Ližnjan

Ližnjan (olaszul: Lisignano) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Jadreški, Muntić, Šišan és Valtura települések tartoznak hozzá.

Ližnjan
Ližnjan zászlaja
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Isztria
Község	Ližnjan
Jogállás	falu
Polgármester	Maja Cvek
Irányítószám	52204
Körzethívószám	(+385) 052
Népesség
Teljes népesség	4087 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	61 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 49′ 43″, k. h. 13° 57′ 23″44.828611111111, 13.956388888889
Ližnjan weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ližnjan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Az Isztria délkeleti részén, Pólától 12 km-re délkeletre, a Kuje-öböltől ahol természetes kikötője található 2 km-re északnyugatra fekszik.

Története

A Ližnjantól délkeletre fekvő Kuje-öböl már a történelem előtti időben ideális hely volt a hajók kikötésére. Itt egy római villa maradványai is előkerültek. Az öbölben település is állt, melyet a 12. század végén, 1197-ben "Cuvis" néven említenek először. Kikötőjét 1636-ban "Porto di Cue" néven említik. A 17. században a földművesek és halászok fogadalmi templomot emeltek itt a Kujei Boldogasszony tiszteletére. Az 1995-ben a templom területén kiterjedt ásatásokat folytattak, mely során ókori templom, valamint 5. századi, melegvízzel fűtött, mozaikpadlós épületek alapfalaira bukkantak. Előkerült egy Krisztus alakos lámpa is. A Kujei Boldogasszony templom ma Ližnjan szűkebb környékének a legjelentősebb ókori építészeti emléke.

A település neve római eredetű, nevét egykori birtokosáról Liciniusról kapta, akinek valószínűleg villagazdasága volt ezen a területen. A római uralom idején Ližnjan vidékéról lehetett ellenőrizni a Budava-öböl (ahol Hisztria fő kikötője volt), illetve Kamenjak-félsziget és a Kamenjak-fok közötti forgalmat, mely itt haladt át az Észak-Adriáról déli irányban. Ezért itt valószínűleg több római őrhely is volt. Ližnjan valószínűleg már a bizánci uralom idején, 6. században fontos település volt, erre pedig bizonyítékul szolgált egy kis templom, amely a napjainkban is megtalálható templom helyén állt. A település neve először 990-ben tűnik fel falusi villagazdaságként (villa rustica) "Liciniana" illetve "Licinianum" alakban. A mai falu első említése azonban csak 1149-ben történt "Lisinianum" alakban. Első lakosai Senjből, Poljicából és Imotskiból érkeztek és e területen alapították meg első közösségüket. 1303-ban "Villa Lisignani" néven említik. Az évszázadok során a terület urai többször váltogatták egymást. Ližnjan 1331-ig a pólai püspökséghez tartozott, majd az aquileiai pátriárka fennhatósága alá került. A 14. századtól a 18. század végéig a Velencei Köztársaság uralma alatt állt. 1527-ben és 1631-ben hatalmas méretű pestisjárvány sújtotta, melyek következtében lakossága majdnem teljesen kipusztult. 1624-ben lakossága mindössze mintegy kétszáz főt tett ki. A járványok után 16. és 17. században lényegében újratelepítették. Ekkor keletkeztek a szomszédos Valtura, Jadreški és Muntić települések is. Lakossága azóta lassan növekedett. Plébániáját 1582-ben említik először.

1797-ben megszűnt a Velencei Köztársaság. A település 1813-ig francia, majd 1918-ig osztrák uralom alatt állt. Az 1855-ös kolerajárvány 19 áldozatot követelt. 1879-ben a korábbi kisebb egyhajós templom helyén felépült a Szent Márton tiszteletére szentelt háromhajós plébániatemplom. A falunak 1857-ben 364, 1910-ben 916 lakosa volt. Lakói kiváló halászok voltak. Ližnjani halászok Anton Fedel és Stjepan Pola alapították meg a település első halászati társaságát, mely 14 tagot számlált. Néhány évvel később 1908-ban 36 taggal megalakult egyesületük is, mely a halászat fellendülését eredményezte. Az első világháború idején a lakosság többsége Ausztriába, Csehországba, Magyarországra távozott. A háború végén 1918. november 16-án partjai előtt történt az olasz "Cesare Rossarol" hajó katasztrófája. A hajó aknára futott, melynek következtében legénységének többsége odaveszett. A tragédiára emlékezve 1919-ben az áldozatok családjai a Munat Veliki-fok közelében emlékművet építtettek. A háború után a falu Olaszországhoz került. Az olasz fennhatóság alatt Trieszt szabad városának igazgatása alá tartozott. A halászati tevékenység tovább folytatódott, olasz vállalkozók konzervgyárat alapítottak a településen. Horvát lakosságának többsége az olasz kapituláció után csatlakozott a nemzeti felszabadító mozgalomhoz, melynek harcaiban 17 ližnjani esett el. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 1303, a községnek összesen 3916 lakosa volt. Lakói a mezőgazdaság mellett, főleg a turizmusból élnek, de sokan a közeli Pólában és Medulinban dolgoznak. Az utóbbi időben fejlődött a lovassport, a vadászat és a sporthorgászat is.

Nevezetességei

• Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1879-ben építették neoromán stílusban a korábbi kisebb templom helyén. Építése idején még a település közepén állt, de azóta Ližnjan már a tengerpart felé terjeszkedett, ezért mára a nyugati részére került. A templom háromhajós, három félköríves apszissal rendelkezik. A templom szélessége 15 méter, a főhajó hosszúsága 21, az oldalhajóké 16 méter. A középhajó 11 méter, az oldalhajók 7 méter magasak. A középhajó tíz, a diadalív kettő, négy és fél méter magas magas kőoszlopon nyugszik. Valamennyi oszlop egyetlen kőtömbből lett kifaragva. Az oldalhajókban két kőből faragott oltár áll. A templomnak összesen öt oltára van. A főoltár alsó részén a szentségtartó kőből és márványból, az oltár felső része aranyozott, fából faragott, tiroli mester munkája. Minden oltárfülkében egy-egy szobor (Jézus Szíve, a Szűzanya, Szent József és Páduai Szent Antal) található. A templom berendezési tárgyainak többsége az építés idejéből származik. A harangtorony 1890-ben épült, szintén neoromán stílusú, 36 méter magas. Ballusztrádos felső része faragott kőből készült. A templom előtti kis teret oleánder, boróka és magnólia bokrokkal ültették be.
• A faluhoz közeli Kuje-öbölben áll a Kujei Boldogasszony (Gospa od Kuj) tiszteletére szentelt templom, melyet a 17. században építettek. Egyhajós, négyszög alaprajzú épület, homlokzata felett kis nyitott harangépítménnyel. A templom körül 1995-ben ásatásokat végeztek, mely során egy ókori templom, valamint 5. századi melegvízzel fűtött, geometriai motívumokkal díszített mozaikpadlós épületek alapfalaira bukkantak. Előkerült egy Krisztus alakos lámpa is. A mozaikmaradványok ma üvegpadló alatt láthatók.
• Az Irgalmas Szűzanya (Majka Božja od Milosti "na Muntu") tiszteletére szentelt temploma 1704-ben épült. Egyhajós épület félköríves apszissal. Harangtornya 10 méter magas. Látványos Mária oltára van.
• Nesactium. A Liznjan szomszédságában elterülő Valtura és Muntić között egy érdekes régészeti ásatás található, amely a bronzkorból származik. A település lakói az illírek egyik népe a hisztrik voltak Isztria első lakosai, akik értékes nyomot hagytak az utókor számára Isztria egész területén. A Nesactium az antik kor egyfajta régészeti múzeuma, amely napjainkban a kulturális látványosságok kedvelői és a turisták számára hatalmas attrakcióként szolgál.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
364	448	517	582	683	916	825	864	790	737	703	642	646	763	989	1303

További információk

• Ližnjan község hivatalos oldala (horvátul)
• A Szent Márton plébánia honlapja (horvátul)
• Liznjan község információs lapja (horvátul)
• Liznjan (németül)
• Liznjan érdekességek (németül)
• Ližnjan az Istrapédián (horvátul)
• Ližnjan az Istarska enciklopédián (horvátul)
• Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz Ližnjan témájú médiaállományokat.