Kovács Zoltán (festő)

Kovács Zoltán (Kolozsvár, 1913. szeptember 30. – Kolozsvár, 1999. június 30.) festőművész. Nevéhez fűződik Erdély művészeti főiskolájának, a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetnek a megalapítása (1948).

Kovács Zoltán
Született	1913. szeptember 30. Kolozsvár
Elhunyt	1999. június 30. (85 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Koós Zsófia
Foglalkozása	festőművész, pedagógus
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Sírja a Házsongárdi temetőben

Életútja

Szülővárosában végezte a Római Katolikus Főgimnáziumot (1928), a nagybányai Szabad Festőiskolában Krizsán János tanítványa, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istváné; itt szerzett diplomát (1942). Tanító a dési Kodorvölgyben (1942–44), közben megrendezte Kolozsvárt első önálló kiállítását, amelyről Entz Géza és László Gyula írt elismeréssel. A második világháború után a Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet tanára, rektora, míg állásától meg nem fosztották (1948–51).

Egyéni kiállítása volt az Ateneul Român kiállítási termében Bukarestben (1948); újabb gyűjteményes kiállítására csak 1991-ben kerülhetett sor Kolozsvárt.

Az erdélyi képzőművészet élvonalbeli alkotója, az új festészeti törekvések egyik úttörője. Tájképeit, urbánus tájait a szimbólumok és metaforák teremtő erejével alkotta meg, elutasítva az élmények azonnali rögzítésének az impresszionizmustól örökölt módszerét. Már első kiállításán feltűnt új színt hozó, dekoratív hatású s a monumentális művészet felé igazodó festészetével (Szent László-freskóterv; belső-erdélyi tájak). Az erdélyi kultúra hagyományait, értékeit s a történelem során reá leselkedő veszélyeket idézte meg festményein (A Fellegvár alatt; Sztánai házak; A hír).

Monumentális műve volt a kolozsvári Ursus vendéglő reneszánsz kori termét díszítő beszédes hat falképe, Erdély három népét és a Kincses Város egykori ötvös-, kőfaragó- és nyomdászmesterségét megelevenítő jelképes alakokkal. Értékelő viták ellenére (1957) ezeket a freskókat utóbb a diktatúra idején lemeszeltették. A kolozsvári Carbochim Üzem klubterme számára készültek el secco falképei (1962), az Egyetemi Diáknegyedben hatalmas mozaikfala jelzi művészetének korszerűségét (1971).

Egyéni kiállításai

• 1943, 1946 • Vármegyeház, Kolozsvár
• 1947 • Bukarest
• 1991 • Képzőművészeti Galéria, Kolozsvár
• 2007 • Egyszerű emberek - Kovács Zoltán festőművész kiállítása Művelődési Központ, Bonyhád

Köztéri alkotásai

• A történelmi Kolozsvár (enkausztika, 1957, Kolozsvár, Ursus söröző, elpusztult)
• Secco falkép (1962, Kolozsvár, a Carbochim üzem klubterme)
• Ifjúság (mozaikfal, 1971, Kolozsvár, egyetemi diáknegyed)

Irodalom

• Entz Géza: Egy fiatal erdélyi festő. Ellenzék 1943. március 8.
• László Gyula: Kovács Zoltán képeinek kiállítása. Erdélyi Múzeum 1943/1.
• Márkos András: Művészet és városszépítés. Előre 1957. július 30. *Benkő Samu: Festői szóval a világ dolgairól. Beszélgetések Kovács Zoltánnal. Új Élet 1972/7, 8.
• Bajor Andor: Az Ursus söröző díszei. Előre 1973. máj. 20.
• Balogh Edgár: Freskók nyelvén. Közli Acéltükör mélye. 1982. 125-27. *Murádin Jenő: Ötven év után. Új Művészet, Budapest, 1991/12.
• Páll Árpád: Kovács Zoltán gyűjteményes. Helikon 1991/13.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  
• Romániai magyar ki kicsoda : 1997. Nagyvárad, 1996. Kovács Zoltán festőművész lásd 335. p. ISBN 973-97980-0-4
• Petőfi Irodalmi Múzeum
• Kovács Zoltán kolozsvári festő. artportal.hu Archiválva 2023. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben