Koleszár László

(1888–1965) orvos
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 23.

Koleszár László (Kolozsvár, 1888. október 8.Caracas, Venezuela, 1965. február 12.) sebészorvos, egyetemi magántanár, orvosi szakíró.

Koleszár László
Született1888. október 8.
Kolozsvár
Elhunyt1965. február 12. (76 évesen)
Caracas
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • sebész
  • egyetemi oktató
IskoláiKolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1912, orvostudomány)
SablonWikidataSegítség
Koleszár László
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Koleszár László fényképe. Erdélyi monográfia. 251.

Életútja

szerkesztés

Középiskolai tanulmányait szülővárosa Református Kollégiumában végezte, 1907-ben. A Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen orvosi oklevelet szerzett (1912). Különleges fül-, orr- és gégészeti tanulmányokat folytatott Berlinben. Az első világháborúban sebész-ezredorvosként teljesített szolgálatot. 1919 után Kolozsvárt a Vörös Kereszt Szanatórium főorvosa volt, majd magánszanatóriumot nyitott. A Magyar Sebész Társaság igazgató tanácsának erdélyi tagja, az Erdélyi Orvosi Lap szerkesztője (1920–25), az EME orvostudományi szakosztályának titkára, majd elnöke, a kolozsvári Magyar Zenekonzervatórium ügyvezető elnöke. A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett (1940), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ortopéd kórházának igazgató főorvosa (1940–44). A második világháború után Ausztriában, a salzburgi UNRRA-kórházban dolgozott (1945–48), majd nyugdíjazásáig a venezuelai Barquinsetóban folytatott orvosi gyakorlatot (1949–60).

Munkássága

szerkesztés

Nagyszámú tudományos dolgozatában, melyek a Magyar Sebész Társaság és az EME kiadványaiként jelentek meg, a felső légutak és a fül sebészetében szerzett tapasztalatait dolgozta fel, általános kórtani megfigyeléseket közölt s új eljárásokat ismertetett a csonttörések kezelésénél. Katonaorvosi gyakorlatából merítette Gránát-robbanással kapcsolatosan a koponyát érő külerőszak által létrejött süketségről és süketnémaságról c. tanulmányát (az EME Orvostudományi Szakosztályának Értesítője, Kolozsvár, 1916).

Mind szak-, mind tudománynépszerűsítő előadásaival tevékenyen fejlesztette az erdélyi magyar egészségügyet. Írásai jelentek meg budapesti szaklapokban, az Orvosi Szemlében a Clujul Medical (1929) és a Pásztortűz (1932) hasábjain is. Az EME orvosi nagygyűléseinek sorában Marosvásárhelyen a gégerák kezeléséről és a vértranszfúzióról értekezett (Az EME IX. Vándorgyűlésének Emlékkönyve, Kolozsvár, 1931), a kicsiny és nagy termet biológiai okait fejtegette a brassói nagygyűlésen (1934). Elsősegély c. népszerűsítő brosúráját (1938) az EME adta ki.

Tudományos közleményeiből[1]

szerkesztés
  • Alkar- és lábszártörések kezelése Új typusú spirálrugós extensiós készülékkel. 1921. Minerva rt. 13 l. (1921. VII. sz.-ból.)
  • Állkapocs alatti lymphoma peroralis műtéte. 1921. Minerva kny. 4 l. (1921. II. évf.)
  • Belső secretiós (endocrin) mirigyek sebészi vonatkozása. 1924. 58 l. (1924. V. évf. 20-21. sz.)
  • A jodtinctura a sebészetben különös tekintettel bőrdessinficiáló hatására. [1922.] Minerva rt. 27 l. Az Erdélyi Orvosi Lap tudományos közleményei. Klny. III. évf. 1922. június 1. és 15-i sz.-ból.)
  • Megemlékezés Chiariról, Onodiról és Killiánról. 1921. Minerva Rt. 11 l. (1921. máj. 1. 9-10. sz.-ból.)
  • Otitis media chronica-hoz társult multiplex-agytályog műtéttel gyógyult esete. 1925. Gutenberg kny. 2 l. (1925. VI. évf. 19. sz.)

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés