Lányi József

	Lányi József
Született	1868. június 29.; Németpróna
Elhunyt	1931. október 28. (63 évesen); Budapest
Állampolgársága	osztrák–magyar; csehszlovák;
Foglalkozása	katolikus pap; katolikus püspök;
Tisztsége	megyéspüspök (1906. november 16. – )
	knini püspök
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1891. július 2.
Püspökké szentelés	1906. december 8.
Szentelők	Radnai Farkas (főszentelő); Fischer-Colbrie Ágoston (társszentelő); Fetser Antal (társszentelő);
Hivatal	knini püspök
Hivatali idő	1906–1931
Elődje	Majorosy János
	Társszentelt püspökök
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Papp Antal	1912. október 14.
Miklósy István	1913. október 5.
Novák István	1914. január 11.
Grősz József	1929. február 24.
	Catholic Hierarchy;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Késmárki Lányi József (Németpróna, 1868. június 29. – Budapest, 1931. október 28.) kanonjogi doktor, római katolikus áldozópap a besztercebányai egyházmegyében, fölszentelt püspök,^[2] egyházi író.

Pályafutása

Tanulmányait a budapesti egyetem hittani karán végezte, ahol teológiából és 1894-ben kánonjogból doktorált. 1891. július 2-án szentelték pappá. Azután segédlelkész (káplán) volt, majd 1892-től a besztercebányai egyházmegyei hivatal levéltárnoka és püspöki szertartó, a korponai községi felső népiskola igazgatója. 1898-tól Jánosgyarmaton volt plébános, 1899-től Besztercebányán teológiát tanított, 1900 és 1906 között Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös magyar nyelvtanára volt. 1904-ben lehéri javadalmas apáttá, 1906-ban a váradi káptalan egyik irodalmi stallumának kanonokjává, 1907-ben egyházmegyei főtanfelügyelővé avatták.^[2]

1906. november 16-án knini (tinnini) püspökké nevezték ki (ez a török uralom óta címzetes püspökség^[3]); december 8-án^[4] szentelte püspökké Radnai Farkas besztercebányai püspök, Fischer-Colbrie Ágoston kassai koadjutor püspök és Fetser Antal nagyváradi segédpüspök segédletével.

1909-ben a Szent Sír Lovagrend tagja lett, 1915 májusától székesegyházi főesperes. 1919 márciusában, amikor a románok megszállták Nagyváradot, Budapestre költözött.^[2]

Az egyházi festészetről. Budapest, 1888.
Az Itala és Vulgata. Budapest, 1890. (A budapesti egyetem hittudományi karától pályadíjjal jutalmazott értekezés.)
A szyr, kald és arab diakritikus jelek. Budapest, 1891 (Ugyanazon kartól pályadíjjal kitüntetett értekezés
Nabukodonozor büntetése. Budapest, 1891
Az eskü kanonjogi szempontból. Besztercebánya, 1894 (doktori felavató értekezés)
A valláserkölcsi nevelés fontossága korunkban. Budapest, 1896
A magyar katholikusok Lateranban. Budapest, 1902.
A nőemancipáció és a kath. egyház álláspontja. Hely nélkül, 1904.
Ünnepi Szt beszéd Szt István első m. kir. ünnepén... Nagyvárad, 1909