Maluku-szigetek

A Maluku-szigetek (másként Molukka-szigetek, Molukkák, régebben Fűszer-szigetek) Indonéziához tartozó, mintegy ezer kisebb-nagyobb szigetből álló szigetcsoport a Fülöp-szigetektől délre.

Maluku-szigetek
Közigazgatás
Ország	Indonézia
Régió	Maluku-szigetek
Tartomány	Észak-Maluku és Maluku
Legnagyobb település	Ambon (település)
Népesség
Teljes népesség	1 895 000 fő
Ambon (település) népessége	ismeretlen
Földrajzi adatok
Terület	74 505 km²
Legmagasabb pont	Binaiya (3027 m)
Időzóna	UTC+9
Elhelyezkedése
Maluku-szigetek Pozíció Indonézia térképén
d. sz. 2°, k. h. 128°-2, 128
A Wikimédia Commons tartalmaz Maluku-szigetek témájú médiaállományokat.

Természetföldrajzi helyzetük

A szigetek a Csendes-óceán résztengereiből:

• a Molukka-tengerből,
• az Arafura-tengerből,
• a Seram-tengerből és
• a Banda-tengerből

emelkednek ki.

Voltaképpen nem egy szigetcsoportról van szó: a „Maluku-szigetek” név az Új-Guinea és a Szunda-szigetek közötti szigetek összefoglaló neve. Földrajzilag három csoportra oszthatók: északi, középső és délkeleti Maluku-szigetekre.

Az északi szigetek közül a fontosabbak:

• Halmahera 17 780 km²,
• Morotai,
• Ternate,
• Tidore,
• Bacan-szigetek,
• Sula-szigetek.

A középső szigetek közül a fontosabbak:

• Ambon,
• Seram 17 141 km²,
• Buru 9505 km²,
• Banda-szigetek,
• Gorong-szigetek,
• Watulebe-szigetek,
• Lusipara-szigetek.

A délkeleti szigetek közül a fontosabbak:

• Wetar,
• Gurung Api,
• Damar,
• Babar,
• Leti-szigetek,
• Sermat-szigetek,
• Tanimbar-szigetek,
• Kai-szigetek,
• Aru-szigetek.

A szigetek összesített területe 74 504 km² (Világjárók), illetve 74 505 km² (MNL).

Földtani felépítésük

A szigetek többsége vulkáni eredetű; legtöbbjüket atoll környezi. Ternate aktív vulkánja 1651 m magas, Banda szigetén a 656 m-es Gunung Api vulkán („Tűz-hegy”) ugyancsak aktív. Az Aru-szigetek (Kapulanan Aru) felszíne sík, mocsaras.

Éghajlatuk

Éghajlatuk nedves trópusi:

• az évi középhőmérséklet 25–27 °C,
• az évi csapadék 2000–4000 mm,
• a relatív páratartalom többnyire 80% fölötti.

Növényzetük

A szigetek természetes növényzete trópusi esőerdő. Gyakoriak az illóolajokat tartalmazó fák; ezekről kapták a régebben használatos Fűszer-szigetek nevet. Az esőerdő domináns fái a különféle vasfák, fenyőfélék, rododendronok és eukaliptuszok — főleg örökzöldek. Foltokban tűnik fel a nyílt szavanna, a tengerparton pedig általános a mangroveerdő. Az esőerdőt a szigetek nagy részén kivágták, hogy megműveljék a földet.

Állatviláguk

A szigetek állatvilága az orientális és ausztráliai faunaterülethez tartozik a két faunaterület határsávjában a Wallace-vonaltól keletre. Sok a bennszülött faj.

A legjellemzőbb madarak:

• mézevőfélék (Meliphagidae)
• szélesfarkú jégmadár
• malukui kakadu (Cacatua moluccensis)
• fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba)
• kétszínű gyümölcsgalamb (Ducula bicolor) (Seram szigetén)
• feketefejű lóri (Lorius domicella)
• szivárványlóri (Trichoglossus haematodus)

Jellemző emlősök:

• babirussza (Babyrousa babyrussa)

Lakosságuk, közigazgatásuk

A szigeteket Indonézia közigazgatása két tartományra osztja:

• Maluku (székhelye Ambon) és
• Észak-Maluku (székhelye Ternate).

A két tartomány együttes lakossága 1 814 500 fő (Világjárók), illetve 2 094 700 fő (Terebess, 1995-ből), 212 000 fő (MNL, 1997-ből). Az őslakosság maláj és melanéz népelemek keveredéséből alakult ki. A sok bennszülött-európai vegyes házasság eredményeként az etnikum erősen kevert jellegű.

Indonézia egyéb részeitől eltérően a lakosság közel fele keresztény vallások híve:

• 38% protestáns,
• 6% római katolikus.

Az erős vallási megosztottság ellenére a szigeteket hagyományosan a békés vallási együttélés mintaképének tekintették. 1999-2001 között azonban véres konfliktus dúlt a muszlimok és keresztények között.

A szigetek belsejében többhelyütt fennmaradtak a természeti vallások.

Történetük

A szigeteket a 10. században kezdték el rendszeresen felkeresni az arab kereskedők. Ők terjesztették el az iszlám vallást, és ezután a szigeteken, illetve kisebb csoportjaikon több muszlim szultánság is alakult.

Az európaiak közül először a portugálok alapítottak telepeket:

• 1511, Ambon szigetén,
• 1512, Halmahera szigetén,
• 1522, Ternate szigetén.

A portugálokat a spanyol-portugál perszonálunió idején, a 17. század elején kiszorította a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC):

• Ambon 1608,
• Buru 1622,
• Halmahera, 1653.

Utolsóként Tidore sziget szultánja ismerte el a holland fennhatóságot 1667-ben.

Ezután a szigetcsoport a második világháborúig Holland Kelet-India része volt; a kereskedelem és a szigetek gazdasági jelentősége a 18. század végén lehanyatlott.

A britek két rövidebb időszakra:

• 1796–1802,
• 1810–1817

gyarmatosították a régiót.

A japánok 1942-ben szállták meg. 1950-ben Ambon és Seram bennszülött lakossága az indonéz függetlenségi háború sikerét kiaknázva megpróbált függetlenedni, és kikiáltották a Dél-Malukui Köztársaságot, de a törpeállamot Indonézia nem ismerte el, és hamarosan bekebelezte.

Gazdaságuk

A vulkáni kőzetek málladékából képződött talaj termékeny; a gazdaság vezető ágazata a mezőgazdaság és a halászat. A fontosabb exportcikkek:

• fa;
• fűszerek:
  • szegfűszeg,
  • szerecsendió,
  • bors,
  • fahéj;
• hal;
• kopra.

Kevésbé jelentős:

• rizs,
• szágó,
• dohány,
• erdei gyanták,
• vasfa,
• rotáng (rattan),
• kávé.

Bányászat:

• nikkel,
• kőolaj.

Források

• Világjárók: John Palmer (szerk.): Világjárók lexikona. Reader's Digest válogatás. Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 1998. ISBN 963 8475 28 5 p. 452.
• MNL: Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 627. o. ISBN 963-9257-07-9  
• Terebess: Terebess Ázsia Lexikon

További információ

• Indonézia térképe