét pozíció fenntartására.

  1. Bäuml, Franz H. “Varieties and Consequences of Medieval Literacy and Illiteracy.” Speculum, vol. 55, no. 2, 1980, pp. 237–65.