Mezei varfű

Mezei varfű
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superasteridae;
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Mácsonyavirágúak (Dipsacales);
Család:	Loncfélék (Caprifoliaceae);
Nemzetség:	Varfű (Knautia);
Faj:	K. arvensis;
Tudományos név
	Knautia arvensis; (L.) Coult.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mezei varfű témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei varfű témájú médiaállományokat és Mezei varfű témájú kategóriát.

A mezei varfű (Knautia arvensis) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe sorolt loncfélék (Caprifoliaceae) családjában a varfű (Knautia) nemzetség egyik faja. Egyéb megnevezései: kelésfű, vargyógyítófű, koszfű, rühfű, fekélyfű;^[1] Apostein fű, gombos kóró, kuzupa, rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű vagy seprőfű.^[2] Kivonatával régen bőrbetegségeket gyógyítottak, innen ered magyar megnevezése is. A nemzetség nevét Christopher Knaut német botanikusról (1654–1716) kapta.

Elterjedése, élőhelye

Európában, Közép-Ázsiában, Szibériában és a Kaukázusban honos, de sokfelé behurcolták. Löszpusztaréteken, félszáraz gyepeken, útszéleken, kaszálókon, hegyi réteken – többnyire meszes talajon – fordul elő; Magyarországon főleg a Dunántúlon található réteken.

Nem túlságosan érzékeny a talajra,^[3] de a száraz,^[4]^[5] meszes talajt^[6] kedveli. Napfénykedvelő.^[7] A hideg teleket igen jól tűri, akár a −25 °C-ot is elviseli.^[3]

Alfajok

Knautia arvensis subsp. arvensis – tetraploid
Knautia arvensis subsp. pannonica (Heuff.) O. Schwarz – diploid
Knautia arvensis subsp. pseudolongifolia (Szabó) O. Schwarz
Knautia arvensis subsp. serpentinicola Smejkal ined.

Jellemzők

40–120 cm magas, felálló, lágy szárú, évelő növény. A szár alsó részében serteszőrös, néha mirigyes, a felső rész kopasz vagy molyhos. A nagy méretű levelek átellenesek, szürkészöldek. Az ép, hosszú nyelű, gyakran tagolatlan alsó levelek tőlevélrózsát alkotnak, visszás-tojásdadok. Az átellenes felső levelek szárnyasan hasogatottak, ép szélűek vagy fűrészesek, ritkán nyelesek. Általában kétlaki növény, de tisztán nőivarú virágokat tartalmazó példányok is előfordulnak (gynodioecia vagy günodiőcia).^[8] A hosszú, vékony kocsányú, hímnős virágok 2–4 cm átmérőjű lapított félgömbös virágzatba tömörülnek. A tölcsér alakú párta ibolyakék, 4 szirmú, alul forrt. A szélső virágok nagyobbak. A gallérszerű murvalevelek a virágzat peremén túlnyúlnak. 2-4 porzó, és egy hosszú, rovátkolt bibeszál található a virágban. Május-október között virágzik. Méhek, lepkék porozzák be.^[9]^[10] A magház alsó állású. Termése 5–6 mm-es, hengeres, szőrös kaszattermés, melyhez hozzákapcsolódik a tollas csésze. A magokat hangyák terjesztik.

Hatóanyagok

Triterpén-szaponinok (knautozid, szaponozid), iridoidok (dipszakán), flavonoidok, cserzőanyagok.

Felhasználása

Elsősorban a föld feletti, virágzó hajtásrészeket (régen a gyökerét is) használják fel. A népi gyógyászatban krónikus bőrbetegségek (ekcéma, csalánkiütés, rühösség) kezelésére, továbbá köhögésre, torokgyulladásra, hólyaghurutra is adták. A homeopátia légúti megbetegedésekre, emésztési gyengeség kezelésére használja.

Hasonló fajok

Knautia nemzetségen belül:
- magyar varfű (Knautia drymeia)
- erdei varfű (Knautia dipsacifolia) – levelei mélyen fűrészesek
- Kitaibel-varfű (Knautia kitaibelii)
galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria) – levelei szálasak

Képek

rajta közönséges ökörszemlepke
levelek
éretlen termés
tőlevél

Források

Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349
Plants for a Future database Archiválva 2009. január 17-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

Kép a pollenjéről

Jegyzetek

↑ Dr. Szabó László Gy.: Gyógynövényismeret Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑ Wagner János: Magyarország virágos növényei (1903)
↑ ^a ^b Phillips. R. & Rix. M. Perennials Volumes 1 and 2. Pan Books 1991 (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 0-330-30936-9
↑ Launert. E. Edible and Medicinal Plants. Hamlyn 1981 ISBN 0-600-37216-2
↑ Clapham, Tootin and Warburg. Flora of the British Isles. Cambridge University Press 1962.
↑ Grieve. A Modern Herbal. Penguin 1984 ISBN 0-14-046440-9
↑ Brickell. C. The RHS Gardener's Encyclopedia of Plants and Flowers Dorling Kindersley Publishers Ltd. 1990 ISBN 0-86318-386-7
↑ Higher pollinator effectiveness by specialist than generalist flower-visitors of unspecialized Knautia arvensis (Dipsacaceae)^{[halott link]}
↑ Baines. C. Making a Wildlife Garden.
↑ International Bee Research Association. Garden Plants Valuable to Bees. International Bee Research Association. 1981

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Dr. Szabó László Gy.: Gyógynövényismeret Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

[2] Wagner János: Magyarország virágos növényei (1903)

[auto_weuG1tdkoRtq1Rnkre/pfg-3] Phillips. R. & Rix. M. Perennials Volumes 1 and 2. Pan Books 1991 (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 0-330-30936-9

[4] Launert. E. Edible and Medicinal Plants. Hamlyn 1981 ISBN 0-600-37216-2

[5] Clapham, Tootin and Warburg. Flora of the British Isles. Cambridge University Press 1962.

[6] Grieve. A Modern Herbal. Penguin 1984 ISBN 0-14-046440-9

[7] Brickell. C. The RHS Gardener's Encyclopedia of Plants and Flowers Dorling Kindersley Publishers Ltd. 1990 ISBN 0-86318-386-7

[8] Higher pollinator effectiveness by specialist than generalist flower-visitors of unspecialized Knautia arvensis (Dipsacaceae)^{[halott link]}

[9] Baines. C. Making a Wildlife Garden.

[10] International Bee Research Association. Garden Plants Valuable to Bees. International Bee Research Association. 1981

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]