Salzburg (Ausztria)

város Ausztriában, Salzburg tartomány székhelye
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 26.

Salzburg (IPA: [ˈzaltsbʊɐ̯k];[2] bajorul: Soizbuag) Ausztria Salzburg tartományának székhelye. A Salzburg-környék közigazgatási egységgel együtt alkotják a Salzburg tartomány öt „Gau”-ja közül a legészakibbat, Flachgaut. Északnyugaton Bajorországgal határos. 155 021 lakosával Bécs, Graz és Linz után a negyedik legnépesebb osztrák város. Agglomerációjában mintegy 210 000 ember él. Vonzáskörzete túlnyúlik a tartomány határain délnyugat-bajorországi és felsőausztriai területekre, a Salzburg-Berchtesgadener Land-Traunstein Eurorégió központja.

Salzburg
Salzburg címere
Salzburg címere
Salzburg zászlaja
Salzburg zászlaja
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartománySalzburg
JárásSalzburg (1867. március 15. – )
PolgármesterHarald Preuner (ÖVP, 2017–)
Irányítószám
  • 5020
  • 5023
  • 5026
  • 5061
  • 5071
  • 5081
  • 5082
Körzethívószám0662
Forgalmi rendszámS
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség155 021 fő (2020. jan. 1.)[1]
Népsűrűség2262 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság424 m
Terület65,68 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 48′ 00″, k. h. 13° 02′ 42″47.800000°N 13.045000°EKoordináták: é. sz. 47° 48′ 00″, k. h. 13° 02′ 42″47.800000°N 13.045000°E
Salzburg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Salzburg témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született, és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart. Egy hercegérseki városbíró név szerinti említésével (eredetileg először 1120-30 táján) Salzburg tekinthető a mai Ausztria legrégibb városának. Mindenekelőtt a legkorábban benépesült Óvárosa és a Hellbrunni kastély rendelkezik különösen nagy múltra visszatekintő kulturális hagyományokkal. Itt található többek között:

Híres barokk építészetéről, jelentős és gazdag történelméről, különleges elhelyezkedése miatt pedig az Alpok kapujaként és Észak Rómájaként is emlegetik. Ezek miatt 1997-ben Salzburg városának történelmi központja a világörökség része lett.[3]

Földrajza

szerkesztés

Domborzata

szerkesztés
 
A környező vidék

Salzburg a Salzburgi-medence ölén fekszik. A Salzach és a beépítetlen hegyek Európa egyik legzöldebb városközpontjává teszik belvárosát. A belső hegyek közé tartozik a Várhegy (a várral), a Mönchsberg, a Rainberg és a Kapuzinerberg. A várostól délre fekszik a Helbrunner Berg.

A várostól délnyugatra magasodik az 1853 m magas Untersberg, délkeletre az 1288 méteres Gaisberg. Keleti irányban nem messze található Salzkammergut. Észak felé a Salzburgi-medence nyitott. A város ligetekkel búcsúzik a Salzachtól, amely innen Flachgau szelíd dombvidékén át folytatja útját. Itt áll még a Plainberg egy gyönyörű kálváriával, megkoronázva a búcsújáróhely Maria Plain templomával. A város északnyugaton Bajorországgal határos, itt a Salzach választja el a szomszéd városkától, Freilassingtól.

Korai városfejlődés

szerkesztés

Salzburg mai területe az újkőkorszak óta (kb. i. e. 4500) lakott. Mindenekelőtt a Rainbergen maradtak fenn folyamatos településnyomok az újkőkortől egészen a rómaiak bevonulásáig, amire i. e. 15-ben, Augustus császár uralkodása alatt került sor. Nagyobb településrészek helyezkedtek el a várhegyen és a Kapuzinerbergen is, melyek a kelta időkben közigazgatási központot képeztek. A város hegyeinek lakossága a rómaiak érkezése után az Óváros területére települt, és ott immár a római „Iuvavum” település fennhatósága alatt éltek. (A Iuvavum név nem a római istenség nevéből származik, hanem kelta eredetre vezethető vissza.) Salzburg kezdetben a Salzach bal partján fejlődött, ahol a folyó és a Mönchsberg kitűnő védelmet nyújtottak, és csak déli irányban volt szükség erős védelemre. Néhány évtizeddel később, Claudius császár idején a római Iuvavum már fontos közigazgatási központja volt az újonnan létrejött Noricum provinciának (a késő római időkben „Ufernoricum”) és egy municipium rangjával rendelkezett (Municipium Claudium Iuvavum). Salzburg volt az egyik legfontosabb város a Germániába vezető úton.

Városszerkezet és városrészek

szerkesztés

Salzburg ma tizennégy közigazgatási egységre, településre tagolható: Salzburg, Maxglan, Morzg, Gnigl, Itzling, Aigen, Liefering és Leopoldskron, valamint a környező Gaisberg, Heuberg, Bergheim, Hallwang, Siezenheim és Wals.

Egyesítések a 20. században

szerkesztés

1935. június 7-én a tartományi gyűlés törvényt fogadott el „Salzburg tartományi székhely területének bővítéséről”, amelynek hatálybalépésével több környező települést részben vagy egészben a városhoz csatoltak. Ezzel a lakosság lélekszáma 40 232-röl 63 275-re, területe pedig 8,79 km²-ről 24,9 km²-re nőtt.

Az egyesítések második hulláma 1939-ben (már az Anschluß után) zajlott, ekkor csatoltak a városhoz többek között olyan nevezetes, ma idegenforgalmi szempontból jelentős részeket, mint Hellbrunn és Leopoldskron. A város lakosainak száma ezzel 77 170-re emelkedett, területe pedig 1950-re elérte a 65,67 km²-t. Érdekesség, hogy Anif község 1990-ben megtámadta Hellbrunn egykori náci elcsatolását, és visszakövetelte magának, ám sikertelenül.

Salzburg (reptér) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)20,121,724,927,932,235,638,635,632,128,223,518,638,6
Átlagos max. hőmérséklet (°C)3,25,610,414,319,922,224,424,220,114,87,84,014,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−4,0−2,90,73,88,411,513,513,510,15,50,6−2,54,9
Átl. csapadékmennyiség (mm)605579831151551581511017383731184
Havi napsütéses órák száma679213015319619422120316813081631697
Forrás: Central Institute for Meteorology and Geodynamics[4]


Történelem

szerkesztés
 
Salzburg a Salzach partjáról
 
Főtér

A kezdetek és a kora középkor

szerkesztés

Salzburg területe az újkőkor óta lakott. I. e. 15-ben a kis önálló településeket a római Iuvavum város váltotta fel a Salzach partján.

Az i. sz. 5. században a városban már kolostor is volt Szent Péternek szentelve, melyet Salzburgi Szent Rupert szervezett újjá, 700-ban. A Salzburg név először 755-ben szerepelt. 739-től Salzburg püspöki székhely, első székesegyháza 774-re épült föl. 798. április 20-án III. Leó pápa Nagy Károly kérésére érseki rangra emelte a várost.

Érett és késő középkor

szerkesztés

A város ezután a Keleti Frank Királysághoz tartozott.

A Festung Hohensalzburg vár építését 1077-ben Gebhard érsek kezdte meg, amelyet utódai fejeztek be. Mivel 1076-ban Gebhard az invesztitúraharcban a pápa, 1077-ben pedig az ellenkirály, Sváb Rudolf oldalára állt, a harc befejeződése után hűtlenségéért IV. Henrik száműzte.

1166-ban II. Babenberg Konrád császári beleegyezés nélkül kezdte meg uralkodását Salzburgban, ezért Barbarossa Frigyes hűbéresei porig rombolták a várost, többek között a régi székesegyházban is súlyos károk keletkeztek.

1328-ban az érsek közbenjárásával a város hosszú időre önállósította magát a Német-római Birodalomban. Ettől kezdve az érsekség nagy szabadsággal rendelkezett, és hosszú ideig a Pápai Állam után a legjelentősebb egyházi állam volt Európában.[5] Az 134849-es nagy pestisjárány Salzburgban is pusztított, ahogy egész Európában, amiben a város lakosságának harmada meghalt.

1481-ben III. Frigyes német-római császár engedélyezte a városnak a szabad bíró- és polgármester-választást. 1525-ben a német parasztháború elérte a várost, és három hónapra el is foglalták.

Salzburg a barokk korban

szerkesztés

A barokk kor elején három nagy hatású hercegérsek teremtette meg a mai Salzburg városképének alapjait. Ez a nagy munka Wolf Dietrich von Raitenau (1587-1612), Markus Sittikus (1612-1619) és Paris von Lodron (1619-1653) érdeme. A régi óváros helyén új elrendezésben számos lakóházat, palotát és templomot építtettek, és több nagy tér is ekkor került kialakításra.[6]

1756-ban itt látta meg a napvilágot a város talán legismertebb szülötte, Wolfgang Amadeus Mozart, aki 1769 és 1781 között a helyi érsek szolgálatában állt.

1772 és 1803 között – Franz Josef von Colloredo-Mannsfeld érsek kormányzása alatt – a város a késő felvilágosodás központjává vált. Ő hívott tudósokat és művészeket Salzburgba.

1805-ben a Berchtesgadeni Nagyfejedelemséggel együtt a Habsburg Birodalom annektálta. Ezt követően, októberben francia csapatok szállták meg, majd az austerlitzi csatát követő pozsonyi békeszerződésben, az osztrák területveszteségek ellensúlyozása érdekében Berchtesgadennel együtt a Habsburg Birodalom kapta meg. 1806-ban Salzburgi Hercegséggé alakul és I. Ferenc felvette a salzburgi herceg címet. Az ötödik koalíciós háború után, 1809-ben a wagrami csatát követően a Bajor Királyság fennhatósága alá került. Ezt a schönbrunni szerződés rögzítette.

A salzburgi régió Bajorország és Ausztria közötti sorsát az 1814-es párizsi békeszerződés rendezte. 1816-tól a Salzach folyótól keletre fekvői területek nagyobb részének adminisztrációja Salzburghoz került a felső-ausztriai Linztől, amíg 1850-ben újra nem alakították a Salzburgi Hercegséget.

Salzburg a szekularizáció után

szerkesztés

1886-ban indult meg a villamosközlekedés a városban.

1919-ben tartották az első szabad választást. 1921. május 29-én eredménytelen népszavazást tartottak arról, hogy a város (újra) csatlakozzon-e Németországhoz.

Az 1935 és 1939 közötti időszakban különféle szomszédos településeket csatoltak a városhoz. 1938-ban az Anschluss után Ausztria részeként a Harmadik Birodalomhoz csatolták. A nácik uralma alatt, 1938-tól kezdődően a politikai ellenfeleket, valamint zsidókat és más kisebbségieket tartóztattak le és deportáltak. Az itt dolgoztatott hadifoglyok tették jelentőssé a helyi hadigazdaságot. Az amerikai légibombázások 1944-45-ben súlyosan megrongálták a város nagy részét, többek közt a barokk dóm kupolája is összeomlott. Hans Lepperdinger ezredes 1945-ben megmentette a várost azzal, hogy azt harc nélkül átadta az amerikaiaknak.[7] A háború befejezése után Salzburg volt az Egyesült Államok Főparancsnokságának székhelye. A háború utáni években a várost a menekültek nyomorúsága jellemezte. A lakáshiányt csak fokozatosan helyettesíthették új városrészek építésével. 1962-ben újjáalakították az 1810-ben feloszlott egyetemet. Az ezt követő időszakban Salzburg a kereskedelem, a vásárok és az idegenforgalom miatt gazdaságilag sikeres és népszerű város lett. Ennek eredményeként 1996. szeptember 17-én az UNESCO Világörökséggé nyilvánította az óvárost.

Látnivalók

szerkesztés
 
Hohensalzburg vára

Hohensalzburg vára

szerkesztés

Európa legnagyobb, teljes épségében megmaradt középkori építménye. Az eredetileg kisebb, fából készült várat 1077-ben Gebhard hercegérsek építtette az invesztitúraharc idején, majd a 1113. század folyamán egyre több védfalat, bástyát toldottak hozzá. A bevehetetlennek tartott erőd mai méretét 1527-ben érte el, a 17. században pedig az északi oldal védelmi rendszerével bővült. 1816-tól a második világháborúig kaszárnyaként üzemelt.

Főszékesegyház

szerkesztés

A barokk stílusú Salzburgi dóm a Salzburgi főegyházmegye főszékesegyháza. Díszes homlokzata két toronnyal rendelkezik, amelyekben Ausztria legnagyobb össztömegű harangegyüttese található. A belül gazdagon dekorált templomot kívülről egyszerű konglomerátum burkolat és egy kupola díszíti. Befogadóképessége igen nagy, 900 ülőhellyel vagy 15 000 állóhellyel rendelkezik.

 
Kilátás a Mönchsbergről a salzburgi óvárosra

Színházak

szerkesztés
  • Salzburgi színészház
  • Nemzeti Színház
  • Salzburgi Marionettszínház
  • Zenekarház
  • Salzburgi Utcai Színház
  • Kis Színház
  • Museum der Moderne Salzburg (modern művészetek múzeuma, két helyszínen: Rupertinum, Mönchsberg)
  • A természet háza (Haus der Natur)
  • Állatkert
  • Csendes Éj múzeum
  • DomQuartier Salzburg (Residenzgalerie Salzburg, Salzburgi Dóm Múzeum, Salzburgi Barokk Múzeum a Rossacher Gyűjteménnyel, Szent Péter Múzeum stb.)
  • Salzburg Museum
  • Játékmúzeum

Salzburgi Ünnepi Játékok

szerkesztés

A Salzburgi Ünnepi Játékok (Salzburger Festspiele) a világ egyik legjelentősebb zenei fesztiválja, melyet 1920 óta – néhány második világháborús évet kivéve – folyamatosan megrendeznek. A fesztivál minden nyár júliusának végén kezdődik, és öt hétig tart.

Közlekedés

szerkesztés

A Bécs-Salzburg vasútvonalat 1860. augusztus 1-jén nyitották meg, megalapozva vasúti csomóponti helyét a városnak. Augusztus 12-én aztán Rosenheim felé is megnyílt a Rosenheim–Salzburg-vasútvonal, majd később a folytatása is, a München–Rosenheim-vasútvonal München felé. 1873-tól szakaszosan megnyílt a Salzburg–Tirol-vasútvonal, majd 1876-ban a Salzburger Lokalbahn. A vasútvonalak a Salzburg Hauptbahnhofon futnak össze, amely a 2009–12 közötti átépítése során összekötötték a peronnal rendelkező csonkavágányokat, így személyvonatok számára teljes mértékben átjárható átmenő állomássá alakult át. Salzburgot EuroCity vonat köti össze Klagenfurttal, Münchennel, Béccsel. InterCity vonatok járnak a 2012-es menetrendváltással ismét Graz felé. Korridorvasút üzemel Németországon át Innsbruck felé.

A város szerepkörét az Alpok völgyei és hágói által meghatározott közlekedési helyzetével alapozta meg. Tirol felé Németországon keresztül a Kleine deutsches Eck Bad Reichenhall érintésével és Großes deutsches Eck (kicsi és nagy német sarok) Rosenheim érintésével vezet korridorút. 1859-ig csak egy városi fahíd ívelt át a Salzach felett, ma itt áll a Staatsbrücke (Állami híd). 1859-ben nyílt meg a második híd a Karolinenbrücke, egy évvel később a vasúti híd. Az A1-es autópálya hídja a Karolinenbrücke és a Staatsbrücke ma is a legfontosabb három átkelő a 13 híd közül. A Mirabell kastélyhoz közeli modern Makartsteg gyalogos híd 2001-ben nyerte el mai formáját. A város az A1-es, A10-es osztrák és A8-as német autópályán közelíthető meg, illetve az 1-es, 150-es, 155-ös, 156-os, 158-as, 159-es, 160-as főúton.

A város jelentős területe rövid parkolási zóna (Kurzparkzone) része, amit kék festéssel jelölnek. Hétfőtől péntekig 9-19 óra, szombaton 9-16 óra között fizetős a parkolás, és legfeljebb 3 órát szabad egyfolytában egy helyen várakozni. Az utcákon kevés felszíni parkoló található. A legtöbb parkolóhely mélygarázsokban létesült. Az óvárosban például a Mönichs-hegy alatt lévő Altstadtgaragen – Mönchsberg garázsban 1296 férőhely áll a rendelkezésre, míg a Mirabell-Congressnél 700. Ezekben általánosnak mondható a 2 m körüli magasságkorlátozás. A parkolási díj mértéke a parkolóházakban hosszabb várakozási idő esetén arányosan csökken. Ingyenes parkoló csak a város szélén álló P+R parkolókban és a szintén városszéli bevásárlóközpontoknál található, ahonnan busszal, trolibusszal, vagy vasúton lehet beutazni.[8] A Hellbrunni kastélynál félóra várakozás ingyenes.

Közösségi közlekedés

szerkesztés

A városban 1886-tól lóvasút közlekedett, amelyet később hét hónap alatt villamosítottak és 1909. május 4-én már villamosként működött. A vonalat 1916-ban és 1927-ben meghosszabbították. A belvárosban 1940. szeptember 25. és november 25. között a villamost három szakaszban trolibusz váltotta fel. Az utolsó villamos 1953. október 31-én közlekedett a még meglévő szakaszokon.[9] Ma a legtöbb útvonalon trolibuszok közlekednek. Az autóbuszok kevesebb vonalon járnak, és alternatív (gáz) meghajtásúak.

Salzburgot a személygépkocsi-forgalom folyamatos növekedése jellemzi. A megtett távolság és a tömegközlekedési utazások részaránya folyamatosan csökkent, 1995–2004 között 21%-ról 16%-ra, elérve a közép-európai átlagot. A közösségi közlekedéssel ellentétben nőtt a kerékpárral járók száma. A 38 busz és 72 trolibusz 117,3 km hosszú útvonalon közlekednek. 2005-ben 45 millió utast szállítottak.

Az S-Bahn rendszer szakaszos kiépítése 2004-ben kezdődött és 2014-re tervezték befejezését. A városba ingázók kiszolgálására a belvárosban folyamatosan alakítottak ki új megállókat a vasútvonalak mentén, könnyen elérhetővé téve őket. Az S-Bahn nemcsak az osztrák, hanem a németországi elővárosokat is eléri. Az S1-es vonal föld alatti végállomása már úgy épült meg, hogy az a jövőben egy metró, vagy földalatti vasút négy új megállójával – Mirabellplatz, Staatsbrücke, Residenzplatz és Nonnta – a belvárost is elérje. A beruházás 350 millió euróra tehető, amelyre a fedezet még nem biztosított. A vonatok ütemes menetrendben közlekednek 15-30 perces követési idővel.

  S1  Salzburg Hbf (földalatti állomás) – Bürmoos – Lamprechtshausen
  S11  Salzburg Hbf (földalatti állomás) – Bürmoos – Trimmelkam
  S2  Salzburg Hbf – Straßwalchen
  S3  Bad Reichenhall – Freilassing – Salzburg – Golling-Abtenau
  S4  FreilassingBerchtesgaden Hbf

Légi közlekedés

szerkesztés

A városközponttól nyugatra található a repülőtér: Flughafen Salzburg, vagy Salzburg Airport W. A. Mozart néven ismert. 2007-ben 1 946 422 utas fordult meg, a legtöbb utas a téli síidőszakban veszi igénybe a repülőteret.

Gyalogos, kerékpáros közlekedés

szerkesztés

A történelmi óvárost gyalogos övezetként alakították ki, behajtani csak külön engedéllyel van mód. Az óvárosban fiáker közlekedik a Residenzplatzról indulva.

A kerékpáros útvonalakat 1991-től építették ki, a legszebb szakasza a Salzach folyót követő útvonal. A kerékpárosok száma nőtt: 1995–2008 között az összes közlekedő 12%-áról 20%-ra emelkedett.

A város szülöttei

szerkesztés
 
A Residenzbrunnen
 
A Mozarteum egyetem
 
Az FC Red Bull Salzburg stadionja

A város leghíresebb labdarúgó csapata az FC Red Bull Salzburg. A csapat korábban Casino Salzburg néven szerepelt, és bejutott az 1994-es UEFA-kupa döntőjébe, ahol 1–0-ra kikapott az Internazionalétól. 2005-ben a Red Bull megvette a csapatot, és innentől Red Bull Salzburg néven szerepel a csapat. A csapat hazai pályája a Red Bull Arena, amely a 2008-as Európa-bajnokságon több mérkőzésnek is helyszínéül szolgált.

A város megpályázta a 2010. évi téli olimpiai játékok rendezését, de azt végül Vancouver nyerte el.

Illetve a EC Red Bull Salzburg, jégkorong csapat. Ami az elmúlt években az osztrák elsőszámú jégkorong ligában remekül szerepel. 2022-ben döntőt is játszik, az egyetlen magyar csapattal a ligában, az Av 19 Fehérvárral. Székhelye az Eishalle Salzburg

Az ORF tévének van itt helyi kirendeltsége. A magántelevíziók 1995 óta működnek: SAFE kábeltelevízió (ma Salzburg AG) és a Signal.

Könyvtárak

szerkesztés
  • Salzburgi város könyvtár
  • Egyetemi könyvtár

Testvértelepülések

szerkesztés
 
Mozart-golyó

Városkép

szerkesztés
Salzburg óvárosa egy részének panorámája a Mönchsberg irányából. Előtérben a Kapuzinerberg, jobbra a Gaißberg a TV-toronnyal.
  1. https://www.statistik.at/web_de/klassifikationen/regionale_gliederungen/gemeinden/index.html
  2. bajor és az osztrák nyelvjárásban a szó elején sz hanggal
  3. Centre, UNESCO World Heritage: Historic Centre of the City of Salzburg (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  4. Klimadaten von Österreich 1971 – 2000 – Salzburg-Flughafen. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
  5. Zrt, HVG Kiadó: Tudta, hogy a salzburgi hercegérseknél csak a pápa volt hatalmasabb? – történelmi séta Salzburg belvárosában (magyar nyelven). hvg.hu, 2017. május 8. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  6. Salzburg, a hercegérsekek városa (magyar nyelven). Kelet-Nyugat útikönyvek. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  7. red, salzburg ORF at: 4. Mai 1945: Kampflose Übergabe stand auf der Kippe (német nyelven). salzburg.ORF.at, 2020. május 4. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  8. Parken in Salzburg. salzburg.info. [2012. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 24.)
  9. 100 Jahre elektrischer Stadtverkehr in Salzburg. andersreisen.net. (Hozzáférés: 2012. október 24.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Salzburg című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés